A-La-Carte

Főzés határok nélkül (2017/1)

Olyan időkben, amikor mindenütt falakat és kerítéseket építenek, három szakácsnő az Ausztria, Friuli és Szlovénia közötti, 100 éve még hevesen vitatott határvidéken megmutatja, hogy a konyhai stílusok nem ismernek határokat.


Szöveg: Georges Desrues

Az olaszok számára Caporetto helysége olyasmi, mint a franciáknak Waterloo, mégpedig történetük egyik legszégyenletesebb katonai vereségével egyenértékű. 1917 őszén, a Habsburg-monarchia elleni összesen tizenkét isonzói csata utolsója során több tízezer olasz katona halt meg itt, ugyanennyien megsebesültek, százezrek estek fogságba. Ma, tehát majdnem pontosan 100 évvel később, az ötszáz lelkes település Szlovéniában fekszik, a Kobarid nevet viseli, és főleg egy dologról ismert, mégpedig a Hiša Frankóról, amelyet az ország egyik legjobb éttermének tartanak, és amely a világ minden tájáról vonzza az ínyenceket.

Az első világháborús mészárlásra itt már alig emlékeztet valami. A völgy olyan békés, mint amilyen bájos, a Júliai-Alpok zöldellő legelői és alpesi rétjei ölelik körül, az Isonzó kristálytiszta vize frissíti, amelyet errefelé Socának hívnak. Az osztrák határ negyven kilométerre van innen, az olasz pedig alig hét kilométerre. „Évtizedeken át a határ egészen különleges szerepet játszott” – mondja Ana Roš, a Hiša Franko vendéglőse és szakácsnője –, „először azért, mert évtizedekig itt húzódott a vasfüggöny. Szlovénia függetlensége után pedig azért, mert rengeteg olasz kelt át rajta, hogy olcsón vásároljon és tankoljon.”

Ebben az időszakban szeretett bele Ana Roš a falusi vendéglő fiába, Valter Kramarba, és elkezdett besegíteni az üzemben, bár a gasztronómiai karrier addig soha nem szerepelt az életúttervében. Korábbi ifjúságában a jugoszláv sícsapat tagja volt, utána tulajdonképpen diplomata szeretett volna lenni, nemzetközi politikát tanult a trieszti egyetemen. Most tehát vendéglátás. „Az üzlet jól ment, hagyományos házias kosztot szolgáltunk fel, az olaszországi vásárló- és benzinturisták tömegével érkeztek” – meséli Roš, aki öt nyelven beszél.

Ez egészen addig működött jól, amíg Szlovéniában is emelkedtek az árak. És legfőképpen addig, amíg az olasz kormány be nem vezette a határ menti övezetben élő állampolgárai számára a különleges benzinár-kedvezményt, amely miatt a szlovéniai kiruccanás veszteségessé vált. Hirtelen visszaesett a Hiša Franko forgalma, egyik pillanatról a másikra ki kellett találni valamit.

„Úgy döntöttünk, hogy emeljük a konyha színvonalát” – mondja Roš, aki korábban már sokat utazott a férjével, és egész Európában látogatott csúcséttermeket. „Mindenhol ettem ezeket a lenyűgöző ételeket, amelyeket el akartam készíteni, de nem tudtam, hogyan. Ez eleinte teljes káoszhoz vezetett, a munkatársak tiltakoztak, mert olyan dolgokat követeltem tőlük, amelyeket magam sem tudtam.”

Számos kezdeti nehézség és sok kitartás után a koncepció végül mégis bevált. Roš az egyik kevés női nemzetközi sztárszakáccsá vált, tavaly a sokat méltatott Netflix-sorozat, a Chef's Table egyik epizódját szentelték neki, januárban pedig az 50 Best lista a 2017-es év szakácsának választotta.

„Konyhámat a bennünket körülvevő természet határozza meg, a hegyek vadvirágaikkal, -füveikkel és tejtermékeikkel, az Adria, amelyet szép időben látni lehet a hegycsúcsokról. De azok a kultúrkörök is, amelyek itt találkoznak, az osztrák, az olasz, a szlovén, és a balkáni is, hiszen Jugoszláviához tartoztunk” – hangsúlyozza a szakácsnő, akinek anyja Isztriából származik, és aki éppolyan szívesen főz vajjal, mint olívaolajjal.

„Az EU-hoz való csatlakozással összeforrt, ami összetartozik” – mondja Roš. Így ma már osztrákok és olaszok is újra átjönnek egy olyan határon, amely szigorúan véve már nem is létezik. Ezúttal azonban nem tankolni, hanem a világ egyik legjobb szakácsnőjének izgalmas határvidéki konyháját megtapasztalni.

Kobaridtól alig több mint félórás autóútra, a határon túl fekszik az olaszországi Dolegna del Collio település. Itt is hevesen harcoltak száz évvel ezelőtt. „Ezen a helyen akkoriban egy lőszerraktár állt” – meséli Antonia Klugmann, a L'Argine a Vencó nevű falusi vendéglő szakácsnője és tulajdonosa –, „közvetlenül a ház mögött húzódik ma a szlovén határ. És a ház előtt régen az osztrák és az olasz határ volt.” Ez még mindig létezik, de ma már csak az olaszországi Udine és Gorizia tartományokat választja el egymástól. Valamint az egyik oldalon a Colli Orientali del Friuli, a másikon pedig a Collio borvidéket.

Klugmann maga nem innen való, a közeli kikötővárosból, Triesztből származik. Ősei a K. u. K. birodalom ma ukrán részéről való zsidó polgárok voltak, akik Triesztbe vándoroltak ki. Néhány Olaszországban töltött vándorló év után, többek között a velencei Venissa étterem konyhafőnökeként, a 37 éves nő két éve nyitotta meg férjével együtt ezt a kis falusi vendéglőt a szlovén határon. Már a következő évben a Michelin-kalauz egy csillaggal tüntette ki.

„A csillag természetesen némi ismertséget hozott” – mondja Klugmann –, „mi ugyanis nagyon eldugott helyen vagyunk, még ha a borturizmus az utóbbi években erősen növekedett is, amiért nagyon hálásak vagyunk a régió kiváló borászainak.” Ana Rošhoz képest, aki hozzá hasonlóan autodidakta, Klugmann kicsit egyszerűbben főz, kevésbé provokatív módon kombinál, és inkább az egyenességre törekszik.

Ennek ellenére Roš konyhája erősen hatott rá – magyarázza. „Ana egyfajta példaképnek számít itt a környéken, már az a mód is, ahogyan a helyi termékeket, mint a fűszernövényeket vagy az érlelt hegyi sajtot tengeri hallal és/vagy belsőségekkel kombinálja, több mint inspiráló” – mondja Klugmann. Szabad estéiken a kettőjük útja is újra meg újra keresztezi egymást, gyakran véletlenül, egy félúton található pizzériában.

Kettejükben közös a főzés és a kísérletezés a határok inneni és túli alapanyagaival, technikáival és hagyományaival, a közeli Adriáról származó szardellával, de a füstölt édesvízi hallal is, a házi zöldségekkel és a saját kertből származó fűszernövényekkel, mint például a déli sclopit, amit olaszul Silene-nek, magyarul pedig hólyagos habszegfűnek neveznek. De Klugmann néhány dél-olaszországi fajtát is ültet, ahonnan anyai nagyanyja származik, mint például a Cima di rapa (cikória) vagy a Puntarelle (egyfajta cikória).

A ház előtti fák szilvájával viszont szilvás gombócot – gnocchi di susine, ahogy errefelé mondják – tölt. „Ezt már gyerekkoromban is ettem Triesztben, ahol a konyhát szintén erősen befolyásolják a bécsi és közép-európai, a balkáni és az alpesi hatások” – mondja Klugmann.

Hasonlóan határokon átívelő, bár némileg különböző kultúrkörben, Sissy Sonnleitner konyhája is. A karintiai konyha Grande Dame-ja a Zur Kellerwand éttermét Kötschach-Mauthen településen működteti, a Plöckenpass-út alsó végén. Fel a hágóra és ezzel az olasz határra tizenkét kilométer az út, Kobaridig további száz, Dolegna del Collioig pedig alig száztizen. Itt is dühöngött száz éve a háború, egy elkeseredett állóháború az olaszok és az osztrákok között, amely szintén több ezer áldozatot követelt.

Bár már nem a Júliai-, hanem a Karni-Alpokban vagyunk, a szlovén és balkáni hatás a konyhában ennek megfelelően kisebb, mint Rošnál és Klugmannnál, az olasz viszont nagyon erős. „A konyhában mindig is dél felé orientálódtunk” – mondja Sonnleitner –, „sok mindennek nálunk megvan az olasz oldalon a megfelelője és fordítva.” Köztük például az árpaleveseknek vagy a puliszkának. Vagy a karintiai tésztáknak (Kärntner Nudeln), amelyek erősen hasonlítanak a friuli cjarsonsra, amelyeket szintén sósan vagy édesen töltenek. „Pontosan úgy, mint odaát, nekünk is van egyfajta ricottánk, amelyet nálunk Almschottennek hívnak. Úgy esszük és használjuk, mint az olaszok a ricottát – frissen vagy füstölve, például a tésztára reszelve.”

Szlovénia azonban szintén képviselteti magát, például az olyan desszerteknél, mint a diós potica vagy a Reindling, amelyet szlovénül pogácsának hívnak. A karintiai konyhanyelvet amúgy is átszövik a szlovén kifejezések, például a zöldbabot (Fisolen), amelyet errefelé strankalannak neveznek, egy név, amely a szlovén stronk szóból származik.

„Annál abszurdabbnak érzem a gondolatot, hogy egykor pontosan itt haltak meg az emberek olyan határokért, amelyeket amúgy is csak mesterségesen húztak meg” – mondja Antonia Klugmann. És mindezt egy olyan területen, ahol hosszú ideig egyáltalán nem léteztek határok, és az emberek, a kultúrák, valamint az étkezési szokások évszázadokon át szabadon áramlottak. És ahol hosszú idő és pusztító csaták után végre újra megtehetik. „A normális állapot végre helyreállt” – folytatja a szakácsnő. Annál sajnálatosabbnak tartja, hogy időközben újra vannak emberek, akik új határokat akarnak húzni. Éppen egy évszázaddal később. És éppen itt.

L'Argine a Vencó

Dolegna del Collio

www.largineavenco.it

Kicsi, modern stílusú falusi vendéglő kreatív konyhával, nagy gyümölcs- és zöldségeskerttel, valamint néhány szobával a Collio szőlőültetvényei közepette. Tavaly Antonia Klugmann rendkívül letisztult, erősen a területre és annak hagyományaira épülő konyháját a Michelin-kalauz egy csillaggal tüntette ki.

Szlovénia

Hiša Franko

Kobarid

www.hisafranko.com

Az egyik legfelkapottabb étterem az egész keleti alpesi régióban, a szlovéniai Kobarid kisváros közelében. A vendéglős és konyhafőnök, Ana Roš, egyike azon kevés nőknek, akik meg tudták állni a helyüket a világ legtöbbet médiában szereplő szakácsainak élvonalában. Merész és kísérletező konyhai stílusa az Alpok-Adria régió kiváló termékein és a saját, hatalmas zöldségeskertjén alapul. A gondozott borospincéről, amelyben szinte minden neves szlovén és friuli címke megtalálható, Roš élettársa, Valter Kramar gondoskodik. Vendégszobák.

Ausztria

Sissy Sonnleitner

Kötschach-Mauthen

www.sissy-sonnleitner.at

Igényes falusi vendéglő szobákkal és élményműhellyel (Genusswerkstatt). A vendéglős és konyhafőnök, Sissy Sonnleitner, a karintiai konyha Grande Dame-jaként ismert. Ápolt és földhözragadt főzési stílusát a hagyománytisztelet, a helyi minőségi termékek és a Slow-Food filozófia jellemzi. A folyó évben Sonnleitner asszony és lánya, Stefanie azt tervezik, hogy csökkentik az éttermi és szállásüzemeltetést, és egyre inkább a szemináriumokra, főzőtanfolyamokra és az élményműhelyre összpontosítanak.

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!