A-La-Carte

Kulináris Selyemút (2018/1)

Hogyan kavarja fel egy fiatal afgán és egykori menekült eredeti koncepciójával Velence vendéglátóipari szcénáját, miközben ötven menekültnek ad munkát. Ahmed Ahmadi nem menekültként érkezett Olaszországba, hanem egy filmes stáb tagjaként, hogy 2006-ban, a Velencei Biennálé alkalmából bemutasson egy filmet. De aztán szembesült…


Hogyan kavarja fel egy fiatal afgán és egykori menekült eredeti koncepciójával Velence vendéglátóipari szcénáját, miközben ötven menekültnek ad munkát.

Nem menekültként érkezett Olaszországba Ahmed Ahmadi, hanem egy filmes stáb tagjaként, hogy 2006-ban, a Velencei Biennálé alkalmából bemutasson egy filmet. Ám aztán elfogta a félelem. „A film címe Maama, Buddha, The Girl and the Water volt, és sok afgán számára túlságosan korán-kritikusnak tűnt, mert az az alapvető állítása volt benne, hogy Isten csak akkor segít, ha az ember maga is tesz érte” – meséli az afgán férfi. „Otthon Afganisztánban ez heves vitát váltott ki, és hirtelen olyan emberektől kaptunk fenyegetéseket, akik nem is látták a filmet.”

Mivel az ilyen fenyegetéseket Afganisztánban természetesen komolyan kell venni, a filmesek úgy döntöttek, hogy nem térnek haza, és Olaszországban kérnek menedékjogot. „Akkoriban ez még könnyebb volt, a menedékkérők száma kisebb, és nyomós indokunk is volt” – meséli Ahmadi, aki ezt követően elismert politikai menekültként talált menedéket egy Velence melletti menekülttáborban. Ott azonban csak néhány hónapig maradhatott, és utána nem tudta, hogyan tovább.

„Szerencsére éppen nyelvi edzőt kerestek a központban lévő sok kiskorúnak. Ugyan nem beszéltem olaszul, de legalább angolul igen, így megkaptam az állást” – mondja a ma 36 éves férfi. A fiatal menekültek gondozójaként, tolmácsaként és kapcsolattartójaként a rendezvények szervezéséért is felelős volt. A jó bulihoz pedig köztudottan két dologra van szükség: zenére és ételre.

„Szóval az az ötletem támadt, hogy felszólítom a fiatalokat, hogy főzzenek a hazájukból származó ételeket a bulikra, és közben észrevettem, hogy a legtöbb étel, amit elkészítettek, a menekülésük során lényegesen megváltozott, úgymond beszennyeződött azoknak az országoknak a konyhájával, amelyeken keresztülutaztak” – meséli Ahmadi.

A fiatalok nagy részének rendkívül hosszú út volt a háta mögött, akár nyolc országot is átszeltek, ahol sok esetben hónapokig ragadtak. Receptek általában nem voltak náluk, csak az emlék a hazai kedvenc ételekről, amelyek hiányoztak nekik, és amiket meg akartak főzni. Ráadásul számos eredeti alapanyag hiányzott, pénzük is kevés volt, így egyszerűen improvizálni kezdtek.

„Ebből valamilyen módon kialakult egy sajátos főzési stílus, a menekülés és az utazás konyhája. Az afgán ételeket például Iránból, Törökországból, Irakból vagy Görögországból származó alapanyagokkal készítették. Ha például nem volt bárányhús, akkor olcsóbb csirkehúst használtak, ha nem volt friss koriander, akkor petrezselymet” – magyarázza a vendéglős.

A menekülttáborbeli bulik hamar népszerűek lettek a helyi lakosság körében is, így Ahmadi úgy döntött, hogy három társával és Velence önkormányzatának menekültügyi alapjának anyagi támogatásával egy éttermet nyit a lagúnák városának központjában. „2012-ben találtunk egy kebabos helyet, amely ideálisnak tűnt és elég olcsó volt” – meséli. „Először eladtuk az elektromos kebabnyársat, utána nyitottunk egyfajta elviteles helyet mindössze két állóasztallal, és az egészet Orient Experience-nek neveztük el.”

Természetesen tisztában volt azzal, hogy az olaszok egzotikus konyhák iránti lelkesedése általában mérsékelt. Sokan kifejezetten lebeszélték arról, hogy ilyen merész kísérletbe kezdjen. Ahmadi azonban rendíthetetlen maradt, és hitt a projektjében.

„Nem utolsósorban azért, mert Velence a történelem során mindig a Kelet kapujának számított” – mondja. „Keleti hatások bőven akadnak itt, főleg természetesen az építészetben, de közelebbről megnézve a konyhában is.” Ezért gondolt egyfajta kulináris Selyemútra, ahogy ő fogalmaz, amelynek végén Velence az ideális úti cél.

Ezenkívül sokkal inkább motiválta az a tény, hogy Velencében, mint egész Olaszországban, viszonylag kevés olyan étterem van, amely úgynevezett etnikai konyhát kínál. „Egy ilyen helyzetben nagyon is fel lehet ismerni egy piaci rést – és nem feltétlenül hátrányt” – mondja a vállalkozó.

A számítás mindenesetre bejött. Még jobban is, mint ahogy eredetileg várták. Ma Ahmadi és partnerei négy éttermet üzemeltetnek Velencében, és egy másikat a közeli Padovában.

Miközben beszél, erős menta-teát és ételeket tálalnak fel, köztük Kabulit, azaz basmati rizst bárányhússal, sárgarépával és mazsolával; kuszkuszt zöldséglevessel; biryanit csirkehússal; padlizsánt joghurtos szósszal és római köménnyel, valamint lencsecurryt paradicsommal és sárgarépával. És hozzá frissen sült lepénykenyeret. Mindezt láthatóan nagyon motivált fiatalok szolgálják fel, akik mindannyian jobb jövő reményében kötöttek ki Olaszországban – és itt nyilvánvalóan meg is találták azt.

Ahogy például Mohammed Husseini, aki a Campo Santa Margherita melletti éttermet vezeti. „Eredetileg Nagy-Britanniába akartam menni, és néhány hónapot még a úgynevezett calais-i dzsungelben is eltöltöttem, de az ugrás a La Manche csatornán keresztül egyszerűen nem sikerült” – meséli a 32 éves afgán férfi, „valamikor aztán elhagyott az erőm, és kelletlenül visszatértem Olaszországba.” Ez azonban szerencsés fordulatnak bizonyult. Mert itt találkozott Ahmadival, elkezdett dolgozni az éttermében, és végül résztulajdonos lett.

„Összesen ötven alkalmazottunk van, akik közül negyven résztulajdonos, hatan pedig éppen azon vannak, hogy azok legyenek” – folytatja Ahmadi. „A menekülttáborokból érkező roham természetesen nagy, sajnos nem tudunk mindenkinek munkát adni.” Helyette egyfajta főzőversenyt rendeznek sikeres tévéműsorok mintájára, ahol egy zsűri dönti el, melyik étel elég jó ahhoz, hogy az egyik étteremben felszolgálják. Ezeket a versenyeket általában főzőiskolákban tartják, amelyek rendelkezésre bocsátják a létesítményeiket a menekülteknek.

Míg négy étteremben keleties ételeket főznek, az ötödik és legújabb éttermük az afrikai konyhára specializálódott. „Arra gondoltunk, hogy a projektet ki kellene terjeszteni az afrikai barátainkra is, és tavaly megnyitottuk az első Africa Experience-t, hogy úgymond Afrikába is elvigyük az utazást” – meséli Ahmadi. Most a koncepciót más városokban is meg akarja ismételni. Például Palermóban, Nápolyban és Rómában, ahol mindenhol vannak olyan szervezetek, amelyek érdeklődést mutatnak az együttműködés és étteremnyitás iránt. Az egész rendkívül kielégítő minden résztvevő számára, teszi hozzá a vállalkozó, akinek a társasága immár évente több tízezer euró adót fizet Velence városának.

Orient Experience
Rio Terà Farsetti 1847/b
Cannaregio, Velence 30121
Tel.: +39/041/822 43 37

Orient Experience II
Dorsoduro 2920, Velence 30121
Tel.: +39/041/520 02 17
és
Dorsoduro, 2928,Velence 30123
Tel.: +39/041/241 26 69

Africa Experience
Calle Lunga S. Barnaba, 2722, Velence 30123
Tel.: +39/041/476 78 65

Peace & Spice
Dondi dall’Orologio, 13, 35139 Padova
Tel.: +39/049/66 34 50

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!