A-La-Carte

Kulináris merülőállomás (2014/4)

Sajtfondü, svájci nemzeti étel és kedvelt társasjáték.


Szöveg: Andrea Karrer · Illusztráció: Peter Jani

Házi sajtot olvasztottak, borral dúsították, frissen sült kenyeret tűztek villára, és a krémes masszába mártották. A fondü megszületett, olyan pásztorok által, akiknek a szegényes étrendjük unalmassá vált, és akik a külvilágtól elzárva elkezdték kísérletezni a csekély élelmiszereikkel.

Így szól a svájciak legkedvesebb története nemzeti ételük eredetéről. De ez hamis, nem több, mint egy mítosz. A fondü nem a hegyekből származik. Ám e mítosz nélkül a sajtfondü aligha vált volna a svájci étel etalonjává, véli Ueli Gyr néprajzkutató a Zürichi Egyetemről. Elhatározta, hogy rekonstruálja a fondü történetét, és feltárja, hol és miért váltották fel a tényeket mítoszok. „Azzal, hogy a fondü feltalálását a pásztoroknak tulajdonították, hitelesíteni akarták” – mondja. Mert nemzeti étellé csak az válhat, ami hiteles. A hiteles pedig Svájcban ezt jelenti: elengedhetetlen kapcsolat az Alpokkal.

Hogy ki találta ki valójában a fondüt, mikor és hol ették először, és mi volt az eredeti recept, azt senki sem tudja pontosan. Számtalan történet kering, de forrás csak elvétve létezik. A legrégebbi Homérosztól származik, aki az „Iliaszban” egy „reszelt kecskesajtból, pramnoszi borból és fehér lisztből készült ételről” ír – egy ókori fondü?

Svájcban az első receptet majdnem kétezer-ötszáz évvel később találjuk meg, a zürichi Margaretha Gessner szakácskönyvében, 1699-ben, „Sajt főzése borral” címen. „Tegyél fél csészényi bort egy edénybe a parázs fölé, tegyél bele kapart vagy reszelt zsíros, érett sajtot, és főzd a borban, amíg teljesen el nem olvad.” Gessner asszony városi volt, messze a hegyektől. Alpesi eredetet a legjobb akarattal sem lehet a recepthez társítani. A városi-polgári eredet mellett más források is szólnak. Így írta Jean-Jacques Rousseau filozófus 1768-ban egy barátjának írt levelében, hogy szeretne vele egy fondüt elfogyasztani, amennyiben az tud szerezni egy darab Gruyère sajtot. Itt mutatkozik meg egy újabb probléma, amelybe Gyr néprajzkutató ütközött kutatásai során: Bár Rousseau Gruyère sajtról beszélt, nem tudjuk, milyen egyéb összetevőket tartalmazott a fondüje. „A fondü kifejezéssel régebben egészen különböző dolgokat jelöltek” – mondja Gyr –, „lehet szó tejjel és tojással készült sajtlevesről is.”

Számos forrás szerint egykor a tojásrántotta és a sajt keverékét nevezték fondünek. De vajon mai szemmel értékelhető-e ez az étel ilyennek? Mint a fondü egyik előfutára? Vagy szükség van borra és villára tűzött kenyérdarabokra, mint Gessner receptjében, hogy fondüről beszélhessünk – még akkor is, ha az étel akkoriban nem a fondü nevet viselte? Az összetevők vagy a kifejezés tesz egy ételt fondüvé? Attól függően, hogyan válaszolunk erre, a sajtfondü története másképp alakul. És így épültek fel azok a mítoszok, amelyek a nemzeti étel státuszát támasztják alá.

Valamennyi nyugat-svájci kanton magáénak követeli a sajtlakomát, de a 19. század végétől nemzeti szinten is beépült. Így szolgáltak fel fondüt 1896-ban a genfi nemzeti kiállításon, és ugyanúgy 1939/40-ben a New York-i világkiállításon. Ebben az időpontban a sajtos étel reklámkampányai is teljes gőzzel folytak – köszönhetően az 1914-ben alapított Svájci Sajtuniónak. Feladata a tej- és sajttermékek kereskedelmének szabályozása volt az árak és az exportfeltételek meghatározásával. Amikor az 1920-as évek végén kitört a gazdasági világválság, és a svájci sajtgyártók raktáron maradtak a termékeikkel, az Uniónak lépnie kellett a belföldi piac értékesítésének erősítése érdekében. Ezért hirdette többek között, meglehetősen sikeresen, az addig alig ismert sajtfondüt.

Egy sajtszakácskönyv a vendéglátóiparnak, plakátok a pályaudvarokon, egy rajzfilm, hirdetések külföldön, később ingyenes receptek zürichi pékségekben, és végül 1954-ben a szlogen „FIGUGEGL – A fondü jó és jó hangulatot ad” – a stratégia bevált. „Az ismertség növeléséhez a 60-as években hozzájárult a hadsereg is, amely sajtfondüvel kínálta katonáit. A sorkatonák vitték haza a receptet a családokba. A mai napig sok háztartásban a fondükészítés tisztán férfiak dolga” – magyarázza Andrzej Koch, a „Der Schweizer” sajtkereskedés tulajdonosa.

Amikor 1978-ban a „Die Schweizermacher” (A svájci állampolgárok) című film a mozikba került, a sajtfondü már nemzeti ételként volt elismert. „Ez az igazság pillanata” – mondja a honosítási tisztviselő, Max Bodmer a német Gertrud Starke-nak, aki integrációja bizonyítékaként – balszerencséjére – folyós sajtfondüt szolgál fel. Egy igazi svájcinak, ennyi már egyértelmű volt, tudnia kell fondüt készíteni.

Az íz szempontjából alapvető fontosságú a felhasznált sajt, illetve sajtkeverék. Svájcban a „moitié-moitié” (feles-feles) a szokásos, amelynél fele-fele arányban adagolnak Vacherin és Gruyère sajtot. Az erősebb fondükhöz Gruyère, Appenzeller és Emmentaler keverékeket használnak. Andrzej Koch nem tart sokat a többféle sajtból: „Én a fondüömhöz kizárólag érlelt Entlebuchert és kevés raclette sajtot használok. Fontos az is, hogy ne keverjünk túl érett sajtot fiatal sajttal, mert a savtartalom akkor nem lesz megfelelő, és a fondü összeragad” – magyarázza tovább. „Ezt elkerülhetjük, ha citromlevet vagy egy csepp ecetet adunk hozzá.”

Hosszú villákkal mártogatjuk most a sajtot kavargató mozdulatokkal kis fehérkenyér-darabokra. Sötét kenyér is használható ehhez. „A kenyeret mártás előtt cseresznyepálinkával (Schnaps) nedvesítsük be – az is jó!” – lelkendezik Koch. A teljesen friss kenyér kevésbé alkalmas. A svájci kereskedelem speciális fondükenyeret is kínál, lapos, előre beirdalt fehérkenyereket. Néhány régióban a fondüt nem villára tűzött kenyérdarabkákkal eszik, hanem a kenyérdarabkákat vagy akár burgonyát merőkanállal öntik le a folyékony sajttal.

Eredetileg a fondühöz nem szolgáltak fel köretet. Ma gyakran használnak savanyúságokat, mint az uborka, gyöngyhagyma, csemegeuborka vagy vegyes savanyúság, Kelet-Svájcban Bündnerfleisch (szárított marhahús), Ticino kantonban pedig elrakott vagy friss gyümölcsöt. A franciaországi Savoyában a nyers sonka elterjedt köret.

A fondühöz általában fehérbort vagy teát isznak, az állítólagos könnyítés érdekében, és az étkezés közepén a jobb emésztésért egy pohár cseresznyepálinkát, amit Nyugat-Svájcban „le coup du milieu”-nek neveznek. A cseresznyepálinkának „szét kell tépnie” a sajtot az emésztőrendszerben, és így biztosítani a jó közérzet felé vezető utat. Andrzej Koch tippje: A kockákra vágott sajtot már órákkal a melegítés előtt keverjük össze minden hozzávalóval, tehát fehérborral, cseresznyepálinkával és keményítővel, és hagyjuk összeérni a caquelonban – így hívják az eredetileg cserépből készült fondüedényt. Ez állítólag előnyösen befolyásolja a nehezen emészthető enzimeket, és előre támogatja a gyomrot a feladatai elvégzésében. A cseresznyepálinka pedig megmarad a társasági élet élénkítését szolgáló elemnek. Ez a meghittséget kis csoportokban keresi – a fondüt nem egyedül eszik. Osztoznak a caquelonban maradó sajtkérgen is, amelyet „nagymamának” vagy „la religieuse”-nek neveznek. Felső-Valais-ban a fondü „kérges” maradékát ánizspálinkával és tojássárgájával keverik össze, hogy különösen erőteljes legyen az íze és könnyebben leváljon. A nemzeti étel alapvető jellemzői közé tartozik még, hogy a fondü főétkezés, és lehetőleg este fogyasztják.

A fondü azonban nem feltétlenül sajtfondü. A fondü sokkal inkább mindaz, amit nagy hőfokon egy forró, olajjal vagy húslevessel teli edénybe be lehet lógatni és megfőzni. A legismertebb húsfondü a „Fondue Bourguignonne”, és többnyire falatnyi darabokra vágott marha- vagy sertésszűzérméből készül, amelyet forró olajban sütnek ki, és különféle szószokkal és savanyúságokkal tálalnak. A forró zöldségleves alapú húsfondü ugyan egészségesebb, és a végén egy jó levest eredményez, de a fondü-rajongók körében fogatlannak és vérszegénynek számít. Ennél sokkal finomabb a „levesfondü” kínai módja, amelyet „Steamboat”-nak is neveznek, és szoros rokonságban áll a japán „Shabu Shabu”-val. „A Shabu-Shabu azért hívják így, mert a hús ide-oda mozgatásakor állítólag egy olyan hang keletkezik, amely úgy hangzik, mint a shabu-shabu” – magyarázza Ken-san séf a „Nihonbashi” étteremben. A levesfondük minden esetében a hús, hal és zöldség darabkáit vagy hajszálvékony szeleteit, mindenekelőtt a rákféléket, mint a scampi és a fésűkagyló, speciális edényekben, mint például a tipikus, kéményszerű nyílású „mongol edényben” főzik meg, amitől a leves egyre tartalmasabb és intenzívebb lesz – és amelynek a végén történő kikanalazása a fondü-étkezés igazi csúcspontját képezi. Amivel a nemzetközi fondü-sokféleség természetesen még közel sem írható le teljesen.

Walesben sörből és Cheddar sajtból készítik a svájci sajtfondüvel rokon „Welsh-Rabbit-fondüt”. A „Fondue Bacchus” esetében sokféle hozzávalót gyöngyözve forró fehérborban főznek meg. Vannak azonban receptek egészséges paradicsom- és gyógynövényfondüre is, valamint – nem annyira egészséges – az édesszájúak klasszikus fondüje, a csokoládéfondü, amely szintén Svájcból származik. Nemzetközi, mint maga a fondü, az a szokás is, hogy akik a kenyér-, hús- vagy gyümölcsdarabkáikat a fortyogó fondü-lávában elsüllyesztik, vicces büntetést kapnak. Az „Asterix Svájcban” című képregényben a „fondü-veszteseket” még meg is korbácsolják, vagy egyenesen bedobják a Genfi-tóba...

Sajtfondü alapprocept
Hozzávalók 4 fő részére

1 gerezd fokhagyma (aki akarja, többet is tehet bele)
800 g fondüsajt (3 rész Entlebucher és 1 rész raclette sajt)
4 púpozott teáskanál kukoricakeményítő
350 ml fehérbor
1 teáskanál citromlé, frissen facsart
1 kis pohár cseresznyepálinka (Schnaps)
Bors, szerecsendió
kb. 1 kg fehér- vagy kevert kenyér

A caquelont dörzsöljük be a fokhagymagerezddel, és tetszés szerint hagyjuk a fokhagymát az edényben. A sajtot vágjuk kis kockákra, keverjük össze a kukoricakeményítővel, és a fehérborral, valamint a citromlével együtt erőteljes kavargatás közben (8-as alakban) forraljuk fel, amíg a sajt el nem olvadt. Öntsük hozzá a cseresznyepálinkát, ízesítsük borssal és szerecsendióval, és azonnal tálaljuk. A rechaudon (melegítőn) közepes lángon hagyjuk tovább forrni, és minden kenyérfalattal kavarjuk meg (ne csak mártsuk, kavarjuk meg!). És aki elveszíti a kenyeret...

Sajt vásárlása/Fondü evés

Andrzej Koch
Der Schweizer
Wollzeile 15
1010 Wien
Tel.: 0664/156 10 66
www.derschweizer.eu

Shabu Shabu Bécsben:
Japán étterem Nihonbashi
Kärntner Straße 44
1010 Wien
Tel.: 01/890 78 56
www.nihonbashi.at

Fondü Svájcban:
Zunfthausrestaurant Pfistern
Kornmarkt 4
6004 Luzern
Tel.: +41/410 36 50
www.restaurant-pfistern.ch

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!