A-La-Carte

Monsieur Nouvelle Cuisine (2017/2)

Michel Guérard 40 éve őrzi három Michelin-csillagát, őt tartják a „Nouvelle Cuisine” igazi feltalálójának, és emellett „Cuisine Minceur” koncepciójával összebékítette az ínyencségeket az egészséges táplálkozás iránti vággyal.


Szöveg: Willi Klinger, fotó: Les Prés d’Eugénie

Willi Klinger: Michel Guérard, ön már 40 éve folyamatosan három Michelin-csillaggal rendelkezik. Karrierjét cukrászként (Pâtissier) kezdte.

Michel Guérard: Igen, ebben a pozícióban dolgoztam a párizsi Lidóban is. Ott kettős feladatom volt: óriási dekoratív építményeket és szobrokat készítettem a nagy párizsi show-khoz a Lidó fénykorában, ugyanakkor a tulajdonos magánrendezvényein főztem a kastélyában, Párizs közelében. A jetset és a show-biznisz világából érkező elkényeztetett vendégeit csak különleges, kissé őrült ételekkel lehetett lenyűgözni. Ekkor világosodott meg számunkra, hogy éppen a „Nouvelle Cuisine”-t készülünk kifejleszteni.

Mi volt tulajdonképpen Paul Bocuse szerepe a Nouvelle Cuisine fejlesztésében?
Paul gondoskodott arról, hogy a szakácsok, akiket korábban nem tartottak sokra, kilépjenek a szolgálói szerepből. Az, hogy a szakácsok, mint Bocuse vagy én, immár tulajdonosokká (patrons) váltunk, a Nouvelle Cuisine fontos aspektusa volt. A konyha Franciaországban mindig is fontos szerepet játszott a turizmusban, amely a GDP 8%-át adja.

Milyen konyha volt az, amit a vacsora-show-khoz főzött, Escoffier?
Igen, pontosan! Tudja, szerintem egy szakács számára fontos, hogy ismerje a klasszikus konyhát. Azok a szakácsok, akik uralják a klasszikus konyhát, ügyesebbek a tűzhely mellett.

Ön az egyik, ha nem A feltalálója a Nouvelle Cuisine-nek.
A Nouvelle Cuisine-nek még mindig van létjogosultsága. Ma bizonyára van egy még hangsúlyosabb túlzott kreativitás, mindenki megpróbál kitűnni a többiek közül. Ezenkívül létezik egy kúszó, Ázsiából kiinduló gyarmatosítása a konyháinknak. Még nekünk, franciáknak is vigyáznunk kell, hogy a konyhánk ne váljon egzotikussá.
Bizonyára Ferran Adriànál is evett?
Igen, izgalmas volt, mert Ferran érdekes technikákat hozott. Ferran nagyon intelligens, és nagyon is jól uralja a klasszikus konyhát is.

De az első habot (espuma) Alain Chapel készítette az ő „erdei gomba cappuccinójával”.
Természetesen! Minden az örök újrakezdés, és pont ez a nagyszerű a konyhában. Escoffier már 1902-ben, a Guide Culinaire előszavában azt írta: „Ha minden változik és átalakul, abszurd lenne egy olyan művészet szabályait betonba önteni, amely sok szempontból a divattól függ és mint az, instabil.” Ehhez ma sem lehet mit hozzátenni.
Nincs ma túl sok innováció minden áron?
Manapság a nagy konyhában az optika dominál, ami ahhoz vezet, hogy a látszat többet számít a lényegnél. Nem szabad elfelejteni, hogy minden konyha lényege még mindig az íz és az abból fakadó öröm. De természetesen a Lidóban azt a szórakoztató felismerést is levontam, hogy az étterem egy színház, és ugyanazok a szabályok vonatkoznak rá.
Restaurant business is show business…
Pontosan, itt is szükség van díszletre, színpadra állításra…

A Nouvelle Cuisine után, amely egyébként nem tűnt el, jött az úgynevezett „molekuláris konyha” – Ferran Adrià egyáltalán nem szerette ezt a kifejezést…
Minden konyha „molekuláris”, fizikai-kémiai jelenségek sorozata.

De ő ipari technikákat vezetett be a csúcsgasztronómiába.
Igen, erről sokat beszéltünk, jó barátok vagyunk! Én mindezt már jóval azelőtt megtanultam a Nestlénél. 25 évig dolgoztam a konszernnek, Svájcban és világszerte. Akkoriban például kifejlesztettem egy mártást (sauce mousseline) úgy, hogy tojássárgáját és vajat szén-dioxiddal dúsítottam.
Hogyan jött ez az elköteleződés?
Amikor elindítottam a Grande Cuisine Minceur-t (magyarul: A nagy könnyű konyha), a Nestlé elnöke odajött hozzám és azt mondta: „Monsieur Guérard, megértem, ha nem akar iparossal dolgozni, de amit csinál, az érdekel. Szóval, ha akar velünk dolgozni, nagyon boldog lennék!” Ezt azért tettem, mert a másik oldal is érdekelt. A Nestlé gyárban nemcsak szakácsokkal és cukrászokkal találkoztam, hanem mérnökökkel, agronómusokkal és vegyészekkel is. Hülye lettem volna nem élni ezzel a lehetőséggel. Sok mindent tanultam közben.

És most a „Nordic Gourmet Cuisine”.
Mit szól ehhez?
Sajnos sosem ettem a Nomában, de vannak más példák is. Ez bizonyára egy aktuális trend. A divat világában vagyunk.

És milyen lesz a jövő konyhája?
Nagyon kívánatos lenne az „egészség” fogalmát bevezetni az ínyenc konyhába, de az „egészség”, ami nem „büntetést” jelent. Egy egészséges konyhában is elsősorban az íz a lényeg. A holnap nagy szakácsainak táplálkozástudományból és dietetikából is képzettnek kell lenniük. Közben a csúcsgasztronómiában természetesen tovább használhatjuk a csúcstermékeket, de kíméletesebben készítjük el azokat.
Michel Guérard és a bor?
Ön borász is…
Szeretem a bort a szimbolikus dimenziója miatt is. Minden szakácsnak tudnia kellene kenyeret sütni és bort készíteni. Mielőtt 1983-ban elültettem a szőlőimet, nemcsak hét hónapon keresztül, heti kétszer vettem részt kurzusokon a Bordeaux-i Borászati Intézetben, hanem sokat kóstoltam két barátommal, Denis Dubourdieux professzorral és Jean-Claude Berrouet-vel, a Château Pétrus borászával. A bortermék mellett leginkább az ezekkel az emberekkel való eszmecsere nyűgözött le, főleg a kóstolásoknál. Ez hatalmasan gazdagító volt a szakács és a borászok között. Minden szakértelmük ellenére olyan alázatot műveltek, ami sok emberből ma hiányzik. Az alázat viszont fontos, ha jól akar kóstolni az ember, bor esetében ugyanúgy, mint az ételeknél.

És a kenyér?
Imádom a jó kenyeret. Most találtunk egy pékre Roussillonban, azon a vidéken, ahonnan a feleségem származik. Olyan hihetetlenül jó dolgokat süt, hogy tőle szállíttatunk. Idén nyáron szakmai gyakorlatot végzek nála.

Így étkeznek a Les Prés d’Eugénie by Michel Guérard-ban
Eugénie-les-Bains-be a közép-európai ínyenc csak határozott elhatározással érkezik. A bordeaux-i repülőtérről bérautóval körülbelül két órába telik eljutni a kis fürdővárosba. Michel Guérard hatalmas birtoka egy gyógyintézetet, három éttermet és több szálláslehetőséget foglal magában. Egy parkon keresztül autózva érünk a szállodakomplexum előtt álló faházhoz, ahol a portás által értesített inas (voiturier) vár ránk. Különösen vonzó és az ötcsillagos főépületnél kedvezőbb árú a Maison Rose, egy egykori kolostori internátus, amelyet elegáns vidéki házzá alakítottak át.

Az éhes vendég számára három éttermi lehetőség áll rendelkezésre. Egy vidéki ebédre predesztinált a hangulatos Ferme aux Grieves (Rigóudvar) a nyitott fatüzelésű kandallójával, amely előtt csirkék és malacok forognak csábítóan a nyárson. A főépületben a kúravendégek bűntudat nélkül hódolnak Guérard ízletes karcsúsító konyhájának, a „La Cuisine Minceur Active”-nak, azok között az ínyencek között, akik a nagy háromcsillagos menüt fogyasztják megfelelő borpárosítással. Aki több napot és toleráns hitelkeretű hitelkártyát szán rá, annak teljes kezelést írnak fel, az összes ebéd- és vacsoraváltozattal.

Valójában azonban a „La Grande Table Étoilée”-ről van szó a Les Prés d’Eugénie étteremben, és a „Cuisine Naturaliste, intemporelle”-ről a Nouvelle Cuisine feltalálójának klasszikus alkotásaival. A legjobb, ha az utazás előtt megvesszük a Best of Michel Guérard szakácskönyvet az Alain Ducasse kiadótól. Ebben megtalálható a nagy „Palais Enchanté” menü (€ 245,-) szinte összes étele az elkészítésük évszámával. A francia csúcsgasztronómia ezen ikonjai közül semmi sem hat régimódinak vagy elavultnak, szemben a termek dekorációjával, amely minden tisztasága és kifinomult kényelme mellett stilisztikailag valahol a vadászlak (a bár), az ázsiai tárgyak és a vidéki ház hangulata között ingadozik.

Az aperitif után a „Lodge”-ban fulmináns kezdés az „Oeuf de poule au caviar”, egy 1977-es kreáció, amely egy tojáshéjban tálalt rántottából és füstölt angolnadarabkákból áll, tetején egy kanál legjobb kaviárral. Két zöld spárgahegy kandikál ki belőle. A heringes-krumplis chaudfroid-dal töltött burgonya köretként önmagában is egy költemény. Könnyedén, „mint egy felhő”, érkezik az alternatív előétel: egy finom, fehér „Zephyr”-krém fekete szarvasgomba-forgáccsal az elegáns Vichyssoise-on; a szarvasgombát januárban és februárban frissen, egyébként házon belül titkos recept alapján főzik be.

A meleg előétel választási lehetőség nélkül érkezik, mert ezt az 1979-es klasszikust senki sem hagyja ki: „L’Oreiller Moëlleux”, egy nagy raviolo, gombaduxelle-vel töltve, körülvéve egy nagyon enyhén krémes raguval kucsmagombából, májusi pereszkéből, rókagombából és zöld spárgából. Már ezért érdemes Eugénie-be zarándokolni. De most kezdődik csak az igazi nagyüzem. A fél homárt (1981) 15 percig füstölik izzó faszénen, majd falatnyi darabokban, egy lenyűgöző maracuja-emulzióval a diszkréten füstös héjban tálalják, és egy enyhén sáfrányos csillagánizsos-fűszernövényes mártással öntik le.

Mindkét választható sülthús (Rôtis) – egy ízletesen töltött gyöngytyúk borjúmirigy-szarvasgomba-kucsmagomba raguval (ez igazából a kis menühöz tartozott, de én a szarvasgomba-kucsmagomba infláció ellenére is ezt választottam), valamint a marhafilé „fán és levelek alatt” – egy nagy rézserpenyőben, izzó faszénen került az asztalra, és csak akkor szervírozták a tányérokra. Tiszta élvezet és egy kis üdvözlendő akció, de Guérard nyílt tűz iránti vonzódásának kifejeződése is. Ehhez a legjobban összeállított borlapon főleg Bordeaux-i Crus Classé-kat találhatunk olyan nagy évjáratokból, mint 1990, olyan árakon, amelyeket már az interneten sem találni.

Aki most azt hiszi, ennyi volt, elfelejtette, hogy a séf 1958-ban „Meilleur Ouvrier de France en Pâtisserie” lett. Válasszuk a „Gateaux mollet du marquis de béchamel”-t (1991) és egy „Soufflé Epoustouflant”-t (1986), és emelkedjünk a hetedik desszertmennyországba.

Michel Guérard
A Szajna menti Giverny közelében született, ahol állítólag Claude Monet festette meg a nagymamáját, aki cukrász és szakács volt. Tanonc egy cukrásznál az Île-de-France-ban, majd 28 hónap katonai szolgálat (algériai válság) szakácsként a tiszti kaszinóban. Ezután azonnal főcukrász a párizsi Hôtel Crillonban, a Place de la Concorde-on. 1958-ban Franciaország legjobb cukrásza (Meilleur Ouvier de France). Főcukrász a Cabaret Lido-ban, ahol csapatával naponta 600 desszertet és óriási cukormázas kiállítási darabokat készített a show-khoz, miközben az osztrák Rudi Kellner a halszakácsokkal (poissonniers) naponta 600 nyelvhalat filézett. Guérard a Lidó tulajdonosának magánrendezvényeire fejlesztette ki a Nouvelle Cuisine első „őrült” ételeit. Guérard első saját étterme, a Pot-au-Feu egy párizsi elővárosban a sztárok zarándokhelye lett: Marlene Dietrich, Danny Kaye, Charles Trenet, Jacques Brel, Mireille Mathieu, de olyan párok is, mint Mastroianni-Deneuve, Gainsbourg-Birkin vagy Delon-Darc… A 70-es évek elején Guérard a Bocuse-szel, a Troisgros fivérekkel, Roger Vergé-vel és Gaston Lenôtre-ral világturnéra indult. A Mondavinál tartott vacsorák szmokingos, görkorcsolyás pincérekkel és Phil Collinsszal a zongoránál éppúgy a fénypontokhoz tartoztak, mint a New York-i események Andy Warhollal, Milos Formannal vagy Yves Montand-dal. Követte Kína és Ausztrália. Néhány évig Guérard a legendás Régine éjszakai klubjainak konyháit vezette, akivel magánéletben is szoros barátságban volt. És aztán jött Christine, a termálforrás-tulajdonos Adrien Barthélémy lánya. Nászajándékként az após egy szállodapalota modelljét ajándékozta a párnak, amelyet az ifjú házasoknak építtetett Eugénie-les-Bains-ben. Guérard 1974-ben kapta meg a második, 1977-ben pedig a harmadik Michelin-csillagát. Végül ők vették át Franciaország legnagyobb termálcsoportját, a Chaine des Thermes du Soleil-t, 20 forrással számos régióban és több mint 2000 alkalmazottal. Christine és Michel Guérard lányai, Adeline és Eléonore, valamint vejük, Jauffray a csoport vezetőségének tagjai.

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!