Világos aranyszínű, mint az égbolt egy lágyan ködös szeptemberi reggelen. Friss széna, vadvirágok, egy kis fenyőgyanta illata, csak egy leheletnyi malátával, könnyű és frissítő az ízlelésben, élénk keserűséggel, krémesen gyöngyöző... Nem, nem pezsgőről, pilsről van szó.
A pils nagyszerű sör. A pils, illetve a csehországi Pilsen városából származó sör többé-kevésbé az összes modern alsó erjesztésű sör kezdetén állt. 1842-ben találta fel Josef Groll; a bajor sörfőző mestert a pilseni sörfőzésre jogosult polgárok fogadták fel, hogy végre egy jó sört főzzön. Zavaros, sötét és gyorsan romló sörük az idegeikre ment, nem akarták tovább inni. Groll értett az alsó erjesztésű módszerhez, a világosabb malátákhoz, a lassú és hűvös erjesztéshez, a tisztításhoz és a jégbehűtött barlangokban és pincékben történő hosszú érleléssel való stabilizáláshoz. Már az apja is, mint sok sörfőző mester az akkori Bajorországban, finomította a módszert, szóval Groll abszolút „benne volt”, ahogy ma mondanák.
És belevágott a feladatba; végül is a klíma hasonló volt, mint Bajorországban, voltak barlangok, lehetett jeget tárolni, és megvolt a pilseni polgárok akarata, hogy rendesen befektessenek egy az akkori viszonyokhoz képest ultramodern polgári sörfőzde építésébe. És mégis, a Passau járásbeli Vilshofenből, az osztrák határtól 26 kilométerre származó Josef Groll nem olyan sört főzött ott, mint ami Bajorországban szokásos volt. Mert a cseh víz lágy volt, a malátát nagyon kíméletesen és lassan aszalta, ami nagyon világos színt és csak nagyon visszafogott malátaízt kölcsönzött neki, és egy helyi komlót választott Žatec/Saaz térségéből. Az eredmény egy olyan finomságú és eleganciájú világos sör volt, amilyet addig még sosem ittak. A pilseni polgárok el voltak ragadtatva, folyószámra itták, a világ többi része pedig hamarosan követte őket.
A Groll-féle sörreceptet hamar „pilseni típusú”-nak kezdték nevezni, ami egy kicsit körülményes, szóval nem telt sok időbe, amíg a világos, elegáns, közepesen könnyű, alsó erjesztésű, jellegzetes komlóaromával és keserűséggel rendelkező lágersörök a négybetűs sörré váltak: Pils. Pils-t egyébként ma nagy meggyőződéssel isszák az egész világon, Németországban, amely nem éppen elhanyagolható sörország, főleg pils-t isznak.
Az egész világon – kivéve Ausztriát. Ausztriában az évente kibocsátott pils-sör aránya a teljes volumenhez képest 3,28 százalék, ami igazán figyelemre méltóan kevés, ez még a rizling hazai szőlőterület-arányát (4,3%) sem éri el. „Igazán lenne elég jó pils-sörünk Ausztriában ahhoz, hogy nagyot dobjunk vele” – mondja Karl Schiffner sör-sommelier világbajnok és sörfőző mester –, „de a kibocsátás minimális.”
Mi lehet ennek az oka? Nos, először is a Märzen-sör kérlelhetetlen dominanciája az osztrák piacon, amely jó 60 százalékban tölti meg a hazai korsókat és poharakat. Aztán természetesen az is, hogy nehéz pontosan definiálni a pils-t. Mert az elmúlt 177 év során néhány pils-típus alakult ki, amelyek első ránézésre kevés közös vonással rendelkeznek. Ilyenek például a „klasszikus” cseh pilseni, viszonylag sötét színű, telt, kevés szénsavval és markáns keserűjegyekkel; aztán az észak-német pils-típus, ragyogóan világos, pezsgő és esetenként rendkívül határozott komlóaromákkal, „egyenes”, ahogy Karl Schiffner nevezi ezeket a söröket; és végül a dél-német/felső-ausztriai pils-típusok kategóriája, amelyek valahol a kettő között helyezkednek el, de szintén nagyon egyedi karakterrel bírnak: világosak, de mindenképpen testesek, a komlótól a keserűség és az aroma is megvan, élénkek, de egy kicsit krémesek is. És ha még figyelembe vesszük, hogy a cseh típus is több alkategóriára oszlik, végül ott van a zavaros pince-pils kategóriája is, az elmúlt években a kézműves sörfőzők részéről a úgynevezett „kreatív-pilsekkel” bővült a kör, és nem is olyan ritkán valamilyen világos vagy láger sört is pils-nek neveznek, „a közönség teljesen túlterhelt”.
A valóban klasszikus cseh pilseni söröket Ausztriában ugyan ellenállás nélkül isszák, de az azonosítás és az USP (egyedi eladási ajánlat) terén van a legnehezebb dolguk. Egy sörfőzde, amely ezzel valahogy könnyebben boldogul, természetesen megvan hozzá a legjobb feltétele: 1,7 kilométer a cseh határig. A Laa an der Thaya-i Hubertus Bräu-nál a cseh sör hagyományát nemcsak azzal ápolják, hogy természetesen világos malátát és klasszikus Saaz és Hallertau komlót használnak, hanem Laa-ban a pils-t annyira komolyan veszik, hogy még két változatban is főzik: egyrészt a klasszikus aranyszínű és erősen komlós jellegű pils, másrészt az úgynevezett „Herrn Pils”, hosszabb érlelésű, kizárólag Saaz-komlóval keserített, valamivel magasabb fokozatú, de nagyon magasra erjesztett, abszolút klasszikus.
Hogy ennek a „klasszikus” stílusnak is megvan a vonzereje, azt nem utolsósorban az a tény mutatja, hogy még a kézműves sörös közösség is próbálkozik vele, legyen szó Markus Führer-ről a Gablitzer magánsörfőzdéjében, akinek a lágy, krémes, Celeja-aromakomlóval jellemezhető „Gablitzer Original” néven futó cseh pils-e már a standard program részét képezi, vagy Stiegl kreatív sörfőző mesteréről, Markus Trinker-ről, aki az év elején adta ki „Hausbier” No. 30 sörét, egy „Butterblume” nevű sört, amelyet szintén az észak-csehországi ikonok mintájára főztek.
A pils leggyakoribb megjelenési formája Ausztriában valószínűleg az, ahogy a Mühl- és Innviertelben főzik: világos, száraz, komlós, esetenként határozottan kesernyés, de elegáns, élénkítő és pezsgő, egy olyan sör, amelynél a hazai Märzen-kedvelőnek nem kell elfordulnia, hanem örömteli meglepettséggel konstatálja, hogy a világos sörnek is lehet íze. Megemlíthető a Baumgartner, az Uttendorfer sörfőzde nagyszerű pils-e, a Raschhofer Pils, a hofstetteni sör-avantgárd pils-e, a Freistädter friss komlós pils, és még a riedi sörfőzde is, amely abszolút búzasör-specialistaként ismert, rendkívül élénk, elegáns pils-t tart a tarsolyában.
A regionális sörök közül talán a legjobb a gundertshauseni Schnaitl sörfőzde „Pils de Luxe”-ja. Ez egy „kialakult sörfajta” – magyarázza Matthias Schnaitl IV –, amely az Innvierteli hagyományos sörfőzdében nem volt mindig jelen. De az 50-es és 60-as években, amikor német sörök áramlottak Ausztriába, kipróbálták ezt a világos, magasabbra erjesztett és több komlókeserűvel ellátott sört, „a Märzen és a barna sör kiegészítéseként, egy kissé nemesebb megjelenéssel”. 30 éve még a Der Konsument fogyasztóvédelmi magazin pils-tesztjét is megnyerték, meséli Matthias Schnaitl, bár a jelöltek száma akkor még elég kicsi volt. A 90-es években pedig a akkor Németországból származó sörfőző mesterüknek támadt az ötlete a „de Luxe” címmel. Matthias Schnaitl, aki szerény ember, most már nem is tűnik túl boldognak ettől az elnevezéstől, de valójában ez a gondosan, kizárólag osztrák aromakomlóval (Saphir, Aurora, Hersbrucker) főzött sör teljesen megérdemli, és miután ez volt a sörfőzde első olyan söre, amelyet a 90-es években az aperitif-barát 0,33 literes palackba töltöttek, úgy tűnik, megtanult együtt élni vele.
És nagyon szép megfigyelni, hogyan kapják fel és fejlesztik tovább ennek a sörnek a hagyományát Felső-Ausztriában mindenütt. Például a Beer Buddies, a barátok, Andreas Weilhartner és Christian Semper, akik a tipikus kézműves sör mitológiának megfelelően a sörfőző hobbijukból szerettek volna komoly vállalkozást csinálni, 2014-ben átvettek egy régi udvarházat mélyfúrású kúttal (2,5° lágy víz!) Tragweinben, és öt éve itt főzik igazán figyelemre méltó söreiket, egyrészt a tipikus kézműves stílusban, másrészt modernizált klasszikusokat. Miután számukra csak a Mühlvierteli biotermékek jöttek szóba, magyarázza Weilhartner, kissé korlátozva voltak a pils megalkotásakor, „mert nincs Mühlvierteli biokomló”. Tehát a biopils-ükhöz egyszerűen többet tettek a három elérhető aromakomlóból, és a végén még komlóztak is. Miután a Märzen-jük inkább a bajor irányba megy, tehát sötétebb és kissé malátásabb, a pils nagyon jól betölti a világos sör szerepét, mondja Weilhartner, annyira jól, hogy 2017-ben, amikor a Beer Buddies egy éttermet is nyitott, rögtön a ház söre lett. És hogy itt mostanában mexikói ételeket főznek, az egyáltalán nem zavaró, „oda a pils szuperül illik”.
A „Meisterstück” nevű pils is szuperül illik mindenféle jó ételhez, Mario Scheckenberger már 20 éve főzte, amikor még hobbisörfőző volt, és időközben már húsz különböző változatban kipróbálta. Végül is 2013-ban és 2014-ben ő és Bierschmiede sörfőzdéje ezzel szerezte meg az állami bajnoki címet, mint az akkori legkisebb sörfőzde. Az elismerések azóta csak úgy özönlenek. A pils-nél a kihívás az, hogy minden hibát azonnal észrevesznek, mondja Scheckenberger, „világos, karcsú, magasra erjesztett, száraz, ott semmit nem tudsz elfedni vagy eltakarni, ott mindent érezni, ez a sör a bizonyos tisztasággal”. A titok, amennyire elárulni szeretné, egyrészt a Steinbacher helyi vízvezetékből származó, viszonylag magas cinktartalmú vízben rejlik, a három adag Celeja-aromakomlóban és a végén még egy finom-aromás Citra-komlóval történő átvezetésben. 35 keserűegység, finom gyöngyözés csak természetes erjesztési szénsavval – így néz ki a modern osztrák pils.
Vagy természetesen úgy, ahogy a Trumer Privatbrauerei főzi. A Trumer valójában az egyetlen sörfőzde Ausztriában, amely kifejezetten a pils-re tesz, ez apja bátor döntése volt a 80-as évek végén, árulja el Josef „Seppi” Sigl, „hogy pozícionálja magát egy tömeges Märzen-piacon”. A pils lenyűgöző, mondja Sigl, „mert sok változatban lehet főzni, amelyek mind izgalmasak”. Obertrumban a standard pils mellett, amelyet egy speciálisan tervezett és már a dizájnja miatt is figyelemre méltó tartályban erjesztenek nyíltan, és amelynek az észak-német pils-ek a mintái, „de enyhébb keserűséggel”, ott van például a gyümölcsös-kesernyés „Hopfenspiel” könnyű pils vagy a magasabb fokozatú „Imperial Pils”, a Kazbek fajtájú komló bőséges felhasználásával. „A sokoldalúságban sok móka rejlik” – mondja Seppi Sigl, és az is örömet okoz neki, hogy a 2004 óta a kaliforniai Berkeley-ben főzött Trumer-leányvállalat pils-e teljesen sajátos helyet foglal el, „az ott egyrészt a híg domestic-sörök mellett, másrészt a kézműves sörfőzők rendkívül koncentrált IPA-i mellett a középút söre”.
És nem szabad elfelejteni: a Brau-Union. Ausztria sörpiac-vezetője, a Gösser, Zipfer, Schwechater, Wieselburger, Schladminger, Puntigamer/Reininghaus és Kaltenhausen sörfőzdék uniója, 2003 óta a Heineken-konszern tulajdonában, jelentős mértékben hozzájárult a pils reneszánszához, megbecsüléséhez és mindenekelőtt a vendéglátásban aperitif-sörként való pozícionálásához. Mégpedig a Reininghaus Jahrgangs-Pils-szel.
2002-ben olyan sört akartak főzni, amely kifejezésre juttatja a leutschachi komlótermelőkkel fenntartott hosszú távú partnerséget, emlékszik vissza Andreas Werner sörfőző mester, „egy hódolat”. Az ötlet mögötte az volt, hogy engedjék a sörben az aroma és keserűség esetleges évjárat-ingadozásait, és a komló és komlós sör témájában – az IPA & Co akkoriban Ausztriában még teljesen ismeretlen volt – szükségszerűen a pils-nél kötöttek ki. Az évjárat-különbségek az elmúlt 17 évben alig bizonyultak relevánsnak, mondja Werner, „minimálisak voltak, de ezt a tapasztalatot is meg kellett szereznünk”.