Szöveg & fotók: Christian Grünwald
Aki Dubajba vagy Dubajból repül, nagy valószínűséggel egy Emirates-gépen ül. Egy kis szerencsével az új dizájnú A380-800-as gépek egyikén. Még nagyobb szerencse, ha az üzleti osztályon, a felső fedélzeten kaptunk helyet, lehetőleg hátul, közel a bárhoz. A repülésnek tehát még mindig lehet stílusa. Ami nemcsak a bár létezésében nyilvánul meg, hanem a felszolgált ételek minőségében is. Az előételként tálalt saláta figyelemre méltóan friss, és különleges története van. Ugyanis Dubaj sivatagából származik. Körülbelül egyórányi autóútra Dubaj belvárosától az amerikai Crop One vállalat és az Emirates Flight Catering olyan vertikális beltéri farmot épített, amely sok szempontból mérföldkőnek számít. A Bustanica a világ legnagyobb hidrokultúrás farmja. Egy zárt rendszerben, amely nem igényel termőföldet, napfényt vagy esőt, 2022 nyara óta termesztenek itt élelmiszernövényeket. A 330 000 négyzetméteres létesítmény kapacitása több mint egymillió kilogramm kiváló minőségű leveles zöldség előállítására képes évente. Ez napi három tonnának felel meg. A vízfogyasztás eközben 95 százalékkal alacsonyabb, mint a hagyományos mezőgazdaságban. A Bustanica termékeit növényvédő szerek és gyomirtók nélkül termesztik. Különböző salátafélék (főleg batávia és rukkola), spenót, petrezselyem, koriander, káposzta, valamint zsázsa és más mikrozöldségek nőnek itt optimális körülmények között. Az íz és a megjelenés abszolút egyenértékű a hagyományosan termesztett zöldségekével. Az üzemeltetők nagy teljesítményű technológiákra – gépi tanulásra, mesterséges intelligenciára és egyéb szabadalmaztatott technológiákra – támaszkodnak, valamint egy magasan képzett belső csapatra, amely agronómusokból, kertészeti szakemberekből és növénypatológusokból áll. A vetőmag elültetésétől kezdve a növények habszerű szőnyegeken fejlődnek, amelyeket alacsony tálcákba helyeznek. A gyökerek így pontosan megkapják a szoftver által kiszámított víz- és tápanyagmennyiséget.
Dubaj zöld csodája
Kezdetben a gyengéd rügyek kék fényt kapnak, később vöröses árnyalatú fényre váltanak, ami serkenti a levélnövekedést. A föld nélküli hidrokultúrás termesztés rendkívül kevés vízzel jár. Egy zárt körforgásos rendszer gondoskodik az erőforrások optimális felhasználásáról. Amikor a víz elpárolog, visszanyerik és újra bevezetik a rendszerbe. Míg a hagyományos termesztésnél egy kilogramm salátához 317 liter víz szükséges, itt mindössze 15-17 liter. A növények abszolút tökéletes körülmények között élnek a fény, a páratartalom és a hőmérséklet tekintetében. Szimulálják a nappal-éjszaka ciklust, beleértve a szürkületet is. A növényfajtától függően ventilátorok biztosítják az élénkítő légáramlást a jobb növekedés érdekében. „A növényeinknek sokkal kisebb a stresszük, mint a szabad természetben, nincsenek kitéve kártevőknek vagy kedvezőtlen időjárási viszonyoknak” – lelkendezik Kieran Dowd alelnök, aki a kezdetektől fogva részt vesz a projektben. Minden olyan klinikailag tisztán zajlik, hogy a növények a betakarítás után „azonnal fogyaszthatók” (ready to eat). A csomagoláson külön felhívják a figyelmet arra, hogy a terméket nem kell megmosni. Dowd szerint ugyanis a csapvíz csak baktériumokat visz a zöldségre. A betakarítás manuálisan, késsel történik. A tapasztalt munkatársak pontosan tudják, hol kell vágni a salátát vagy a fűszernövényeket, hogy a növény újra kihajtson. Ez jelentősen növeli a termelékenységet. A jelenet hangulata egy sci-fi filmre emlékeztet. És talán ez valóban a mezőgazdaság jövője a világ számos régiójában. A védőruházat, a maszk, a hajháló és az előzetesen fertőtlenített lábbeli kötelező a betakarítóknak; ahogy az esetleges látogatóknak is. Egyetlen baktérium vagy rovar sem zavarhatja meg ezt a tiszta, mesterséges világot. A lehetséges bővítési szakaszok sok fantáziára adnak lehetőséget. Mind a művelési terület, mind a termékek tekintetében. Szamócát, málnát és paradicsomot már kipróbáltak. És talán hamarosan a Közel-Kelet más területeire is kiterjesztik a piacot. Az energiamérleg tekintetében is dolgoznak a fejlesztéseken. A víz sótalanító üzemekből származik, amelyek elég sok áramot igényelnek. Bőséges energiára van szükség az épület klímaberendezéséhez is. Könnyen lehet, hogy egy napon az áram megújuló energiaforrásokból származik majd. Jelenleg még fosszilis tüzelőanyagokat használnak, amiből az Egyesült Arab Emírségekben köztudottan bőven van.
Közben az Emirates teljesen átvette a Bustanica vállalati részvényeit. A termelés egy része amúgy is az légitársaság vendéglátóegységéhez kerül, de élelmiszer-nagykereskedőket és szupermarketeket is ellátnak az Egyesült Arab Emírségekben (EAE). Ez a tény teljesen új dimenziókat nyit meg az EAE-ben a helyben termelt élelmiszerek tekintetében. Bár ebben a régióban sem minden kopár sivatag – lásd az oázisokat –, de az importált élelmiszerek statisztikája természetesen egyértelmű nyelvet beszél. Körülbelül 90 százalék külföldről érkezik, az indoor farmmal pedig legalább megtörtént az első határozott lépés. Ha az egész világ elgondolkodik a regionális konyháról és a közeli környezetből származó termékekről, ez Dubajban sincs másképp. Dubajnak, és különösen a szomszédos Abu-Dzabinak vannak kiterjedt oázisokkal rendelkező övezetei, ahol mezőgazdasági tevékenységet folytatnak. Az ománi határon fekvő Hadsar-hegységben, amelynek csúcsai elérik a 3000 métert is, újabban szintén fokozott figyelmet fordítanak az ottani élővilágra és a beduinok által alapozott mezőgazdaságra.
Palesztina a tányéron
Olyan séfek, mint Salam Daqqaq, különösen nagy lelkesedéssel várják a regionális termékeket. A Bait Maryam és Sufret Maryam éttermeivel a karizmatikus szakács rövid idő alatt meghódította a vendégek és kritikusok szívét. A World’s 50 Best a Közel-Kelet és Észak-Afrika legjobb női szakácsának választotta. A Sufret Maryam szó szerinti fordításban „Maryam étkezőasztala” – és erre mindig sok különböző kóstoló- és megosztásra szánt tányér kerül. Hagyományos levantei ételek, amelyeket Dubaj éttermi konyháinak modern hangsúlyaival ötvöznek. Van benne egy kis Szíria, egy kis Libanon – „ők mindig is pontosabban főztek, mint a szírek” – és természetesen egy jókora adag India, amely a legnagyobb népességű nemzet Dubajban. Aki Dubajban él, sokat jár étterembe. Az otthoni főzés nem szabály, inkább az egész család elmegy enni; talán ezért is vannak ilyen nagy asztalok. „Mi itt házias ízvilágú konyhát viszünk” – mondja Salam Daqqaq, aki édesanyja főztjét tekinti iránymutatónak, aki mindig főzött. A sok zöldséges és sült mezze itt kötelező, például az olyan klasszikusok, mint a baba ganus, néhány hummuszváltozat, valamint a „kibbeh bil laban”, a bulgurból és darált bárányhúsból készült népszerű húsgombócok. Szumák, tamarind és a kelet összes fűszere gondoskodik a gazdag aromákról. A főételeknél a „La’Moshet Maryam”, egy hosszan párolt, előtte bőségesen pácolt bárányváll kötelező. Hogy a konyhája ennyi vendég számára egyfajta otthont jelent, az Salam Daqqaq számára a legnagyobb boldogság. Végül is a személyes története – Palesztinában született, Jordániában és Szaúd-Arábiában nőtt fel, később néhány évet az Egyesült Államokban is töltött – olyan, ami alig adott lehetőséget a gyökerek eresztésére. Csak későn, amikor gyermekei már felnőttek voltak, és 2017-ben Dubajban megnyitotta első éttermét, állt össze minden magától. Sok külföldi szereti az éttermet, mert otthont jelent nekik. Aki meg akarja érteni Dubajt, annak mindenképpen itt kell ennie. Jó benyomást kaphatunk arról a közösségről, amely a nemzetközi csillogó homlokzat mögött rejtőzik.
Regionális emírségekbeli kincsek
Hasonló közönséget szólít meg az Arabian Tea House. Kissé távolabb található a belvárostól, az Al Fahidi negyedben, ahol a házak már csak kétszintesek. A vályogvakolatos falakkal és az arab oázis stílusú, félig nyitott építészeti megoldással megfelel a tipikus kliséknek, ami azonban senkit sem zavarhat. A teaház elnevezést nem szabad túl szó szerint venni. Reggeltől estig az EAE-konyha legjavát szolgálják fel itt, amely éppolyan sokszínű, mint a már említett lakosok multikulturális háttere. És aki szeretne, az egy alapos arab kávészertartást is élvezhet sok kardamommal. Itt is a női hatalom uralkodik. Rania Saiednek már hat étterme van, az egyik közülük különös módon Montenegróban (ami viszont tényleg egy másik történet). Az egyiptomi családból származó vállalkozó minden alkalmat megragad a regionális áruk használatára. A Bustanica zöldségei mellett az oázisokból érkeznek többek között datolyák, sárgarépák, kukorica, cukkini és paradicsom. „A hegyvidéki régiókban mézfarmok alakultak ki. A bárány- és kecskehús helyzete is egyre jobb.” És a tengerparton, hihetetlen módon, néhány éve már hal- és osztrigatenyésztő farmok is működnek.
Az összes fejlesztés rendkívül gyorsan zajlik az Egyesült Emírségekben. „60 éve” – mondja Rania Saied – „gyakorlatilag semmi nem volt itt”, és alátámasztásként szegényes sivatagi kunyhókról készült fényképeket mutat. „Ma pedig minket tartanak a történelmi városközpontnak.” Rania Saied teljes szívéből és szenvedélyes meggyőződésével emírségekbeli. Szereti az országát minden lehetőségért, amit itt kapott. Egy dolog különösen fontos számára: „Hogy mi nem vagyunk érintettek a régióban zajló háborús őrületben, ezt mindannyian nagyra értékeljük itt.”
Pakisztáni grill-legenda
A Satwa negyedben található Ravi igazi intézmény, híres az autentikus pakisztáni konyhájáról és megfizethető árairól. Az éttermet helyiek és turisták egyaránt látogatják. Utóbbiakat többnyire a „Family Room”-nak nevezett különteremben helyezik el. A környezetet és az ételkínálatot az „archaikusan autentikus” jelzővel lehet a legjobban leírni. Ami innen a grillről érkezik – szaftos, fűszeres, faszénfüstös húsfalatok –, az állandó étvágyat csinál. Például az egyik sok curryétel; vagy inkább még egy adag vegyes grill. Az 1978-ban alapított étterem varázslatos módon vonzza a legkülönfélébb műfajú sztárokat, köztük sok Bollywood-sztárt és krikettjátékost, Snoop Doggot, a One Republicot, Craig Davidet. Nagyon különös az is, hogy a falon Adidas-logós táblák díszelegnek, rajta a Ravi-étterem felirattal. Ami elsőre hamisítványnak tűnik, az valódi. Az Adilicious-sorozat keretében 2022-ben valóban készült egy zöld-fehér Ravi-tornacipő. A cipőnyelv belső oldalán egyébként a Ravi séfek hat kedvenc étele van megörökítve. Úgy hírlik, köztük van az aláírásként tisztelt „Chicken Ginger” (gyömbéres csirke) is. Aki rendszeresen követi a Kitchen Impossible-t, annak most talán beugrik valami. Jan Hartwigot egykor Tim Mälzer és Tim Raue küldte ide, hogy a tandoori kemencében süssön friss kenyeret a gyömbéres csirkéhez. A müncheni mesterszakácsnak csak néhány próbálkozás után sikerült a feladat.
Találkozások az asztalnál
Utazás közben továbbra is a helyiekkel való találkozás a legizgalmasabb. Hogyan is ismerhetnénk meg másképp egy úti célt első kézből? A Secret Supper Club egy zseniális ötlet arra, hogy a legkülönfélébb hátterű embereket összehozzák egy közös étkezésre. Egy weboldalon keresztül foglalhatunk helyet egy vacsorára magánkörnyezetben, ahol általában körülbelül egy tucat ember jön össze. Kuvam Sharma, akit mindenki Chef Kuvnak nevez, eredetileg nagyon sikeresen dolgozott építészként, mielőtt szenvedélyt fejlesztett ki a főzés iránt. Gazdasági és magánéleti események adták meg neki a lökést az új műfaj felé. 2017 óta hetente többször rendez vacsoraesteket a házában és a kertjében, a legkülönfélébb kulináris témákkal. Az ételt valóban kiválónak nevezhetjük, az ételek és az asztalkultúra meglepően aprólékosak és egyéniek. A középpontban azonban az az ötlet áll, hogy más embereket ismerjünk meg, valamint Dubaj kultúráját és mindennapi életét közvetítsük. Mellesleg elképesztő dolgokat tudhatunk meg, például hogy Dubajban senki sem zárja be a házát; a betöréseket és lopásokat nem ismerik az EAE-ben; hogy a lakbért itt mindig egy évre előre fizetik. Vagy hogy Dubajban nem kell jövedelemadót fizetni.
Szállodák minden ízlésnek
Turistaként az embernek bőséges választási lehetősége van a szállást illetően. A remek ajánlatok választéka végtelennek tűnik. A lehetséges kritériumok között az ár mellett a preferált elhelyezkedés (a dubaji közlekedés elég hajlamos a torlódásokra) és a személyes stílus is szerepel. Aki elegáns és nyugodt környezetre vágyik, annak a Dorchester Collection új The Lana szállodája ajánlott. A Foster+Partners építészei által tervezett házban nyoma sincs az egyébként előszeretettel használt arany szegélyű keleti pompának. A Dubaj-csatorna partján álló házból az egyébként olyan gyakran ápolt bár-diszkó és a dübörgő hangfalak is hiányoznak. Kárpótlásul a terasz lélegzetelállító kilátást nyújt felejthetetlen naplementékkel. Mint minden jó szálloda, a Lana is nagy hangsúlyt fektet a kiváló gasztronómiára. A Jara étteremmel a spanyol sztárszakács, Martín Berasategui megnyitotta első egységét a Közel-Keleten. A konyhában lobog a nyílt tűz. Akárcsak Baszkföldön, a szárazon érlelt (dry-aged) hal- és húsételek kiválóan sikerülnek, sőt még kokotxas (tőkehal garat) is szerepel az étlapon.
A csodálatos Madame Pic
Mennyire meghatározza a személyes ízlés a szállodaválasztást, az akkor válik világossá, amikor belépünk az ugyancsak teljesen új One&Only One Za’abeel szállodába, amely az építészetileg igen ikonikusnak tűnő The Link épületében található. A mérete szó szerint lenyűgöző, a létesítmény és a felszereltség inkább egy gigantikus, 24 órás bulival működő strandklubhoz hasonlít – egy közönségmágnes, úgy tűnik. A gigantizmusban egy váratlanul bájos és elegáns hely a La Dame de Pic étterem, a világhírű Anne-Sophie Pic valence-i éttermének egyik fiókja. A név minőséget garantál, és minden ígéretét be is tartja. Ami a francia konyhát illeti, az étterem mércét állít fel itt, Dubajban. Kiváló alapanyagok, lenyűgözően jól elkészített szószok és a figyelemre méltó borválaszték sem hagy kívánnivalót maga után, és minden összehasonlítást kiáll.
Fantasztikus konyha a Trésind Studióban
Ha van olyan étterem, amelyet jelenleg Dubajban semmiképpen sem szabad kihagyni, az a Trésind Studio a St. Regis Gardensben, a The Palm Jumeirah komplexumban. Himanshu Saini séf itt India változatos konyháját ünnepli látványosan magas szinten, és a 17 fogásos menüt egy lenyűgöző utazássá változtatja a szubkontinensen keresztül. Ez nagy színház. Nemcsak azért, mert minden vendégnek szabad rálátása van a nyitott konyhára, hanem főleg azért, mert a Vipin Pawar által vezetett szervizcsapat rengeteg információt és akciót biztosít az asztalnál. Négy felvonásban, amelyeket földrajzi és kulináris szempontok szerint osztottak fel, olyan ételeket szolgálnak fel a vendégeknek, amelyek szemléltetik az egyes régiók hagyományait és termékeit. Az egyszerű Pani Puritól a szuperbonyolult curryig minden megtalálható. Sorozatos ízélmények; minden egyes falattal egy kicsit jobban beleszeretünk ebbe a csodálatos konyhába. Az egyes ételek prezentációja egyedileg készített kerámiákon történik, minden részlet zseniálisan előkészített és átgondolt.
A fekete öltönyös, fekete nyakkendős pincérek úgy néznek ki, mint a jó ízlés okos titkosügynökei. Rendkívül kompetensen és figyelmesen viselkednek. Egyedülálló az italkíséret is, amelyet többnyire a séf és a helyi bár mixere készít. Hogy a Trésind Studio a dubaji étteremkritikusok bejelentett kedvence, nemzetközi szinten két Michelin-csillaggal és a The World’s 50 Best aktuális ranglistáján a 13. hellyel büszkélkedhet, csak alátámasztja a látogatási ajánlást. Már csak a Trésind Studio menüje miatt is érdemes Dubajba utazni. —
INFORMÁCIÓK
Sufret Maryam
sufretmaryam.com
Arabian Tea House
arabianteahouse.com
Frying Pan Adventures
fryingpanadventures.com
Ravi
@ravirestaurantsuae
Secret Supper Club by Chef Kuv
@kuvsecretsuppers
La Dame de Pic
thelinkdubai.com/ladamedepic
The Lana Dorchester Collection
dorchestercollection.com/dubai/the-lana
Trésind Studio
tresindstudio.com







Fentről lefelé: A pakisztáni Ravi grill, az Arabian Tea House konyhája, a La Dame de Pic konyhája


