A-La-Carte

Nem mindig lógni a munkából

Ecetes vízben kékre
főzhetjük, vagy molnárné módra
süthetjük. A pisztrángot azonban kifinomultabb készítményekhez is felhasználhatjuk.


Szöveg: Andrea Karrer
Illusztráció: Kerstin Luttenfeldner

Nem csak boldog sertések és boldog csirkék léteznek. Léteznek boldog pisztrángok is. Ezek itt kétségkívül azok. „Akár hat éven át éjjel-nappal gondoskodunk a pisztrángokról – a családunk részét képezik” – magyarázza Andrea Jobst a karintiai Dráva-völgyben, Greifenburgban található Jobst halászatból. A halak Ausztria legnagyobb saját, hideg ásványvízforrásának, a Mühlner-forrásnak köszönhetően 100 százalékban családi gazdaságban nőnek fel. „Hogy a halak életerősek és egészségesek legyenek, rendszeresen igazítjuk az áramlást a pisztrángok testméretéhez: minél kisebb a hal, annál kisebbnek kell lennie az áramlásnak is. Így mindig megadjuk a halaknak a lehetőséget arra, hogy azt tegyék, amihez a legjobban értenek – úszni; és végül az ízük is igazán jó lesz.”

A halakat a japán Ikejime-módszerrel vágják le, ami különösen omlós filét eredményez, és a halak számára rendkívül stresszmentes és állatbarát. „A halat egy célzott, agyba mért szúrással ölik meg” – magyarázza Lukas Nagl, aki a traunsteini Hotel Das Traunsee-ben található Bootshaus étteremből ismert. „Ez brutálisan hangozhat, de valójában sokkal kíméletesebb a hal számára, mint a hagyományos vágási módszerek.” Egyre több szakács dönt úgy, hogy az Ikejime-technika szerint vágja le a halat. Japánban ehhez a halakat akár 24 órára egy kis medencébe teszik, hogy a hal ellazuljon. Egy vágás a kopoltyúnál és egy a farkánál az artériába biztosítja a gyors kivéreztetést hideg vízben. Ennek az egész Japánban gyakorolt módszernek az előnye: a hullamerevség és az ezzel járó tejsavképződés a szövetekben, ami később „halas” ízt okozhat, elkerülhető vagy késleltethető. A kivéreztetés megváltoztatja a hal állagát és ízét, tovább eltartható marad. „Az íze sokkal tisztább, purebb és elegánsabb” – véli Lukas Nagl. A séfet elvarázsolta a japán konyha tökéletessége, akárcsak az a filozófia, amely mögötte áll: mindent az élvezet érdekében átgondolni. Néhány éve a Luvi Fermente nevű cégével szójaszószt, Traunsee-i halszószt és misót is gyárt, amelyeket bőségesen használ a konyhájában. Ezek ugyanis gyakran pontosan azok, amikre a néha kissé rakoncátlan édesvízi halaknak, mint a pisztráng, szükségük van.

„Szeretem a halat sós lébe áztatni. Egy liter vízhez három százalék só és egy százalék cukor a megfelelő arány. Így a hal csíramentes és enyhén pácolt lesz. Emiatt nem is fő meg olyan gyorsan, és csodálatosan szaftos marad. Utána az enyhén lisztezett bőrös oldalán megsüthetjük. Először olajjal kezdjük, és csak a végén adjunk hozzá egy darabka vajat. Amikor a hal felfelé hajlik, fordítsuk meg egy pillanatra, locsoljuk meg a megpirult vajjal, és kész is a tökéletes élvezet” – mondja Nagl. Amúgy a tányérjai sosem bonyolultak vagy túldíszítettek, inkább a jó ízekre koncentrál. A tavi pisztrángot például forrón füstölik, és petrezselyemlevéllel, valamint gyökérrel tálalják. A feltűnően friss, finoman savanykás vinaigrette a zamatos ízét a vörös bodzának köszönheti, amely csak 1600 méter feletti magasságban nő.

A fenntarthatóság témája fontos Nagl számára, a fejtől a szálkáig: „Legutóbb kaptam egy öt és fél kilós, körülbelül tízéves tavi pisztrángot. A tavi pisztráng belsőségeit, azaz a máját és a szívét rövid ideig sütve, szilvaszósszal tálaltam, a hátszínt sashimivé alakítottam, egy részét halszósszal tartárrá aprítottam. A halfejet házi rizsborban pároltam, a zsírosabb hasaalját klasszikusan sütőben sütöttem meg. A bőrét megfőztem, megszárítottam, majd ropogós chipssé sütöttem. Az ikrát is kisütöttem, és snackként majonézzel tálaltam. Végül a szálkából készült levest tálaltam fel.”

A pisztrángokat élőhelyük szerint tengeri pisztrángra, tavi pisztrángra és sebes pisztrángra osztják. A tengeri pisztrángok többnyire sós vízben élnek, és az ívás idején vándorolnak fel a folyókba. A tavi és a sebes pisztrángok tiszta édesvízi halak. A jól ismert szivárványos pisztrángok eredetileg sós vízi halak voltak, de ma már általában édesvízi tenyésztésből származnak. Ezen futószalagos pisztrángok ízéről itt nem érdemes sok szót vesztegetni, de annyit elárulhatunk, hogy úgy viszonyul az igazi, frissen fogott pisztráng ízéhez, mint a fűrészpor a friss bambuszrügyéhez. Tisztán zoológiai szempontból minden pisztráng a lazacfélék közé tartozik, az úgynevezett lazacfélék családjába. A szivárványos pisztrángok közé tartozik a lazacpisztráng is. Speciális, színezőanyagokat tartalmazó takarmányt kap, hogy a húsa finom rózsaszínűre színeződjön. A 80 centiméteres és tíz kilogrammos példányok sem ritkák.

Lukas Nagl azt az álláspontot képviseli, hogy a halat nem mindig a lehető legfrissebben kell felszolgálni, hanem kísérletezik az érleléssel is, pontosan úgy, ahogy azt a marhahúsnál megszokhattuk. „Röviden összefoglalva arról van szó, hogy az ízeket és az állagot tömörítsük a víztartalom csökkentésével, anélkül, hogy a hús túl száraz lenne.” A száraz érlelést mindig a marhahússal hozzák kapcsolatba. Tévesen, mert az olyan úttörők, mint Andreas Jobst, megmutatják, hogy a hal is csak a száraz érlelés által fejti ki a teljes potenciálját. „Legalább négy évig nőnek azok a pisztrángok, amelyeket száraz érlelt pisztránggá nemesítünk a tavainkban, amíg el nem érik az öt-hat kilós súlyt. A japán Ikejime-módszerrel vágják le őket, víz nélkül kibelezik, megtisztítják és megszárítják. Ezt követően legalább 21 napra az érlelőszekrényünkbe akasztjuk őket, amíg el nem érik a tökéletes érettségi fokot.” Ezzel a különleges száraz érleléssel a pisztráng egyedülálló ízgazdagságot és omlós textúrát kap. „Ez idő alatt körülbelül két kilót veszítenek, de cserébe annál intenzívebb az ízük. Az érlelés során kiemelkednek a nyers hal azon ízei, amelyeket a fogást követő első három napban alig érezni” – lelkendezik Nagl. A pisztrángfilék ezután úgy használhatók fel, mint a friss halaké: „Szusinak és sashiminek, sütve vagy grillezve. Grillezésnél az az előnye, hogy a bőr nem ragad le a grillen.” —

Pisztráng-matjes
Recept: Lukas Nagl

Hozzávalók
1 kg pisztráng (egészben, fej nélkül, szobahőmérsékleten)
5 l víz
280 g só
180 g cukor
4 vöröshagyma, megpucolva és karikákra vágva
4 babérlevél
10 g mustármag
6 borókabogyó
2 gerezd fokhagyma, megpucolva
8 szem bors
egyenként 1 tk. édeskömény, koriander és ánizs
50 g papayamag

Az olajpácokhoz:
1 l napraforgóolaj
6 babérlevél
édeskömény-, bors- és mustármag
5 borókabogyó

Elkészítés
A sós léhez oldjuk fel a sót és a cukrot a vízben. A fűszereket enyhén pirítsuk meg, és adjuk hozzá. Adjuk hozzá a hagymakarikákat, és egyszer forraljuk fel az egészet. Hagyjuk kb. 30 °C-ra lehűlni. A papayamagokat melegítsük fel 70 °C-ra, majd adjuk a meleg folyadékhoz.

Helyezzük bele a pisztrángokat, és hagyjuk állni szobahőmérsékleten 6 órán keresztül, teljesen lefedve. Megjegyzés: A szobahőmérséklet segíti a papayamagokban lévő papain működését. Ezt követően hagyjuk érni a hűtőszekrényben 7 °C-on három napig.
Fontos: A páclevet naponta rendszeresen keverjük meg, és győződjünk meg arról, hogy a halat teljesen ellepi a folyadék.

A harmadik napon a pisztráng gerincét a has felől könnyedén ki kell tudni húzni, az összes többi szálkával együtt. Kettős filéként tegyük vissza a páclébe, és hagyjuk további két napig érni benne. Ezután vegyük ki, és egy tiszta kendővel töröljük szárazra. Helyezzük egy semleges napraforgóolajjal és fűszerekkel teli edénybe; tároljuk lefedve a hűtőszekrényben. Megfelelően és gondosan elkészítve a pisztráng-matjes legalább két hétig eláll a hűtőszekrényben. Olajban történő fagyasztás is lehetséges.

Címek
Bootshaus
Klosterplatz 4
4801 Traunkirchen
dastraunsee.at

Forellen Jobst
Bruggen 25
9761 Greifenburg
forellen-jobst.at

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!