Ausztria az elfogadottság és a szójaszósz-fogyasztás tekintetében egyáltalán nem áll rosszul – mondja Gigi Schoeller, aki sok éve felügyeli a japán piacvezető, a Kikkoman kommunikációs tevékenységét. „Az osztrákok jóval bátrabbak, mint más európai országok lakói”, és bár a szélesebb tömegek talán még mindig nem annyira vevők a sötét, sós, erjesztett szószra, „az osztrák foodie-világban a szójaszósz már abszolút beágyazott dolog”.
Ez azt jelenti, hogy a kissé kísérletezőbb termékek számára a talaj nemcsak elő van készítve, de termékeny is, hiszen öt éve már Ausztriában is főznek shoyu-szerű fűszerszószokat. Immár négy üzem működik, a legfrissebb és egyben „leghíresebb” osztrák szójaszósz – Hans Reisetbauer és Roland Trettl együttműködése – csak idén tavasszal került piacra. És bár a négy főzde sok mindenben hasonlít – mint például a kézművesség, a minőségtudatosság és a biológiailag termesztett alapanyagok –, ízben, látványban és az alapkoncepcióikat tekintve is különböznek egymástól. És éppen ez teszi érdekessé a dolgot.
Valószínűleg Ausztriában elsőként, Peter Troißinger kezdett ezzel kapcsolatos kísérletekbe 2014-ben. A dél-stájerországi Hatzendorfban található Malerwinkl hotel és étterem ifjú séfje nemcsak a Steirereckben és az Obauersnél főzött, hanem egy évig Sanghajban is, ott pedig természetesen intenzívebb kapcsolatba kerül az ember a szójaszósz témájával. Visszatérve Ausztriába, a wolfsbohne, azaz az édesfürt (csillagfürt) kezdte el foglalkoztatni, mert „hüvelyesként fantasztikus tulajdonságai vannak a talaj számára, és nálunk ősidők óta használják zöldtrágyázásra”. Tulajdonságai az édesfürtnek állítólag azonosak a szójababéval, legalábbis ami a fehérjetartalmat illeti, Troißinger pedig olyan szószt képzelt el, amely „hidat képezhetne a dél-stájerországi régióban készült fantasztikus olajok és ecetek között”.
Kezdetben a saját konyhájában, befőttesüvegekben kísérletezett, az erjesztéshez és aromaképzéshez elengedhetetlen Koji-gombával – amelyet nálunk inkább penészként ismernek – való munka eleinte kissé zavarba ejtő volt. A rutin növekedésével azonban a projekt egyre nagyobb lett, 2016-ban az első adagok már értékesítésre kerültek. Troißinger időközben közös céget alapított a Winkler-Hermaden testvérekkel – az egyik molekuláris biológus, a másik borász –, és mire ez a lapszám megjelenik, valószínűleg már piacra dobták az első „igazi” szójaszószukat; egy barrique-hordóban érlelt édesfürt-szósz szintén indulásra kész, és más ázsiai ihletésű szószokra, például sós narancskrémre vagy aszalt szilvás és balzsamecetes chiliszószra is hamarosan számítani lehet.

Kronológiailag nézve Ausztria következő shoyu-főzője Karl Severin Traugott volt, aki 2015-ben fejezte be élelmiszer-technológiai tanulmányait a bécsi BOKU egyetemen, és ahogy ő mondja, „akadémiai érdeklődést” mutatott az édesfürt iránt: a hüvelyes alacsony zsírtartalma, ugyanakkor magas fehérjetartalma, és legfőképpen az ízért felelős aminosavak lenyűgözték őt, és mivel diplomamunkája a zabról szólt, a fűszerszósz gabonaösszetevője is adott volt. Az első próbálkozások működtek, és a wolkersdorfi ipari övezetben megalapította a Genusskoarl céget.
Itt 2017 óta folyik a termelés, a tavalyi évben 14 000 liter készült, a hazai bio-édesfürt-beszerzési mennyisége pedig két számjegyű százalékban mozog – mondja Traugott. Bécsi fűszerszósza (Wiener Würze) legalább hat hónapig érik, de egy 2019 novembere óta erjedő évjáratos verzió is előkészületben van. Traugott egyelőre hű marad az édesfürthöz, a Genusskoarlnál a variációk inkább a különböző fűszerezések irányába mutatnak, például chilivel vagy tiroli fűszeres verzióban, füstölt változatban.

A Luvi Fermente ma már jól ismert a gourmet körökben, nem utolsósorban azért, mert Lukas Nagl, a Bootshaus konyhafőnöke a cég három tulajdonosának egyike. Nagl mindig is foglalkozott erjesztéssel, legyen szó a Traunsee-ből származó, vadon fogott apróhalakból készült legendás halszószairól – amelyeket máskülönben nehéz lenne hasznosítani –, a tejsavasan erjesztett som-„olívabogyóiról”, vagy a trombitagombából készült „szójaszószáról”.
Egy napon mindenesetre felkereste őt Viktor Gruber élelmiszer-technológus, hogy megmutassa eddigi kísérleteit japán mikroorganizmusokkal és indítókultúrákkal, amelyek már akkor is igencsak lenyűgözőek voltak. Két éve alapították meg Christine Brameshuberrel közösen a Luvi Fermentét azzal a célkitűzéssel, hogy „ázsiai erjesztési technikát ötvözzenek hazai termékekkel”, mint például Waldvierteli mák, hazai bio-szójabab, alakor, sajt vagy tökmag-pogácsa, amelyeket aztán misóvá vagy shoyuvá erjesztenek. Kicsiben kezdték, hitel nélkül, a nyereséget visszaforgatják a cégbe, így a lassú növekedés mellett is megvalósul a fenntarthatóság, ami mára havonta 360 literes kibocsátást jelent. „Őszintén szólva próbáljuk kerülni a reklámot, mert különben túl gyorsan elfogyna mindenünk” – mondja Viktor Gruber. Az új termékek kutatása természetesen folyamatos, így jött létre a tökmagos shoyu, „amire különösen büszkék vagyunk”: a bio-tökmag-pogácsa ugyanis abszolút kiváló minőségű alapanyag – mondja Gruber –, hatvanszázalékos fehérjetartalmával meghaladja a szójáét, de többnyire csak állati takarmányként vagy műtrágyaként használják. A maradékhasznosítás klasszikus esete.

És végül Európa kétségkívül legcsillogóbb shoyu-ja, Hans Reisetbauer és Roland Trettl bio-szójaszósza. Ennek a terméknek a története tavaly kezdődött, amikor Roland Trettl – a világ legtöbbet utazó séfje, akit filmekből, rádióból, tévéből, közösségi médiából és a Hangar-7-ből ismerhetünk – odament Hans Reisetbauerhez, hogy megkérdezze, nem tudna-e füstölni póréhagymát egy baráti szójaszósz-projekt alapanyagaként. Reisetbauer azt mondta, dehogynem, meg tudja csinálni, de csak akkor, ha egy „jó, E-számoktól mentes termékről” van szó. Ami a közelebbi vizsgálat során természetesen nem volt az, ezért Hans Reisetbauer azt javasolta Roland Trettlnek, hogy „csinálják meg akkor az egészet maguk, de tisztességesen”.
És a „tisztességesen” Reisetbauer szerint a következőképpen néz ki: használt 500 literes hordók Albert Gesellmann „hochberc” kékfrankosából, egy erjesztőkád a Pichon-Lalande-tól, egy saját prés, és egy kis japán gyártó Koji-gombái, amelyből egy kiló 66 000 jenbe került: „700 euró kilója, rosszabb, mint a szarvasgomba! Szóval összesen 80 000 euró, fejenként 40 000, benne vagy?” Trettl benne volt...
Kilenc hónapig érlelik, só helyett közvetlenül Bad Ischlből származó sóoldatot használnak, a szójababot Reisetbauer maga termeszti, mégpedig a legjobb szójababot, ami 2019-ben Ausztriában termett, persze hogy azt. Hogy egy kis színt és testet adjanak a szósznak, a felső-ausztriai Plohberger malátaközponttal malátáztattak rozsot. Ennek ellenére nem lett minden adag tökéletes, vallja be Hans Reisetbauer. Azok azonban, amelyek bekerültek abba a 30 000 üvegbe, amit Reisetbauer és Trettl kevesebb mint két hónap alatt adtak el, meglepnek boros kifinomultságukkal és komplex finomságukkal. A szerkesztőség lapzártájakor a szósz már elfogyott. „Amúgy is rendeltem már egy második erjesztőkádat és egy új prést, de az erjedésnek idő kell, a szójaszósz nem készül el gyorsan” – panaszolja Hans. A prés egyébként Champagne-ból jön, a második erjesztőkád pedig Margaux-ból.
Vajon az osztrák szójaszósz jobb-e, mint a japán? Nem, természetesen nem. De egyedi, és olyan emberek készítik kézműves módszerekkel, akikkel könnyen össze lehet ismerkedni. Nagy részben hazai alapanyagokból áll, és a hazai szója – amelyből 200 000 tonnával (több, mint rozsból és repcéből) évente egyáltalán nem kevés terem – extrém felértékelését jelenti. Részben eredeti, és nagyon rövid időn belül olyan minőségi szintre jutott, amely talán még a japánokból is elismerést vált ki. Talán.
Csillagfürt, szója, tökmag és társaik
A shoyu-t, azaz szójaszószt hagyományosan úgy készítik, hogy őrölt, párolt és pörkölt szójababot kevernek össze búzadarával, majd Koji-gombával oltják be. Ezt a morzsás masszát víz és só hozzáadásával fahordókba vagy tartályokba teszik erjedni. A hagyományos szójaszósz bizonyos részét fehérbor is alkotja, Japánban évszázadok óta éppen ezért foglalkoznak szőlőtermesztéssel. A megfelelő erjesztési és érlelési idő után a cefrét préselik, szűrik, pasztörizálják és palackozzák. A szójaszósz azon élelmiszerek közé tartozik, amelyeknek a legmagasabb a természetes glutamin-tartalma.
Hans Reisetbauer & Roland Trettl, bio szójaszósz
200 ml, 16,90 €
Zum Kirchdorfergut 1, 4062 Thenig, T 07221/636 90
www.reisetbauer.at
9/10
Ha ismerjük ennek a shoyunak a történetét, kissé meglepődünk, milyen lágy, kifinomult és finom a szósz. Színében karamellre emlékeztet, illatában pörkölt, malátás, diós jegyek dominálnak, és határozottan rendelkezik egyfajta barrique-jelleggel, nagyon komplex, mégis könnyű testű, majdnem gyümölcsös, sós jellege pedig szubtilis, nem agresszív.

Luvi Fermente,
Bio világos szójaszósz
100 ml, 7,90 €
Gallbergerstr. 28, 4860 Lenzing, T 0680/130 97 31
www.luvifermente.eu
8,5/10
Olyan osztrák szójaszósz, amelyről elmondhatjuk, hogy valóban tipikus shoyu: sötétbarna, illatában diós-malátás, enyhe aszalt szilvás aromákkal, ízében pedig a teljes aromaszféra kibontakozik, komplex, sűrű, tiszta umami.

Luvi Fermente, Bio sötét szójaszósz, limitált kiadás
100 ml, 7,90 €,
Gallbergerstr. 28, 4860 Lenzing, T 0680/130 97 31
www.luvifermente.eu
8,5/10
Ébenfekete sötét szójaszósz, amely kinézetre kissé köhögés elleni szirupra, malátás illatával pedig kissé orvosságra emlékeztet. Rengeteg pörkölt aroma, kávé, karamell, sötétre pörkölt zeller. Egy teljes kocsirakománynyi aroma, Ausztria válasza a Vegemite-ra.

Luvi Fermente,
Tökmagos Shoyu
100 ml, 7,90 €
Gallbergerstraße 28, 4860 Lenzing T 0680/130 97 31
www.luvifermente.eu
7,5/10
Mogyoróbarna szósz pörkölt, egyértelműen tökmagra emlékeztető aromákkal. Sós, komplex és intenzív, kissé rusztikus, de szép pörkölt diós lecsengéssel, érdekes hibrid.

Genusskoarl,
Wiener Würze (Bécsi fűszer)
100 ml, 3,90 €
Marie-Curie-Straße 8, 2120 Wolkersdorf T 02245/283 00
www.genusskoarl.at
7/10
Ez az édesfürt-szósz már sötétebb megjelenésű, illatában a maláta- és aszalt gyümölcsös aromák dominálnak, a szentjánoskenyér jut róla az eszünkbe. Nagyon „fűszeres”, kevésbé sós, hosszan tartó és igencsak komplex, „nemes Maggi”.

Malerwinkl, Alap-fűszerszósz édesfürtből
200 ml, 9,90 €
Hatzendorf 152, 8361 Fehring, T 03155/22 53
www.malerwinkl.com
6/10
Borostyánszínű, kissé zavaros szósz, amely illatában finom pörkölt és erjesztett jegyeket, összességében tehát rengeteg umamit mutat. Ízében nagyon sós, kellemes világos pörkölt aromák, kifogástalan.
