Norbert Niederkofler ismeri Dél-Tirol legszebb vörösfenyőcsúcsait. Tudja, mikor és honnan származik az a vaj, amely különböző alpesi legelőkről és tehenektől származva lenyűgöző minőségű. Tudja, mely bogyók alkalmasak misóhoz, és melyik gyümölcsnek van nagyobb savtartalma, mint bármely citromnak. Több alpesi fűszernövényt és zöldségfajtát ismer, mint némelyik képzett botanikus, és mindenekelőtt ez a tapasztalt konyhafőnök azt is tudja, mi ehető, és mi az, ami könnyen megfeküdheti az ember gyomrát: „Bár az ember sosem tanul eleget. Minden séta, minden beszélgetés az itteni lakókkal új felismeréseket hoz. Még most is, évtizedek után.”
A rejtett ékkövek különleges erőfeszítéseket igényelnek. Norbert Niederkofler több mint két évtizede mozgat meg eget-földet, hogy nemzetközi vendégeket csábítson St. Kassianba. „Itt mindenért meg kell tenni az extra mérföldet.” A Dolomitok csinos települése távol esik minden fő közlekedési útvonaltól. Velencétől, a legközelebbi nagy nemzetközi repülőtértől több mint három órányi autóút választja el, részben elég kanyargós hegyi utakon keresztül.
Időközben már mindannyian jártak itt: a gasztronómia rajongói és az 50 Best karaván séfikonjai. Csodálkoztak – bár maguk sem voltak tapasztalatlanok a regionális élelmiszerek felhasználásában –, milyen kaliberű regionális konyhát varázsol Norbert Niederkofler a kopár hegyvidéki világban. Cook the Mountain – így hívják ezt itt. A fogalom mára egy aktívan megélt konyhafilozófia szinonimájává vált, amely nemzetközi mércével mérve is összehangolja a csúcsgasztronómiát egy alpesi kultúrtáj termékeivel és életkörülményeivel.
A regionális specialitásokban amúgy is kissé elfogult Michelin-ellenőröknek sem volt túl hosszú az út; 2017 ősze óta büszkék a háromcsillagos minősítésre. Milyen találó, hogy Alta Badia településnevet „Hochabtei”-nak, azaz Főapátságnak lehet fordítani.
És akkor ez történt. A koronavírus, vagy ahogy Olaszországban mondják, a Covid-19. Tengerentúlról azóta vendégek helyett csak lemondások érkeznek. Három hónap kényszerszünet után először az étterem nyitott meg, a spontán jó közönségfogadtatás miatt pedig hamarosan a szálloda is. „Most az olaszok mellett főleg Németországból, Belgiumból és Ausztriából érkeznek vendégek. Sokan azért jelentkeznek, mert korábban azt hitték, hogy mi úgyis reménytelenül teltházasak vagyunk. Az emberek újra utazzák az országot, mint régen, és kialakítják saját ínyenc útvonalaikat. Jelenleg az autónak van jövője. Látszik ez Velencében: a parkolóházak tele vannak, a repülőtér üres. Ez így is marad a következő időkben.”
Niederkofler vegyes érzelmekkel tekint a tél elé. „Ez idegőrlő lesz. Már önmagában a távolságtartás a felvonóknál és a kabinokban.” Ehhez jön még a megfázásokkal járó stressz. „Korábban a téli szezonban rendszeresen vendégül láttuk a világ minden tájáról érkező vírusokat, ez teljesen normális volt. De most egyszerűen másképp kell kezelni ezt.”
A vírus sokat változtat, a város és vidék közötti különbséget is. Néhány évvel ezelőtt a vidéki régiók, különösen a hegyvidékek, elnéptelenedéssel vagy a turisztikai régiókra való redukálással fenyegettek. „Most már boldog vagyok, hogy nincs éttermem a városban. A távmunka új fejlődést indított el, az irodaházak a városokban egyre üresebbek. Még az irodák körüli kisvendéglátóhelyeknek, snack-bároknak és kávézóknak sincsenek vendégeik.”
Tehát más élményeket kell teremteni. „Ha vidékre utazol, eleve az egész napot az élvezeteknek szentelted.”
2018 végén Norbert Niederkofler megnyitotta AlpiNN nevű második éttermét 2240 méteres tengerszint feletti magasságban, a Kronplatz csúcsán, Bruneck felett. Ez része a Lumen fotómúzeumnak, amely látványosan épült be a hegybe. Míg a múzeumhoz részben elhagyott felvonóépületeket alakítottak át, az étteremhez egy új szárnyat építettek, amely szó szerint mintha a hegy fölött lebegne.
A konyha teljesen elkötelezte magát a fenntartható Cook the Mountain elvek mellett, azaz a szűk környezetből származó termékek, és mindenekelőtt a nulla hulladék (zero waste) – ami ezen a magasságon alapvető szempont. Az üveg dominálta étteremben körülbelül száz vendég fér el. A St. Hubertus klasszikusai által inspirált konyha várja őket, részletekben természetesen kevésbé kidolgozott módon. „Mindig zavart, hogy sok hegyi menedékházban az étel a fagyasztóból jön. Úgy, ahogy most az AlpiNN-ben működik, nyáron és télen is nagyon boldog vagyok.”
A nagy opera természetesen a St. Kassian-i háromcsillagos étteremben játszódik. Ott a fűszersaláta legalább 25 összetevőből áll, a salátaöntet pedig szőlőmagolajból, almaecetből és egy csipetnyi házi bodza-kombuchából. És a hegyen lévő nagy étterem nélkül a kisebb ínyenc egység nem kapna ilyen problémamentesen válogatott alapanyagokat. Bár itt szó sincs nemesebb részekről. Amikor Norbert Niederkofler a kedvenc hentesénél, Jakob Baumgartnernél St. Lorenzenben egy egész marhát vásárol, akkor valószínűleg a rib-eye kerül fel az AlpiNN-be, cserébe viszont a rekeszizom a St. Hubertus-ba. Ez utóbbi a menüben tálalva tényleg sokkal szaftosabbnak tűnik, mint bármelyik hátszíndarab.
A 90-es évek közepén a Rosa Alpina szálloda még egy pizzéria volt. Ezt követően Niederkofler a tulajdonos Pizzinini családdal közösen kezdett az ínyenc üzletbe. Ekkoriban a hal lehetőleg frissen érkezett a tengerpartról, a vendégek pedig a jó libamáj miatt utaztak a hegyekbe. Mindent, amit lehetett, repülővel szállíttattak, Niederkofler a homárjáról is híres volt. A stílus azonban egyre unalmasabbá vált számára, ezért a szűkebb környezetből származó alapanyagokra helyezte a hangsúlyt.
Eleinte a törzsvendégek morogtak a szarvasgomba, a libamáj és hasonlók hiánya miatt, de Niederkofler kitartása és a Skandináviából kiinduló regionális szellem mindent megoldott. Azzal a különbséggel, hogy a hegyekben egy ilyen koncepciót még nehezebb megvalósítani, mint például egy tengerparton, enyhe klímával és egész évben széles termékválasztékkal. Az alpesi összehasonlító zsargonban Niederkofler a „Mount Everest-mászásához” úgymond egy új útvonalat választott, oxigénpalack nélkül.
Valószínűleg a St. Hubertus az egyetlen étterem Olaszországban, amely megvan olívaolaj és citrom nélkül. A zsírral a vaj és a szőlőmagolaj tükrében nem lenne probléma, de a sav – az fermentált vagy más, nagyon savas összetevőkből származik, mint például a szárított húsos som vagy a homoktövis-szirup. „Az ecet gyakran túl agresszív.” Az évek során a konyha izgalmas ismeretekre tett szert, például arra, milyen nagyszerűen tudnak ízleni a fagyanták. A hegyekben felnőtt konyhafőnök számára ez nem újdonság: „Gyerekként ez volt a rágógumim, más nem volt.”
A közel 30 férőhelyes étteremben az kelet-tiroli születésű Lukas Gerges fő sommelier-ként és étteremvezetőként gondoskodik minden információról az asztalnál és a pompásan feltöltött pincéből származó megfelelő borválasztékról. A találó történetek révén még a szkeptikus vendégek is bizalmat szavaznak, például a disznófőnél, amelynek puhára főtt húsából terrine készül, amiből aztán hajszálvékony szeleteket szolgálnak fel egy ropogós, inakból készült chipen. Csodálatos textúrajáték, amely a savanyú bogyók porától kap további lendületet.
Lenyűgöző az is, milyen savanyú a molnárné módra készült pisztráng itt, a citromlé mellőzése ellenére: a lisztezett filét vajban sütik, majd fermentált nemes szilva (Susina) levében forgatják meg. A sav hasonlóan lenyűgöző, mint a Niederkofler-konyha talán leghíresebb üdvözlőfalatkájánál: a bruschettánál, amelynek feltétje valójában paradicsom helyett gyümölcsösen fermentált szilvalekvárból áll, hagymával és fűszerekkel ízesítve.
A nyár a főszezon. Nemcsak azért, mert sok vendég menekül a völgyek hőségéből a hűvös hegyvidékre, hanem azért is, mert az erdőkben, a legelőkön és a réteken minden pompásan virágzik, és friss alapanyagok bőséggel állnak rendelkezésre. A St. Hubertus konyhájában igyekeznek ezekből minél többet konzerválni a kopár téli szezonra.
Máskülönben télen alig lennének termékeik. Hiszen az összetevők körülbelül fele üvegházak nélküli kis bio-gazdaságokból származik, amelyek csak az adott szezonban szállítanak. Egy másik jelentős részét naponta a konyhai csapat gyűjti össze, ami azt jelenti, hogy a konyhai stáb négy-hat tagja maga szedi az erdőkben és réteken a szükséges összetevőket, mint a fűszernövények, virágok, bogyók és gombák. A lelőhelyek ismerete jól őrzött titok, például azé a helyé, ahol 2000 méteres magasságban júliusban is van még medvehagyma.
Különféle kombuchák, bogyókból vagy csicseriborsóból készült misók, hegyi lencséből készült szójaszósz – mindent saját maguk készítenek. És természetesen a kenyeret is, amit időközben már csak nagy cipókban sütnek, mert egyszerűen így ízlik a legjobban. A rozs, a tönköly és a hajdina egy kis brunecki malomból származik.
A Cook the Mountain koncepció új dinamikát hozott a környező mezőgazdaságba. Az ötven körüli rendszeres beszállító között sok fiatal termelő van, részben pályamódosítók is. Például Harald Gasser az Aspinger Hofból a szükséges zöldségek felét termeszti. Összesen 800 fajtával rendelkezik. „Neki is hozok magokat utazásokról, például Peruból, hogy kipróbáljuk, mi működik a mi magasságunkban.” Az alpesi klíma nemcsak a termesztés, hanem a tárolás terén is különleges igényeket támaszt. Így például minden gyökérzöldséget vastag szénaréteg alatt tárolnak egészen mélyen a télig.
A termelőkkel való együttműködés a siker kulcsa, nélkülük az egész konyhai koncepció elképzelhetetlen lenne. „A korábbiakkal ellentétben köztes kereskedők nélkül dolgozunk. Az ő hasznukat most a termelők kapják.”
Még csak halkan beszélnek a következő nagy termelői projektről, egy 1500 méteres magasságban fekvő, öthektáros régi parasztház revitalizálásáról. „Egy régi mélyedésben, száz százalékban napsütötte helyen, teraszosan. Sok régi gyümölcs- és zöldségfajtát próbálunk ott. A klímaváltozással a termesztési magasságok is változnak.”
Több mint tíz éve dobta piacra Norbert Niederkofler legutóbbi szakácskönyvét. Amikor megjelent, már eléggé idejétmúlt volt. Mert pontosan abban az időben változtatta meg radikálisan a konyháját. Ez a veszély ma már nem áll fenn.
Új könyvébe másfél évnyi munkát és sok pénzt fektetett. Ez nemcsak a konyháját írja le, hanem mindenekelőtt azt a kultúrteret, amelyben létrejön, és az ahhoz kapcsolódó embereket a mezőgazdaságban.
A híres signature-ételek, mint a ropogós pikkelyes maréna-tatár vagy a céklás gnocchi, kevésbé állnak a középpontban, mint a legfontosabb beszállítókkal folytatott beszélgetések, amelyeket Niederkofler felesége, Christine vezetett. Például a mindent tudó gombaszedővel, aki ismeri a mintegy negyven biztonságosan ehető gombát, azok ízét és mindenkori sajátosságait. „Időközben a konyhán már tudjuk, hogyan kell lefényképezni egy gombát ahhoz, hogy a képet a tiszta azonosítás céljából továbbítani tudjuk.”
Michele Lazzarini közel egy évtizede dolgozik Norbert Niederkofler oldalán, minden állomást végigjárt, és rengeteg külföldi tapasztalatot gyűjtött olyan nagyságoknál, mint René Redzepi, Enrico Crippa, David Kinch, Rodolfo Guzman, Magnus Nilsson és Virgilio Martínez. Időközben Lazzarini mint a St. Hubertus konyhafőnöke szabad kezet kapott. „Nekem nem is volt akkora ambícióm új ételeket kitalálni. Ez inkább Michele dolga” – mondja Norbert Niederkofler, aki egyre inkább a filozófia finomításával, a termelőkkel folytatott új projektekkel és az átfogó kommunikációval foglalkozik.
Bölcsen az új könyv a Cook the Mountain címet viseli, a „The nature around you” alcímmel. Ezzel Niederkofler munkaterülete más projektek számára is alig szűkült. Például a Cook the Lagoon projekthez, amelyet tavaly tél óta Dario Ossolával, az Aman Venice szálloda konyhafőnökével együtt visz előre. Niederkofler hegyi konyhájának elveit ott a lagúnából származó termékekkel valósítják meg, ahol a Rialto-piacról származó halak és tenger gyümölcsei mellett meglepően sok zöldségritkaságot használnak fel a mezőgazdaságilag hasznosított szomszédos szigetekről. Például gyökérzöldségeket, amelyek a különleges talajviszonyok miatt természetes sós ízzel rendelkeznek. A termékekről és hagyományos receptekről szóló történetek tárháza tehát nem fog egyhamar kifogyni.

A könyv
Több mint tíz évvel a Cook the Mountain konyhafilozófia kialakulása után Norbert Niederkofler egy könyvet is készített hozzá. A kiegészítő alcímüzenet, a „The nature around you” jegyében a könyv nem pusztán receptek gyűjteménye, hanem a legfontosabb beszállítók érzelemgazdag kép- és szövegportréi révén bőségesen tartalmaz atmoszférikus háttérinformációkat. A „No waste” (hulladékmentes) koncepció jegyében a könyvet teljes egészében almapapírra nyomtatták, egy olyan anyagra, amelyet az almaipar hulladékaiból állítanak elő.
A tok „Pellemela”-ból, egy szintén almából készült bőrpótlóból áll. A mellékelt doboz néhány mozdulattal praktikus olvasópulttá alakítható.
Az 560 oldalas mű bizony három kilót nyom. A könyv a Random House kiadónál jelenik meg német, olasz és angol nyelven, és kb. 98 euróért kapható a könyvesboltokban és online. www.n-n.it
St. Hubertus
3 Michelin-csillagos étterem a Pizzinini család Rosa Alpina szállodájában, St. Kassianban, Alta Badiában. Az Alpokban egykor a legjobb homárjáról és libamájáról híres Norbert Niederkofler közel tíz évvel ezelőtt döntött a radikális koncepcióváltás mellett, és a Cook the Mountain-nel egy új alpesi konyhai ötletet alkotott. Valóban minden alapanyag regionális és kézzel válogatott, és Michele Lazzarini konyhafőnök a legmagasabb szinten tálalja őket.
www.st-hubertus.it
Hotel Rosa Alpina
A hagyományokban gazdag ház méltán tagja a The Leading Hotels of the World szervezetnek, minden elképzelhető luxust kínál, gasztronómiailag és szállás tekintetében egyaránt. A legnemesebb anyagok a tágas és nagyon ízlésesen berendezett helyiségekben, ehhez jön a spa beltéri medencével, szaunákkal, edzőteremmel és sok más wellness-szolgáltatással.
www.rosalpina.it
AlpiNN
Niederkofler étterme a Kronplatzon, 2240 méteres magasságban. Itt találkoznak a túrázók, téli sportolók és a Lumen fotómúzeum látogatói az olyan kifinomult élvezetekért, amelyeket ezen a magasságon senki sem várna. Minden kínálat a Cook the Mountain filozófia szerint szezonális, regionális és alpesi beállítottságú. Kellemes hely, laza atmoszférával és a Dolomitok hegyvilágára nyíló lélegzetelállító kilátással.
www.alpinn.it
Hotel Aman Venice
Velencében Norbert Niederkofler Dario Ossola konyhafőnökkel közösen dolgozik a Cook the Lagoon mottó alatt a regionális lagúna-konyha lenyűgöző új interpretációján. A kettejük által készített 4-kezes vacsorák igazi élményt nyújtanak, csakúgy, mint maga a ház. A 16. századi királyi palotát a Canal Grandén egy csodálatosan harmonikus, 24 vendégszobával és lakosztállyal rendelkező szállodává alakították át, amely rengeteg építészeti és művészeti részlettel büszkélkedik.
www.aman.com/venice