A-La-Carte

Schmeck’s und Glas und Rock’n’roll (2016/1)

Sok-sok évvel ezelőtt, amikor még alig kellett borotválkoznunk, a képzőművészet világában néhány évig a „fiatal vadak” jelentették a mércét. Nem meglepő, hogy ez a címke tartósabbnak bizonyult, mint a legtöbb, akire ráragasztották. Ki ne szeretett volna valamikor fiatal és vad lenni? Valószínűleg…


Sok-sok évvel ezelőtt, amikor még alig kellett borotválkoznunk, a képzőművészet világában néhány évig a „fiatal vadak“ jelentették a mércét.

Nem meglepő, hogy ez a címke tartósabbnak bizonyult, mint a legtöbb, akire ráragasztották. Ki ne szeretett volna valamikor fiatal és vad lenni?

Valószínűleg az évek során sok szakmában létezett úgynevezett szubkultúra. Meglehetősen valószínű, hogy voltak fiatal vadak a hálózati adminisztrátorok, tájépítészek és háztartásigép-nagykereskedők között, egészen biztosan a fodrászok és építészek, és teljesen biztosan a szakácsok és borászok körében.

És most láthatóan a sommelier-ken a sor.

Úgy tűnik, ők is, mint minden tabudöntögető tapintattal és tisztességgel, fejet hajtanak az ősrégi hagyomány előtt, amely szerint az aktuális szakma ifjú vadjairól az ismerhető fel, hogy
a) „popsztár-nimbuszt árasztanak“, és következésképpen
b) „új popsztárokként ünneplik őket.“

Vegyük például Billy Wagner urat Berlinből, aki a saját éttermében, nos, borpincérként is tevékenykedik. Szolgálat közben hosszú vörös szakállt és nyitott fűzőjű bakancsot visel, ami lenyűgöző visszhangot vált ki a sajtóban. Legyen szó a Die Zeit-ről („Billy Wagner a borszakértők popsztárja“), a Die Presse-ről („Hipster-sommelier és sommelier-popsztár“), a Die Welt-ről („Próféta és popsztár“), a Berliner Zeitung-ról („A bor popsztárja“) vagy a Der Standard-ról („Billy Wagner a sommelier-szcéna popsztárja“): az igény, hogy a „Billy Wagner“, „popsztár“ és „sommelier“ kifejezéseket egy mondatba sűrítsék, láthatóan annyira elfojthatatlan, mint amennyire rangos, ezért rohadtul örülünk, hogy ezzel most végeztünk.

Ami viszont egyáltalán nem megy már, ahogy azt a Standardból kivesszük, azok a sommelier-k, akik „szigorú pillantással és merev testtartással közelítenek az asztalhoz. Felfegyverkezve egy bőrkötésű borbibliával és a nyakláncon lógó elmaradhatatlan ezüst kóstolócsészével.“

Nos, igen. Idősebb tanúk úgy vélik, hogy egykor a Drei Husarenben talán valóban látható volt a frakk és az ezüstcsésze, de legalábbis Ausztriában ezt az öltözetet szinte kizárólag olyan tévéfilmekből ismerik, amelyekben a jelenet olyan előkelő helyszínen játszódik, amilyet a forgatókönyvíró és a rendező feltételezése szerint az egyszerű tévénéző elképzel egy előkelő helyszínként.

De hagyjuk is. Szeretjük a bort, szeretjük a popot, és sok olyan sommelier is van, akiket kedvelünk. Ha az egy több fogásos vacsora zökkenőmentes lefolyását szolgálja, akkor – ésszerű határokon belül – készek vagyunk autogramot kérni ital-tanácsadóinktól, méregdrága alsóneműkkel dobálni őket, vagy nagyon vad avantgárd mutatványok esetén – pl. ha bejelentik, hogy egy héjon erjesztett olaszrizlinget nemcsak burgundis pohárban, hanem ráadásul tizennégy fokon szolgálnak fel – bármikor kitörni egy emelkedett ovációban, igény szerint túlzott headbangeléssel kiegészítve.

Az éttermi látogatás így természetesen nem lesz könnyebb, de másfelől az ilyen apró udvariasságok miatt nem esik le a korona a fejünkről.

A mind pop-, mind borrajongók számára megmarad az alzsánerek kérdése. Ausztriában néhány szerep már nevesítve van: Eveline Eselböck a „Madonna“ szerepkörében tündököl, a Steirereck-ikon Adi Schmid gond nélkül elmegy a „szőlőlevének Randy Newmanjeként“, Hermann Botolen pedig a „Bryan Ferry az érett felnőtt popborokért“ szerepében.

De ki tölti be az egzotikus szerepköröket, mint az electroclash, post-dubstep, nu metal vagy neo-gothic?

Hogyan lehet összeegyeztetni a klasszikus punk attitűdöt a sommelier-szakmával anélkül, hogy az üveget rögtön az ablaküvegen keresztül hajítanánk ki, vagy éppenséggel a megrendelő elhízott burzsoá fején csattantanánk el? És vajon a techno-sommelier-k csak unalmas, valahogy monoton módon megkülönböztethetetlen borokat fognak felszolgálni? Lesz-e valamilyen közös metszet a „Wein-Bravo“ és a „Rolling Winestone“ által bemutatott sztárok között?

Már nagyon kíváncsiak vagyunk.

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!