Szöveg: Christina Fieber · Fotók: Klaus Vyhnalek
A Krems melletti Stein egyik apró, kanyargós utcájában kinyitott egy Heuriger. Alapjában véve semmi szokatlan egy alsó-ausztriai borvidéken. Ha nem lenne ott az a kék-sárga zászló a bejárati ajtó felett.
Az udvaron régi szőlőművelő eszközök, paraszti stílusban festett edények és vázák, néhány kép – minden szeretettel elrendezve. A kóstolóhelyiségekben is a tipikus Heuriger látványa fogad: egy régi prés, boroshordók és rusztikus berendezés. Egyedül a Hauerjause (borozói hidegtál) tűnik kissé szokatlannak: lazacos szendvicsek friss uborkával és hagymakarikákkal, matjes (érett hering), sarki sült és mindenféle északi halétel.
Ami úgy hat, mint a svéd kereskedelmi delegáció fogadása, annak egyszerű oka van: Urban Stagård borász, Heuriger-gazda és félig svéd. Édesapja sok évvel ezelőtt gépészmérnökként érkezett az északi tájakról Kremsbe, és beházasodott egy borászcsaládba. Esti tanfolyamokon tanulta meg a borászatot, és ő adta a birtoknak a svéd nevet. Akkoriban főleg a Heuriger számára palackoztak, míg a maradék szőlőt eladták.
Időközben Urban Stagård barátnőjével, Dominique-kal vezeti a borászatot. A fiatal pár keményen szakított a családi hagyományokkal, és teljesen új utat választott. Kizárólag a minőségre összpontosítanak. A svéd Hauerjause-on kívül már semmi sem emlékeztet az előző generációra.
Pedig sokáig a bor nem is érdekelte – vallja be a fiatal borász. A szőlészeti iskolát csak úgy „letudta”, aztán külföldre ment szerelőmunkásnak. „Hogy egyszer igazán keményen dolgozzak.” Valamikor aztán Bécsben kötött ki, hogy egy nagy borkereskedő cégnél dolgozzon. Ott találkozott egy borőrült csoporttal, akik minden este privát kóstolókat szerveztek. „Őrült dolgokat” ittak. Stagård megérzi a vért, és mostantól ismét az otthoni borászatával foglalkozik. Ott azonban csak mérsékelt lelkesedéssel fogadják boros kalandjait, és hamar kiderül, hogy a generációk útjainak el kell válniuk.
Bécsben ismerkedik meg Urban a barátnőjével, Dominique-kal is, akivel első ízben tudja elképzelni, hogy véghezvigye a saját történetét.
Már az átvétel előtt is ökológiai-biológiai irányelvek szerint dolgoztak, időközben a gazdaság minősített lett. 2008 óta vezetik egyedül a borászatot. További területeket béreltek, és új hangsúlyokat fektettek le.
„Tiszta túlélési harc volt!” – emlékszik vissza Dominique az első évekre, amelyek még nem is voltak olyan régen. Eleinte a borok nem mindig ízlettek úgy, ahogy elképzelték, és a bio-átállás is megviselte őket. Kételkedtek és időnként küszködtek, de kitartottak az útjuk mellett.
Mindkettejüknek a borászat mellett más munkákat is vállalniuk kellett, hogy a felszínen maradjanak. Emellett vitték a Heuriger-t, amely nemcsak fontos bevételi forrássá vált, hanem ismertséget is szerzett nekik. A „svéd Heuriger” egzotikumnak számított Kremsben, és a borőrültek találkozóhelye lett. Időközben a szcéna új üstököseiként tartják őket számon, és büszkék arra, hogy egyedül érték el ezt.
A marketing és a közösségi médiás tevékenységek a fiatal közönséget is vonzzák: múlt nyáron német mintára flashmobot, vagy ahogy ők nevezték, „Flaschenmob”-ot szerveztek az interneten: Kremsben és egy bécsi parkban teljesen ismeretlen emberek találkoztak egy nyilvános borozásra. A merev kóstolási szcenáriókat tudatosan mellőzték. Minden résztvevő hozott egy üveg kedvenc bort és egy poharat, megosztotta azzal, akivel akarta, csipegetett másokétól, vagy egyszerűen leült a fűbe, és élvezte a boros forgatagot. Több mint 300 fiatal borkedvelő szerveződött az interneten keresztül. Jövő nyáron folytatják.
De ami az üvegek belsejében zajlik, az is legalább olyan szokatlan, mint amilyen jó: Stagård nagy szerelme a rizling, és szerencsére a területek, amelyeket művel, erre elég alkalmasak is. A nemes fehérszőlő-fajtára akar koncentrálni, és azt a lehető legtöbb különböző szőlőskertből palackozni. Jelenleg hét különböző steini dűlő rizlingje pihen a pincéjében. Karakterüket tekintve teljesen különböznek, közös bennük a precizitásuk. Két dűlő, a Steiner Hund és a Steiner Schreck már évek óta megvan. Olyanok, mint két különböző testvér. Míg a „Hund” rizlingje szelídebb, finomra csiszolt és filigránabb, addig a „Schreck” rizling nyersebb és darabosabb, fűszeres, sötét aromatikával, amelyen érezhető a kékpala hatása. Mindkettő kristálytiszta stilisztikával rendelkezik, amely nem szépít semmit. Ez teszi őket vonzóvá. Ezek nem telítő borok, inkább kedvet csinálnak a többre. Borok ivásra.
Igazán komolyra a „Steinzeug” esetében fordul a dolog, amely a különböző dűlők legjobb szőlőinek válogatása. A 2011-es rizlinget 28 órán át héjon erjesztették. Elég hosszú idő egy rizlingnek. Ennek megfelelően határozott az íze is: mély, sötét, feneketlen, mint egy titkos szenvedély. Egy rizling, amely a lélekbe hatol.
A Veltliner Steinzeugot pedig 100 százalékban héjon, spontán erjesztették. Borostyánszínű folyadéka elárulja, miről is van szó: a legfinomabb narancsbor. „Szűretlen, dekantálást igényel” – áll a címkén. Egy hasznos útmutatás, amiért hálásak lehetünk, hiszen a bor csak intenzív levegőztetés után tárja fel összetett aromajátékát.
A fiatal borász világos irányt vett, de abszolút nyitott a külső impulzusokra. Kollégákkal és szakértőkkel beszélget, kóstol, keresi a helyét. Stagård nem az a típus, aki úgy tesz, mintha az ő kezében lenne a bor bölcsek köve.
Mellesleg az összes boruk vegán. „Igazából ez inkább véletlenül történt, nem akartam tojásfehérjével deríteni, és így bukkantam a borsófehérjére.”
A tojásfehérjés derítés feladata, hogy megkösse a zavaros anyagokat a nem kész borban, hogy azokat könnyebben el lehessen távolítani. A bor ettől tisztább, stabilabb és gyakran ízében is hozzáférhetőbb lesz. A porított borsófehérje használata hasonló hatású, azzal a különbséggel, hogy a bor így nem érintkezik semmilyen állati eredetű fehérjével. Szigorú követelmény a vegánoknál, akik nem tűrnek semmilyen állati terméket az étrendjükben. Dominique be is jelentette a bort a Vegán Társaságnál. Így ők azon kevés bortermelők közé tartoznak, akik tanúsított vegán borral rendelkeznek. Még ha ők maguknak nincsenek is ilyen ideológiai preferenciáik, látják a trendet: egyre több embernek van nyilvánvalóan igénye arra, hogy vallást csináljon az étrendjéből. A vegán közösség jól hálózatépített: jövő nyáron a bécsi „Veganista” fagylaltozóban kapható lesz a Weingut Stagård rizlingfagylaltja, cserébe a svéd Heuriger vegán fagyival kedveskedik majd.
Az egyetlen szépséghiba, vagy inkább svéd keserű: a vegánok többnyire nem isznak alkoholt.