Szöveg: Claudia Schemerl-Streben Fotók: Michael Reidinger
Korai reggel télen az alsó-ausztriai Großmuglban. Sűrű köd ül a mezőkön. A betakarítás már hónapokkal ezelőtt véget ért, a felásott föld kérges hantokká keményedett, amelyeket csillogó jégkristályréteg borít. Robert Brodnjak földjein a növényeknek azonban a csípős hideg sem árt. Katonás rendben nő itt több mint 30 különböző téli kultúra a föld alatt és felett: köztük egy bizarr díszkáposztafajta, amely ragyogó fehér tollaival minden irányba ágazik, és amelyet Josef Floh éttermének konyháján, Langenlebarnban nagy mennyiségben használnak fel; kelbimbószár-csoportok tucatnyi, mély lila golyókkal teli emelettel; erőteljes mángoldlevelek, amelyek valószínűtlenül ragyognak a narancssárga, sárga és vörös jelzőszíneiben, valamint a tarlórépa, amelynek szára csak úgy duzzad a zamatos zöldtől.
Robert Brodnjak autodidakta. Tíz évvel ezelőtt az egykori szakács és IT-menedzser szenvedélyéből fenntartható jövőképpel rendelkező hivatásos küldetést kovácsolt. Nagyapja kertjének borsó-, bogyós gyümölcs- és paradicsomízére emlékezve megpróbálkozott a kertészkedéssel. A 120 m2-es stammersdorfi tetőteraszán termesztett 15 különböző paradicsomfajta napi pszichohigiénévé vált számára és felesége számára: „Ez a munka a munka után jót tett nekünk.” Véletlenül megismerkedtek egy biogazdálkodóval a Weinviertelben, aki felajánlott nekik egy darab földet bérletre. A házaspár nem sokat gondolkodott; az IT-menedzseri és pénzügyi könyvelői állást felcserélték a szántóföldi munkára. Belevetették magukat a mezőgazdaság rejtelmeibe, és három hektáron legalább ötféle zöldségkultúrát kezdtek el termeszteni, például paradicsomot, paprikát és borsót. Aztán jött egy telefonhívás Heinz Reitbauertől: „Nem akartam elhinni – Ausztria legjobb szakácsa, aki akkoriban a világ kilencedik legjobbja volt, nálam rendel” – emlékszik vissza Brodnjak, akinek elit ügyfélköréhez az ország legjobb címei tartoznak, és aki olyan éttermeket lát el, mint a Floh, a Landhaus Bacher, a Park Hyatt, a Steirereck és a Tian, télen is heti rendszerességgel, sőt postán még Trautmannsdorfba is szállít a SteiraWirtnek. Közel négy éve Brodnjak a téli kultúrákra szakosodott: „Általában csak a répa és más tárolható zöldségek jutnak az ember eszébe, pedig a zöldségnövényeknek egy egész spektruma létezik, amely fagypont alatt is frissen betakarítható.” A Kochcampusszal való együttműködés – az egyesület intenzív tudáscserét folytat a szakácsok és a termelők között – újabb fejlődési lépést jelentett Brodnjak gazdasága számára, amelynek a Krautwerk nevet adta: A szakácsok béreltek egy földterületet kísérleti mezőként, amelyen Brodnjak feltérképezheti az egyes fajták ízét, ellenállóképességét és szaporíthatóságát, és így még mélyebben elmerülhet a témában. Így született például idén kilenc különböző, a gyökérzöldség-guru Johann Reisinger által feldolgozott zellerfajta, amelyet utána a csúcsszakácsok közösen kóstolhattak meg. „Eközben a zöldséget egészében vizsgáljuk – a „levéltől a gyökérig”, tehát a gyökeret, a középső részt, a vállát, a levélnyeleket és magukat a leveleket. Már csak az egyes zellerfajták egyes részei is nagyon eltérő ízűek voltak. A gyökereknek makadámdió- és mogyoróaromája volt, a csúcsoknak pedig articsókás jegyei, a középső rész krémes-húsos és enyhe volt, míg feljebb egyre fűszeresebb tónusok fejlődtek ki. Ez a szakácsok számára egy aha-élmény volt.” A kilenc megkóstolt fajta közül az „Ortho”-t intenzíven kesernyésnek, a „Wiener Riese”-t enyhének, a „Saxa”-t pedig krémessé és desszertekhez tökéletesnek minősítették. „A zeller valami tipikusan osztrák, mindenki ismeri. De hogy ennyire különböző ízek léteznek, arra senki sem számított közüllünk” – mondja az alsó-ausztriai szakács, Josef Floh, aki a különösen törpe „Balder” fajtát kiáltotta ki egyik kedvencének. A teniszlabda méretű gumót héjastul és gyökerestül, zellerolajjal párolja, és édesburgonyakrémmel, valamint párolt Ananasrenette-almával tálalja. „A hagyományos gazdaságok nem termesztik ezt a fajtát, mert nem látványos a növekedése – számunkra kétszeresen is érdekes, mert nincsenek benne kesernyés jegyek, hanem enyhe és még egy kis édességet is fejleszt.”
Az olyan elfeledett sárgarépa-fajtákat, mint a kétszínű „Gniff”, a krémes fehér „Küttiger Rübli” vagy a japán, hegyesedő és élénkvörös „Kintoki”, Robert Brodnjak januárig húzza ki a földből. Az olyan káposztafélék, mint a „Cime di Rapa” bimbós kel, a „Blaukohl Diepholzer Dickstrunk” takarmánykáposzta, a „Nero di Toskana” leveles kel, a „Superschmelz” karalábé, a lila „Rubine” kelbimbó vagy a „Flower Sprouts” (a csúcsgasztronómiában nagyon keresett keresztezés a fodros kel és a kelbimbó között, enyhén diós ízzel és híres bimbós optikával) a téli hideg ellenére februárig a földben maradnak. Mínusz nyolc, mínusz tizenkét és mínusz 15 fokot is elviselnek Brodnjak téli salátái: például a sósan enyhe lándzsás útifű, a finoman vajas téli porcsin és az egzotikus dolgok, mint a mustárosan csípős „Grün im Schnee” vagy a wasabi-aromájú „Red Giant”. Ezeket két fűtetlen fóliaalagútban termesztik, és egészen februárig szüretelik. Ha tartósan hosszan tartó fagy várható, a gazda elindíthatja vészprogramját, és gyapjútakarót húzhat a saláták fölé – ahol az anyag nem érintheti a leveleket, ezért Brodnjak speciális fémíveket készíttetett, hogy egy „minialagutat az alagútban” építhessen – egy olyan szerkezet, amellyel öt fokos hőmérséklet-emelkedést érhet el. „Ez azonban csak szélsőséges körülmények között, és így többnyire csak februárban szükséges.” A betakarítás nem a hagyományos termesztés szerinti reggeli időpontban történik, hanem amikor a hőmérséklet dél felé emelkedik, és a zöldség könnyebben húzható ki a földből. Bár kivételes, az időjárás néha néhány hét türelmet követel a szakácselittől: „200 kilogramm szabadtéri tarlórépát nem tudtunk betakarítani, mert a talaj teljesen eljegesedett. Egy tíz centiméteres fagyréteget nem lehet átdolgozni. Olyan, mint a kő, és csak várni lehet, amíg a talaj kiolvad.” A tisztán kézzel végzett betakarításnál kihívást jelentenek a saláták is: Ha a levelek megfagytak, nagyon érzékenyen reagálnak az érintésre. Fagyott állapotban történő betakarításkor ebből eleinte semmit sem vesznek észre, de kiolvasztáskor a sérülések láthatóvá válnak, sejtfolyadék távozik, és a levelek csúnyán megbarnulnak.
A kijelölt mikrofarmernek – Brodnjak kisméretű gazdaságában lemond a nagygépekről, és alig három hektárnyi területen összesen 400 különböző kultúrát termeszt – téli zöldségekre való specializálódása során figyelembe kell vennie a termesztési időket is: Míg kolléganője, Eveline Bach bécsi Donaustadtban tartott betakarítási ideje az ősz elején a végfázisba lép, és október közepén bezárja üzemét a következő év április közepéig, az egész éves gazdálkodó, Robert Brodnjak egy munkaintenzív időszakot tudhat maga mögött. A szántóföldeket meg kell tisztítani a nyári kultúráktól, szeptembertől pedig ki kell ültetni a palántákat, amelyek addig nőnek, amíg a nappali hossz tíz óra alá nem csökken. Ekkor a zöldség leállítja vegetációs fázisát, nyugalmi üzemmódba vált, és a földben marad, amíg be nem takarítják. A téli zöldségtermesztés kulináris értéke? „A sárgarépa édesebb lesz, a káposztafélék, amelyek fagyot kaptak, már nem olyan kesernyések és könnyebben emészthetők.” Ezt erősíti meg Thomas Dorfer csúcsszakács is a Landhaus Bacherből, aki az általa számlált tíz zöldségszállító közül csak Brodnjaktól szerzi be a télen betakarított árut: „Minden, ami frissen jön ki a földből, egyszerűen teljesen más aromával rendelkezik, mint a tárolt téli zöldség. Én magam is megkíséreltem yacon-gyökereket két hónapig tárolni hűtőházunkban, állandó négy fokos hőmérsékleten. Januári téli szünetünk előtt beraktároztuk a ládákat, és március elején szerettem volna feldolgozni a gyökereket. Rohadt latyak várt – 20 kilogramm ment a szemétbe.” Rendelési listáján szinte az összes káposztafajta megtalálható, amely Brodnjak repertoárjában szerepel, fagyálló ázsiai saláták és tarlórépa finom osztrigaaromával. Egy szintén csúcsszakács által nagyra becsült zöldség az enyhén kesernyés puntarelle: egy cikóriaféle, amely optikailag nagyon hasonlít a gyermekláncfűre, de erőteljesebb leveleket fejleszt és akár 60 centiméter magasra is nő. Jelenleg Dorfer rövid ideig sós vízben főzi a hosszú szárú zöldséget, langyosan pácolja naspolyalébe, és fenyőmagos tapenádéval, mézzselével, pácolt japán naspolyával és párolt paprikával kombinálja.
Brodnjak téli zöldségtermelő hetente két-három láda káposztát ad át a Langenlebarnban dolgozó Josef Floh csúcsszakácsnak – a tendencia emelkedő. Köztük a „Weiße Feder” és „Rote Feder” díszkáposztafajták is, amelyek filigrán levélnövekedésük ellenére akár mínusz 15 fokos fagyállósággal is rendelkeznek: „Még mindig nem találhatók meg a zöldségkatalógusban, hanem a virágok között. A virágkötők szívesen dolgoznak a hideg évszakban színes káposztafajtákkal, pedig ezek nemcsak optikailag, hanem ízileg is érdekesek.” A hófehér vagy mély lila növénynek vastag szára van, amelyből a levelek finom kis tollakként nőnek ki. A zsenge fiatal levelek nyersen fogyaszthatók és salátához alkalmasak, a nagyobbakat a szakács szívesen párolja rövid ideig vagy blansírozza dióvajban, és tálalja például verjus-sous-vide-ban főtt mély lila Gniff-sárgarépával és diótapenádéval. A sárgarépa klasszikus téli zöldségként a bécsi Kussmaul étterem étlapján is szerepel, Mario Bernatovicnál. „Imádom a sárgarépát, különösen most, amikor évek után megint annyi izgalmas fajta van.” Bernatovic azt főzi, amit a tél ad. Az egész évben, de két hónapos ritmusban is savanyít és fermentál. Téli készletként például vegyes savanyúságot raktak el, amelyet immár nyáron is kínál kenyérrel, „mert a vendégek annyira szeretik”. A korlátozott hazai zöldségkínálattal járó sötét évszaktól a szakács, aki egy zöldséget szívesen variál különböző textúrákban a tányéron, és karfiolt például steaknek sütve, püréként és nyersen pácolva, szarvasgomba-dashilével leöntve készít, éppúgy nem hagyja magát megfélemlíteni, mint a Mraz család, amely ősz eleje óta újra teljes. Lukas Mraznak, a Markus Mraz csúcsszakács sarjának és hírhedt világjárónak a visszatérésével nemcsak a konyha átfogó átépítése történt meg (szinte teljesen megnyitották az éttermi rész felé), hanem a menüválasztást is megszüntették, és egy 14 fogásos, feszes ütemtervű meglepetésmenü váltotta fel. A kreatív elme csak úgy sziporkázik az ötletektől, amelyek apjáéval – többnyire – tökéletesen harmonizálnak. Így született például egy feketegyökeres étel, amelyet megpucolva és hosszú csíkokra vágva rövid ideig párolnak, és tisztán, egy szintén párolt osztrigával a tányéron landol, és mandulatejes osztrigamártással leöntve ehető havas tájat alkot. Vagy zöld és lila fodros kel, amelynek fodros leveleit fémgyűrűben párolva kompakt kerek formára hozzák, a felső oldalán megőrzik bizarr fodros optikájukat, az alsó oldalon pedig vajban ropogósra sütik, mielőtt savanyú tejsavóval elhagyják a konyhát. A kucsmagombás káposztatekercsek több réteg káposztával, kimcsi-maggal és feketekáposzta-burokkal, mint nori-alga-pótlékkal, éppúgy a Mraz-féle teljesítményhez tartoznak, mint a méterhosszú sárgarépacsíkok, amelyeket saját melaszszerűen redukált lével pácolnak és fizálisszal töltenek meg, előétel-betétként pedig zseniálisan egyszerű ételpárosítást alkotnak, és további vágyat keltenek.
Hogy a szállítók száma a Lukas Mraz bécsi éttermi konyhájába, Brigittenau-ba való visszatérésével megduplázódott, éppúgy nem véletlen, mint az a tény, hogy az apa-fia páros Robert Brodnjaktól tudott szállítót a fedélzetre hozni. A jövőben nemcsak télen látja el a családot frissen betakarított áruval, hanem már az első kívánságokat is felvette a következő évre. A rendelési listáról akkor a turbolyagyökér sem hiányozhat – egy legalább tíz hónapos vegetációs fázisú igazi Slow Food, amelynek mélytéli viszonyokra van szüksége az éréshez: az okkerszínű, fehér belű és finoman diós aromájú csemege magjai már most a földben szunnyadnak, és csírázási fázisukkal a fagyra várnak.
Krautwerk
Robert Brodnjak
Füllersdorf 11, 2002 Großmugl
Tel.: 0680/333 18 63
Helyszíni értékesítés: pénteken 16–19 óráig.
A bécsi Karmelitermarkton: szombaton 7–13 óráig, kivéve -5 °C alatti hőmérsékleten (Piaci téli szünet: 2019. 1. 1.–31. 1.)
Wolfgang Palme, a bécsi Augartenben található City Farm munkatársa több mint tíz éve foglalkozik téli zöldségekkel, szemináriumokat tart a témában, és szerzője a Frisches Gemüse im Winter ernten (Friss zöldséget télen aratni) című téli zöldségbibliának, amely a Löwenzahn-Verlag kiadónál jelent meg, 29,90 € áron.
Floh
Tullner Straße 1, 3425 Langenlebarn
Tel.: 02272/628 09
www.derfloh.at
Kussmaul
Bäckerstraße 5, 1010 Wien
Tel.: 01/286 11 17
www.kussmaul-vienna.com
Landhaus Bacher
Südtiroler Platz 2, 3512 Mautern
Tel.: 02732/829 37
www.landhaus-bacher.at
Mraz & Sohn
Wallensteinstraße 59, 1200 Wien
Tel.: 01/330 45 94
www.mraz-sohn.at
Karfiol – Szarvasgomba – Dashi – Mazsola – Petrezselyem – Metélőhagyma
Mario Bernatovic, Kussmaul, Bécs
4 személyre
Karfiolsteak és -pehely
2 kis karfiol
Só, bors
Olívaolaj
Citromlé
2 ek olívaolaj (pl. XV Fudas)
1 ek vaj
Karfiolpüré
Karfiolmaradék
egy kevés citromlé
200 ml tejszín
Egy csipet só
¹/³ pácolt Périgord-szarvasgomba
Dashilé
800 ml víz
1 Dashi-Kombu (7 x 4 cm)
1 ek Katsuboshi (bonitopehely)
1 tk Kuzu (keményítő)
2 ek szarvasgombelé
Egy csipet só
Mazsola
20 friss mazsola
2 ek mazsola (aszalt)
1 ek vaj
egy kevés citromlé
Só, bors
1 ek finomra vágott metélőhagyma
Szarvasgombás vajas zsemlemorzsa
4 ek fehér kenyérmorzsa
egy kevés citromhéj
1 ek pirított mogyoró
¼ bourbon vaníliarúd belseje
2 ek vaj
2 tk porcukor
Egy csipet só
¹/³ pácolt Périgord-szarvasgomba, összetörve
Petrezselyem-chip
10 petrezselyemlevél
Olívaolaj (pl. XV Fudas)
Egy csipet só
Bors
Karfiolsteak és -pehely: A karfiolfejekből vágjon ki egyenként egy 2 cm vastag szeletet a torzsájával együtt, és felezze meg hosszában. A maradék karfiolból egy mandolin-szeletelővel gyaluljon le néhány szép darabot 1 mm vékonyra, és azonnal tegye hideg vízbe, hogy roppanós maradjon. Tálalás előtt sóval, borssal, olívaolajjal és citromlével pácolja. A karfiolsteakekhez forrósítson fel egy acélserpenyőt. Amint forró, kenje meg olívaolajjal, helyezze bele a karfiolt, sózza, borsozza, süsse az egyik oldalát aranybarnára, majd fordítsa meg. Minden steakre tegyen egy darab vajat, és tolja az előmelegített sütőbe 160 °C-on 7–9 percre. Vegye ki, fordítsa meg újra, és hagyja állni a serpenyőben.
Karfiolpüré: A maradék karfiolt vágja apróra, fűszerezze sóval, és keverje el néhány csepp citromlével. Töltse vákuumzacskóba, és vákumozza le laposan. Főzze a zacskót vízben, amíg a karfiol megpuhul. A karfiolt cipzáras zacskóba is teheti, és abban főzheti. Ha a zacskót a lezárásig meleg víz alá meríti, a levegő távozik, és a karfiol a zacskó lezárásakor szinte vákuumozott állapotba kerül. A tejszínt forralja a felére. Vegye ki a karfiolt a zacskóból, és tegye turmixgépbe. A redukált tejszínnel együtt pürésítse finomra. Sóval ízesítse, jeges fürdőben hűtse vissza, hogy a püré selymes maradjon. Tartsa hidegen egy serpenyőben. Tálalás előtt melegítse fel, és keverje hozzá az összetört szarvasgombát.
Dashilé: A vizet forralja fel a Dashi-Kombuval, hagyja állni 15 percig, forralja fel újra. Adja hozzá a Katsuboshit, fedje le, hagyja állni még 15 percig, szűrje le, és a vízben feloldott Kuzu-keményítővel sűrítse be kissé. Sóval és szarvasgombelével fűszerezze.
Mazsola: A mazsolát előző nap áztassa hideg vízbe, hogy veszítsen édességéből. A friss mazsolát egy tálban öntse le forrásban lévő sós vízzel, hagyja állni 5 percig, majd óvatosan hámozza meg, és tárolja hideg vízben egy csepp citromlével. A mazsolát és az aszalt mazsolát egy serpenyőben vajjal és egy kevés citromos vízzel melegítse, amíg együtt egy emulziót nem képeznek, amely bevonja a gyümölcsöt, de nem válik szét. Sóval és borssal fűszerezze, és metélőhagymával fejezze be.
Szarvasgombás vajas zsemlemorzsa: Olvassza fel a vajat egy serpenyőben, adja hozzá a morzsát és a diót. Pirítsa meg könnyedén, adja hozzá a többi hozzávalót. Pirítsa tovább, amíg a vajas morzsa aranybarna nem lesz. Az összetört szarvasgomba harmadát keverje a még meleg morzsához.
Petrezselyem-chip: Feszítsen ki szorosan frissentartó fóliát egy tányérra. A petrezselyemleveleket húzza át az olívaolajon, és a sötét (szebb) oldalukkal lefelé helyezze a fóliára. Teljes teljesítményen 2 percig tegye mikrohullámú sütőbe, vegye ki, a fólián sózza és borsozza.

Fodros kel és vadnyúl
Josef Floh, Fabian Schasching, Floh, Langenlebarn
4 személyre
Vadnyúl
4 vadnyúl lapocka
2 vadnyúl gerinc
Hegyikristály-só
Kakukkfű
Borókabogyó
Borsszemek
Babérlevél
160 ml vörösbor (savszegény)
160 ml vadlé
80 ml Crème fraîche
1 Charapita-chili
2 fekete dió (lével együtt a Forono-répához)
Repceolaj
20 g ropogós hajdina
40 g pácolt rókagomba
kandírozott Forono-répa
Fodros kel
240 g fodros kel (vörös és fehér)
Téli zöldség
1 radicchio (Castelfranco fajta)
120 g hamburgi szalonna
1 karfiol
100 g fodros kel
Olaj
Forono-répa
2 Forono-répa
1 Topaz-alma
Verjus (zöldszőlőlé)
Repceolaj
Fekete dió leve
Hagyma-krém
4 vöröshagyma
20 g cukor
Olaj
Vadnyúl: Tisztítsa meg a vadnyúl gerincet. A vadnyúl lapockákat pácolja néhány napig vörösborban, borókabogyóval, borsszemekkel és babérlevéllel. A vadnyúl combot főzze sous-vide 12 órán át 80 °C-on hegyikristály-sóval. A szalonnát kockázza fel finomra, és saját zsírjában süsse ropogósra. A pácolt fekete diót vágja apró kockákra. A vadlevet és a Crème fraiche-t mixelje össze chilivel. A vadnyúl lapockát fejtse le a csontról, és húzza át a vad-Crème-fraîche-en. A gerincet rövid ideig repceolajban pirítsa meg (sauté), hagyja pihenni, és pácolt rókagombával, ropogós hajdinával és kandírozott vörös répával fejezze be.
Fodros kel: Blansírozza a fodros kelt, és forgassa meg rövid ideig dióvajban.
Téli zöldség: Fejtsen le 6 nagy Castelfranco-levelet. Tartsa félre tálalásig. A karfiolból készítsen pürét. A fodros kelt blansírozza, csöpögtesse le, majd utána olajban süsse ropogósra.
Forono-répa: Hámozzon meg nyersen egy Forono-répát, reszelje le finom reszelővel, sózza meg enyhén. Reszelje hozzá az almát, és pácolja verjus-szel, repceolajjal és a fekete dió páclevével. A második Forono-répát vágja 5 mm-es kockákra, és főzze verjus, cukor és répalé keverékében, amíg a lé teljesen el nem párolog.
Hagyma-krém: Vágja a hagymát julienne-re, és karamellizálja olajjal és cukorral. Adjon hozzá egy kevés chilit, és turmixolja össze.
Tálalás: A Castelfranco-leveleket mártogassa vajba (glacieren), és helyezze tányérokra, tegyen rá karfiolkrém-halmokat, és szórja meg ropogós szalonnával. A szalonnára tegye a répasalátát, helyezze a kandírozott répákat és néhány szem fekete diót a répasalátára, kenje meg a hagyma-chili-krémmel, és fedje be a vajas fodros kellel és ropogós fodros kellel.

Tarlórépa hámozott folyami rákkal, kakastaréjjal és füstölt szalonna-szabayonnal
Thomas Dorfer, Landhaus Bacher, Mautern
4 személyre
Folyami rák
12 folyami rák
barnított vaj
Folyami rák alaplé
Rákpáncélok (a hámozott folyami rákokról), apróra vágva
80 g vaj
140 g édeskömény, apróra vágva
160 g fehérhagyma
160 g zellerszár
2–3 ek paradicsompüré
Pernod
Noilly Prat
fehér portói bor
kb. 1,5 l zöldségalaplé
1 csipet édesköménymag
néhány szem fekete bors
1 kis babérlevél
2 szál kakukkfű
Konfitált tarlórépa
2–3 tarlórépa (mérettől függően, meghámozva vagy héjastul szivaccsal jól megtisztítva)
300 g sós vaj
100 g sózatlan vaj
1 szál kakukkfű
Zselés mézecet
70 ml mézecet
40 g fizális-méz
60 g virágméz
110 ml víz
20 ml mézsör
2 g Citras
1,8 g Agar-Agar
4 lap zselatin
Só
Gailtali puliszka
85 g gailtali puliszka
35 g fehér puliszka
250 ml leves/szárnyas alaplé
250 ml tej
40 g vaj
Só, szerecsendió
15 ml barnított vaj
Ropogós csirkebőr-chip
500 g csirkebőr, puhára főzve
500 ml szárnyas alaplé
250 g tápiókaliszt
Fűszerek
Rózsasütemény
300 g liszt
5 tojás
250 ml tej
30 g Trisol (kapható a www.spiceworld.at oldalon)
2 ek cukor
Só
Vajzsír vagy növényi zsír a kisütéshez
Rózsa-sütővas
Kakastaréjok
16 kis kakastaréj
Füstölt szalonna-szabayon
90 ml tojássárgája
80 ml rizsecet, fűszerezve
120 ml szárnyas alaplé
135 ml barnított vaj
135 ml kisütött
füstölt szalonnazsír
Folyami rák: A folyami rákot főzze kb. 1 percig sós vízben, és hűtse le sós jeges vízben. A farokrészt és az ollókat törje ki, és tartsa sós jeges vízben. Tálalás előtt közvetlenül a rákokat forgassa meg rákalaplében barnított vajjal.
Folyami rák alaplé: Habosítsa fel a vajat, pirítsa meg benne a rákpáncélokat és a zöldségeket, adja hozzá a paradicsompürét, és pirítsa rövid ideig. Öntse fel fehér portói borral, Noilly Prat-tel és egy kevés Pernoddal, főzze be jól, majd öntse fel zöldségalaplével, adja hozzá a fűszereket, és párolja kb. 20 percig. Szűrje át szűrőn, és sózza meg kissé.
Konfitált tarlórépa: Habosítsa fel a vajat, és konfitálja benne óvatosan a tarlórépát kakukkfűvel 80–90 °C-on.
Zselés mézecet: A mézecetet a fizális- és virágmézzel, vízzel, mézsörrel és egy csipet sóval forralja fel. Adja hozzá a Citras-t és az Agar-Agart, főzze át röviden, húzza le a tűzről, és oldja fel benne a beáztatott zselatint. A folyadékot töltse kb. 5 mm magasan egy formába, és hagyja zselésedni egy éjszakán át.
Gailtali puliszka: Forralja fel a tejet a leves alaplével és vajjal, fűszerezze sóval és szerecsendióval. Keverje hozzá a puliszkadarát, és hagyja duzzadni kb. 25 percig alacsony lángon, végül ízesítse újra, és keverje hozzá a forró barnított vajat.
Ropogós csirkebőr-chip: Mixelje össze az összes hozzávalót Thermomixben 25 percig 90 °C-on, kenje el vékonyan, és süsse ropogósra a sütőben 140 °C-on két tapadásmentes sütőlap között.
Rózsasütemény: Forrósítsa fel a vajzsírt vagy növényi zsírt 180 °C-ra. A rózsa-sütővasat helyezze egy mély serpenyőbe vagy lábasba a forró zsírba – amíg a tészta el nem készül – és forrósítsa fel. Keverjen össze egy tálban búza-lisztet, tojást, tejet, cukrot, sót és vaníliás cukrot sima tésztává. A tál legyen épp akkora, hogy a rózsa-sütővasat jól bele lehessen mártani. A forró rózsa-sütővasat mártsa a tésztába. A tészta nagyon gyorsan rátapad a vasra. Figyelem: Ne mártsa teljesen alá, különben a sütemények később nem válnak le a vasról! Néhány másodpercnyi tésztában való tartás után mártsa a rózsa-sütővasat a 180 °C-os forró növényi zsírba. Kb. 10 másodperc után emelje ki a rózsa-sütővasat, és egy fakanál segítségével válassza le a süteményeket a vasról. Ha a vas elég forró, a tészta könnyedén leválik. Ismételje meg a folyamatot.
Kakastaréjok: A megtisztított kakastaréjokat főzze egy lábasban sós vízben 4–5 percig.
Füstölt szalonna-szabayon: A tojássárgáját a rizsecettel és a szárnyas alaplével Thermomixben 4-es fokozaton és 70 °C-on kb. 10 percig közepes fordulatszámon habosítsa fel. Kösse meg a vajjal és a kisütött füstölt szalonnazsírral. Töltse 0,5 literes ISI-palackokba, és lássa el egy-két kapszulával.
Tök / Galamb
Lukas & Markus Mraz, Mraz & Sohn, Bécs
4 személyre
Lahmacun
200 g liszt
5 g friss élesztő
3 g szárított élesztő
105 ml víz
1 g só
50 g galambbelsőség, apróra vágva
25 g puhára főtt galambzúza, apróra vágva
25 g hegyes paprika
25 g paradicsom
2,5 g Acı biber tursusu (savanyított hegyes erős paprika)
5 g fokhagyma
20 g újhagyma
15 g Biber salçası (paprikakrém)
5 g Nar eksisi (gránátalma-fűszeres szósz)
2,5 g szumák
2,5 g Pul biber fekete (porított chili)
2,5 g só
Kömény, fűszerkömény, fekete bors
Töksaláta
4 kis Hokkaido-tök, kivájva
1 nagy Hokkaido-tök, meghámozva és kivájva
Só
Cukor
Yuzu-lé
Olívaolaj
Galamb
1 galamb, kicsontozva (YouTube-tipp: Jacque Pépin – Debone chicken), belülről enyhén sózva
Galamb-tare
Tökmag
Galamb-tare
300 g galambcsont
100 ml sake
100 ml mirin
100 ml szójaszósz (csökkentett sótartalmú)
Tökmagolaj
Tökmag
30 g tökmag
5 g porcukor
Só
Currypor
Tálalás
1 kalamondin
Petrezselyem
Szumák
Salotta-saláta (salotta, só, olívaolaj és szumák)
Lahmacun: <\/em>Az összes hozzávalót gyúrjuk tésztává, és formázzunk belőle 30 g-os gombócokat. Ezután nyújtsuk ki őket vékony, kerek lapokká.
A zöldségeket, a galamb belsőségeit és a puhára főzött galambzúzát aprítsuk finomra, és keverjük össze.
Keverjük össze a Biber salçası-t, a Nar ekşisi-t, a szumákot, a Pul biber-t és a sót, ízesítsük köménnyel, római köménnyel és feketeborssal, majd keverjük hozzá a belsőséges masszához.
Kenjünk egy jó evőkanálnyit minden tésztalapra, és süssük grillen magas hőmérsékleten (kb. 400 °C-on kb. 30 másodpercig).
Tálalás:<\/em> A kalamondint vágjuk negyedekbe, és petrezselyemmel, valamint szumákos salottasalátával tálaljuk a lahmacun-lapok mellé külön tányéron.
Galamb-tare: <\/em>A galambcsontokat aprítsuk fel és forró olajban pirítsuk meg. Öntsük fel, forraljuk a harmadára, majd szűrjük le. Hagyjuk kihűlni, és a galambot legalább 6 órán át pácoljuk benne.
Galamb:<\/em> Szúrjunk át négy yakitori-nyársat a galambon, grillezzük forró faszén felett, közben folyamatosan kenegessük a tare-szósszal. 180 °C-ra előmelegített sütőben süssük 52 °C-os maghőmérsékletig. A maradék tare-szószt keverjük el egy kevés tökmagolajjal, és tegyük félre tálalásig. A galambot a vendég előtt locsoljuk meg a szósszal.
Tökmag: <\/em>A magokat cukorral állandó kevergetés mellett karamellizáljuk serpenyőben, ízesítsük sóval és curryporral, majd durván vágjuk össze. Szórjuk meg vele a galambot, és tegyünk rá egy kevés lime-héjat.
Töksaláta:<\/em> A nagy sonkatököt gyaluljuk vékony szeletekre. Az összes leeső darabot facsarjuk ki, és szűrjük át egy konyharuhán. Adjuk hozzá a 2%-os sót, és lefedve, szobahőmérsékleten erjesszük 48 órán át.
Két nap után ízesítsük a tököt egy kevés cukorral és yuzulével. A sonkatökcsíkokat vákuumozzuk be kétszer a fermentált lében, tálaljuk a kis tökökben, és locsoljunk rá egy kevés olívaolajat.
