Niko Romito a mai napig nem csinál titkot abból az örömből, amelyet a 2013-ban elnyert harmadik Michelin-csillag jelentett. „Addig sokan azt hitték, hogy valószínűleg sosem lesz háromcsillagos étterem Dél-Olaszországban, de ez tévedés volt” – mondja a szakács és vendéglős elégedett mosollyal. Valójában a további nyolc olasz háromcsillagos étterem közül hat az északi régiókban (Veneto, Lombardia és Piemont) található, egy Toszkánában, a legdélebbi pedig a fővárosban, Rómában. Általánosságban elmondható, hogy Olaszországban minél délebbre haladunk, annál ritkább a csillagos éttermek hálózata. Ezért van az, hogy a csúcsgasztronómiában, csakúgy, mint az ország sok más területén, feszültségek vannak az elhanyagoltnak érzett Dél és az állítólagosan előnyben részesített Észak között.
Ez az állítólagos északi arrogancia és a déli kisebbrendűségi érzés közötti ősi konfliktusról szól, amire maga Romito is utal, amikor elmeséli, hogy eddig egyetlen háromcsillagos honfitársa sem járt még nála vacsorázni. Míg ő maga testvérével és üzlettársával, Cristianával már mindegyiküknél járt – Heinz Beck római La Pergola éttermétől Massimo Bottura modenai Osteria Francescana éttermén át egészen Norbert Niederkofler Alta Badiában található Sankt Hubertusáig.
Ehhez azonban azt is hozzá kell tenni, hogy korántsem egyszerű megközelíteni az Abruzzo régióbeli Castel di Sangro hegyi falut, ahol Romito Reale étterme található. Az északnyugatra fekvő Rómából több mint két órányi autóútra van, a délebbre fekvő Nápolyból pedig csaknem ugyanannyi idő. Bár az út legalább részben meredek és kanyargós hegyi utakon vezet, amelyek télen, havazás idején nem ritkán járhatatlanok és lezártak. A település magas hegyekkel és nagyrészt érintetlennek tűnő természettel körülvéve fekszik egy nemzeti park bejáratánál, amelyet medvék és farkasok laknak.
800 méteres tengerszint feletti magasságban, magasan a falu felett trónol a 16. századi egykori kolostor, amely 2011 óta ad otthont Romito Reale éttermének, a Niko Romito Formazione főzőiskolának és a hozzátartozó Casadonna Reale szállodának. A szálloda egyszerű, de elegáns dizájnnal készült, tágas szobákkal, nyitott kandallókkal és gőzfürdőkkel, nagyrészt vakolatlan kőfalakkal és látható fagerendákkal. Az egész egy hathektáros területen helyezkedik el, amelyet fűszer- és zöldségeskertek, valamint egy Pecorino szőlővel beültetett szőlőskert vesz körül. Ami ebben az esetben nem sajtot, hanem egy helyi szőlőfajtát jelent, amely különösen jól alkalmazkodott a környék magasságához és zord éghajlatához.
„Eredetileg közgazdaságtant tanultam, és már majdnem befejeztem, amikor édesapánk hirtelen súlyosan megbetegedett, és Cristianának és nekem nem maradt más választásunk, mint legalább ideiglenesen továbbvinni a trattoriát, amíg nem találunk vásárlót” – meséli Romito. Ám apjuk halála után a két testvér rákapott az ízére, és úgy döntöttek, hogy továbbra is a vendéglátásnak szentelik magukat, de a kínált szolgáltatások minőségét egy kicsivel magasabb szintre emelik. Ezért kapták meg 2007-ben az első Michelin-csillagot. „Nem is tudtuk pontosan, mit jelent ez, mert egyikünknek sem volt semmilyen gasztronómiai képzettsége, és akkoriban mi voltunk az egyetlen csillagos étterem Abruzzóban” – folytatja az autodidakta séf. „Ugyanakkor azt mondták nekünk, hogy sosem kapunk második csillagot, mert az étterem túl kicsi.” De már két évvel később eljött az idő, és úgy döntöttek, hogy az akkoriban teljesen romos kolostorba költöznek, ahol végül 2013-ban elnyerték a három csillag legmagasabb minősítését.
Időközben az 1974-ben született Romito számos könyvet elolvasott, számos főzőtanfolyamon vett részt, és több szakmai gyakorlatot teljesített rangos éttermekben, köztük a Roca fivéreknél a spanyolországi Girona-beli El Celler de Can Roca étteremben. Ma a visszafogott, néha még félénknek is tűnő, rendkívül csekély angol nyelvtudással rendelkező dél-olasz séf országa legbefolyásosabb és gazdaságilag legsikeresebb szakácsai közé tartozik. A két nagyvárosban, Rómában és Milánóban egy-egy Spazio Niko Romito nevű éttermet nyitott, amelyet főzőiskolájának végzősei vezetnek és működtetnek.
„A Spazio nemcsak egy étterem, ahol az olasz házias ételek modernebb, könnyedebb és átdolgozott változatát kapjuk, hanem egy kávézó is, amelyhez bolt is tartozik, ahol reggelizhetünk, tízóraizhatunk, vagy csak friss kenyeret és pékárut vásárolhatunk” – magyarázza Romito a koncepciót, amellyel 2025-ig hat további üzlet nyílik. Az ételeket ehhez az anyaétterem laboratóriumában fejlesztik ki, és az egyes fióktelepek helyi adottságaihoz igazítják.
Emellett a séf szerződést kötött a Bulgari luxuscéggel, és még az idén három éttermet nyit a cég dubaji, pekingi és sanghaji szállodáiban, amelyek szintén a Spazio-éttermek rendszerére épülnek, és Romito erősen innovatív, mégis ízig-vérig olasz konyháját hivatottak elvinni a világba.
Mivel minden ételt az abruzzói anyahajón találnak ki, fejlesztenek és tesztelnek, annak, aki igazán meg akarja érteni, min alapul az autodidakta szakács szenzációs felemelkedése és átütő sikere, vállalnia kell az odautazást, hogy teljes mértékben megtapasztalhassa művészetét. Ezt Romito is így látja: „A konyhám nem feltétlenül vizuálisan nagyon igényes” – hangsúlyozza –, „kóstolni kell, hogy felismerje az ember, mennyi munka és erőfeszítés rejlik benne. Aki nem jön el Casadonnába, az nem feltétlenül értheti ezt meg.”
Valójában az ott felszolgált ételeknek kevés közük van a hatásvadászathoz, és nem is kifejezetten „instagrambarátok”. Ez nagyon jól látszik egy karfiolrózsán, amely teljesen purisztikusan és egymagában érkezik a tányéron – de amiben elképesztő mennyiségű munka rejlik. „A karfiolt pároljuk, és tíz napig karfiolesszenciában áztatjuk, ami felerősíti az ízét. Ezt követően az esszenciát redukáljuk, és létrejön egyfajta százszázalékos karfiolból készült máz. A zöldség egy részét felkockázzuk és kakaóvajban pirítjuk, ebből egy pasztát készítünk, amelyet mustármaggal és babérlevél-párlattal keverünk össze. Végül a karfiolt sütőben felhevítjük, egy fém dobozban röviden megfüstöljük, és olívaolajjal locsoljuk meg” – magyarázza Romito a folyamatot.
Az eredmény erejét és intenzitását aligha lehet felülmúlni. Már az első falatnál elönti az embert az érzés, hogy soha korábban nem tapasztalta még a karfiol ízét a maga teljességében. És ehhez jön egy állag, amely egyszerre lédús és ropogós, és a nyers karfioléhoz közelít, csak egy döntő hajszálnyival finomabb és hízelgőbb.
Teljesen lenyűgöző a mandulás tortellini gomba-consomméban. „A kiindulópont egy mandulapaszta, amelyet más ételekhez is használok. Mivel a mandula általában lenyűgöz, olyan elkészítési módot akartam találni, ahol az áll a középpontban. Ezért tésztába burkoltam, és tortellinit készítettem belőle” – meséli a konyhafőnök. „A gomba-consomméba kakukkfüvet, majoránnát és hagymát tettem, majd füstölt fekete tea felett áthúztam, hogy egy kis füstös jelleget adjak neki, és vászonkendőn átszűrtem. Végül egy szárított vargányából készült infúziót adok a consomméhoz.”
Első pillantásra az étel bármelyik jobb trattoriában felszolgálható lenne, de aztán különleges ízélménnyé válik, az erdő intenzív jegyeivel, a finom füstös tónusokkal kiemelve és a mandula gyengéd édességével egyensúlyozva. És mindez egy gramm hozzáadott zsír nélkül.
Összességében egy éppoly látványos, mint technikailag rendkívül kidolgozott konyha, amelynek nagy, néha hatalmas erőfeszítése kizárólag az íz és az emészthetőség szolgálatában áll; amely optikailag és legbensőbb lényegében erősen támaszkodik a hagyományos és egyszerű olasz konyhára, és mint az, a terméket helyezi előtérbe, ugyanakkor intenzív foglalkozás révén és modern technikáknak köszönhetően teljesen újrakomponálja, és szokatlan szemszögekből világítja meg.
A könnyedségre és az emészthetőségre való törekvése arra is sarkallta Romitót, hogy a Római Egyetemmel közösen fejlesszen ki egy koncepciót a kórházi konyhák számára, amelyet Intelligenza Nutrizionale-nak neveznek, és amelyet már két római kórházban alkalmaznak. „Mindig is kerestem a lehetőséget, hogy nagyobb hatást gyakoroljak a munkámra, szélesebb közönséget érjek el, és hozzájáruljak a lehető legtöbb ember táplálkozásának javításához” – mondja a szakács.
Egy lehetőleg egészséges és tápanyagban gazdag kórházi koszt kifejlesztéséhez teljesen vissza kellett szorítania a személyiségét, és bizonyos értelemben ki kellett kapcsolnia az egóját, hogy a lehető legnagyobb reprodukálhatóságot érje el. „Kicsit úgy kell ezt elképzelni, mint a Forma-1-nél” – mondja –, „ott is olyan rendszereket kutatnak és alkalmaznak, amelyeket előbb-utóbb a normál autókban is használnak, mint például a blokkolásgátló fékrendszert.”
Néhány év alatt a Romito testvéreknek tehát sikerült egy dél-olaszországi eldugott szegletben lévő falusi vendéglőből az olasz konyha újraértelmezését kutató központtá válniuk. Fióktelepeiknek köszönhetően ez éppen most terjed ki egész Olaszországra, a Közel- és Távol-Keletre, sőt még a kórházi menzákra is. Nem tart tehát már sokáig, mire az északi kollégák is felismerik, hogy jól tennék, ha ők maguk is benéznének egyszer Abruzzóba.
Piana Santa Liberata, 67031 Castel di Sangro (AQ)
Tel.: +39/0864/693 82
www.nikoromito.com
Spazio Niko Romito Roma
9/E, Piazza Giuseppe Verdi, 00198 Roma (RM)
Tel.: +39/0685/35 25 23
www.spazionikoromito.com
Spazio Niko Romito Milano
c/o 4° piano Mercato del Duomo – Galleria Vittorio Emanuele II 20121 Milano (MI)
Tel.: +39/02 87 84 00
www.nikoromitoformazione.it