A-La-Carte

Száraz időszak (2014/4)

Már régen nem csak az eltarthatóság miatt érdekes: a szakácselit dehidratál, hogy koncentrálja a saját ízeket és új textúrákat hozzon létre.


Szöveg: Claudia Schemerl-Streben Fotók: Stephanie Golser

Aronia bogyó, szaibling kaviár, vér és fokhagyma. „Már úgy vagyunk beállítva, hogy mindent beleteszünk és megnézzük, mi történik“ – vázolja Richard Rauch a lelkesedését egy olyan készülék iránt, amely pontosan beállított alacsony hőmérsékleten fokozatosan vonja ki a nedvességet a tartalmából. Rauch három darabot helyezett el belőle az éttermi konyhájában, pihenőidő nem létezik számukra. Még akkor sem, amikor az utolsó vendég után lekapcsolják a villanyt és egyik szakács sem áll már az állomásán: a szárítók egész évben éjjel-nappal működnek, hatvan fok alatti kíméletes üzemi hőmérsékleten.

Az élelmiszerek dehidratálás általi tartósításának eredeti célját a trautmannsdorfi „SteiraWirt“ konyhafőnöke éppúgy követi, mint a termékek tiszta, világos saját ízének vízelvonással történő felerősítését és új textúrák előállítását. Az első kísérleteket több mint öt éve kezdte a sztárszakács: mély lila ribizli-macaron masszát nyomott fóliával bélelt rácsra és betolta a kilencszintes készülékbe. A szárítási folyamat végzetes volt: „A massza egyszerűen összeesett. Csak hosszabb kísérletezés után jöttem rá, hogy a túl sok sav lebontja a fehérjét. Bár ízbelileg szeretek elmenni a határig, és a tiszta gyümölcsöt akartam felverni fehérjével, tennem kellett hozzá egy kis cukrot, hogy működjön és szépen formált csúcs keletkezzen.“

Ma már minden egyes aszalógépe csordultig meg van töltve a legkülönfélébb nyersanyagokkal. „Néha még egy további készüléket is kívánok“ – árulja el a stájer szakács. Például akkor, amikor az egyik készüléket hat hónapon át üvegekkel ­tartja elfoglalva, amelyekben a fokhagyma mézlével együtt koromfeketére bomlik, amely enyhén édeskés és már csak finoman fokhagyma ízű. Még a maradékokat és a leeső részeket is úgy dolgozza fel a sztárszakács, hogy joguk legyen a tányéron: az aronia bogyó préselésekor – Rauch az észak-amerikai eredetű szupergyümölcsöt egy szomszédos gazdától szerzi be, aki két éve sikeresen termeszti 18 hektáron – annyi törköly maradt, hogy kár lett volna a 29 éves szakácsnak egyszerűen kidobnia. Ehelyett a masszát szétkente és több napon át lassított felvételben, 35 fokon szárította. Egy kis szárított fekete ribizlivel finom porrá őrölve olyan fűszert kapott, amely édes, savanyú és kesernyés jegyeket tartalmaz, amelyet Rauch jelenleg rózsaszínre sült Tauern-lóhússal és petrezselyemgyökér-tölcsérekkel kombinál, amelyeket felszeletelve blansíroz, kézügyességgel tölcsérformára teker, és gumó-tisztesfűvel, pirított mogyoróval, powidl-lel (szilvalekvárral), salottahagymával és mezei kakukkfűvel tölt meg.

Egy további komponens szintén egy „hulladéktermékből“ jött létre: „Mivel olyan halak, mint a szaibling, élőben vannak nálunk, folyamatosan előfordul, hogy az állatok minden energiájukat az ikráik termelésébe fektetik. Filéként ekkor már nincs optimális minőségük, a halikra viszont érdekes számunkra.“ Rauch lehúzza a kaviárt, egy hétig sóban pácolja, és a legfeljebb 15 centiméteres darabokat több napon át 45 fokon dehidratálja, így félkemény állagot vesznek fel. „Klasszikus dolog a Bottargát (megj.: szardíniai specialitás préselt, szárított tengeri márna ikrából) pacalra reszelni. A szaiblingikra finom halíze miatt egy sokkal finomabb változat.“ Falatkaként forgácsokra gyalulja és vargánya-tápióka keksszel, mogyoróval és ­petrezselyemgyökérrel hatásosan, egy fehérre fehéredett szaibling-csontvázon küldi ki Rauch a konyhából. Ujjétel, amit nem felejt el az ember olyan gyorsan, erről nemcsak a halváz gondoskodik, hanem az narancsszínűen áttetsző forgácsok is, amelyek láttatják a kaviár struktúráját.

A dehidratáló felhasználási területévé nyilvánították a desszertrészleget is: Trautmannsdorfi virágmézhez Isabella szőlővel és gabonával például gabonafagyit készít a szakács hajdina és zabpehely felhasználásával. Ehhez a gabonát sütőben megpirítja, tejben áztatja, majd kiáztatja. „Ekkor jelentős mennyiség marad vissza, mert aránylag sok gabona kell ahhoz, hogy intenzív fagyit készítsünk belőle.“ A gabonamasszát fahéjvirággal keveri, sütőfóliára keni és szárítja, mielőtt a chipseket röviden felpuffasztja és vaníliás túróval, Isabella szőlősorbet-tel, virágmézkrémmel és méhsejttel tálalja. A szárító finom hálós betétjei rendszeresen meg vannak töltve gyümölcsökkel is: Rauch előnyben részesíti a csonthéjasok nedvességtartalmának csökkentését és légmentesen tárolja őket, hogy a téli hónapokban is hozzányúljon, hogy a koncentrált aromát például alaplevekben extrahálja. Értelme van számára a málnaszárításnak is, amelynek a dehidratációra adott reakciója „aha-élményt“ okozott a szakácsnál: „Ha az egész gyümölcsöt beleteszi az ember, olyan állag keletkezik, mintha fagyasztva szárított volna. Ráadásul nem lesz ráncos, hanem egy az egyben megtartja az alakját. Sok más terméknél ez sajnos nem így működik.“

Dupla hasznot húz a málnából Tom Riederer, aki idén költözött az újonnan megnyitott ínyenc-menedékébe, a „T.O.M R“-be, a sausali Sankt Andrä-ba. Míg a sztárszakács málnát passzíroz szószhoz, a megmaradt magokat joghurttal keveri és ropogós kekszeket gyárt belőlük, amelyek intenzív bogyóízűek. Eddig mindig a speciális készülékében dehidratálta őket. „Amióta a szellőztető motor tönkrement, lemondtam róla.“ Helyette a dizájner csúcstechnológiás konyhája két sütővel van felszerelve, amelyek közül az egyik szárító funkcióval és kiegészítő szellőzőnyílásokkal van ellátva, és egyenletes aszalást garantál pontosan beállítható alacsony hőmérsékleten. Gyógyteákat felesége, Katarina készít klasszikus napaszalóval – amely három egymásra helyezhető fakeretből áll, amelyekbe finom hálót feszítettek –, amelyet a nyári hónapokban megfelelő időjárás esetén a szabadba helyeznek, aminek révén a ráhelyezett gyógynövényektől, mint a citromverbéna, borsmenta, citromfű – ezek a ház saját kertjének magaságyásaiból származnak – kivonják a nedvességet. „Többszöri forgatás ellenére is eltarthat ez egy hétig. Ráadásul a páratartalmat sem szabad lebecsülni, be kell vinni a gyógynövényeket a házba, ­amint fülledtté válik az idő.“ Télen a vendéglátó a technikai helyiségre vált, amely állandó 27 fokkal és jó szellőzéssel az optimális helyet jelenti erre a célra. Ott lógnak a chilik, kakukkfű, különféle mentafajták és egyéb zöldségek ­improvizáltan egy ruhaszárítón, amelyből Tom Riederer is vesz, és használja az összetevőket például alaplevek készítéséhez. Halbőröket viszont a sütőben, tepsire helyezve szárított: „A legtöbb vendég egyébként sem eszi meg a bőrt, szóval a halat általában bőr nélkül tálalom.“ Kivételt képeznek a magasabb zsírtartalmú fajták: „Pontynál vagy rombuszhalnál a bőrt röviden megfőzöm, megsütöm és szárítom, mielőtt durva darabokra vágva a halra szórom. Sütés nélkül azonban nem menne, különben a dolog kellemetlenül bőrszerűvé válik és nem élvezhető.“

Egy tapasztalat, amit Lukas Kapeller is megszerzett. A tehetséges steyri konyhafőnök kísérletei – a jelenlegi Guide A la Carte-ban négy csillaggal jutalmazták, ezzel Felső-Ausztria élvonalába tartozik –, hogy szalonnát szárítson a szárítóban, kellemetlen véget értek: „Ahelyett, hogy ropogós lett volna, nedves maradt és egyszerűen csak förtelmes volt az íze.“ Konyhája átépítésével Kapeller két dehidratálóba is befektetett, amelyekkel az év eleje óta folyamatosan kísérletezik. Mindkét készülék 55 fokos üzemi hőmérsékletre van állítva, ami ugyan elnyújtja a zöldségek elkészítési idejét, cserébe viszont megmarad a nyersanyag eredeti színe: céklapapír, hajszálvékonyra szeletelt édeskömény gumók (amelyek szárított állapotban korallformát öltenek) és vékonyan felkent citromos habcsók massza ugyanúgy megtalálható a készülékben, mint az egyelőre nem azonosítható halványsárga lapok. Mögötte a kukorica alaptermék áll, amelyből a kifejezetten regionális stílusú szakács krémet, pirított szegmenseket, pattogatott kukoricát és ropogós kekszeket készít, amelyeket kétszer sült sertés­császárral és káposztával kombinál. Eufórikusan mesél a hagyma elkészítéséről is, amelyhez a hagymát negyedeli és az egyes lemezeket kibontja, amelyek két-három nap után a dehidratálóban olyan ropogóssá válnak, mint a rákchipsek, mégsem veszítik el a saját aromájukat.

Folyamatosan kísérleteznek a mauterni „Landhaus Bacher“-ben is, amelynek éttermi konyhájában összesen három készülék csökkenti nonstop, kíméletes módon a termékek víztartalmát. Még a cukrászat számára is külön dehidratáló van fenntartva, amely folyamatosan áram alatt áll. Szenzoros élményt ott Robert Paget sajtmester biztosít, aki Diendorf am Kampból minden héten személyesen szállít öt liter bivalytejet. Ebből egyrészt nyerstej-fagylalt, másrészt krém készül. Ehhez Naderer a tartalmas bivalytejet körülbelül kilencven fokon négy órán át keveri, így édeskés-karamellás, lágy massza keletkezik, amelyet a fagylalttal, tejropogóssal és filigrán tejhabchipsekel („intenzív tejízük van és szárításkor szuper struktúrát vesznek fel“) együtt tesz tányérra és pirított gabonával, valamint fekete dió­ecetből készült sziruppal fejez be.

A „Landhaus Bacher“ konyhafőnökénél, Thomas Dorfernél viszont jelenleg vérből és céklából készült habcsók, egész mandarinok (amelyeket félig szárítva felszeletel és a koncentrált levüket langusztához használja), valamint vöröskáposzta-törköly kerül a dehidratálóba, amely sóval keverve fűszerként szolgál. Az alsó szinten Dorfer Cox-Orange almákat parkoltatott, amelyek gyümölcshúsa három napos aszalási idő után viaszpuha állagot vesz fel és sokszor édesebb lesz. Cikkelyekre vágva az almákat wasabi-habcsók chipsekkel, füstölt alpesi szaiblinggal (amit a szakács fagyott állapotban reszel a tányérra), szaibling-májkrém, puntarelle (egyfajta cikória) és feketeribizli, méz, propolisz és barna vaj finoman savanyú géljével tálalják. Eközben egy tesztfázis közepén jár egy olyan étel, amellyel Dorfer a gyökeres halat szeretné újraértelmezni: „Az ötlet az, hogy a harcsát vagy pontyot ne julienne-re vágott, blansírozott gyökérzöldségekkel, hanem félig aszalt zöldségekkel kombináljuk, hogy más ízvilágot és új textúrát hozzunk létre. Bár még kísérletezünk azzal, hogyan érjünk el optimális állagot, és hogyan játsszunk a hőmérséklettel, valamint mérlegeljük, hogy a zöldség teljesen nyersen vagy félig főve kerüljön-e a dehidratálóba.“ Fixek az olyan komponensek, mint a savanyú zöldség-alaplé, torma és egy fűszer, amit Tobias Wussler sous-chef talált ki: egy kipréselt zellergumó, amelyet nyitott edényben tesznek a dehidratálóba és addig marad ott, amíg ropogós massza keletkezik belőle, amit mozsárban összetörve szórnak a halra.

Südtiroler Platz 2, 3512 Mautern
www.landhaus-bacher.at

Restaurant Kapeller
www.restaurant-kapeller.at

SteiraWirt
8343 Trautmannsdorf 6
Tel.: 03159/41 06
www.steirawirt.at

T.O.M R, Pfarrhof
www.tomr.at

Tom Riederer, T.O.M. R: Őszi visszatekintés

4 fő részére:

A szárított csokikupolához

A mogyorós kekszekhez és mákos galuskákhoz

A szárított zöldségekhez, citrushoz & dióhoz

Az aszalt sárgabarack alapléhez

A tálaláshoz

A szárított csokikupola elkészítéséhez minden hozzávalót együtt turmixgépben sima masszává pürésítünk. Szilikonformába

Thomas Dorfer, Landhaus Bacher: Aszalt Cox-Orange alma puntarellével, füstölt Ramsaui alpesi szaiblinggal & torma-habcsókkal

4 fő részére:

Az aszalt almához

A puntarelléhez

A füstölt szaiblinghoz

Az alma-propolisz gélhez

A pácolt szaibling-májkrémhez

A zeller-alma marinádhoz

A torma-habcsókhoz

A pirított kesudiókhoz

Az aszalt almához az egész gyümölcsöt 65 °C-on kb. 2-3 napig félig szárítjuk a dehidratátorban (ezáltal az alma viaszpuha, krémes állagot kap).

Lukas Kapeller, Restaurant Kapeller: Zöld zöldségek, langyos vargánya és

4 fő részére:

A zöldségtekercsekhez

Az uborkához

Az édesköményhez

A vargányához

A kapribogyós-szalonnás vinaigrette-hez

A tálaláshoz

A zöldségtekercsekhez a cukrot karamellizáljuk és paradicsomecettel felöntjük. A zellert félbevágjuk és szeletelőgéppel vékonyra vágjuk. Sózzuk és egy kevés vinaigrette-tel ízesítjük. Ugyanez vonatkozik a cukkinire is.

Richard Rauch, SteiraWirt: Tauern-lóhús szaiblingikrával, gumó-tisztesfűvel & aroniával

4 fő részére:

A marinált lóhúshoz

A sült lóhúshoz

A füstölt csontvelőhabhoz
140 ml tárkonyos borredukció
60 ml borjúalaplé
4 tojássárgája
200 ml füstölt csontvelőzsír (a Rössltől)
Só, cayenne-i bors

A petrezselyemgyökér-tölcsérekhez
150 g petrezselyemgyökér
1 salotta
100 g japán tisztesfű
50 g mogyoró (pirított)
50 g szilvalekvár
Mezei kakukkfű
Só, bors
Vaj

Az aróniaporhoz
100 g szárított aróniatörköly (a gyümölcscentrifugálásból visszamaradt rész)
50 g fagyasztva szárított fekete ribizli
2 g só

A pácolt Rösslihez a szaiblingikrát alaposan mossuk meg. Egy tálban szórjunk szét két centiméter tengeri sót. Helyezzük rá az ikrát és fedjük be sóval. Hagyjuk állni hét napig 2-4 °C-on. Emeljük ki az ikrát a sóból, mossuk le hideg vízzel, és hagyjuk 45 °C-on kb. 1 nap alatt kiszáradni az aszalóban; végül vákuumozzuk. Az aróniabogyók felét préseljük ki egy gyümölcscentrifugában. Az aróniabogyók egy részét és a lét főzzük össze befőzőcukorral. A préselésnél visszamaradt
maradékot (törkölyt) kenjük el egy tepsiben, és 45 °C-on szárítsuk az aszalóban 2-3 napig. A szárított aróniatörkölyt tegyük félre.
A sült Rösslihez a húst vágjuk négy darabra, és kötözzük formára konyhai zsineggel. Fűszerezzük erősen, és habzó vajban süssük meg mindkét oldalát. Helyezzük rácsra, és 130 °C-on süssük a sütőben kb. 12-15 percig. Ezt követően pihentessük meleg helyen. Tálalás előtt röviden pirítsuk át vajban és mezei kakukkfűben.
A füstölt csontvelőhabhoz keverjük össze a tárkonyos borredukciót és a borjúalaplevet a tojássárgájával, majd gőz fölött verjük habosra. Lassan adagoljuk hozzá a langyos, füstölt zsírt, töltsük Isi-szifonba, és tartsuk melegen.
A petrezselyemgyökér-tölcsérekhez szeleteljük vékonyra a petrezselyemgyökeret, és blansírozzuk rövid ideig sós vízben. A salottát vágjuk finom kockákra, és dinszteljük meg vajban.
A japán tisztesfüvet aprítsuk fel finomra és adjuk hozzá. Fűszerezzük, majd adjuk hozzá a lemorzsolt mezei kakukkfüvet. A mogyorót vágjuk durvára és forgassuk a masszába. A petrezselyemgyökér-szeletekből formázzunk tölcséreket, és töltsük meg a szilvalekvárral és a japán tisztesfüves masszával.
Az aróniaporhoz a szárított törkölyt a ribizlivel és a sóval együtt aprítógépben dolgozzuk finom porrá, majd szitáljuk át.
Egy kistányérra helyezzünk egy szelet Rösslit, és fűszerezzük hosszú borssal. Locsoljuk meg mogyoróolajjal, és tegyünk rá néhány szem aróniabogyót. A szárított szaiblingikrából egy szarvasgomba-gyalu segítségével forgácsoljunk vékony szeleteket, és helyezzük a nyers húsra.
Egy nagytányér felére szórjunk aróniaport. Helyezzük mellé a sült Tauern-Rösslit, és tálaljuk a petrezselyem-tölcsérrel és a füstölt csontvelőhabbal.

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!