A-La-Carte

… és a tányéron van – mintha festve lenne! (2010/2)

Új sorozat: Klasszikus konyhai ételek, történetük és az, hogy mit lehet elrontani bennük, még ha mindenki azt is hiszi, hogy jól csinálja. A második részben: Andrea Karrer nyomozása a carpaccio után.


… és a tányéron van – mintha festve lenne!

Szöveg: Eva Rossmann Illusztráció: Tim Möller-Kaya

Szívünkre a kézzel: még az 1980-as évek elején is sokunknak ismeretlen volt a carpaccio, és gyakran összekeverték a hangzásában hasonló spanyol gazpachóval. De aztán eljött hozzánk. Vérvörös, hajszálvékonyra szeletelt, olívaolajjal meglocsolt és parmezánforgácsokkal megszórt formában a carpaccio meghódította a konyhákat Bécstől Hamburgig és Wiener Neustadtól San Franciscóig.

Nyilvánvalóan sok, amúgy zseniális szakács nem ismerte a történelmi eredetit, hanem a carpacciót egyfajta elkészítési módnak tekintette, és hamarosan semmilyen élőlény nem volt biztonságban az élesre fent filézőkéseiktől és hússzeletelőiktől, amelyekkel mindenfélét mélyhűtött vagy alig kiengedett állapotban aprítottak fel. Így aztán léteztek egyrészt egészen legitim, hazai termékeken alapuló carpaccio-kreációk – de sajnos rengeteg vadhajtás is. Egy szakács például nyers fésűkagylót vágott hajszálvékony szeletekre, és meglocsolta citrommal és olajjal. De ahelyett, hogy szasiminak nevezte volna, ahogy a japánok teszik, kagyló-carpacciónak nevezte el. Mára már létezik carpaccio-változat halból, őzből, nyúlból, gyöngytyúkból, gombócból, gombából, krumpliból, paradicsomból és még friss gyümölcsökből is. Zseniális, nem igaz?
Tehát egyáltalán nem meglepő, hogy arra a kérdésre, mi is valójában a carpaccio, mindig csak a „fagyasztott, hajszálvékonyra szeletelt és pácolt” választ kapjuk, de szinte sosem az igazat: Az igazi olasz carpaccio hajszálvékonyra szeletelt, nyers marhahúsból áll, majonézes öntettel tálalva.
Ezt az ételt Giuseppe Cipriani, a velencei Harry’s Bar tulajdonosa találta fel. Szakácskönyvét („Harry’s Bar Kochbuch”) lapozgatva lenyűgözött, hogy a családi hagyomány szerint az egész egy spontán ötlet szüleménye volt.
Állítólag Contessa Amalia Nani Mocenigo, egy törzsvendég, 1950-ben kétségbeesetten érkezett a bárba, mert az orvosa szigorú diétát írt elő, amelyben tilos volt a főtt vagy sült hús. A hölgy pedig semmiképpen sem akart vegetáriánussá válni. Cipriani teljes megértést tanúsított, és sebtében megalkotta a konyhában ezt az ételt a különleges szószával. Amikor a vendég megkérdezte az alkotás nevét, eszébe jutott egy reneszánsz olasz festő, akinek a műveit éppen Velencében állították ki, és aki ragyogó vörös árnyalatairól volt ismert: Vittore Carpaccio. Néhány évvel korábban Cipriani egy új koktélt nevezett el egy másik festőről, Belliniről. A nyers marhahús rövid időn belül a bár népszerű alapételévé vált.
Ezt a történetet Giuseppe fia, Arrigo Cipriani meséli el, aki 1957-ben vette át a bárt apjától, és a mai napig vezeti. Meglehetősen biztosra vehető, hogy a carpaccio valóban a Harry’s Barban született. A kerettörténet azonban kétséges: a grófnő soha nem nyilatkozott „saját” ételéről, de a nyers hús az 1950-es években egy nemes hölgy számára garantáltan tabu volt, különösen azért, mert azt Ciprianinál a nyilvánosság előtt kellett volna elfogyasztania. Nézzük a dolgot józanul: egy bár nem étterem; Cipriani sem szakács volt, hanem csapos. A legtöbb vendég rendelt legalább egy italt, vagy kettőt-hármat... és mellé valami harapnivalót. A Harry’s Bar évtizedekig nem rendelkezett nyomtatott étlappal, csak salátákat, szendvicseket és Cipriani felesége által készített kis meleg ételeket szolgáltak fel. A carpaccio ebben az értelemben ideális kiegészítése volt a kínálatnak. A gyakran példaképként emlegetett ”carne cruda all‘ Albese”, a piemonti specialitás, nem szeletelve, hanem tatár bifsztekhez hasonlóan apróra vágva készül, olívaolajjal, citromlével, sóval és borssal fűszerezve, szezonálisan pedig gyalult szarvasgombával vagy vargányával finomítva.
Arrigo Cipriani szavai: „Az igazi carpaccio, amelyet apám talált fel, hajszálvékony nyers marhahússzeletekből áll, amelyeket tányéron elrendezve, Kandinsky módjára, a mi univerzális szószunkkal díszítünk.” Ez az „univerzális szósz” egy majonéz, amelyet nem kifejezetten a carpaccióhoz találtak ki, hanem már korábban is használtak a Harry’s Barban különféle ételekhez. A carpaccio, amelyet sok étteremben kapunk, többnyire az eredeti változata, mivel általában nem majonézzel, hanem olajos öntettel és parmezánnal tálalják.

Recept

Hozzávalók 6 adaghoz
650 g tisztított hátszín
Só
Carpaccio-szósz (200 ml)
1 tojássárgája
1 tk fehér- vagy vörösborecet
1/8 tk mustárpor
frissen őrölt
fehér bors
Só
200 ml lágy olívaolaj
frissen facsart citromlé
1–2 tk Worcestershire-szósz
2–3 ek tej
A majonéz minden hozzávalójának szobahőmérsékletűnek kell lennie. A tojássárgáját az ecettel, a mustárporral, valamint egy kevés sóval és borssal tegyük egy tálba, és habverővel vagy kézi mixerrel közepes fokozaton keverjük krémessé. Először az olaj kb. egyharmadát adjuk hozzá cseppenként, majd a maradék olajat vékony sugárban adagolva keverjük tovább, amíg szilárd emulziót nem kapunk. Ezután ízesítsük a majonézt sóval, borssal, citromlével és Worcestershire-szósszal; végül a szószt annyi tejjel hígítsuk, hogy éppen bevonja a kanál hátulját.
És most a marhahús: A Harry’s Barban a hátszínt (kontrefilet) használják, amely fűszeresebb és szaftosabb, mint a gyakran használt bélszín. Függetlenül attól, hogy bélszínt vagy hátszínt választ, a fontos: csak teljesen friss és jól érlelt húst használjon. Csak az érlelés teszi a húst puhává, omlóssá és aromássá. A húst nagyon gondosan meg kell tisztítani (parírozni) és jól le kell hűteni (de semmiképpen sem mélyhűteni!). Ha azt a tanácsot kapja, hogy a szeletelés előtt 1 órára tegye a mélyhűtőbe a húst, tudja, hogy kontárral van dolga. A helyes eljárás: vágja a húst egy nagyon éles késsel hajszálvékony szeletekre (tipp: kérje meg egy ügyeskezű hentest, vagy esetleg óvatosan klopfolja ki a hússzeleteket két folpack között, hogy vékonyak legyenek. A fólia megakadályozza, hogy a hússzálak elszakadjanak). Most terítsen el hat lapos tányéron a hússzeletekből, enyhén sózza meg, és tegye kb. 5 percre a hűtőszekrénybe. Ezután egy kanállal szabálytalan rácsmintában csorgassa a szószt a húsra, és azonnal tálalja.
Kiváló carpacciót, korrektül elkészítve és majonézes szósszal díszítve, természetesen a legendás Harry’s Barban kaphat.

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!