A-La-Carte

És mégis mozog! (A la Carte 2008/02)

Amikor még neves újságírók is összekeverik a Brunello hamis címkézését a dél-olaszországi hamis borok pancsolásával, és egy kalap alá veszik őket – akkor bizony baj van, és szükség van némi tisztázásra.


És mégis mozog!

Szöveg: Michael Prónay Fotó: Alexi Pelekanos
2008. április 8-án az általunk egyébként rendkívül nagyra becsült Hans Rauscher a Bécsben megjelenő (és a bulvársajtótól való távolságtartására nem is alaptalanul büszke) Der Standard című napilap címoldalán Povera Italia címmel a következőket írta: „Brunello di Montalcino – Toszkána világhírű terméke, amelyet a borászmaffia rákkeltő anyagokkal mérgezett meg.” Ez, Friedrich Torberget idézve, annyira hamis, hogy még az ellenkezője sem igaz.
Ugyanis két igen különböző dolog keveredett itt össze. Egyrészt ott volt a – majdnem azt mondanám: időszakosan visszatérő – dél-olaszországi műborbotrány, amely a szupermarketekben kapható, 5 literes műanyag kannás borok legolcsóbb szegmensét érintette: ez egy olyan kiszerelés, ami nálunk nem, de Olaszországban és Franciaországban meglehetősen elterjedt. Ezek a legolcsóbb (és valószínűleg a leghitványabb) borok, amelyeket vásárolni lehet, és mi tényleg nem ismerünk senkit, aki ilyet valaha is vett volna. De a botrány az botrány: még a 99 centes, literes dobozos bornak is szőlőből kell készülnie, nem pedig bor (20%), víz (majdnem 70%), alkohol (10%) és egy csomó ismeretlen toxicitású anyag összekeveréséből.
Pontosan a Vinitaly idejére jelent meg az L’Espresso című olasz hetilap a címlapsztorival: Benvenuto a Velenitaly: Üdvözöljük Velenitalyban – az utóbbi a veleno (méreg) és a Vinitaly (Olaszország legfontosabb borvására Veronában) szójátéka. A cikk az apuliai pancsolási botrányról szólt, de a történetbe – és mindenekelőtt a címlapra – bekerültek a Brunello di Montalcino, a Chianti, a Pantelleria, a mozzarellasajt és az olívaolaj hírei is. Nem csoda, hogy a bulvársajtó egy kalap alá vette a pancsolást és a hamis címkézést. A minőségi sajtó esetében viszont csak csóválhatjuk a fejünket.

A Brunello-ügy
Tény, hogy a szőlőfajta-nyilvántartás összehasonlító ellenőrzésekor eltérések mutatkoztak a nyilvántartás és a parcellákon ténylegesen megtalálható ültetvények között. A Brunellót
100 százalékban – tehát az EU, az olasz és az osztrák borjogban szokásos 15%-os házasítási tolerancia nélkül (utóbbi esetben a fajta- és évjáratmegjelölésnél) – Brunellóból, a híres toszkán Sangiovese Grosso szőlő egyik klónjából kell készíteni.
Most – a nyilvántartásban szereplő adatoktól eltérően – egyes Brunello-termelők parcelláin valójában olyan szőlőtőkékre bukkantak, amelyek nem Sangiovese, hanem Cabernet, Merlot vagy Syrah fajtájúak voltak. Hogy ez puszta trehányság-e (aki ismeri Olaszországot, tudja, hogy ez korántsem ritka), vagy valóban csalási szándékkal történt, azt innen nehéz megítélni.
A szándékosságban egy nagyon egyszerű okból nem hiszünk: ha valaki azt tervezi, hogy a Brunellóját 10 vagy 15%-os nemzetközi fajtákkal „lágyabbá” vagy „hozzáférhetőbbé” teszi, akkor egyszerűen azt a Merlot-t használja a pincében, amely teljesen legálisan terem azokban a parcellákban, amelyek a nyilvántartásban a „Sant’Antimo” gyűjtőnév alatt szerepelnek, ahol ültetési szempontból szinte minden megengedett.
Ugyanakkor egészen más gondolat is állhat a nyilvántartási turpisság hátterében. Hogy igaz-e, nem tudjuk, de legalább rendelkezik egy bizonyos fokú hihetőséggel. Azok a borászok vagy termelők, akik szűkében vannak a pénznek, vagy valamilyen projekthez (terjeszkedés, pincészetbővítés vagy bármi más) pénzre van szükségük, azt a banktól kaphatnak – természetesen fedezet ellenében. És ilyenkor előfordulhat, hogy megpróbálják a banknak az (olcsóbb) Sant’Antimo szőlőültetvényeket (jóval drágább) Brunello-területként beadni, amelyek értéke a négyszerese vagy ötszöröse is lehet.
Mint mondtuk: biztosat nem tudni, de mindenképpen okot adott arra, hogy alaposabban szemügyre vegyük a Brunello és „kistestvére”, a Rosso di Montalcino kínálatát. Egy dolog azonban elgondolkodtató: a más fajtákkal való házasítás már régen nem titok, illetve nem is tekintették kifogásolhatónak vagy éppen csalásnak. Különben hogyan olvashatnánk a következőket Jancis Robinson Oxfordi borkalauzának legutóbbi kiadásában (az angol eredeti 2006-ban, a német fordítás 2007-ben jelent meg): „Sokan táplálják azt a mítoszt, hogy a Brunello di Montalcino az
egyetlen jelentős toszkán vörösbor, amelyben a Sangiovese szőlőt soha nem házasították más fajtákkal – ez nem igaz. 1968 előtt, vagyis mielőtt bevezették volna a főként a Biondi-Santi által megfogalmazott DOC-szabályokat, az itteni kevés termelő körében általános gyakorlat volt, hogy a Sangiovese-t a régióból származó más fajtákkal javítsák. Biondi-Santi kivétel volt, és a fajtatisztaságról alkotott felfogása győzedelmeskedett. E hagyomány nyomán azonban
ma ismét néhány termelő Merlot-t és Cabernet Sauvignont ad a boraihoz (bár ezzel a DOCG-szabályokon kívül mozognak), hogy némi plusz vonzerőt kölcsönözzenek nekik, amit máskülönben sem a szőlőben, sem a pincében nem tudnának elérni.” Már csak a fejünket csóválhatjuk, és borkóstolói nyelven szólva: észrevehető keserű szájíz marad utána.

Brunello és Rosso di Montalcino
Az 1968-as DOC-előírások a Brunello fahordós érlelésének időtartamát 42 hónapban határozták meg, amit a DOCG 1980-as bevezetése is megerősített. A minimális időtartamot fokozatosan csökkentették: 1990-ben 36, 1998-ban 24 hónapra. A négyéves teljes érlelési idő változatlan maradt: a Brunellót csak a szüretet követő ötödik év január 1-jétől szabad forgalomba hozni.
A „kistestvér”, a Rosso di Montalcino minimális tárolási ideje egy év, a fahordós érlelés nem kötelező (bár gyakran alkalmazzák), legkorábban a szüret utáni harmadik év január 1-jén kerül piacra. Egy jó Rosso di Montalcino (és nekünk volt néhány egészen kiváló!) azon vörösborok közé tartozik, amelyek az egyik legvonzóbb ár-érték aránnyal büszkélkedhetnek a piacon.

A győztesek

95 2003 Uccelliera, 14,5% St. Stephan, € 44,–

Rosso di Montalcino

A rangsor további helyezettjei

Rosso di Montalcino

Brunello di Montalcino

Finom


Értékelés nélkül

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!