Földalatti mozgalom
A termesztett gombák nem mindig úgy néznek ki, mint a csiperkegomba. És az ízük sem olyan. A termesztett gombáknak pedig nemcsak több mint ezeréves múltjuk van, hanem mindenekelőtt lélegzetelállító jövőjük.
Szöveg: Florian Holzer / Fotók: Peter M. Mayr
A csiperkegomba továbbra is a bajnok. Mindenki ismeri, és Ausztriában mindenki szereti – legalábbis, ha bepanírozzák. A csiperkegomba ragyogó fehér, organoleptikusan frissességet közvetít, az aromája jóindulattal ugyan érzékelhető, de nem játszik szerepet – a csiperkegomba ezért mintha a tömegpiacra termett volna.
A 17. század közepe óta termesztik a fehér gombát. Francia dinnyeföldeken, amelyeket lótrágyával trágyáztak, újra és újra pompás kultúrák sarjadtak, az emberek kézbe vették a dolgot és termesztették. A 18. század elején valóságos gombatermesztő ipar alakult ki a Párizs környéki mészkőbányákban, 300 termesztő nyert barlangokból és tárnákból mintegy harminc tonna gombát – naponta. A gombatermesztés témává vált, tankönyvek közvetítettek illusztrált útmutatásokat, hogyan lehet csiperkét fiókokban vagy fali polcokon termeszteni, angol szállodák egyből a konyhában termesztettek, és Ausztria-Magyarország is kitüntette magát a hatalmas mennyiségű lótrágyának köszönhetően főleg katonai készletekből a világ egyik legnagyobb termesztett csiperkegomba-szállítójává vált, ahogy azt Walter Haidvogl gombaszakértő, termesztési felszerelés-szállító és szerző dokumentálja a gombatermesztés rövid történelmi áttekintésében.
Ma Ausztriában még mindig nagyon sok csiperkegombát esznek – főleg bepanírozva –, de már alig termesztik. Magyarország és Lengyelország sokkal olcsóbban tudja kínálni a tömeggombát, és ma is hozzáférnek lótrágyához érdekes dimenziókban, a bérköltségek nem összehasonlíthatók az osztrákokéval, a szállítási utak Ausztriába viszont elfogadhatóan rövidek, magyarázza Richard Poltnig, a 70-es évek óta gombakereskedő és bizonyos értelemben az osztrák gombaszcéna szürke eminenciása.
Ernst Lenz Lauterachban, aki csiperkegombáit 1968 óta először saját pincéjében, majd egy 300 méter hosszú, volt légoltalmi tárnában Bregenz városában, a Gebhardsbergen termeszti, egy az utolsók közül. „Apám drága hobbija”, mondja lánya, Bettina Lenz. A kereskedelmi láncoknak a kiváló minőségű csiperkegombákért – lassú, természetes körülmények között termesztett, ezért jobb a szerkezetük és intenzívebb az aromájuk – kevés megértésük van, mondja. Átlagosan napi 200-300 kilót ad el a helyi gasztronómiának és a piacon.
De a Csiperke-liga kevés újdonságot kínál, egészen más az ázsiai termesztett gomba szcéna, amely Kínában és Japánban körülbelül 2000 éves tapasztalatra tekinthet vissza, és az elmúlt húsz-harminc évben nemcsak technológiailag ért el óriási előrelépéseket, hanem folyamatosan bővülő fajtaválasztékot kínál, amely mellett a csiperkegomba a szó szoros értelmében sápadtnak tűnik: shiitake, laskagomba barna, sárga, piros és kék színben, enoki, pioppini, ördögszekér-laskagomba, bükki pereszke vagy a nemcsak látványában látványos Pom Pom, avagy oroszlánsörénygomba. A kulináris szempont ezeknél a gombáknál természetesen nem elhanyagolható, sok ázsiai konyhában a shiitake és társai jelentős szerepet töltenek be fehérjeforrásként. A fellendülést azonban valószínűleg a 70-es évekbeli vizsgálatok váltották ki, amelyek ezeknek a gombáknak orvosi mellékhatásokat is tulajdonítottak. Találtak egy tartományt Japánban, ahol a rák teljesen ismeretlen volt, de a shiitake naponta szerepelt az étlapon, és ebből vonták le a következtetéseket. A Kanebo, a japán kozmetikai óriás, a 80-as évek közepén érdeklődött a „funkcionális élelmiszerek” témája iránt, és Finnországban megalapította Európa mai napig legnagyobb termesztőüzemét. Finnországot egyébként nem a jó fa miatt, amelyen a gombák megteremhettek volna, ahogy esetleg gondolnánk – azt a maximalista japánok amúgy is hajóval hozták Japánból –, hanem a hatalmas vízigény miatt: napi 300 000 liter. „A Kanebo-nak volt pénze”, emlékszik vissza Richard Poltnig, „a termelés rendkívül bonyolult és drága volt, egy kiló 170 schillingbe került, de én el voltam ragadtatva.”
Nem utolsósorban az élelmiszerek egészségügyi előnyeinek állítására vonatkozó szigorúbb szabályok miatt a shiitake-eufória kissé alábbhagyott. A gombában található lentinan poliszacharid mégsem bizonyult rákellenes csodaszernek, és a Kanebo hamarosan kivonult a gombaüzletből. „Én azonban ettől függetlenül szeretem a shiitake gombát”, mondja Poltnig, kulináris szempontból rendkívül sokoldalúan felhasználható. Egy ételről Thomas Keller French Laundry éttermében Sonomában Poltnig még ma is rajongva mesél: az öt ízvilágot egy-egy kanálkában mutatták be, az umamit egy mesésen intenzív shiitake-leves formájában…
Úgy tűnik, jelenleg a termesztett gomba szektor új sztárja az ördögszekér-laskagomba, pár éve még csak a piaci standokon és bioboltokban száradó egzotikum, mára az ízletes vargányával való tapintható és optikai hasonlósága, valamint finom íze miatt szívesen fogyasztott étkezési gomba, amelynek nagy fejlesztési potenciált tulajdonítanak. Johannes Edlinger, a Marchfeldi zöldség- és spárgabárók egyike például. Egy Japánba irányuló tanulmányút során ismerte meg az ottani gombatermesztési technológiát, és felismerte benne a szezonális zöldségkínálatának érdekes, egész évben elérhető kiegészítését. Edlinger együttműködésbe kezdett egy japán vállalattal, amely azonban nem tartott sokáig, és felváltotta egy együttműködés a dél-koreai gombatermesztési szakértővel, a Quali Koreával. Öt éve alapítottak egy saját társaságot, a koreaiaktól jön a technológia, a felszerelés és a technikusok, a Marchfeldiektől jön a lehetőség, „megismerni az európai piacot”, magyarázza Mario Freiberg ügyvezető igazgató.
Az üzem lenyűgöző, és nem feltétlenül azt az érzést kelti, hogy itt valami olyan készül, amit az ember később esetleg egy kis szalonnával és fűszernövényekkel megsüt a serpenyőben. A raasdorfi gombatermesztés csúcstechnológiai vállalkozás, sok minden titkos, laboratóriumokban, tisztaszobákban és mindenesetre zárt ajtók mögött történik. Júniusban állítottak üzembe egy új, egymillió eurós, 800 négyzetméteres termelőcsarnokot, amely háromszorosára növelte a havi 25-30 tonnás kibocsátást. Fél éve kezdték meg az exportot Németországba, Svájc jelenleg célkeresztben van.
Edlinger „Pilze in Reinkultur” cége az egyetlen Európában, amely ezzel a modern, ázsiai eljárással dolgozik, magyarázza Freiberg. Autonómok, és emellett a biogazdálkodás mellett döntöttek, bár kevésbé meggyőződésből, mint inkább azért a tényért, hogy a kínai beszállítók a konvencionális árut sokkal olcsóbban kínálják, és a biogombákkal egy minőségi rést akarnak betölteni.
A csúcstechnológiás termesztés első lépése a szubsztrát keverése: bükk- és lucfenyő fűrészpor (puha fa a nedvesség megkötésére, keményfa cellulózforrásként), gabona-, kukorica- és szárított zöldségdarával. Ez a por olyan műanyag palackokba kerül, amelyek egy kicsit az régi tejesüvegekre emlékeztetnek, raklapokra csomagolják, sterilizálják és egy tisztaszobában, amelyet ugyanazokkal a légszűrőkkel védenek az idegen és káros gombáktól, mint a kórházakban, teljesen automatikusan beoltják gombamicéliummal. Naponta mintegy 7000 ilyen palack kerül a termesztésbe. A következő 30 nap során a micélium elterjed a palackban, utána következik a kaparás (a száraz felület gépi lekaparása), és ezután az ördögszekér-laskagomba a csíráztató helyiségekben fejlesztheti ki termőtestét. Ehhez 21 napra van szüksége, 100-120 g gomba nő egy palackból, számítógépes vezérlések gondoskodnak az optimális hőmérsékletről és páratartalomról, a világítás csupán azért felelős, hogy a kalap étvágygerjesztő barna színt vegyen fel. Természetesen a gombát sokkal gyorsabban is lehetne termeszteni, magyarázza Mario Freiberg: „A vadgombák robbanásszerű, hirtelen növekedéssel rövid idő alatt akár 99% vizet is felszívnak magukba”. A termesztett laskagombánál (amely egyébként nálunk is előfordul természetesen, de „túlhalászták”) a növekedést a maximális sejtfejlődés irányába terelik – ami a gombáknak nemcsak bámulatos szilárdságot ad, hanem legalább két hetes rekordidőig tartó eltarthatóságot is. A betakarítás kézzel történik, az egész gombatöveket kis mennyiségű táptalajjal együtt hűtőbe helyezik, véglegesen csak a rendeléskor vágják le és csomagolják őket.
Jelenleg az ördögszekér-laskagomba teszi ki a 60%-át Edlinger termelési mennyiségének. A nemes laskagomba a második termék, a bükki pereszke, avagy Buna Shimeji termesztése, ami egy kis, fűszeres, csokrokban kínált gomba, éppen most indul.
Walter Haidvogl képzett drogista, és egyszerre szenvedélyes és autodidakta gombatermesztő. Négy évig dolgozott Edlinger gombagyárának laboratóriumaiban. Ez ősszel saját, kis termesztett gomba üzemmel akar kezdeni, „de nem ördögszekér-laskagombával, az a gomba nem fog meg”. A rés érdekli jobban, a különleges gombák, például az apró pioppini, a fehér Buna Shimeji, a shiitake és esetleg a „gyapjas szalmagomba” nevű vadgomba, amely jól termeszthető használt shiitake-szubsztráton. Haidvogl, aki nagy szenvedéllyel publikál a Hobbyzüchter-Zeitung Der Tintling szaklapban, és termesztési eszközöket kínál hobbitermesztőknek, kis mennyiségű, ízben igényes gombát szeretne havi 400 kilós méretben termeszteni a szubsztrátzsákjaiból. Jelenleg azonban még keresi az elhagyatott borospincéket a termeléshez.
A kulináris jósok abban mindenesetre egyetértenek, hogy a termesztett gombák belátható időn belül az európai gasztronómiában is jelentős szerepet fognak játszani, a lehetőségek kimeríthetetlennek tűnnek. Az elkészítés módjai is. A panírozáson túl.
A fajták
Oroszlánsörénygomba
A Pom Pomnak is nevezett gomba egy abszolút szupergomba: Egészségügyi hatásáról a nyugati orvostudomány csak találgatni tud, a keletiben évezredek óta ismert. Ettől eltekintve a bozontos korallgomba szerkezete borjúhúsra vagy feszes baromfira emlékeztet, és finom gyümölcsös-fűszeres íze van. A viszonylag könnyű termesztés ellenére az oroszlánsörénygomba nálunk valószínűleg soha nem lesz termesztve, mivel túl egzotikus, és ezért nehezen eladható.
Laskagomba
Egy úgynevezett szaprobionta, amely parazitaként a fák ligninéből táplálkozik. A laskagomba az egész világon otthon van, számos színben és változatban kapható, és ma a csiperkegombával és a shiitake-kel együtt a világ egyik legtöbbet termesztett gombája, az éves termesztett mennyiséget 2,5 millió tonnára becsülik. A laskagombának valamivel karakteresebb az aromája, mint a csiperkének, enyhe csípős jegyekkel. Nyersen nehezen emészthetőnek tartják, de minden elképzelhető módon elkészíthető.
Buna Shimeji
Egy csokrokban növő és így kínált fán élő gomba, amely nemcsak szépen néz ki, hanem csodálatos ízű is. A német nyelvterületen bükki pereszkének nevezett gomba húsa feszes, és határozott, friss-mohás gombaaromával rendelkezik, amely zöld dióra is emlékeztet. Rendkívül hálás az elkészítést illetően, sütve vagy wokban különösen jó.
Csiperkegomba
A világ legfontosabb termesztett gombája, számos változatban kapható: például az úgynevezett krémszínű csiperke, amelynek jellemzője a szürkésbarna színű kalap és a kissé magasabb ár; vagy az óriáscsiperke, az angolszász nyelvterületen portobellónak is nevezik, amelynek mérete számos kulináris lehetőséget nyit meg. A csiperkegomba létezik egy (mára ritka) vad formában is, a mezei csiperke, és ebben a formájában az egyik legjobb étkezési gomba. A termesztett csiperkéket sterilizált lótrágyából készült szubsztráton termesztik.
Enoki
Az Enoki, avagy téli fülőke egy tipikus japán gomba, főleg azért, mert itt egy különleges esztétikára törekszenek, amelyet bonsai-módszerekkel érnek el: az Enoki gombáknak hosszú tönkjük, apró, fehér gömbfejük van, és erősen korallra emlékeztetnek. Ízvilága nem érdektelen, mégis többnyire elsősorban díszítésként használják, például csokorba kötve japán ramen-levesekben.
Ördögszekér-laskagomba
Közép-Európában és a mediterrán térségben előforduló gomba, amely az utóbbi években gyorsan nyer piaci részesedést. A termesztett ördögszekér-laskagomba előnyei a húsos állaga, hosszú eltarthatósága és a vargányával való, kis fantáziával felismerhető hasonlósága. Ízben az ördögszekér-laskagomba nem kínál túl sokat, de könnyen feldolgozható és hálásan átvesz minden aromát.
Mandulacsiperke
A csiperkegomba család egyik képviselője, azonban sokkal érdekesebb ízzel, amelyet Walter Haidvogl „amarettóhoz hasonlónak” ír le. Ez idáig a Brazíliában és az USA-ban vadon előforduló gomba elsősorban a gyógy- és vitálgombák rajongói számára volt érdekes,
mivel mesés dolgokat tulajdonítanak neki, de kulináris szempontból is sok mindent kínál ez a gomba.
Pioppini
A Déli tőkegomba – ezen a néven valószínűleg nehezen forgalmazható – az elmúlt húsz év egyik legérdekesebb termesztett gombája, és Európában eddig főleg Olaszországban tudott elterjedni, ezért az olasz Pioppino név meglehetősen elterjedt. Ízében a vadgombával abszolút egyenrangú, és rendkívül szép külsővel megáldott Pioppino mára az olasz gombaételek állandó vendégei közé tartozik.
Shiitake
A legrégebbi termesztett gomba, körülbelül 2500 éve termesztik Kínában és Japánban a pasania fán növő gombát, élelmiszerként és gyógynövényként egyaránt. Aromatikusan a termesztett gombák közül valószínűleg a shiitake nyújtja a legtöbbet, határozottan diós-bőrös-gombás aromáját különféle ázsiai konyhákban nagyon értékelik, a shiitake – különösen szárítva – umami-bombának számít. Egyetlen más élelmiszerben sem olyan magas a természetes glutamátok aránya, mint a szárított shiitake-ben. Európában a gomba vad formában nem fordul elő, de egyre gyakrabban termesztik.
Szarvasgomba
Egy teljesen külön fejezet, egy teljesen külön termesztési mód. Röviden: a szarvasgombák szimbiotikus gombák, amelyek gazdanövényeik gyökerein élnek. A szarvasgomba-termesztés tehát úgy történik, hogy szarvasgombával fertőzött fákat ültetnek, leggyakrabban tölgyet vagy mogyorót. Legalább négy év és egy kis szerencse után lehet szüretelni, éghajlatunkon burgundi és fekete szarvasgomba termeszthető, utóbbival észak-spanyolországi és dél-franciaországi termesztési tapasztalatok már évtizedek óta vannak.
(www.trueffelgarten.at)
Walter Haidvogl
Korbgasse 16–18/3
1230 Wien
www.pilz-kultur.at
Ernst Lenz
Kreuzgasse 12
6923 Lauterach
T 05574-737 89
www.trueffel.at
Edlingers Pilze in Reinkultur
Lange Feldgasse 17
2281 Raasdorf
T 02249-893 85
www.edlingers-pilze.at
Frischpilze Service R. Poltnig
Laudongasse 13/11#
1080 Wien
T 01-406 23 64
Földalatti mozgalom
A termesztett gombák nem mindig úgy néznek ki, mint a csiperkegomba. És az ízük sem olyan. A termesztett gombáknak pedig nemcsak több mint ezeréves múltjuk van, hanem mindenekelőtt lélegzetelállító jövőjük.
Szöveg: Florian Holzer / Fotók: Peter M. Mayr
A csiperkegomba továbbra is a bajnok. Mindenki ismeri, és mindenki szereti Ausztriában – legalábbis, ha bepanírozzák. A csiperkegomba ragyogó fehér, organoleptikusan frissességet közvetít, az aromája jóindulattal ugyan érzékelhető, de nem játszik szerepet – a csiperkegomba ezért mintha a tömegpiacra termett volna.
A 17. század közepe óta termesztik a fehér gombát. Francia dinnyeföldeken, amelyek lótrágyával voltak trágyázva, újra és újra pompás kultúrák sarjadtak, az emberek kézbe vették a dolgot és kultiválták. A 18. század elején valóságos gombatermesztő ipar alakult ki a Párizs környéki mészkőbányákban, 300 termesztő nyert barlangokból és tárnákból mintegy harminc tonna gombát – naponta. A gombatermesztés témává vált, tankönyvek közvetítettek illusztrált útmutatásokat, hogyan lehet csiperkét fiókokban vagy fali polcokon termeszteni, angol szállodák egyből a konyhában termesztettek, és Ausztria-Magyarország is kitüntette magát a hatalmas mennyiségű lótrágyának köszönhetően főleg katonai készletekből a világ egyik legnagyobb termesztett csiperkegomba-szállítójává vált, ahogy azt Walter Haidvogl gombaszakértő, termesztési felszerelés-szállító és szerző dokumentálja a gombatermesztés rövid történelmi áttekintésében.
Ma Ausztriában még mindig nagyon sok csiperkegombát esznek – főleg bepanírozva –, de már alig termesztik. Magyarország és Lengyelország sokkal olcsóbban tudja kínálni a tömeggombát, ma is hozzáférnek lótrágyához érdekes dimenziókban, a bérköltségek nem összehasonlíthatók az osztrákokéval, a szállítási utak Ausztriába viszont elfogadhatóan rövidek, magyarázza Richard Poltnig, a 70-es évek óta gombakereskedő és bizonyos értelemben az osztrák gombaszcéna szürke eminenciása.
Ernst Lenz Lauterachban, aki csiperkegombáit 1968 óta először saját pincéjében, majd egy 300 méter hosszú, volt légoltalmi tárnában Bregenz városában, a Gebhardsbergen termeszti, egy az utolsók közül. „Apám drága hobbija”, mondja lánya, Bettina Lenz. A kereskedelmi láncoknak a kiváló minőségű csiperkegombákért – lassú, természetes körülmények között termesztett, ezért jobb a szerkezetük és intenzívebb az aromájuk – kevés megértésük van, mondja. Átlagosan napi 200-300 kilót ad el a helyi gasztronómiának és a piacon.
De a Csiperke-liga kevés újdonságot kínál, egészen más az ázsiai termesztett gomba szcéna, amely Kínában és Japánban körülbelül 2000 éves tapasztalatra tekinthet vissza, és az elmúlt húsz-harminc évben nemcsak technológiailag ért el óriási előrelépéseket, hanem folyamatosan bővülő fajtaválasztékot kínál, amely mellett a csiperkegomba a szó szoros értelmében sápadtnak tűnik: shiitake, laskagomba barna, sárga, piros és kék színben, enoki, pioppini, ördögszekér-laskagomba, bükki pereszke vagy a nemcsak látványában látványos Pom Pom, avagy oroszlánsörénygomba. A kulináris szempont ezeknél a gombáknál természetesen nem elhanyagolható, sok ázsiai konyhában a shiitake és társai jelentős szerepet töltenek be fehérjeforrásként. A fellendülést azonban valószínűleg a 70-es évekbeli vizsgálatok váltották ki, amelyek ezeknek a gombáknak orvosi mellékhatásokat is tulajdonítottak. Találtak egy tartományt Japánban, ahol a rák teljesen ismeretlen volt, de a shiitake naponta szerepelt az étlapon, és ebből vonták le a következtetéseket. A Kanebo, a japán kozmetikai óriás, a 80-as évek közepén érdeklődött a „funkcionális élelmiszerek” témája iránt, és Finnországban megalapította Európa mai napig legnagyobb termesztőüzemét. Finnországot egyébként nem a jó fa miatt, amelyen a gombák megteremhettek volna, ahogy esetleg gondolnánk – azt a maximalista japánok amúgy is hajóval hozták Japánból –, hanem a hatalmas vízigény miatt: napi 300 000 liter. „A Kanebo-nak volt pénze”, emlékszik vissza Richard Poltnig, „a termelés rendkívül bonyolult és drága volt, egy kiló 170 schillingbe került, de én el voltam ragadtatva.”
Nem utolsósorban az élelmiszerek egészségügyi előnyeinek állítására vonatkozó szigorúbb szabályok miatt a shiitake-eufória kissé alábbhagyott. A gombában található lentinan poliszacharid mégsem bizonyult rákellenes csodaszernek, és a Kanebo hamarosan kivonult a gombaüzletből. „Én azonban ettől függetlenül szeretem a shiitake gombát”, mondja Poltnig, kulináris szempontból rendkívül sokoldalúan felhasználható. Egy ételről Thomas Keller French Laundry éttermében Sonomában Poltnig még ma is rajongva mesél: az öt ízvilágot egy-egy kanálkában mutatták be, az umamit egy mesésen intenzív shiitake-leves formájában…
Úgy tűnik, jelenleg a termesztett gomba szektor új sztárja az ördögszekér-laskagomba, pár éve még csak a piaci standokon és bioboltokban száradó egzotikum, mára az ízletes vargányával való tapintható és optikai hasonlósága, valamint finom íze miatt szívesen fogyasztott étkezési gomba, amelynek nagy fejlesztési potenciált tulajdonítanak. Johannes Edlinger, a Marchfeldi zöldség- és spárgabárók egyike például. Egy Japánba irányuló tanulmányút során ismerte meg az ottani gombatermesztési technológiát, és felismerte benne a szezonális zöldségkínálatának érdekes, egész évben elérhető kiegészítését. Edlinger együttműködésbe kezdett egy japán vállalattal, amely azonban nem tartott sokáig, és felváltotta egy együttműködés a dél-koreai gombatermesztési szakértővel, a Quali Koreával. Öt éve alapítottak egy saját társaságot, a koreaiaktól jön a technológia, a felszerelés és a technikusok, a Marchfeldiektől jön a lehetőség, „megismerni az európai piacot”, magyarázza Mario Freiberg ügyvezető igazgató.
Az üzem lenyűgöző, és nem feltétlenül azt az érzést kelti, hogy itt valami olyan készül, amit az ember később esetleg egy kis szalonnával és fűszernövényekkel megsüt a serpenyőben. A raasdorfi gombatermesztés csúcstechnológiai vállalkozás, sok minden titkos, laboratóriumokban, tisztaszobákban és mindenesetre zárt ajtók mögött történik. Júniusban állítottak üzembe egy új, egymillió eurós, 800 négyzetméteres termelőcsarnokot, amely háromszorosára növelte a havi 25-30 tonnás kibocsátást. Fél éve kezdték meg az exportot Németországba, Svájc jelenleg célkeresztben van.
Edlinger „Pilze in Reinkultur” cége az egyetlen Európában, amely ezzel a modern, ázsiai eljárással dolgozik, magyarázza Freiberg. Autonómok, és emellett a biogazdálkodás mellett döntöttek, bár kevésbé meggyőződésből, mint inkább azért a tényért, hogy a kínai beszállítók a konvencionális árut sokkal olcsóbban kínálják, és a biogombákkal egy minőségi rést akarnak betölteni.
A csúcstechnológiás termesztés első lépése a szubsztrát keverése: bükk- és lucfenyő fűrészpor (puha fa a nedvesség megkötésére, keményfa cellulózforrásként), gabona-, kukorica- és szárított zöldségdarával. Ez a por olyan műanyag palackokba kerül, amelyek egy kicsit az régi tejesüvegekre emlékeztetnek, raklapokra csomagolják, sterilizálják és egy tisztaszobában, amelyet ugyanazokkal a légszűrőkkel védenek az idegen és káros gombáktól, mint a kórházakban, teljesen automatikusan beoltják gombamicéliummal. Naponta mintegy 7000 ilyen palack kerül a termesztésbe. A következő 30 nap során a micélium elterjed a palackban, utána következik a kaparás (a száraz felület gépi lekaparása), és ezután az ördögszekér-laskagomba a csíráztató helyiségekben fejlesztheti ki termőtestét. Ehhez 21 napra van szüksége, 100-120 g gomba nő egy palackból, számítógépes vezérlések gondoskodnak az optimális hőmérsékletről és páratartalomról, a világítás csupán azért felelős, hogy a kalap étvágygerjesztő barna színt vegyen fel. Természetesen a gombát sokkal gyorsabban is lehetne termeszteni, magyarázza Mario Freiberg: „A vadgombák robbanásszerű, hirtelen növekedéssel rövid idő alatt akár 99% vizet is felszívnak magukba”. A termesztett laskagombánál (amely egyébként nálunk is előfordul természetesen, de „túlhalászták”) a növekedést a maximális sejtfejlődés irányába terelik – ami a gombáknak nemcsak bámulatos szilárdságot ad, hanem legalább két hetes rekordidőig tartó eltarthatóságot is. A betakarítás kézzel történik, az egész gombatöveket kis mennyiségű táptalajjal együtt hűtőbe helyezik, véglegesen csak a rendeléskor vágják le és csomagolják őket.
Jelenleg az ördögszekér-laskagomba teszi ki a 60%-át Edlinger termelési mennyiségének. A nemes laskagomba a második termék, a bükki pereszke, avagy Buna Shimeji termesztése, ami egy kis, fűszeres, csokrokban kínált gomba, éppen most indul.
Walter Haidvogl képzett drogista, és egyszerre szenvedélyes és autodidakta gombatermesztő. Négy évig dolgozott Edlinger gombagyárának laboratóriumaiban. Ez ősszel saját, kis termesztett gomba üzemmel akar kezdeni, „de nem ördögszekér-laskagombával, az a gomba nem fog meg”. A rés érdekli jobban, a különleges gombák, például az apró pioppini, a fehér Buna Shimeji, a shiitake és esetleg a „gyapjas szalmagomba” nevű vadgomba, amely jól termeszthető használt shiitake-szubsztráton. Haidvogl, aki nagy szenvedéllyel publikál a Hobbyzüchter-Zeitung Der Tintling szaklapban, és termesztési eszközöket kínál hobbitermesztőknek, kis mennyiségű, ízben igényes gombát szeretne havi 400 kilós méretben termeszteni a szubsztrátzsákjaiból. Jelenleg azonban még keresi az elhagyatott borospincéket a termeléshez.
A kulináris jósok abban mindenesetre egyetértenek, hogy a termesztett gombák belátható időn belül az európai gasztronómiában is jelentős szerepet fognak játszani, a lehetőségek kimeríthetetlennek tűnnek. Az elkészítés módjai is. A panírozáson túl.