Vanília-fagylaltkorszak
Szöveg: Florian Holzer Fotók: Lucia Ellert
A fagylalt érzelmi kérdés. Az emberek főleg gyermek- és ifjúkorukban esznek fagylaltot, tehát abban az időszakban, amikor az ízlés és a kulináris szociális viselkedés gyökerei kialakulnak. Ezért nehéz olyan valakivel beszélni a fagylalt lényegéről és igazságáról, aki gyermekkorában talán nem ugyanabba a strandra járt, és nem ugyanabba a csavaros fagylaltgépbe dobta be az érméket. Gondolhatnánk, de a valóságban ez teljesen másképp van, és valójában mindenki csak egyet akar: vaníliafagylaltot.
Ezt mutatta ki legalábbis a GfK közvélemény-kutató intézet 2008-as vonatkozó tanulmánya, amelyben a legnépszerűbb fagylaltfajtákról kérdezték az embereket. A vanília drámai módon, 21%-kal győzött (férfiaknál 22%-kal), messze lemaradva követte a csokoládé (13%) és az eper (12%). És ne feledjük, hogy ez egy milliós piac 21 százaléka: a fagylaltpiac Ausztriában 2008-ban 318 000 000 eurót tett ki, ami azért valamivel több, mint az élelmiszer-kereskedelem egésze. Hihetetlen összegek, hihetetlen számok, Mega-Business Gelato.
Érdekes a milliós piac szegmentált megoszlása is: 38%-a a szupermarketek fagyasztópultjaiban értékesített nagy kiszerelésű termékekre vonatkozik, 21% az iparilag előállított gasztronómiai gelato-ra, 16% pedig a cukrászdák és fagylaltozók friss árujára esik.
Olyan számok ezek, amelyek Silvio Molin-Pradelt, a bécsi Schwedenplatzon található legendás fagylaltozó ötödik generációs tulajdonosát bizonyára büszkeséggel töltik el, bár ő maga a pontos adatokkal kapcsolatban inkább visszafogott, hiszen vannak irigy kollégái is, mondja. Amit viszont elárul, az az, hogy nála ugyan a vanília az élen áll, de nem nyer. Ugyanis a mogyoróval – ami szerinte egy fagylaltozó névjegykártyája – és az amarénával szemben a két holtversenyes helyezett, a vanília és a csokoládé nem rúghat labdába. Ami viszont őt magát is meglepi, az a vaníliás fagylalt vevőkörének összetétele: a vaníliafagylalt, mint rendkívül klasszikus változat, korántsem csak az idősebb vásárlók körében kedvelt, ahogy talán gondolnánk, és ahogy a statisztikák is sugallják; épp ellenkezőleg, a gyerekek értékelik a legtöbbre az alapizeket, a vaníliát, a csokoládét, az epret és a citromot, „mert a gyerekek egyszerűen szeretik a jó fagylaltot”.
Silvio Molin-Pradel definíciója a „jó vaníliafagylalt”-ról egyébként viszonylag hamar összefoglalható: „Friss, jó alapanyagok, valódi vanília és nem vanília-aroma.” Ennyi. És pontosan itt derül ki nagyon hamar, hogy a vaníliafagylalt korántsem vaníliafagylalt, sem ízben, sem jogilag. Mert az engedélyezett élelmiszer-adalékanyagok tekintetében a Codex elég nagy különbséget tesz a friss fagylalt és a kereskedelmi áru között.
Konkrétan néha elmehet az étvágya az embernek, ha elolvassa az apróbetűs részt az inkább olcsó kategóriájú vaníliafagylaltok csomagolásán: sovány tej (gyakran sovány tejpor), „tejsavókészítmény”, glükóz-fruktózszirup, cukor, növényi zsír, emulgeálószerként zsírsavak mono- és digliceridjei, stabilizátorként szentjánoskenyérmag-liszt és guargumi, színezékként karotinok és aromaként aroma. Se vanília, se tejszín, se teljes tej, se tojás.
De a fagylaltpiac nemcsak nagy és jól jövedelmező, hanem széles is. Ezért van szükség olyan vaníliafagylaltra is, amely a legkülönbözőbb speciális igényeknek és réspiacoknak felel meg. Így a vaníliafagylalttól elvárják, hogy például „könnyű” és zsírszegény legyen, laktózmentes vagy vegán. És ami utóbbi két esetben orvosi vagy etikai okokra vezethető vissza, a zsírszegény termékeknél elsősorban a túlsúlytól való félelemnek köszönhető – technikai és kémiai többletmunkával azonban ez is megvalósítható. A fagylalt általános technikai alapját „overrun”-nak vagy „felverésnek” nevezik, ami azt jelenti, hogy az eredeti folyadékhoz hűtött keverés közben levegőt adagolnak. Hogy mennyi levegő kerül egy ilyen vaníliafagylaltba, az egyrészt attól függ, mennyire legyen „könnyű” a végtermék (a különösen „könnyű” példányok elérik a 4%-os zsírtartalmat is), és mennyi stabilizátorra és emulgeálószerre van szükség ehhez. „Az iparban egy liter folyadékból két liter fagylaltot csinálnak” – magyarázza Molin-Pradel, a kézműves fagylalt más: „nálunk egy liter vaníliafagylalt 900 grammot nyom”. Általánosságban nagyon elégedett a bécsi gelateristák etikájával, mondja Silvio Molin-Pradel, „máshol egyszerűen csinálják, ott elég egy zacskó por meg egy kis víz a fagylaltkészítéshez. Ez szerencsére Bécsben még nem terjedt el”.
A bio-irányzat egy olyan trend, amely jelenleg a vaníliafagylaltnál is határozottan megfigyelhető, és értelmesnek is tűnik. Molin-Pradel kizárólag biotejtermékeket használ a Schwedenplatz-i gelato-jához, biocukrot viszont nem engedhet meg magának, ezért lemondott a tanúsítványról. Más a helyzet Sylvia és Gerhard Stadler esetében a felső-mühlvierteli Putzleinsdorfból. Miután már régóta szállítottak sovány tejet a régió kórházainak és idősotthonainak, meséli Sylvia Stadler, mindig sok tejszín maradt náluk. A biofagylalt, ami a helyi bioboltokban kapható volt, Hollandiából származott, ezért a Stadlerék belevágtak a biofagylalt-termelésbe. 2004-ben felvették a kapcsolatot a „Bauernhof-Eis” (Gazdasági fagylalt) holland franchise-rendszerrel, amelytől nemcsak a berendezéseket, hanem know-how-t és nem utolsósorban területi védelmet, így biztos felvevőpiacot is kaptak. Ennek hátránya: használni kell a holland receptúrákat, a holland alapanyagokat, és főleg a holland csomagolást, amelyen a „biológiai” helyett még „ökológiai” is állt, „egyáltalán nem tudtunk kitűnni”. Ezért a Stadlerék 2006-ban elhagyták a franchise-rendszert, és azóta a saját fagylaltútjukat járják. A gyümölcsök és a tej saját gazdaságukból származik, a tojássárgája az egyetlen kötőanyag, a jelenleg már 19 fajtához (köztük három kecsketejes) szükséges fűszerek és adalékok beszerzésében egy baráti cukrász segít nekik. Tartósítószerek szóba sem jöhetnek Sylvia Stadlernél, a pasztőrözés elég ahhoz, hogy a fagylalt egy évig eltartható legyen, a levegő hozzáadása a határozottan masszívnak nevezhető bio-gazdasági fagylaltnál nem téma, „az 5 literes dobozba belenyomjuk, ami belefér. Nálunk öt liter fagylalt nem 2,4 kiló, hanem inkább 4,5”.
A biominőséget persze nehéz látni, és úgy tűnik, a megjelenés is jelentőséget nyert a fagylalt témájában. Egyrészt az úgynevezett kreációknál megfigyelhető egy bizonyos „amerikanizálódás”, tehát feltétek és hozzávalók nélkül, csokikockák, mogyoródarabkák, összemorzsolt kekszek vagy szétzúzott Smarties nélkül egy fagylaltkreáció ma már aligha működik. A „crunchyness” (ropogósság) nagyon-nagyon fontos, Amerika gazdag designer fagylaltja, a Häagen-Dazs kétségtelenül úttörő volt ebben, jelenleg azonban úgy tűnik, hogy a két ex-hippi, Ben Cohen és Jerry Greenfield fiatal vállalkozása, a „Ben & Jerry’s” diktálja a tempót – nem utolsósorban a szokatlan értékesítési politika miatt: a különböző amerikai TV-szappanoperákból ismert, kalóriadús fagylalttal teli kelyhek a mélyhűtőkonténerekben főleg videotékákban találhatók meg.
Jelenleg azonban legfontosabbnak a fekete pöttyök tűnnek. Vaníliafagylalt fekete pöttyök nélkül, amelyek a valódi Bourbon-vanília használatát sugallják, jelenleg alig kapható a piacon. És hogy vannak olyan fagylaltok, amelyekben különösen sok a fekete pötty, de ettől még nem feltétlenül van vaníliaíze, az biztosan csak az alkalmazott aromahüvely különösen diszkrét fajtájának köszönhető, és nem annak, hogy őrölt héjakról és szárakról – tehát hulladéktermékekről – van szó.
Kóstolás
Ha fagylaltot akarunk tesztelni, elkerülhetetlenül vaníliafagylaltot kell vennünk. Ugyanis mindenki kínál vaníliafagylaltot, az ipari tömegtermelőtől a nemes, csúcsminőségű sorozatok gyártóján át a fagylaltozóig – a vaníliát senki nem tudja kikerülni. A vanília az alapiz, és az egyik kevés termék ezen a szektoron belül, amelyet nemcsak tisztán vagy más fagylaltokkal kombinálva esznek, hanem bizonyos szerepet játszik a klasszikus desszertprogram összetevőjeként is, legyen szó málnával mint „heiße Liebe” (forró szerelem), vagy az új kulináris regionalizmus jegyében tökmagolajjal.
Az A la Carte zsűrije – ezúttal a bormarketing-szakértő Dagmar Gross, a Krone csemege- és szcéna-szakértője, Karin Schnegdar, a gasztronómiai újságíró Nina Kaltenbrunner, valamint az A la Carte munkatársa, Florian Holzer – 15 különböző vaníliafagylalt-változatot tesztelt Ausztriából, Németországból, Olaszországból, Hollandiából és Dániából, az olcsótól a drágáig, a szupermarket hűtőpultjából származó klasszikus kereskedelmi árutól kezdve a prémium márkákon és biominőségeken át Bécs vezető fagylaltozóinak három változatáig.
Mind a 15 fagylaltot két órán belül gyűjtötték be, és a hűtőkamrában egységes hőmérsékletre hozták. A kóstolás a „Zum Schwarzen Kameel” étteremben zajlott.
1. Vaníliafagylalt, Eissalon Schwedenplatz 6,8
Nem feltétlenül meglepetésgyőztes, hiszen a Molin-Pradel család Schwedenplatz-i fagylaltozója Ausztria azon helyeinek egyike, ahol a legmagasabb szintű gelatóra számíthatunk és számítunk is. Ennél a kétségkívül kiválóan készített fagylaltnál a magasabb értékelést azonban az akadályozta meg, hogy a jól meghatározott vaníliaaromán kívül egy citromos jegy is rendkívül domináns volt, ami valamelyest zavarta az összhatást (ami Trentinóban és Venetóban viszont hagyománynak számít, ahogy Silvio Molin-Pradel később elmagyarázta): „Szuper állag, frissnek és élettelinek hat, furcsa idegen tónus”, „nagyon sárga, állaga rendben”, „gyönyörű megjelenés, nagyszerű krémesség, a vaníliaízt zavarja a citrusos jegy”, „sötétsárga, szép volumen”.
Eissalon am Schwedenplatz, Franz-Josefs-Kai 17, 1010 Bécs, Tel.: 01/533 19 96, www.gelato.at, 500 ml/€ 5,30
2. Vaníliafagylalt, Eissalon Tichy 6,4
Hogy melyik Bécs, és ezzel Ausztria legjobb és legfontosabb fagylaltozója, a Tichy vagy a Schwedenplatz, az két különböző tanítás. A Tichy vaníliafagylaltja valamivel édesebb, és ezáltal „hagyományosabb”. „Rumos tónus, nagyon aromás, élénkítő, életteli, klasszikus, ízletes”, „Malaga-jegy, nagyon friss, kellemes textúra”, „hideg hatású, lisztes, krémes, rumos tónusok, édes”, „nagyon szép textúra, ízvilágban azonban témától eltérő”.
Eissalon Tichy, Reumannplatz 13, 1100 Bécs Tel.: 01/604 44 46, www.tichy-eis.at, 500 ml/€ 4,70
3. Vanilla, Häagen Dazs 5,7
A kóstoló legjobb bolti vaníliafagylaltja, kétségtelenül meglepetés harmadik helyezett, mivel feltételezhető volt, hogy az amerikai sikertermék dús, édes karaktere (amelyet Franciaországban gyártottak egy svájci székhelyű amerikai konszern számára...) nem feltétlenül felel meg az osztrák kóstolók ideáljának. „Fehér, tejes, nagyon sok vanília; rendkívül gyorsan olvad, intenzív aroma”, „szép állag, homogén, jól kiegyensúlyozott, túl tejes”, „vaníliapuding-por hideg tejjel, vizes”, „halvány, pudingporra emlékeztet, rum és kókusz, a vanília nem túl hangsúlyos”.
A Meinl am Graben-nél, Graben 19, 1010 Bécs Tel.: 01/532 33 34-0, www.meinlamgraben.at, 100 ml/€ 2,79
4. Gelato alla Vaniglia, Gildo Rachelli 5,4
Szintén meglepő, mivel jóval olcsóbb, mint például a Häagen Dazs, 100%-ban bio-alapanyagokból, színezékek és tartósítószerek nélkül, és ráadásul tojás és térfogatnövelő levegő hozzáadása nélkül, ez teljesen elképesztő. „Nemest sugall, színe egyáltalán nem sárga, olvadó-krémes, erős vaníliajegyek; az ember többet akar belőle”, „harmonikus, szép állag, vaníliás, színe inkább szürkés”, „igénytelen, valódi vanília, kevés testesség”.
A Biomarkt Maran-nál, Lindengasse 13–15, 1070 Bécs, www.biomaran.at, 100 ml/€ 1,79
5. Vaníliafagylalt, Eissalon Tuchlauben 5,3
Annak a kis fagylaltozónak a vaníliafagylaltja, amelyet rajongói elsősorban a tej- és krémes fagylaltok terén nyújtott teljesítményéért szeretnek és tisztelnek. Tesztünkön azonban a szentimentális kedvenc terméke egy egyformán furcsa és egyértelmű banánaromát mutatott. „Levegős, krémes, olvadó, finom, nagyon szép fagylalt. De semmi vanília, furcsa”, „banán van benne? Szépen krémes, karácsonyi aromák, túl kevés vanília”, „nagyon felszínes, kókusz, a vanília az utóízben szintetikus”.
Az Eissalon Tuchlauben-nél, Tuchlauben 15, 1010 Bécs, Tel.: 01/533 25 53, 500 ml/€ 5,40
5. Vanília-tejszín Bio-fagylalt, Stadler 5,3
Egy rendkívül érdekes projekt: 2004 óta Sylvia és Gerhard Stadler a felső-mühlvierteli biogazdaságuk tejét biofagylalttá is feldolgozzák. Az összetevők listája majdnem az összes többi mintához képest kellemesen rövid, minden összetevő vagy a saját gazdaságból, vagy biobeszállítóktól származik. A magas tejszíntartalom, a természetes zsírtartalmú tej és a bőséges tojássárgája használata óriási teltséget ad a fagylaltnak, amit a zsűri azonban teljesen eltérően fogadott: „Puding!”, „őrült sok tojássárgája, sötétsárga, extrém, dús”, „felvert tojássárgája, kevés vanília”, „nagyon sárga, tojássárgája-mousse”, „kompakt, valahogy szexi, de aztán mégis túl dús”.
A Biomarkt Maran-nál, Lindengasse 13–15, 1070 Bécs, www.biomaran.at ,www.bio-eis.net, 600 ml/€ 7,99
7. Vanília, Hansens Flødeis 4,5
A sorozat legegzotikusabb képviselője: a dán Hansen hagyományos cég biofagylaltja, amely 1922 óta ugyanazzal a recepttel készíti fagylaltját. Itt is örvendetesen rövid az összetevők listája, furcsa élelmiszer-adalékokat nem találunk. Feltűnő: 36%-os tejszíntartalmával a legdúsabbak közé tartozik (azok közül, amelyeknél megadják a tejszíntartalmat), a retró megjelenés jól illik a képbe. „Sűrű, test, dögös!”, „Fehércsokoládé és karamell, de nem igazán vanília”, „olvasztott kuvertúra”, „süti”, „dús, gyorsan eltömíti a szájpadlást”.
A Skæn-nél, Margaretenstraße 56, 1050 Bécs, Tel.: 0699/17 89 80 17, www.skaen.at, www.hansens-is.dk, 500 ml/€ 6,–
8. Mövenpick Bourbon-vanília, Nestlé 4,3
A Nestlé konszern presztízsfagylaltja megemlíti a csomagoláson egy speciális konkírozási módszert, amely lehetővé teszi, hogy mindössze 8% tejszínnel (és számos emulgeálószer és stabilizátor segítségével) elérjék a krémességet és a kielégítő állagot. „Pelyhes, levegős, édes, mesterséges; a szájban levegővé olvad”, „tartós tej íz, kellemetlen”, „habos”, „tisztességes ipari áru, unalmas”, „a látványa kedvet csinál, de aztán semleges, édes”.
A Meinl am Graben-nél, Graben 19, 1010 Bécs, Tel.: 01/532 33 34-0, www.meinlamgraben.at, 900 ml/€ 5,59
9. Sanobub Bio-fagylalt 4,3
Az észak-rajna-vesztfáliai Everswinkelből származó hagyományos cég 60 éve létezik, 2008-ban kezdték el a bio-vonalat. A tejszíntartalom 30%-kal a magasabb tartományban van, vaníliakivonat mellett őrölt vaníliát is használnak. „Természetesnek hat, tejes, kissé zsíros; fehércsokoládé, inkább kevés vanília”, „nagyon visszafogott, szép textúra, természetes”, „fehéres, visszafogott, zsíros, dögös”.
A Biomarkt Maran-nál, Lindengasse 13–15, 1070 Bécs, www.biomaran.at, www.sanobub.de, 500 ml/ € 2,49
10. Vanília Prémium Fagylalt, Grandessa 3,5
Igen, ezt már szabad így írni. A termék az Észak-Rajna-Vesztfália határvidékén, Heinsbergben található Rosen Eiskrem cégtől származik, egy nagytermelőtől, amely számos kereskedelmi láncot lát el termékvonalakkal. A mindössze 6%-os tejszíntartalom a specifikált élelmiszer-összetevők armadájával szemben ezt a fagylaltot egyszerre teszi olcsóvá és „könnyűvé”: 8%-os zsírtartalom. „Pelyhes, karamellás, kevés vanília, alig van testessége”, „semleges, fagylalt-alap”, „felfújt, édes”, „extrém karamellás, vanília-pöttyök”.
A Hofer üzletben, 1.000 ml/€ 1,49
11. Cremissimo Leichter Genuss, Eskimo 3,2
Ausztria alapértelmezett fagylaltja, egy olyan termék, amely 31 éve szinte minden mélyhűtőben megtalálható. 2006 óta „könnyű” változatban is kapható, mindössze 4% zsírtartalommal. „Lágy, édes, semleges, egyáltalán nincs tartása, tipikus light termék”, „túl édes”, „sárgás, édes, alig van szerkezete”, „édes, laza, kevés íz”.
A jól felszerelt üzletekben, www.cremissimo.at, 1.000 ml/€ 3,79
12. Vanille-Eis, S-Budget 2,9
Egy liter diszkontfagylalt elképesztő térfogat-tömeg aránnyal: 1000 milliliter még az 500 grammot sem éri el, ez a fagylalt tehát elsősorban levegőből áll. Meg az összes elképzelhető stabilizátorból, emulgeálószerből és „tejtermékből”. „Szintetikus, alig van tartása, édes”, „ízetlen, semleges, fakó, mesterséges”, „szintetikus”, „fagyasztott tejszín, banális”.
A Spar üzletekben,
1.000 ml/€ 1,29, www.spar.at
13. Soyeah Vanilla, Icecream Factory Van Schejndel 2,8
A szójafagylalt a laktózérzékeny betegek növekvő csoportja miatt egyre inkább téma. Ha az ember „igazi” fagylalthoz szokott, akkor az élvezet nem könnyű. „Kókusz-fűrészpor, különös íz, tartósítószer, bizarr”, „mint a tejberizs, szokatlan, de ha az allergiásnak segít...”, „szójapuding, keserűmandula, nagyon vizes”, „hibás ízjegyek, atipikus, konzervált”.
A Biomarkt Maran-ban, Lindengasse 13–15, 1070 Bécs, www.biomaran.at, 500 ml/€ 3,49
14. Landliebe Bourbon Vanille 2,5
A Landliebe fagylaltot az osnabrücki R&R Icecream gyártja, a szektor drágább termékei közé tartozik, és három éve egy német fogyasztóvédelmi magazintól „nagyon jó” minősítést kapott. A csomagolás szerint válogatott gazdaságokból származó tejet használnak, további részleteket, beleértve a Bourbon vanília mennyiségét és típusát, sajnos nem tudni. „Fehér, mesterséges, édes, nincs teste – nem gelato”, „soft fagylalt, mesterséges, tejes, fakó”, „szintetikus, zsíros”, „savanykás utóíz a szájpadláson”.
A Billa üzletekben, www.billa.at, 750 ml/€ 2,99
15. Soja-Eis Vanille, Spar 2,2
„Soft fagylalt, mint 35 éve az uszodai fagylaltgépből”, „szürke, NDK-fagylalt”, „zsíros-avas”, „szintetikus”, „szintetikus, fakó”.
A Spar üzletekben, www.spar.at, 1.000 ml/€ 2,49