A-La-Carte

Sem máj, sem sajt (2010/4)

Ez az osztrák snack maga, az egyik azon kevés termékek közül, amely abszolút demokratikus nimbusszal rendelkezik, hiszen délidőben szegény és gazdag egyaránt fogyasztja, mégpedig naponta. Hogy mi is a helyzet a húsos kenyérrel, azt mégis alig tudja valaki.


Szöveg: Florian Holzer Fotók: Luzia Ellert

Különleges státusszal rendelkezik. A Leberkäse-nek többnyire saját, kis melegítő vitrinje van, ott fekszik benne, pirosan, izzadva, a szélei talán már kissé ropogósak, és azt mondja: „Helló!”. Egy Leberkäse „Helló!”-jának általában csak nehezen lehet ellenállni, hogy miért van ez így, azt a pszichológusok és piackutatók már régen kikutatták. Talán azért, mert olyan piros, és mint ismeretes, mindent szeretünk, ami piros. Vagy azért, mert olyan bizalomgerjesztő, hogy ilyen nagy darabban találkozunk vele. Ez elégedettséget és biztonságérzetet teremt, az ember levágat egy szeletet, és ha még egyet akar, akkor biztosan van még bőségesen. Bár: túl mélyre valószínűleg nem kell merülni a pszichológiában, hogy kikutassuk a Leberkäse sikerét, egyszerűen egyesít néhány alapvető jellemzőt, amelyek egy tömegtermelésre szánt hústermék számára igencsak előnyösek: zsíros, sós, rózsaszín, és semmiféle természetességet nem mutat – a Leberkäse a húsos absztrakció par excellence.

Régebben, mondjuk 25 éve, a Leberkäse talán még nem volt annyira tömegjelenség, mint ma, ezt azonban számokkal egyáltalán nem lehet alátámasztani, mert a Leberkäse-világ azóta gyökeresen megváltozott. Ennek ellenére az a benyomás, hogy a Leberkäse-t régebben a virslis bódékban nem feltétlenül és okvetlenül találta meg az ember, hogy nem tolakodott olyan kihívóan az ember szeme elé minden sarkon (ahol egy húsbolti fióküzlet van), hogy 12:30-tól nem minden metróban szagolt száz százalékig valószínűsíthetően Leberkäse-re. Felső-Ausztriát kivéve, ahol ugyan nincsenek metrók, de ahol a Leberkäse mindig is a mindennapok része volt, és a linzi snack-kultúrából semmiképpen sem lehetne kihagyni – kulcsszó: Leberkas-Pepi (Rathausgasse 3).
A Leberkäse mindenesetre a kelet-nyugati különbség klasszikus esete, mondja Hans Staudinger, a traunvierteli Nußbachban működő nagy Leberkäse-gyártó, valójában csak Felső-Ausztriában, Alsó-Ausztriában és Bécsben fogyasztják, délen inkább alig, nyugaton pedig tulajdonképpen egyáltalán nem.
Marad a kérdés: Mi is valójában a Leberkäse? És miért hívják így? Jogi szempontból a Leberkäse a főtt kolbászok kategóriájába tartozik, ami persze kissé zavarba ejtő, mivel kolbászon a klasszikus értelemben – tehát a töltött bőrön – nem igazán lehet beszélni. De ez a legkisebb kérdőjel ennél a terméknél, amely ugyanis sem májból, sem pedig sajtból nem áll (a kivételt – a sajtot illetően – a sajtos Leberkäse jelenti, de ez most ne irritáljon minket továbbiakban). Hanem sertés- és marhahúsból körülbelül kétharmad arányban, a többi szalonnából és – ami nagyon fontos – vízből áll. Mindezt finom masszává aprítják, amit aztán fűszereznek és formákban sütnek meg.
Viszonylag sok minden megengedett, például keményítő a kötéshez, nitrites pácsó a tartósításhoz és a vörös szín stabilitásához, fűszerek tetszés szerint, ízfokozók, antioxidánsok, színezékek, stabilizátorok és emulgeálószerek – üdvözöljük a modern húsfeldolgozás világában.
Arról, hogyan is került sor konkrétan a megtévesztő elnevezésre, amely két olyan összetevőt említ, amelyek egyáltalán nincsenek benne, különböző magyarázatok léteznek. Például az, hogy a dél-német térségben a meleg hús- és pástétomokat szívesen nevezik „Fleischkäse”-nek (hússajtnak), ahol a „Käse” (sajt) inkább csak egyfajta állagmegjelölés, egy homogén tömeg leírása. Továbbá beszámolnak arról, hogy az étel formája egy cipóra emlékeztet, és sütőben sütik, tehát a „Leber” (máj) a „Laib” (cipó) szóból származik. Szép és jó, ha nem állna fenn az a körülmény, hogy szintén a dél-német térségben régebben valóban szívesen kevertek májat is a Leberkäse-masszába, tehát valamilyen módon májas Leberkäse-t készítettek...
Ami viszont szintén világos: A rossz hírnevet, amilyennel a Leberkäse régebben rendelkezett, és amely továbbra is némi makacssággal bír, nem érdemli meg, legalábbis ma már nem. Mert régebben a Leberkäse a „teljes választékot kínálók” dolga volt, és mellékesen állították elő, magyarázza Hans Staudinger, és ahol sokat kolbászoznak, ott sok forgács hullik, tehát kvázi, és ez akkoriban gyakran belekerült a Leberkäse finom masszájába. Anélkül, hogy pontosan meg tudná és akarná mondani, akkoriban a kisüzemeknél bizonyos valószínűséggel fennállt a maradékfelhasználás, véli Staudinger.
Ez a 80-as és 90-es években az egyes üzemek szakosodásával változott meg, és mindenekelőtt a „Neuburger” mühlvierteli cég marketingvonalával, amely azon alapszik, hogy az ő extra finom Leberkäse-jük éppen hogy nem Leberkäse, és nem is szabad annak hívni, „ezzel a Leberkäse fogalma tulajdonképpen csak ekkor vált szalonképessé”, adózik köszönettel és tisztelettel Staudinger a versenytársának.
És a szakemberek fejlődésével minden más is megváltozott, tudjuk meg, a beszerzéstől kezdve a gyártáson át a logisztikáig. Staudinger például csak egész darabokban vásárol húst, a feldarabolás saját üzemben történik, „és így kerül most már a hátsó, jobb minőségű hús is a Leberkäse-be, amit régebben egészen másra használtak fel”.
A termék ízének egyik lényeges kritériuma azonban mindenekelőtt a sütés módja: mert a Leberkäse-t természetesen alacsony hőmérsékleten is lehet gőzölni, ez praktikus, mert a súlyveszteség eközben rendkívül csekély, konkrétan a zsírveszteség, gazdaságilag nézve kiváló módszer. Vagy meg lehet sütni, ez a massza más, kevésbé zsíros összetételét igényli, és ezenkívül olyan ízbeli lehetőséget nyújt, amely a gőzölt Leberkäse-től eléggé különbözik – nem azt mondom: jobb. „Csak a sütés adja meg a tipikus ízt”, mondja Hans Staudinger. És természetesen világos, hogy ezt mondja, hiszen fő terméke – hetente kb. 15 tonnát gyártanak belőle – a „fatüzelésű Leberkäse” (Holzofenleberkäse), amely a három sütési fokozatának utolsó óráját egy kifejlesztett, bükkfa pellettel fűtött sütőben tölti. Ez gondoskodik a kéregért, a különleges ízért, a különleges megjelenésért, a 21% alatti zsírtartalomért, és még egy valamivel hosszabb eltarthatóságért is, véli Staudinger, mert a kéregnek védő funkciója is van.
A szakembereknek azonban nem feltétlenül kell akkoráknak lenniük, mint Staudinger, Radatz (56 000 Leberkäse-zsemle naponta! Ötvenhatezer. Ez napi 5,6 tonna Leberkäse) vagy a nem-Leberkäse-specialista Neuburger, lehetnek egy kis falusi vendéglő is húsbolttal, mint például a „Langwallner” Zell am Moosban. „A Leberkäse a fő üzletág, amiért az emberek messziről is idejönnek”, magyarázza Frau Langwallner az igencsak áttekinthető üzleti modellt, mást is csinálnak persze, „de az mindig megmarad”. Salzburgból Zell am Moos alig fél óra alatt elérhető, és ha az embernek a nemes tengeri herkentyű és a durva belsőség kimeríthetetlen kombinációi, amelyek Salzburg csúcsgasztronómusainál olyan elképesztően népszerűek, a fesztiválok miatt egyszer csak az idegeire mennek, akkor a Langwallner-féle Leberkäse mindig egy opció. A mesésen omlós, sós és ízében visszafogott Leberkäse minőségi titkaként egyébként a következőt árulják el: „Egy jó hús.”
Vagy a bécsi Gumpendorfban élő Ringl család, Ringl apa és lányai, Monika és Claudia, egy képeskönyvbe illő húsbolt, az utolsók egyike Bécsben. Kvázi mindent saját maguk csinálnak itt, körülbelül tíz éve – ezt már nem tudják pontosan – egy szinte eszelős Leberkäse-választékot is: a chili, olíva, fokhagyma, hagyma és curry még a szokványosabbak közé tartozik. A spektrum szezonálisan a sárgabarackos Leberkäse-ig, a fügés, mogyorós és mandulás Leberkäse-ig terjed, amire a Ringl-nővérek jelenleg szintén nagyon büszkék. Különleges eset a „bécsi Leberkäse” (Wiener Leberkäse) is, amely durvább állagával és a belekevert mustármagokkal tűnik ki, nagyon jó, majdnem egy kicsit a lóhúsos Leberkäse irányába mutat. Miért hívják „bécsinek”? „Na, a gyereknek kell, hogy legyen neve”, tudjuk meg...
Az olyan apróságok és színes madarak, mint a Ringlék vagy a – közben már nemzetközileg franchise-osodó – Leberkas-Pepi, egyfajta kreatív élcsapat és Leberkäse-tesztpiac. Az ipar egy kis késéssel követi őket, a „sajtos” és „pikáns” fajták mellett a „chili”, „pizza” és hasonlók immár sztenderdnek számítanak. És a húsos összetevők terén is egy ideje úgy tűnik, virágzik a fantázia: a sertés és marha – Bécs környékén lóhússal kiegészítve – már régen nem Leberkäse-dogma. Így kínálnak Erni és Wolfgang Meznik karácsonyi vásári standjaikon évek óta rendkívül sikeresen vaddisznó-Leberkäse-t, Peter Neurath „Tancredi”-jében a szarvas-Leberkäse már nyolc éve klasszikus, és az őszi liba-ünnepségek keretében – például a Pratersternnél található „Hansy” vendéglőben – már liba-Leberkäse-t is láttak. A pulyka-Leberkäse úgyis elkerülhetetlen, és a mangalica-, sulmtali- vagy szárazon érlelt marhahúsos (dry-aged beef) Leberkäse hamarosan várható létezéséből is kiindulhatunk. Tehát hamarosan már csak Leberkäse-t eszünk? Valószínűleg nem, de talán egy másikat.

A kóstolás – blokkban

Leberkäse, a rózsaszín titok, amely minden nap délben százezernyi zsemlében megtalálható, de amelyről alig tudja valaki, mi a helyzet ezzel a termékkel, miből áll és ki készítette. Éppen ezek azok a termékek, amelyeknél a vaktesztjeink során a legszembetűnőbb minőségi különbségeket tudjuk megállapítani, és amelyek a legnagyobb ámulatot váltják ki.
A Leberkäse-termékek hatalmas választéka arra ösztönzött minket, hogy reprezentatív képviselőket válasszunk, azaz „klasszikus” (tehát nem díszítésekkel, adalékanyagokkal vagy sajttal dúsított) Leberkäse-t egészen apró és nagyon nagy üzemekből Bécsből, Felső-Ausztriából, Alsó-Ausztriából, Tirolból, Salzburgból és Bajorországból, mégpedig sertés-, marha-, borjú- és lóhúsból elkészítve.
A Leberkäse-eket melegen kóstolták, miután 400-600 grammos darabokat ugyanannyi ideig 110 °C-on a sütőben megsütöttek. A zsűri ezúttal Dagmar Gross diplomás sommelier-ből, sajt-sommelier-ből és bormarketing-szakértőből, Christian Domschitz „Vestibül”-patrónból, valamint Christian Grünwald főszerkesztőből és Florian Holzerből az A la Carte-tól állt. A sütést és kóstolást a Radatz karmelitapiaci fióküzletében végezték, Toni úr konyhafőnök gondoskodott az egyenletes hőmérsékletről és a szakértő tálalásról.
1. Franz Geitzenauer 8,7
Abszolút meglepetésgyőztes, bár nem teljesen: Christian Domschitz (az ő értékelését ehhez a Leberkäse-hez egyébként nem számították be a végső jegybe, de nem is változtatott volna sokat) ezt a litschaui (Waldviertel) Leberkäse-t körülbelül 20 éve használja provokatív amuse-gueule-ként – Walter Bauernél még kartonpapíron, a „Vestibül”-ben közben már porcelán „papírtányéron”. A Leberkäse „rendkívül szaftosnak, majdnem krémesnek” bizonyult, „intenzív szegfűborsillat, egy kicsit pirított curryre is emlékeztet”, „szép kéreg”, „ebből nyugodtan meg lehetne enni egy második darabot is”.
Stadtplatz 22, 3874 Litschau, Tel.: 02865/280;
valamint a Zum Schwarzen Kameel-nél, Bognergasse 5, 1010 Bécs; és
Restaurant Vestibül, Dr.-Karl-Lueger-Ring 2, 1010 Bécs
2. Staudinger fatüzelésű Leberkäse (Holzofenleberkäse) 8,5
A Nußbachban, Kirchdorf an der Krems közelében lévő specialista fatüzelésű Leberkäse-je: Háromlépcsős eljárással sütve, az utolsó fázis nyíltan, fafűtésű kemencében. „Szuper kéreg, omlós és ízletes”, „a ropogós kéreg és a szaftos Leberkäse tökéletes párbeszéde”, „finom”, „kompakt, egyenletesen puha állag”, „nagyon jó íz, fűszeres”.
Gewerbestraße 4, 4542 Nußbach, Tel.: 07587/82 03, www.holzofen-leberkaes.at,
a Merkur-nál 11,90 €/kg áron
3. Langwallner 7,75
A szentimentális kedvenc a felső-ausztriai Irrsee mellett fekvő Zell am Moosból: Évtizedek óta kultikus a Leberkäse itt, a felső-ausztriai Leberkäse-kultúra parádés példája. „Ropogós, szuper, enyhe vanília-jegyek, rendkívül étvágygerjesztő kéreg”, „szép törés, csúcs Leberkäse”, „szép konzisztencia, nagyszerű kéreg”, „májas kolbász illat, azonnal megszólít, nagyon jól összehangolt”, „levegősen könnyű állag, az abszolút csábító, majdnem túl sok a bájból”, „laza, könnyű, puha”.
Kirchenplatz 2, 4893 Zell/Moos, Tel.: 06234/82 07, www.gasthof-langwallner.at, 10,10 €/kg
4. Radatz „Neu-Erlaaer” 7,5
A kolbász-óriás fiatal „nemes Leberkäse”-je Neu-Erlaából. Bajor mintára kétharmad rész borjúhúsból és egyharmad rész marhahúsból készítve, színben is határozottan a bajor mintákhoz igazodva: inkább szürkésbarna, mint malacrózsaszín. „Nagyszerű megjelenés, sötét kéreg, omlós, szaftos, világos massza”, „szaftos és kissé semleges, de a nemes érzetét kelti”, „finom sült íz, diós”.
www.radatz.at, 14,50 €/kg
5. Zellinger borjúhúsos Leberkäse 7,25
A Meinl-húsvitrin ínyenc Leberkäse-je: Színében inkább fehérkolbász-színű, tehát szürkésfehér, rendkívül finom kidolgozású, „semleges, finom, valójában egy egészen finom májas íz”, „fehérkolbászhoz hasonló, meglepően fűszeres”, „kompakt, rugalmas, pörkölt aromák, finom, de hol van a Händlmayer-mustár?”
Schuhmeierstraße 27, 4400 Steyr, Tel.: 07252/722 63, www.zellinger.at,
a Meinl am Graben-nél 17,90 €/kg áron
6. Ernst Schweiger, félkész 5,5
A kalóz Bajorországból: 550 g-os aluforma saját kezű készresütéshez, és láthatóan teljesen más Leberkäse-filozófia, mint még Ausztria bajorok által befolyásolt régióiban is: „Szilárd, sok hús-tartalom, inkább száraznak tűnik”, „száraz, sós, szemcsés”, „füstös, sonkás, állagában a Corned Beef-re emlékeztet”.
Metzgerei Ernst Schweiger jun., Marktplatz 12, D-85570 Markt Schwaben, Tel.: +49/8121/33 57
6. Radatz klasszikus 5,5
A Leberkäse, amit Bécsben és környékén a leggyakrabban kap az ember a zsemlébe, a legtöbb bécsi virslis bódé sztenderd Leberkäse-je: „Fűrészpor-illat, kellemes, telt, húsos”, „diós, kellemesen semleges, zsíros”, „enyhén sonkás, szaftos, fűszeres”, „virslis bódé-szag, egydimenziós, finomságok nélkül”.
www.radatz.at, 11,50 €/kg
6. Clever Backofenleberkäse 5,5
Az új Leberkäse-trend képviselője a kiskereskedelemben: Kisebb darabok egészben, tömb-jellegű és – mint ebben az esetben – sütő okozta kéreggel. „Sötét kéreg, pácsó-íz, nagyon piros, inkább mesterségesnek ható vanília-füst aroma”, „mesterséges, műanyag”, „szín és fűszerezés nagyon kielégítő”, „finomra őrölt, illatában kissé hivalkodó, préselt, szappanos állag”, „nagyon akart”.
1,89 €/175 g a Zielpunktban
9. Ringl 5,25
A több mint egy tucat leberkäse-fajta közül, amelyet a Ringl család a kis, békés hentesüzletében kézműves módszerekkel készít, a „klasszikust” kóstoltuk meg: „darált hús, rendkívül laza, rusztikus, valahogy nagyon házias hatású”, „füstös, illatában és ízében egy kicsit a szafaládéra emlékeztet”, „pihe-puha, mint a sütemény”, „az állaga meglehetősen foszlós, az íze zavaros”.
Fleischerei Ringl, Gumpendorfer Straße 105, Tel.: 01/596 32 78, www.fleischerei-ringl.at, 14 €/kg
10. Trünkel 4,0
Szintén egy hétköznapi leberkäse, amely a St. Marx-i bécsi hentesüzlet fiókhálózatának köszönhetően hatalmas leberkäse-lefedettséggel bír. „Malacrózsaszín, tipikus leberkäse-illat, ahogy azt az U-Bahnban megszokhattuk”, „közömbös, semleges, zsíros, sós”.
3,99 €/150 g a Meinl am Grabenben, Graben 19, 1010 Wien,
www.truenkel.at, 10,90 €/kg
11. Gumprecht lóhús-leberkäse 3,75
Meglepően közepes eredmény egy újabb szentimentális kedvenctől, különösen a bécsi leberkäse-szcénában: a „Gigerer” leberkäse-je „keménynek, porcosnak, extra-rusztikusnak, sötétvörösnek” bizonyult, „egyenetlen, sózott marhahúsra emlékeztető megjelenés, inkább kellemetlen”, „kicsit furcsa, de éppen ezért szimpatikus is, mert őszinte”, „lóhús?”.
Fleischerei Gumprecht, Karmelitermarkt Stand 41–42, Tel.: 01/212 47 57, www.pferdefleisch.at, 12,90 €/kg
11. Lucky Fit marhahús-leberkäse 3,75
Tiszta marhahúsból készült leberkäse, azaz szalonna nélkül, ami természetesen az állag kárára megy. „Erős glutamát íz, szinte mintha curry lenne”, „íztelen, valahogy mellément, amorf harapás”, „az állaga egészen rendben van, bár kissé túlságosan is kemény-morzsalékos”, „meleg szafaládé”.
A Merkur üzletben, 10 €/kg
13. Josef Kröppel 2,25
A belváros utolsó hentese, híres többek között a hagyományos módszerrel készült házi sonkájáról, valamint a leberkäse-jéről, amelynek a belvárosban megvannak a maga rajongói. A vakteszten sajnos nem tudott annyira meggyőző lenni: „Rossz szag, sok nitrites pácsó, a szájpadláson lisztes, semleges, sós, nem kellemes”, „ízvilága egészen rendben van, bár a zsír dominál benne”, „átlagos zsömle-töltelék”.
Fleischerei Kröppel, Postgasse 1, 1010 Wien, Tel.: 01/512 84 83, 13 €/kg
14. Juffinger Bio 1,25
Az egyetlen bio-képviselő ebben a kóstolóban, és nem csak az, ízfokozók, foszfátok és nitrites pácsó nélkül. Csodálatos, de a leberkäse sajnos mégsem volt ízletes: „inkább nem friss, egyenetlen, olcsó”, „foszlós”, „kellemetlen szag”, „zsömle nélkül alig elviselhető”.
Anton Juffinger, Zellerstraße 24, 6330 Kufstein, Tel.: 05372/625 37, www.juffinger.co.at
a Maran üzletben 13,90 €/kg áron

Ő az osztrák snack maga, egyike azon kevés termékeknek, amelyek abszolút demokratikus aurával rendelkeznek, hiszen délidőben szegény és gazdag egyaránt fogyasztja, mégpedig naponta. Hogy mi is a helyzet valójában a leberkäse-vel, azt mégis alig tudja valaki.
Florian Holzer szövege

Sem máj, sem sajt

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!