A-La-Carte

Amikor a hal savanyú lesz (2014/2)

Tiszta, mint Peruban, vagy színes, mint Mexikóban: a savban pácolt hal, más néven ceviche, jelenleg hódító útját járja a konyhákban. És amikor a szárazföldi országok kísérleteznek, az így néz ki: galóca és csuka a mahi-mahi helyett, homoktövis és verjus a lime helyett. Egyszerűen „Seeviche”!



Szöveg: Anna Burghardt Fotók: Michael Reidinger

Beszéljünk inkább a kedvenc ételemről.“ Alexander Theil a ceviche-re gondol, és ezzel nincs egyedül. A nyers halat, amelyet kis darabokban, hőkezelés helyett citromsavval pácolnak, és néha fűszeres összetevőkkel kevernek össze, világszerte egyre gyakrabban találhatunk az étlapokon. Azért is, mert egyre több latin-amerikai konyhát kínáló étterem nyílik – számukra a ceviche automatikusan a kulináris névjegyük része. Itthon például Klaus Piber Mercado étterme a bécsi Stubenringen, ahol Alexander Theil a konyhafőnök. Más városokban a neves éttermek már egy ideje a kulináris radarjukon tartják a ceviche-t (egyébként következetlen kiejtéssel, a „Szevis“-től a „Szevicse“-n át a „Csevicse“-ig): a Raymi vagy a Sushi-Samba lánc éttermei New Yorkban, a Ceviche 103, az Adrià testvérek Pakta étterme, a barcelonai Tanta, vagy a Coya, illetve a Ceviche Londonban. Csak hogy néhányat említsünk. A „Nikkei“ kifejezés valószínűleg a gasztronómia iránt érdeklődők körében is egyre ismertebbé válik. Ez a 19. század végén Peruba vándorolt japánok konyháját jelöli. Ők – magától értetődően – átvették az ottani nyers halas ételeket, és olyan hozzávalókkal módosították azokat, mint a mirin, gyömbér, szezámolaj vagy szójaszósz.

A ceviche szülőhazájában, Peruban klasszikus módon egy Leche de tigre-t, azaz tigristejet készítenek, és ezzel pácolják be a halat. Az alaprecept a só és chili mellett természetesen citruslevet ír elő: többnyire lime-levet használnak, néha keserűnarancs vagy klementin levét. A Leche de tigre fokhagymával, korianderrel, gyömbérrel és más hozzávalókkal variálható. Míg chili a spanyol gyarmatosítás előtt is volt Peruban, a citrusféléket – a hagymával és korianderrel együtt – csak a 16. században vezették be. A ceviche elődje természetesen már a spanyolok előtt is létezett: a nyers halat Tumbo, egyfajta passiógyümölcs levével pácolták. Amikor a citrusfélék elérhetővé váltak, kezdetben főleg keserűnarancslevet használtak, a lime csak később vált a ceviche fő gyümölcsévé. Egy kis Pisco-val, a perui szőlőpárlattal a tigristejből egyébként párduc-tej lesz. És ami a pácolásból megmarad, azt másnaposság elleni csodaszernek tartják.

A fiatal Alexander Theil, aki sokáig dolgozott Mexikóban Jean-Georges Vongerichten-nek, már komoly tapasztalatokat szerzett a ceviche terén. A Mercado konyhafőnöke szinte kizárólag tengeri halat használ. Plusz „felső-ausztriai tenyésztésű vörös harcsát“. Miért éppen ezt a halat? „A vörös harcsa semleges. A ceviche-nél pedig különösen fontos, hogy a textúra ne legyen túl rostos, és a hal jól átpácolódjon.“ A Mercadónak jelenleg három különböző citrusban pácolt nyers halas étele van az étlapon. És az itteni választék azonnal megmutatja, mennyire lehet félig japán a ceviche: Tiraditóként – a halat kockák helyett szeletekre vágják. Mexikóban Theil erre az elkészítési módra találta ki a Suviche nevet, a sushi és a ceviche szavakból. Tiraditójához a Mercado konyhafőnöke – Japánhoz illően – lazacot használ, amelyet vékony szeletekre vág, és yuzu-lével pácol. Hozzáad egy csipet fokhagymát, ecetben pácolt chipotle chilit, amelynek tipikusan füstös aromája van, avokádópürét és retekdarabkákat. Kvázi retek Japánnak, ez illik hozzá. Ezzel azonban a tiraditója még nincs kész, a Mercado ceviche-változatai általában bonyolultabbak: Alexander Theil aranybarnára süti a fokhagymaszeleteket, és ebből, valamint citruskivonatból, szezámból és arbol-chiliből ropogós morzsát készít, amelyet a hal mellé tálal. Egy kis műalkotás, amelyben – ahogy hamar észrevehető – jócskán van csípősség. Minden perccel, amíg az ételt állni hagyjuk, a lazac a yuzu-lé hatására egyre jobban megpácolódik. A rózsaszín halhúson ez különösen jól látszik, a fehérje megváltozik, a lazac egyre világosabb, krémesen fehéres lesz. „A hal megválasztása alapvetően nagyon fontos. A lazac jól megfelel, mert zsíros, nem túl rostos. A sovány halat hosszabb ideig kell pácolni, hogy ne legyen száraz, a zsíros halnál elég a rövid pácolás.“

Aki Alexander Theillel beszélget – a Mercado konyhájában természetesen spanyolul beszélnek –, hamar észreveszi, mennyire fontos számára a chili sokfélesége a ceviche esetében. „Biztosan húszféle chilit tartunk itt, szárítva és frissen. És mindegyik ceviche-hez másikat használunk. Habanero, chipotle, arbol – úgy néz ki, mint egy fenyőfa, ezért a neve.“ Klaus Piber megjegyzi, hogy a chilit másutt az aromája miatt használják, nem úgy, mint nálunk, ahol többnyire csak a csípősségért. Ez a megközelítés csak lassan válik ismertté, a chilicsípősséggel szembeni fenntartások itthon – a különféle média által felkapott bátorságpróbák ellenére – még mindig nagyok.
A calamansi-lével pácolt tengeri herkentyű-cevichéjéhez Alexander Theil vénuszkagylót, garnélát, tintahalat, lazacot, vörös harcsát és polipot használ, „a piaci kínálattól függően“. A Mercado végül is a „Latin inspired Market Cuisine“ (latin ihletésű piaci konyha) alcímet viseli. A tengeri herkentyűket vagy a polipot lényegesen hosszabb ideig kell pácolni. Ebben az értelemben a ceviche, ellentétben azzal, amit gondolnánk, nem mindig egyszerű étel. De többnyire mégis az. „Mexikóban“ – meséli Theil – „a tengerpart mentén mindenhol kapható ceviche utcai ételként, Ensenada különösen jó hely ehhez.“ Saját bódékban, „mint a hot-dog árusoknál“, műanyag poharakban kínálják a frissen fogott halat a kikötőből, a húst felkockázva, à la minute chiliszószokkal és lime-lével pácolva. „Néhányat nagy kagylóhéjakban szolgálnak fel.“

Nem utolsósorban azért, mert az elmúlt két-három évben Lima vagy Mexikóváros sztárséfjei nemzetközi figyelem középpontjába kerültek, a nem latin-amerikai szakácsok körében is nőtt az érdeklődés a ceviche iránt. Egyre többen fedezik fel a savval való elkészítési módot. Különösen édesvízi halakhoz és a citruslé helyett hazai savanyú alternatívákkal. Ausztriában például Hubert Wallner a wörthi-tavi Saag étteremben, valamint Hannes Müller a weißensee-i Forelle és Alain Weissgerber a Taubenkobel-ből kínál hazai halból készült ceviche-t az étlapon. Mindegyiküknek feltűnő előnye van a más helyszíneken dolgozó kollégáikkal szemben: a víz közelsége, a helyi halászokkal való szoros kapcsolat, és így az abszolút friss hal.

Hubert Wallner, a közvetlenül a Wörthi-tó partján fekvő Saag étterem séfje két wörthi-tavi, két millstatti-tavi halásszal, valamint további néggyel dolgozik együtt, akik karintiai folyókból származó csukával és rákkal látják el. Egy ceviche-rajongónak, amilyen Wallner is, a karintiai tóvidék szerencsés helyszín. Hubert Wallnernek azonban van még egy ásó a tarsolyában: ő azok közé a kevesek közé tartozik, akik megkapják Michael Ceron Faakersee-i citrusgyümölcseit. Bár némelyik, mint például a Buddha keze, kevésbé a leve, mint inkább a héja miatt lett kitenyésztve – Wallner a karintiai gyümölcsökkel variálja a ceviche-jét. A Buddha keze mellett a konyhájában például a cidrus citrom vagy a Florentina is használatban van. „Ha ceviche szerepel az étlapon, a vendégeink körében ez a sláger. Tudják: ennél frissebb aligha lehet.“ Wallner elsősorban húsos halakat használ, mint például a tavi pisztráng vagy a galóca. A tavi tőkegörcsöt a Saag séfje vákuumban, Caipirinha-val pácolja. De már kísérletezett verjus-vel vagy a savanyú japán Ponzu-szósszal is.

Alain Weissgerber és Barbara Eselböck az év elején tett mexikói útjukon látták, milyen mindennapos ott a ceviche. „Ott abszolút mindenhol megtalálható, mint a guacamole“ – mondja az új Taubenkobel-séf. „És Mexikóban általában több hozzávaló kerül bele, mint Peruban. Szinte mindig vöröshagymával, koktélparadicsommal és avokádókockákkal. És vagy mahi-mahival, azaz aranymakrélával, vagy garnélával készül.“ Weissgerber inkább a tiszta perui változathoz igazodik, de regionalizálja azt. Az új Taubenkobel-kemencéből származó krumplis ételhez egy a Fertő-tóból származó, kis kockákra vágott halakból készült ceviche-t szolgál fel: compó, csuka, harcsa, fogas – teljesen tisztán, csak citromlével pácolva és olajjal finomítva. Szintén az étlapon: vadponty, kvázi tiraditóként szeletekre vágva, és a kockákra vágott fertő-tavi ceviche-től eltérően csak alig pácolva. Weissgerber ehhez az ételhez ugyanis nem a tiszta citruslevet használja, hanem citromlekvárt főz pácléként. „Vaníliával, mézzel, héjjal, lével, olívaolajjal. Ennek elég sava van ahhoz, hogy a vadpontyot könnyedén megpácolja, de ne főzze át. Természetesen vadpontyot kell használni, tenyésztett ponttyal ez nem megy, ez világos. A Fertő-tavi vadpontynak alig van zsírja, a halak nem nőnek nagyra, talán két és fél, három kilósak. A halászunk hagyja őket a medencében úszni, amíg meg nem rendeljük őket.“ Egy nappal előtte meg kell rendelni a pontyot, hogy a hús a készítés előtt pihenhessen és ellazulhasson.

A regionalitás melletti egyértelmű elkötelezettség ellenére Weissgerber jelenleg még citrusféléket használ a hideg pácoláshoz. „De homoktövislével biztosan működik. Biztosan! Mezei sóskalével is, de kérdés, nem kellene-e hozzá citromot adni?“ Verjus-vel vagy hazai ecettel is lehet kísérletezni. A savtartalomtól függően a hal többé vagy kevésbé fő meg. Ilyen friss halnál, amilyet a Taubenkobel a tó közelségének köszönhetően kap, a részleges pácolás amúgy sem jelent problémát.

Abszolút friss halat kap Hannes Müller is a Weißensee-nél. Martin Müller halbiológussal a Forelle séfje az ideális partnerre talált az édesvízi ceviche-jéhez. Müller például húsos tavi pisztránggal látja el Müllert, amely a konyhában fűzöld édeskömény-ceviche-vé válik: lime-lével, édesköményvirág-olajjal, hajszálvékonyra gyalult és mint a káposztasalátát, kézzel gyúrt édesköménnyel, valamint saját készítésű, élénkzöld petrezselyemolajjal. A szín Müller számára a ceviche esetében általánosságban fontos: a balzsamecetet barna színe miatt kezdetben kevéssé alkalmas hazai halpácoló folyadéknak tartja, a cékla viszont éppen a színe miatt válhat a nyers hal partnerévé. Érdekessé válik a dolog a rózsaszín szaiblingnál, amelyet Hannes Müller először lime-lével pácol: „A szaibling rögtön világosabb lesz, látod?“ A cékla, amelyet utólag lé formájában kevernek a nyers halkockák alá, így még élénkebb hatást kelt. Hannes Müller maga is meglepődik. Sebtében egy kis ceviche-tesztlabort állít fel, amely kis tálkákból áll: szaiblingkockák, csak lime-lével pácolva. Szaiblingkockák, csak barna körtebalzsamecettel pácolva. Ez a két szaiblingkocka külön-külön céklalével keverve. Megállapítás: „Lime-mel szebb, de a balzsamecet, ami egyébként szuper és összetett ízű, a céklától színileg jól elviselhetővé válik. Úgy néz ki, mint a heringsaláta, csak frissebb.“ Érdekesség: Néhány percen belül a halkockák állaga jelentősen megváltozik. Szilárdabbak lesznek. És mivel a csípősség a ceviche esetében klasszikus, Hannes Müller is csípősebbé teszi a bíborvörös cékla-ceviche-jét: tormával. Mi is a tigristej karintiaiul?

Mercado
Stubenring 18,
1010 Wien

Tel.: 01/512 25 05

www.mercado.at

See Restaurant Saag

Saag 11, 9212 Techelsberg
Tel.: 04272/435 01
www.saag-ja.at

Genießerhotel Die Forelle

Techendorf 80, 9762 Weißensee
Tel.: 04713/23 56
www.forellemueller.at

Taubenkobel
Hauptstraße 27, 7081 Schützen am Gebirge,
Tel.: 02684/22 97
www.taubenkobel.at

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!