A-La-Carte

Érték az ár helyett (2016/3)

Az elpazarolt élelmiszerek hatalmas mennyiségének környezetre és társadalomra gyakorolt hatása sokkal nagyobb, mint azt a legtöbben gondolnák. Végre néhány politikus is reagál arra a problémára, amelyet a Slow Food már régóta hangoztat. Szöveg: Georges Desrues Évről évre, a tavasz beköszöntével az Abruzzo régióban egy ősi ételt főznek, amely a szép „Virtù” nevet viseli…


Az elpazarolt élelmiszerek hatalmas mennyiségének környezetre és társadalomra gyakorolt hatása sokkal nagyobb, mint azt a legtöbben gondolnák. Végre néhány politikus is reagál arra a problémára, amelyet a Slow Food már régóta hangoztat.

Szöveg: Georges Desrues

Évről évre, a tavasz beköszöntével az Abruzzo régióban egy ősi ételt főznek, amely a szép „Virtù” nevet viseli. „A név annyit tesz, mint erények, és a háziasszonyok erényeire utal, akik régebbi időkben a tél végén bementek a kamrába, és mindent, amit ott találtak, egyetlen ételbe dolgoztak fel” – meséli a Slow Food alapítója, Carlo Petrini.

Még az aratási időszak kezdete előtt összegyűjtötték, ami a téli tartalékokból megmaradt – a hüvelyeseket, a sajt- és sonkamaradékokat, a szalonnát, sárgarépát, répát, a szárított fűszereket és a tésztát –, és ezt mindet az első fiatal zöldségekkel együtt egy minestrává, egy sűrű levessé főzték össze. „Az ételnek természetesen nincs receptje” – folytatja Petrini –, „mert az elv éppen az, hogy a mindenkori készletekből alkossunk valami ínyencséget.”

És éppen ezért az étel a költői nevével az ételekkel és élelmiszerekkel való felelősségteljes bánásmód példázata, és jelképként aktuálisabb, mint valaha.

„Ezért hívunk fel minden csúcsszakácsot a Slow Foodnál, hogy tudatosítsák példakép-szerepüket, foglalkozzanak a maradékokkal és vélt hulladékokkal, és használják kreatív képességeiket azáltal, hogy ínyencségekké varázsolják őket” – mondja Petrini. Az egyik, aki már követte a Slow Food elnökének felhívását, nem más, mint honfitársa, Massimo Bottura, akinek Osteria Francescana éttermét idén a sokak által figyelt „50 Best Restaurants” listán a világ legjobb éttermének választották. Már a tavalyi milánói világkiállításon is nyitott Bottura egy éttermet, ahol más Expo-éttermek maradékaiból főztek ételeket. A projektet idén a riói olimpiai játékok alatt is megismételte.

A Slow Food akciói azonban az elképesztő mennyiségű élelmiszer elkerülésére, amely nap mint nap a kukában landol, nem korlátozódhatnak kizárólag a csúcsszakácsokkal való munkára, hangsúlyozza Sonia Chellini, a Slow Food Olaszország alelnöke, aki az élelmiszer-pazarlás elleni küzdelemért felelős. „Hogy valóban változtassunk, már az óvodákban és iskolákban aktívnak kell lennünk” – mondja Chellini –, „ezért irányítjuk 'Orto in Condotta' projektünket, amelynek keretében kerteket hozunk létre iskolákban, egyre inkább ebbe az irányba.” A diákok az ehető növényekkel való közvetlen kapcsolat, azok termesztési módjai és magjai révén már kicsi koruktól érzékennyé válnak az élelmiszerek valós értékére, amely ma sajnos alig tükröződik az árukban.

Ebben a szellemben indult néhány hónappal ezelőtt az olasz Coop szupermarketlánccal együttműködve egy projekt, amelyben azokat a lejárt élelmiszereket, amelyeket törvényileg el kell távolítani a piacok polcairól, diákokkal együtt ételekké főzik, és ezeket egy élő zenés ünnepség alkalmával ingyen osztják szét. „Az akció mintája a Slow Food Youth Network Deutschland úgynevezett 'Schnippel-Disco'-ja, amely más országokban 'Disco-Soup'-ként fut” – magyarázza Chellini. Ennél a kezdeményezésnél is a felesleges élelmiszereket termelőktől, gazdaságoktól, piacokról és szupermarketekből gyűjtik össze, és vidám bulihangulatban ajándékozzák el a résztvevőknek. „Az élelmiszer-pazarlás problémája még sokkal jelentősebb, mint amilyennek első látásra tűnik” – folytatja Chellini –, „itt újra a nagy egészet kell nézni. Hiszen nemcsak az erkölcsi elfogadhatatlanságról és a fogyasztható élelmiszerek elpazarlásáról van szó, hanem az előállításukhoz felhasznált energiáról és vízről, valamint a talajok ebből eredő kimerítéséről, a levegő szennyezéséről és az éghajlatváltozás fokozódásáról is. Mindezt azért, hogy olyan élelmiszert állítsunk elő, amelyet aztán kidobnak.”

Hogy az utóbbi időben nyilvánvalóan néhány politikusnál is megindult a gondolkodásmód változása, azt örömmel fogadja a Slow Food alelnöke. „Néhány hónappal ezelőtt Franciaország törvényt vezetett be, amely büntetés terhe mellett tiltja a nagy szupermarketeknek, hogy még fogyasztható élelmiszereket dobjanak ki” – mondja. És néhány hete Olaszország követte ezt a példát, és most már szintén rendelkezik egy ilyen törvénnyel. „Ezek kétségkívül üdvözlendő lépések” – véli Chellini –, „azonban a probléma globális, és nem csak az egyes államoknak kellene kezelniük.” Ezenkívül ahhoz, hogy fenntartható megoldást találjunk, szükség van egy általános megközelítésre, amely azzal foglalkozik, hogyan működik az élelmiszerrendszerünk egészként. „Elsősorban arról van szó” – hangsúlyozza Chellini –, „hogy az agrár-szubvenciók jelenlegi rendszerét úgy gondoljuk újra és alakítsuk át, hogy a gazdák, az állattenyésztők és az élelmiszer-előállítók megkapják a szükséges támogatást és a tisztességes árat termékeikért.” Mert amíg az árakat tovább nyomják, és a termelők túl keveset kapnak, addig az élelmiszerek elharapózott csekély megbecsülése aligha fog változni.

Néhány Slow Food fogyasztói tipp az élelmiszer-pazarlás elkerülésére:

1. Írj bevásárlólistát.
A jó öreg bevásárlólista bevált eszköz arra, hogy előre áttekintést kapjunk arról, mire van valóban szükségünk és mennyire. Ezzel felszerelkezve (és lehetőleg tele gyomorral) könnyebb lemondani a felesleges élelmiszerek vásárlásáról.

2. Ne írj bevásárlólistát.
Az 1. tipp alóli kivétel a hentesnél vagy a halasnál történő vásárlás. Oda inkább fix elképzelés nélkül érdemes menni, és a napi kínálathoz, valamint az eladó ajánlataihoz igazodni.

3. Vásárolj kevesebbet, de gyakrabban, és mondj le a nagybevásárlásokról.
További előny: az élelmiszerek frissebbek.

4. Vásárolj közvetlenül a termelőktől.
Erre ma már számos lehetőség van, például piacokon, élelmiszerdobozokon keresztül vagy a Slow Food „Föld piaca” (Markt der Erde) keretében.

5. Vásárolj kevesebb feldolgozott élelmiszert, inkább több alapanyagot. Ezek általában tovább elállnak, és több feldolgozási lehetőséget kínálnak. Természetesen tudni kell, hogyan bánjunk velük. De ezt meg kell tudni oldani.

6. Találd meg az örömöt a maradékok főzésében. Számos népszerű étel alapul a maradékok újrahasznosításán, mint például felfújtak, levesek, tésztaszószok, gratinok, omlettek, egytálételek és saláták esetében. Ehhez érdemes mindig tartani otthon néhány alapélelmiszert, például tésztát, krumplit, tojást, hagymát és érett sajtot.

7. Fagyassz le többet.
A fagyasztás csodálatos technika az élelmiszerek, beleértve a tápanyagokat is, tartósítására.

8. Kövesd Michelle Obama példáját.
Az amerikai First Lady nagy feltűnést keltett, amikor első hivatalos olaszországi látogatásakor férje és két lánya oldalán egy római étteremben kért egy kutyazsákot (doggy bag) – és ezzel egész Olaszországban hirtelen népszerűvé tette az éttermekben maradt ételek elvitelét.

Az élelmiszer-pazarlás több szinten történik.

Egyrészt ott van az élelmiszer túltermelése, amely aztán gyakran a földeken marad és elkorhad, mert a szállítása és ártalmatlanítása túl bonyolult és drága. Számos esetben olyan élelmiszerekről van szó, amelyek nem felelnek meg a piac ízre és megjelenésre vonatkozó követelményeinek. Közöttük vannak olyanok is, amelyeket nem is azért termesztettek, hogy betakarítsák, hanem kizárólag azért, hogy a tervezett szubvenciót megkapják.

Egy második kategóriát képeznek a lejárt vagy egyszerűen el nem fogyasztott termékek, amelyek a kereskedelemben, a vendéglátásban vagy a háztartásokban a szemetesben végzik.

Egy tanulmány szerint világszerte évente az összes megtermelt élelmiszer egyharmada, azaz 1,6 billió tonna kerül kidobásra. Az USA-ban ez az ott megtermelt élelmiszerek 50 százaléka, amely a szemétbe kerül vagy a földeken rohad el. Ugyanez a tanulmány azt is kimutatja, hogy ezek az élelmiszerek az éghajlatváltozás nyolc százalékáért felelősek, és így nagyobb arányban járulnak hozzá, mint az olyan nagy országok, mint Oroszország vagy India.

Az Európai Unióban évente személyenként átlagosan 179 kilogramm élelmiszert dobnak ki. Egy az EU által finanszírozott vizsgálat szerint az összes kidobott élelmiszer 42 százaléka a magánháztartások számlájára írható. 39 százalékuk már a gyártóknál a szemétbe kerül, 14 százalék a vendéglátásban, és 5 százalék a kiskereskedőknél. Az osztrák háztartások akár 157 000 tonna megkezdett és eredeti csomagolású élelmiszert dobnak ki, annak ellenére, hogy időben fogyasztva élvezhetőek lettek volna.

Érdekes megjegyezni azt is, hogy az afrikai és dél-ázsiai emberek alig dobnak ki valamit. Ott jelentős mennyiségű hulladék kizárólag közvetlenül a betakarítás után keletkezik, mivel sok élelmiszert a technológia és lehetőségek hiánya miatt nem megfelelően tárolnak, csomagolnak és hűtenek.

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!