A-La-Carte

Mennyire legyen keserű? (2020/4)

Tonic Water – a keserű üdítőital orvosi háttérrel évtizedeken át a kényszerű vonzerőhiány okozta rétegműfajban tengette életét. A gin-boommal azonban a korábbi „töltőanyag” is sztárrá vált.


Tudta, hogy a Tonic Water eredetileg orvosi termék volt, amelyet a brit gyarmati csapatoknak írtak fel malária elleni profilaxisra? És hogy a katonák, mivel az anyag szörnyen keserű ízű volt, egyszerűen összekeverték azzal, amiből bőségesen volt nekik, ami olcsó volt, és legalább nem volt keserű – nevezetesen a ginnel.

És tudta, hogy a Tonic Water UV-fény alatt világít a sötétben? De hogy valószínűleg nem ez az oka a Gin Tonic diadalmenetének a jelenlegi éjszakai vendéglátóipari szcénában?

Vagy tudta, hogy a Tonic Water esszenciális anyaga, a kínafa kérgéből kinyert kinin nemcsak lázcsillapító, fájdalomcsillapító és görcsoldó hatású, hanem szédülést, hányingert és fülzúgást is okozhat, és öt-tíz grammos adagban egy felnőtt számára akár halálos is lehet? Szóval mérgező tonic? (Bár: mivel a Tonic Water literenként legfeljebb 85 mg kinint tartalmazhat, legalább 59 liter Tonic Watert kellene meginni.)

És most jön a java: Tudta, hogy Jacob Schweppe eredetileg órásmester volt Genfben? Szóval, ki találta fel?

A Tonic Water története akár egy hollywoodi forgatókönyvírótól is származhatna, olyan változatos és látványos volt. A Németországban született, de Genfben tevékenykedő ezüstműves és órásmester, Jacob Schweppe 1780 körül fejlesztett ki egy eljárást a víz szénsavasítására, szintén főként orvosi célokra. Hogy a pezsgő víznek ezen felül különleges érzéki vonzereje is van, azt ma már nem kell magyarázni.

Schweppe partnereivel gyárat alapított, végül pedig egy fióktelepet is Londonban, ahol a vállalatot tíz évvel halála után a királyi udvar szállítójává nevezték ki. Bár akkoriban még mindig tiszta szódavízről volt szó. Ez 1858-ban változott meg, amikor a brit és egyéb gyarmati csapatokat arra utasították, hogy malária elleni profilaxisra kinintablettákat szedjenek, amit zavarónak és nem éppen jóízűnek éreztek. Ezért a Schweppes cég üzleti modellt csinált abból, hogy egyrészt a tabletták bevételét citromlével és szódával javasolják, másrészt az indiai brit csapatok számára egyenesen egy kinintartalmú üdítőitalt fejlesszenek ki, az „Indian Tonic Water”-t.

A kínafa kérgének lázcsillapító és görcsoldó hatását a 17. század elején valószínűleg már a kolumbiai és bolíviai indiánok is felfedezték. A jezsuiták érdekes piacot láttak benne, és hamarosan megszerezték a kereskedelmi monopóliumot. A gyógyszer azonban sokáig vitatottnak számított. Csak a 18. században vált a gyarmati hadseregek standard orvosi felszerelésének részévé, méghozzá mint az egyetlen rendelkezésre álló terápia a malária ellen. A 20. század közepén végül szintetizálták a kinint, és a Tonic Water ezzel elnyerte szerepét mint frissítő ital vagy koktél-összetevő. A Tonic Water innentől már nem orvosság volt, hanem egy „töltőanyag”.

Színtelen és keserű – ezek azonban nem éppen a legjobb feltételek voltak egy sikeres 20. századi üdítőital-karrierhez. A Tonic Water, Indian Tonic Water, Bitter Lemon és Ginger Ale palackjai a hűtőpolcokon egyre hátrébb kerültek. Éppen csak a csaposoknak volt néhány a fiókban, egy Gin Tonic nevű highballhoz, amelyet a legendás Queen Mum néhány rajongóján kívül egyébként is alig akart inni valaki.

A többi már történelem: Először 15 éve a gin került nagy reflektorfénybe, és vele kényszerűen a Tonic Water is. A Schweppes, amelynek forgalmazási jogai a világ minden táján a legkülönbözőbb kezekben vannak, köztük a Coca-Cola és a Blackstone befektetési csoport kezében is (Ausztriában és Németországban a forgalmazás a Krombacher sörfőzde kezében van), forgalomnövekedést tapasztalt, de más márkák is hirtelen megjelentek: például a Fever Tree, amelyet 2003-ban a londoni marketingmenedzser Tim Warrilow és Charles Rolls, egy ginmárka korábbi menedzsere alapított. Azt gondolták: a ginek versengenek egymással a változatosságban, az egyediségben és az összetevők minőségében, de mindig ugyanazzal a keserű üdítővel keverik őket, itt az ideje lépni. Természetes összetevők, kevesebb cukor, jó marketing és Ferran Adrià ajánlása – a siker hihetetlen volt. Angliában a Fever Tree a korántsem olcsó tonikjaival 39%-os piaci részesedéssel rendelkezik, ahogy a Handelsblatt tavaly beszámolt róla. A 2014-es tőzsdére lépés óta a keserű üdítőital-töltő cég értéke huszonhétszeresére nőtt, és jelenleg mintegy négymilliárd eurót ér.

Összefoglalva: valami történik. Ausztriában is, legalábbis egy kicsit. 2015-ben a salzburgi vendéglátós Roland Gruber és a reklámszakember Christoph Humer elindította a Lobsters projektjét azzal a céllal, hogy egy csökkentett cukortartalmú Tonic Watert állítsanak elő olyan összetevőkből, amelyeknél legalább az elején egy természetes összetevő állt. A palackozás egy felső-ausztriai üdítőital-palackozónál történik, évente nem kevesebb, mint 300 000–400 000 palack, amelyek közül legalább 100 000 Hollandiába kerül. „Ott hozzászoktak ahhoz, hogy kevesebb cukortartalmú üdítőket, szénsavas üdítőket és töltőanyagokat igyanak.”

Már tíz éve kezdte a göttlesbrunni borász, Birgit Wiederstein, egy tonik-receptúrán dolgozni. Ennek hátterében az állt, hogy az édesanyja pálinkafőzőként három különböző gint készített, és az akkori kereskedelmi forgalomban kapható tonikokat a két nő nem tartotta megfelelő partnernek hozzá. Két évig kísérletezett, meséli Birgit Wiederstein. A cél az ő kísérleteinél is az volt, hogy kevesebb cukorral boldoguljanak, „mert ennek nem kell úgy ízlenie, mint a gyerekzsúrokon”. És mivel a kereskedelmi forgalomban kapható aromás kinin számára túl orvosi-fémes ízű volt, úgy döntött, hogy a Stonic-ját természetes kínafa kéregével keseríti. Amivel ugyan nem éri el a klasszikus Tonic Waterek keserűségi szintjét, „de cserébe izgalmas ízhidat biztosít a ginek felé”. Kardamom, szegfűbors és fekete bors is van benne. Két éve a citromlevet saját készítésű verjus-re cserélték, a citromsav pedig stabilitást és egy citromos savgerincet biztosít.

Szintén nagyon korán kezdett DIY-tonikokat főzni Hubert Peter csapos. A Bruder nevű excentrikus bárjának megnyitása óta erre azonban már nincsenek kapacitásai, meséli, „a 200 különböző alap és szirup, ami a pincében van, épp elég munka”. A fáradtságot nagyon is veszi magára Sammy Walfisch és Marcel Katzer a fiatal Moby Dick bárból, méghozzá egy (még) meglehetősen szokatlan motivációs helyzetből adódóan: a lehető legfenntarthatóbban akarják működtetni a bárjukat, vagyis kerülni a szállítási útvonalakat, a raktárhelyet, a hűtési energiát és mindenekelőtt az üveghulladékot. Ezért töltetik a tonikvizüket a személyes receptjük alapján egy palackozóban 25 literes tartályokba. A különlegessége: a kinin mellett itt a tárnicsgyökér is gondoskodik a kellemes keserűségről, a citromlé pedig szokatlanul friss jegyet ad az egésznek. Nagyon fontos azonban mindenekelőtt a magas szénsavnyomás, az teszi a dolgot frissé és élettelivé. Amivel vissza is jutottunk Jacob Schweppe találmányához.

A keserű az nem keserű.

15 tonik összehasonlítva

Aqua Monaco Tonic Water
230 ml, 8,4% cukor
9/10
Ezzel a müncheni trendi keserű üdítővel a csaposok szívesen dolgoznak jelenleg. Intenzív keserű-citromos tónus, majdnem úgy illatozik, mint a cukrozatlan Limoncello; szép, gyümölcsös-fanyar keserű jegyek, hosszan tartó, nagyon intenzív, hiteles hatású citrusaroma. Erős partner.

Fever-Tree Premium Indian Tonic Water
200 ml, 7,1% cukor
8/10
Egy boom íze: Citromlé és limehéj illata, klasszikus olasz citromfagyira emlékeztet. Szépen keserű, ezáltal strukturált és méltó partner a ginhez.

Fentimans Premium Indian Tonic Water
125 ml, 4,9% cukor
7/10
A tonikok stílusikonja: már eleve keserű az illata, citromhéjra emlékeztet, egy kicsit „nosztalgikus”, olasz keserű üdítőkre, pezsgőporra emlékeztet, kellemesen élénkítő keserű.

Royal Bliss Yuzu Taste Sensation
200 ml, 8,7% cukor
7/10
Olasz Tonic Water kifejezett bling-bling faktorral. Meglepően visszafogott aromájú, nagyon könnyű, nagyon vonzó yuzu-tónus, valójában azonban heves keserűnarancs jegyek, amelyek mögött a magas cukortartalom szinte eltűnik. És: nincsenek aranypelyhek.

Moby Dick
25 000 ml
7/10
Egy többé-kevésbé „kézműves” tonik Bécs egyik fiatal és felkapott bárjából: sok citrom, sok kinin, némi tárnics egy második keserű komponensért és sok szénsav. Az eredmény egy meglepően klasszikus, de kellemesen friss hatású tonik. Sajnos csak helyben kapható 25 literes hordóban.

Fentimans Botanical Tonic Water
125 ml, 7,6% cukor
6/10
Alig van még egy Tonic-Water-palackozó, amely annyi különböző változatot kínál, mint a hexhami, Northumberlandből származó, nagy hagyományokkal rendelkező gyömbérsör-főző: üdítő szénával, száraz gyógynövény aromákkal, kellemesen erőteljes keserű jegyekkel, egy kicsit az őszibarackra emlékeztet. De az ember elgondolkodik: be kell-e avatkoznia a tonikvíznek a gin botanikai ügyeibe?

Wiederstein Stonic
330 ml, 6,4% cukor
6/10
Kézzel kötött és robbanékony: Birgit Wiederstein borász verjus-t, gyógynövényeket, kínafa kérgét és kevés cukrot használ, csodálatos. Sajnos a palack felrobbant és a billentyűzetre ömlött, ez levonást érdemel. Élénk verjus-jegy, enyhe almalé-beütések, alig keserű.

Schweppes Indian Tonic Water
200 ml, 8,9% cukor
6/10
Annyira klasszikus, hogy már megint jó. Nem kifinomult, nem delikát, nem összetett, egyszerűen keserű és mesterségesnek ható citrusaromával, aztán megint keserű. De: jó partner a Gordon’s-hoz és a Beefeater-hez.

Fentimans Pink Grapefruit Tonic Water
125 ml, 7,7% cukor
5/10
A színe elsőre kicsit elriaszthat, mert az ember tudja: ami rózsaszínnek látszik, az gyakran rózsaszín ízű is. Itt azonban: Csak gyengéd rózsaszín a színében, semleges az illatában, nagyon finom grapefruit-gyümölcsösség és -keserűség a lecsengésben. Itt az ember valahogy egy kicsit hevesebb változatra számított volna, ez keserű a babáknak.

Royal Bliss Creative Tonic Water
200 ml, 8,7% cukor
5/10
A kísérlet, hogy klasszikus ízű legyen: Nagyon olaszos, nagyon Limoncello, egy kis mesterséges beütéssel. Konkrétan ez a tonikvíz egy kicsit úgy illatozik és ízlik, mint a nyaralás a szülőkkel, a cukor azonban már elég határozottan észrevehető, a keserű jegyek visszafogottak.

Lobsters Tonic Water
200 ml, 5,2% cukor
4/10
Egy salzburgi kísérlet arra, hogy a toniknak helyi komponenst adjanak: pezsgőpor, enyhe orvosi tónus, kevés aroma, viszonylag „enyhe”. Egy aromás gin ellen valószínűleg csak nehezen érvényesül.

Thomas Henry Tonic Water
200 ml, 9,3% cukor
4/10
A berlini trendi keserű üdítőital-készítők alapmodellje: inkább édes, mint keserű, ez már nagyon a klasszikus frissítő üdítőital irányába mutat.

Thomas Henry Elderflower Tonic
200 ml, 9,3% cukor
2/10
Ha elkötelezett vagy a divat mellett, akkor divatos dolgokat kell tenned: elég mesterséges hatású. Egyfajta energiaital-tonik meglehetősen feltűnő bodzavirág-aromával. Jó a merész mixereknek.

Thomas Henry Cherry Blossom Tonic
200 ml, 9,3% cukor
1/10
A tonik-téma egy szeszélyes, rózsaszín értelmezése. Aroma-asszociációk piemonti meggyre, felharapott maggal és Amarena-fagyival. A képzett csaposok biztosan találnak hozzá megfelelő receptet.

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!