A Ratanà étterem környéke a háború utáni neorealista filmek Milánóját idézi – azokat a számtalan jelenetet, amelyekben a vidéki Dél-Olaszországból érkező, elveszettnek tűnő bevándorlók láthatók a gyorsan növekvő város és számos építkezése előtt. Azzal a különbséggel, hogy itt ma már nem komor bérházak épülnek a betelepülő gyári munkásoknak, hanem csillogó-üveges irodatornyok bankoknak, startupoknak és IT-cégeknek. És köztük, teljesen váratlanul, a csillogó új városnegyed közepén, építési daruk, futurisztikus felhőkarcolók és Stefano Boeri világhírű Bosco Verticale (függőleges erdő) tornyai között megbújva: egy csinos, kétemeletes, századfordulós villa, bejárata előtt sörkerttel és játszótérrel.
„Amikor több mint tíz évvel ezelőtt megnyitottuk az éttermet, ez még egy meglehetősen hírhedt pályaudvari környék volt, a ház pedig vasúti raktár” – meséli Cesare Battisti vendéglős, miközben szakácskabátban, a felhőkarcolók árnyékában fogadja vendégeit az étterem bejáratánál. Belül több elem is az épület történetére emlékeztet, például azok a régi sínek, amelyeket egykor itt tároltak, és amelyeket mára asztalokká vagy egy impozáns borospolccá alakítottak át.
Közöttük dizájnerlámpák és modern műalkotások lógnak. Összességében ismerős osteria-hangulat, egy kis modern csavarral. Egy olyan keverék, amely az étlapon is visszaköszön. A Ratanà az elmúlt tíz évben a klasszikus milánói konyhafajta fellegvárává vált, amelyet a konyhafőnök folyamatosan kortárs és személyes elemekkel gazdagít. Ilyen például a városban híres Risotto alla Milanese, amelyet sáfránnyal és velővel készítenek, és itt pecsétlével tálalnak. Vagy az ossobuco, amelyhez személyes jegyeket ad: a „soffritto”, azaz a gyökérzöldségek keverékét pürésíti, és sűrű mártásként adja a borjúlábszeletek mellé. Battisti régi és új közötti ügyes keveréke így meglehetősen heterogén, mégis ízig-vérig helyi közönséget vonz: délben főleg üzleti öltözékes hölgyeket és urakat, este pedig inkább a kreatív szférát.
Milánó sok mindenről híres. Például Olaszország pénzügyi, gazdasági, design- és divatfővárosaként. Ha őszinték akarunk lenni, kulináris szempontból a város nem foglal el éppen előkelő helyet. Legalábbis nem Olaszországon belül. A már említetteken, azaz a rizottón és az ossobucón, valamint a costolettán (a panírozott borjúszelet helyi változata) kívül alig akad milánói étel, amely eljutott volna az olasz konyha csúcsára. Ráadásul teljesen hiányzik például egy saját tésztafajta – ami egy olasz város esetében több mint meglepő. És a régóta bevált, házias trattoriákkal és osteriákkal is sokkal ritkábban találkozunk itt, mint az ország más részein.
Fenntartható kilátás
Másrészt Milánó, szinte az összes olasz várostól eltérően, ősidők óta a bevándorlók célpontja. Ez, a lakók viszonylag magas fizetőképességével párosulva, olyan éttermek sűrűségét eredményezi, amelyek – és ez országos szinten is szokatlan – más olasz régiók vagy akár nemzetközi konyhát kínálnak, ráadásul számos konyhafőnököt vonz, akik itt működtetik sikeres éttermeik fiókjait. Egyikük a dél-tiroli Norbert Niederkofler. A háromcsillagos séf tavaly ősszel nyitotta meg Horto nevű éttermét központi helyen, egy épület tetején, terasszal, ahonnan szenzációs kilátás nyílik a város két jelképére: a Galleria Vittorio Emanuele II kupolájára és a milánói dóm tornyára.
Az étterem koncepciója megfelel annak, amit Niederkoflertől (legalábbis néhány éve) elvárhatunk. Ugyanis etikai elvárásokkal főznek. Ami azt jelenti: a lehető legkisebb hulladéktermelés, szinte kizárólag egy órányi autóútra lévő alapanyagok használata, valamint a tengeri halak kerülése. Különösen ez a két utóbbi, önként vállalt korlátozás lepi meg az embert Milánó esetében. Főleg azért, mert egy nagyvároshoz tartozik egy pénzügyileg erős élelmiszerpiac is, így itt nemcsak az egész Olaszországból és a világból származó, kiváló minőségű és friss alapanyagok érhetők el bőségesen, hanem a Földközi-tenger is elérhető mindössze két óra autóútra.
De rendben: legyen így. És így történik, hogy az ember az Iseo-tóból származó tenyésztett fogassüllőfilét eszik, amelyet a fiatal, de tapasztalt executive séf, Alberto Toè kelkáposztával, házi kombuchával és a hal májából készült pástétommal tálal. Főleg azonban egy sötétzöld és megjelenésében, valamint ízében is nagyon harmonikus rizottót csalánnal, amelyet az asztalnál kefirpehellyel szórnak meg, hogy ezzel emlékeztessenek a növények tavaszi, hó alóli megjelenésére. Mindezt a belváros háztetőire és az új felhőkarcolókra, egészen a még havas Alpokig nyúló lenyűgöző kilátás mellett.
Minimalizmus Niko Romito módra
Alig egy kőhajításnyira a Horto-tól, a Galleria másik oldalán, szintén lélegzetelállító kilátással – ezúttal a milánói dómra és terére –, egy másik háromcsillagos szakács telepedett le. Az Abruzzo régióból származó dél-olasz Niko Romito koncepciója azonban teljesen más. A bőrözött és csak enyhén átsütött makrélafilék, amelyek tökéletes Romito-módra, minimalista módon érkeznek citrusgyümölcs- és petrezselyemkrémre fektetve, egyenesen a Csendes-óceánból származnak. Mégpedig azért, ahogy Gaia Giordano executive séf lakonikusan elmagyarázza, mert ebben az évszakban ott a legzsírosabbak és a legjobbak.
Egyszerűségében lenyűgöző a Cacio e pepe tészta is, a mester egyikfajta névjegye, amelyet itt, az észak-olasz tojásos tészta vidékén, nem a Dél-Olaszországban szokásos spagettivel, hanem tagliatellével szolgálnak fel. A frissesség és ízek igazi robbanásaként mutatkozik be végül az Assoluto di agrumi nevű étel, amely bergamottból, citromból és egyéb citrusfélékből készült krémből áll, és intenzív bors-kardamom fűszerkeverékkel van feldobva. A látványos helyszín, a kilátás, a kiváló minőség és a végig ésszerű árak tekintetében nem csoda, hogy Romito Spazio étterme a város felkapott helyei közé tartozik.
Mindenki szereti a Trippát
Bár nem ez a legfelkapottabb közülük. Ezt a szuperlatívuszt hét éve szinte vitathatatlanul a Trippa nevű étterem érdemli ki, amely kicsivel a központon kívül, a Porta Romana közelében található. Egy egyszerű trattoria a klasszikus, hogy ne mondjam, ódivatú stílusban, sötétfa asztalokkal és székekkel, papírszalvétákkal és alátétekkel. Ahogy a neve („pacal”) is sugallja, belsőségekre specializálódtak, amelyeket Olaszországban Il quinto quarto-nak, azaz ötödik negyednek is neveznek. Bár nemcsak arra. Ugyanis az étterem a város néhány legjobb vegetáriánus ételét is kínálja. Közöttük például a szabályosan lenyűgöző Melanzane alla Romanát sajtos, borsos és friss mentás mártással. „Ha őszinte vagyok, magam is alig eszem húst” – vallja be Diego Rossi konyhafőnök –, „ezért szerettem volna egy olyan éttermet nyitni, ahol a szezonális zöldségek játsszák a főszerepet, a hús pedig csak köret.” A folyamatosan teltházas, sokatmondó nevű Trippa-ban ez persze kissé túl kockázatos vállalkozás lenne, ezért egyelőre továbbra is örülünk Rossi ugyanúgy purista, mint meggyőző húsételeinek, mint például a legendás rántott pacal – egy légiesen ropogós „bélrendszer”, amely annyira lágy illatában, állagában és ízében, hogy valószínűleg a leghartogabb belsőség-elutasítókat is meggyőzné. Szenzációs a konyhafőnök értelmezése a klasszikus Vitello tonnatóról is, amelyben a tonhalkrémet felhabosítják, és minden egyes borjúhússzelet alá keverik. Mindkét étel tavaly óta az étterem egy távoli, hongkongi (Kína) fiókjában is megrendelhető.
Milánó Michelin-kínaija
Onnan, azaz Kínából származik Giulia Liu. Itt már generációk óta letelepedett családjával együtt több éttermet üzemeltet Milánóban. A helyi kínai negyedben született kis birodalom zászlóshajója a Gong étterem, amely fine-dining igényű kínai konyhát kínál, ami a Guide Michelin számára egy csillagot ért. És valóban, a tökéletesen elkészített, ropogós és tankönyv szerint, gondosan felszolgált pekingi kacsa éppúgy lenyűgöz, mint a fúzióra hajlamos, filigrán-lágy dim sum királyrákkal, fekete tőkehallal és szárd bottargával, vagy párolt sertéshússal és umbriai szarvasgombával töltve. Mindezt egy elegáns, teljesen átszellemült orientális keretben és kifogástalan kiszolgálással. Egy olyan csúcsminőségű kínai étterem, amilyet Európában máshol alig találni – és Olaszországban nem várnánk –, de amely csodálatosan illeszkedik a multikulturális, folyamatosan változó bevándorló-metropoliszba, Milánóba. —
Címek
Éttermek
Ratanà
Nagyon harmonikus étterem az új irodanegyedben, a Garibaldi pályaudvar körül. Hagyományos milánói konyha kreatív
érintéssel. ratana.it
Horto
Nemrég megnyílt, etikus szemléletű étterem a dél-tiroli sztárséf, Norbert Niederkofler jóvoltából, szenzációs helyen, tetőterasszal. hortorestaurant.com
Spazio
Kiváló elhelyezkedés, nagyszerű konyha, ésszerű árak – a sztárséf Niko Romito ajándéka Milánónak.
spazionikoromito.com
Trippa
A város legfelkapottabb étterme, a konyhafőnök és hipszter-ikon Diego Rossi belsőségekből készült ételeivel, de csodálatos zöldséges fogásaival is. Asztalfoglalás erősen ajánlott. trippamilano.it
Gong
Kínai fine dining olasz hatásokkal, a legmagasabb szinten és elegáns, lenyűgöző környezetben. gongoriental.com
Antica Trattoria della Pesa
Régóta bevált, házias étterem és ideális hely a bécsi szelet milánói costolettával szembeni felsőbbrendűségének igazolására. anticatrattoriadellapesa.com
Aperitivo
Bar Basso
Ugyanannyira poros, mint amennyire hangulatos kávézó-bár, ahol állítólag a Negroni Sbagliatot (Proseccóval, gin helyett) feltalálták. A kreatív szféra közönsége és hatalmas tömeg a divat-, design- és egyéb hetek idején. barbasso.com
Pasticceria Cova
Monumentális, pompás kávézó a Via Monte Napoleonén, a legelegánsabb bevásárlóutcák legelőkelőbbikén.
pasticceriacova.com/it/stores/monte-napoleone
Pasticceria Marchesi
A Prada divatház tulajdonában lévő cukrászda a Galleria butikja feletti köztes emeleten, figyelemre méltó belső térrel és állókávézóval. pasticceriamarchesi.com/eu/it/shops.html
Camparino in Galleria
Gyönyörű, több mint százéves nappali bár történelmi szódavíz-vezetékkel a névadó aperitif hígításához. camparino.com
Carico
Domenico Carella, Milánó mixológusainak abszolút sztárja koktélbárja, a hozzá tartozó Martini Roommal, ahol eredeti módon nem az elfogyasztott Martini után, hanem az eltöltött fél óra után fizetünk. carico.io
Vineria Eretica
Még egészen új, mégis már nagyon felkapott borbár, a trendi natúrborokra specializálódva.
vineriaeretica.it
Cantine Isola dal 1896
Hagyományos borbár Kína szívében, amelyet rendszeresen megrohamoznak az aperitivo idején.
cantineisola.com
Starbucks
Amikor az ismert amerikai lánc néhány éve úgy döntött, hogy megnyitja első olaszországi fiókját, nem adták alább: létrehoztak egy több mint figyelemre méltó, mi több, szabályosan lenyűgöző óriáskávézót saját pörkölővel és minden hozzátartozó kiegészítővel. starbucksreserve.com/en-us/locations/milano
Birrificio Lambrate
A helyi kézműves sörszcéna egyik úttörője tágas sörfőzdével, sörkerttel és hatalmas vendégforgalommal. birrificiolambrate.com/#locali
Bar Luce
Az olasz kávézó-bár értelmezése a híres manierista filmrendező, Wes Anderson által, a Fondazione Prada épületében. fondazioneprada.org

© Georges Desrues


© Mattia Parodi

© Georges Desrues

© Georges Desrues

Niko Romito Spazio étterme a város legfelkapottabb helyei közé tartozik.
© Georges Desrues

© Gong


© Attilio Maranzano Courtesy Fondazione Prada

© Getty Images