A-La-Carte

A cukor megspórolása nem fenékig tejfel (2014/2)

A hús-vér osztrák bulvár felfedezi a hús-csőcseléket. A gasztronómiában mindig is ott lapult egy kis politika és ideológia. Már a helyszín és az étel megválasztása is erre a területre vezet. Hogy valaki citromfüves-római köményes bárányraguval ünnepli-e a saját szuperlaza világpolgár-attitűdjét, vagy a panírozott húsdarabok csapolt sörrel való morcos leöblítésével válik a keresztény-nyugati identitás megingathatatlan támaszává…


A hús-vér ösztrák bulvár felfedezi a hús-csőcseléket.

A gasztronómiában mindig is ott lapult egy kis politika és ideológia.

Már a helyszín és az étel megválasztása is ebbe a tartományba vezet. Hogy valaki citromfüves-római köményes bárányraguval ünnepli-e a saját szuperlaza világpolgár-­attitűdjét, vagy a panírozott húsdarabok csapolt sörrel való morcos leöblítésével válik a keresztény-nyugati identitás ­megingathatatlan támaszává, az különbséget jelent. Az sem mindegy, hogy a Nyugat alkonyát hervadt elittartással beszéljük-e meg a masszív ezüst étkészlet fölött, vagy a Rapid Wien feljutási esélyeit mérlegeljük egy virsli elfogyasztása közben.

A gasztronómia azonban – az elszigetelt, libamájellenes tiltakozásoktól eltekintve – eddig nem volt igazán politikai téma.

Még a H. C. Strachéra kirótt, Plachutta étterméből való kitiltást is inkább családi, illetve ex-családi ügyként, mint világnézeti indíttatásúként értékelték.

Annak fényében még meglepőbb, hogy éppen itt – ha nem is szándékosan – egy klasszikus szakszervezeti kampány gyulladt be a munkahelyi önkény és kizsákmányolás ellen.

Bár senki nem várja el, hogy egy étteremtulajdonos – óbécsi kifejezéssel élve – porcukrot fújjon az alkalmazottai hátsójába. De az ellenkezője sem járja. A közismert vendéglátóipari örökös és sportautó-gyűjtő Mario Plachutta – mint ismeretes – azután, hogy azonnali hatállyal elbocsátott egy alkalmazottat, mert az megkockáztatta, hogy saját vásárlású epret a Plachutta saját cukrával édesítsen meg, még egy olyan ügyetlen magyarázkodással is előállt, amelyhez képest egy pincérnek hasonló teljesítményhez már egy egész főtt marhahúsos edényt kellene egy fontos állami vendég nyakába öntenie.

Ez azonnal az osztrák vendéglátás történetének első flashmobjához vezetett (legalábbis ha eltekintünk a Schweizerhaus megnyitóján zajló éves monumentális felvonulástól): több tucat ember gyűlt össze a Wollzeile-Plachutta előtt, és gúnyosan porcukorcsomagokat adományozott.

És mivel köztudott, hogy akinek nincs szerencséje, azt gyakran egyéb baj is éri, az amúgy is bekövetkezett imázsromlást a közösségi média még fel is erősítette:
Facebookon például megjelent egy, a jól bevált „most aztán végképp” hangnemben írt, himnikus Plachutta-dicsőítés Peter „Mit is csinál ő tulajdonképpen?” Westenthalertől.
És bár itt még gondolhatnánk arra, hogy egy különösen kegyetlen és engesztelhetetlen ellenség egyszerűen feltörte Westenthaler fiókját, hogy ilyen alattomos módon a lehető legtöbb kárt okozza, a következő, Mario Plachutta felmentésére induló unszimpatikus személynél a kommunikációs csatornája miatt már nem volt szükség alternatív magyarázatra: aki a Kronen-Zeitungban Michael Jeannee-től egy, a saját címére írt levelet talál, nyugodtan feltételezheti, hogy valóban Michael Jeannee piszkította be egy levéllel.

(Ez természetesen nem kritika akar lenni Michael Jeannee-vel szemben. Michael Jeannee kritikája közismerten körülbelül annyira értelmes, mint egy bombatámadás romjairól készíteni listát a faanyaghiányról.) Feltehetően még a szóban forgó ügyben 48 órán belül keletkezett állítólagos 113 000 internetes bejegyzés sem mérgezte meg Plachutta hírnevét olyan tartósan, mint Jeannee kéretlen, kórosan redundáns védekező fecsegése: „A irigység közismerten a gyengék, sikertelenek, inkompetensek, baloldaliak érzése. Az eper-flashmob pedig a gyengék, sikertelenek, inkompetensek, baloldaliak irigységből fakadó összeverődése, akik bécsi marhahústemploma előtt irigységből verődtek össze.”
Legalább az irigységgel kapcsolatos kérdés ezzel elintézettnek tekinthető. Mert aki irigyel egy férfit, akinek ilyen támogatói vannak, az feltehetően a főtt marhahúsra is porcukrot tesz.

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!