schau: Mióta dolgozik az egészségügyi és ápolási területen?
Marinela Firtala: 20 éve dolgozom diplomás egészségügyi és ápolási szakemberként egy olyan Caritas-gondozóotthonban, amely palliatív ellátásra szakosodott. Az utolsó életszakaszukban lévő emberekkel való munka számomra szívügy, amelyet tizenkét éve végzek a Caritas St. Martin házban sok empátiával, szakértelemmel és elkötelezettséggel.
Miért döntött úgy, hogy az ápolási területen dolgozik?
Már korán tudtam, hogy olyan hivatást szeretnék választani, amelyben támogathatom az embereket és segíthetek nekik nehéz élethelyzetekben. Az ápolás nemcsak a páciensek fizikai jólétének biztosítására ad lehetőséget, hanem mély emberi kapcsolatok kialakítására is. Különösen a palliatív gondozásnál a cél az életminőség fenntartása az utolsó pillanatig.
Mi tetszik a legjobban a munkájában?
Leginkább a lakókkal és hozzátartozóikkal való találkozásokat értékelem. Jó érzés tudni, hogy munkámmal nemcsak orvosi ellátást nyújtok, hanem vigaszt, biztonságot és méltóságot is adok nehéz pillanatokban. A palliatív gondozásban különösen fontos, hogy mindenki igényeire egyénileg reagáljunk, és bizalomteljes légkört teremtsünk.
Melyek a legnagyobb kihívások a munkájában?
Az érzelmi megterhelés minden bizonnyal az egyik legnagyobb kihívás. A súlyos beteg és haldokló emberekkel való mindennapi foglalkozás nemcsak szakmai kompetenciát, hanem erős pszichés teherbírást is igényel. Gyakran nehéz elbúcsúzni, főleg akkor, ha szoros kapcsolatot alakítottunk ki a lakókkal. Emellett a munkaerőhiány és az ápolási területen növekvő elvárások is komoly kihívások, amelyek megnehezítik a mindennapi munkát.
Van olyan eset, amely különösen megérintette vagy megerősítette a tevékenységében?
Az évek során számos megható pillanatot éltem át. Különösen emlékezetes maradt egy páciens, akinek már nem voltak hozzátartozói. Mi, mint csapat, olyanok voltunk neki, mint a családja. Utolsó pillanatáig elkísértük, fogtuk a kezét, és megmutattuk neki, hogy nincs egyedül. Mélyen megérintett az a hála és bizalom, amit irántunk tanúsított. Az ilyen élmények mutatják meg nekem, mennyire értékes a munkánk.
Hogyan látja személyesen ennek a hivatásnak a jövőjét? Megkönnyítheti-e az innovatív technológia az ápolók mindennapjait?
Igen, mindenképpen! A technológiai fejlesztések sok területen támogathatnak, legyen szó digitális dokumentációs rendszerekről, modern mobilizációs eszközökről vagy robotika használatáról a fizikailag megterhelő tevékenységek tehermentesítésében. Fontos azonban, hogy az ember maradjon a középpontban, és a technológia támogatásként szolgáljon, ne pedig az emberi közelség és törődés helyettesítőjeként.
Mit kíván szakmai jövőjére nézve?
Azt kívánom, hogy az ápolói szakma nagyobb megbecsülést kapjon, mind társadalmi, mind politikai szempontból. A jobb személyi állomány, a tisztességes munkakörülmények és a megfelelő fizetés elengedhetetlenek az ápolás minőségének hosszú távú biztosításához. Emellett remélem, hogy a fókusz továbbra is a holisztikus és emberközpontú gondozáson marad, mert az ápolás több mint szakma – az egy hivatás!
Köszönöm a beszélgetést!
