Az Arktisz egyedülálló természete, lenyűgöző volta és sérülékenysége, valamint az arktiszi régiók gyors változásai képezik a kiállítás tematikus kiindulópontját. Az éghajlatváltozás jól látható és mérhető hatásai, de az ezek által elindított geopolitikai változások is, az Arktiszt a világszintű figyelem középpontjába állították. A kiállítás ennek az egyedülálló ökoszisztémának a sokszínűségét és szerepét világítja meg különböző szemszögekből. Rávilágít arra, hogy az Arktisz meghatározó globális szerepe révén ma minden ember életével szorosabban összefonódik, mint valaha.
Ausztriának 150 éve van közvetlen kapcsolata az Arktisszal: 1873 novemberében az „Első Osztrák-Magyar Északi-sarki Expedíció” (más néven Payer-Weyprecht expedíció) tagjai először léptek az általuk felfedezett Ferenc József-földre. Az erről az útról hozott zoológiai tárgyak ma a bécsi NHM gyűjteményeit gazdagítják. Az expedíció tapasztalataiból Carl Weyprecht alapvető téziseket dolgozott ki a modern sarkkutatáshoz. Erre épülve került sor 1882-1883-ban az „Első Nemzetközi Sarkévre”; Ausztria saját kutatóállomással vett részt a Jan Mayen-szigeten.
Ma az Osztrák Sarkkutató Intézet (APRI) koordinálja a sarkvidéki tudományok terén végzett kutatást és nemzetközi együttműködést Ausztria számára. A Grazi Egyetemmel együttműködve éppen azon dolgozik, hogy létrehozza az első állandó osztrák sarkkutató állomást Kelet-Grönlandon. A bécsi Természettudományi Múzeum (NHM Wien) projektpartnereként az APRI szakértői részt vesznek a kiállításban, a kutatónők reflektorfénybe kerülnek, és beszámolnak kutatási területeikről. A globálisan hálózatba kapcsolt korban az Arktisz már nem a világ végén van, hanem úgymond a küszöbünkön. És hirtelen az Arktisz mindannyiunk ügyévé válik!
