Aki kerüli a változást, jobban, mint a bajt, mit tehet a baj ellen?
Gottlieb Biedermann, a jómódú és öntelt polgár prototípusa, nyugtalan a lapokban olvasható gyújtogatások miatt. Ennek ellenére beenged a házába két ismeretlent, bár azok kezdettől fogva jelzik, hogy fel akarják gyújtani azt. Miközben Biedermann szó szerint „hízeleg” – vendégül látja a két alakot, megértést tettet feléjük, és megpróbál szolidaritást vállalni velük –, ők leplezetlenül sorra hordják fel a benzineshordókat a padlásra.
A Biedermann és a gyújtogatók az Andorra mellett a svájci író, Max Frisch egyik legismertebb színdarabja. Az 1958-ban a zürichi Schauspielhausban bemutatott „tanmese tanulság nélkül” darabot Frisch éles elméjű politikai példázatként alkotta meg a polgári félelmekről, valamint a totalitarizmussal való szolidaritás kudarcra ítélt stratégiáiról, amellyel az egyén a saját egzisztenciáját próbálja védeni.
Stephanie Mohr, akit a Der Himbeerpflücker című maró gúnnyal teli komédia rendezéséért ünnepeltek, a nagy svájci író művét – amely a jelenlegi fenyegetettségek tükrében mit sem veszített aktualitásából – többek között Johannes Krisch közreműködésével állítja színpadra a Theater in der Josefstadtban.
