Marc Chagall (1887 – 1985) a 20. század egyik leghíresebb művésze, akinek egyedülálló életműve az 1905-től az 1980-as évekig terjedő korai alkotásaival kezdődik. A kisvárosi Vityebszkben (a mai Belaruszban) felnőtt művész egy ortodox
zsidó-hasszid munkáscsalád gyermekeként, korai gyermekkori élményei egész pályafutása során meghatározóak maradtak.
Chagall fantasztikus és költői képi világa lenyűgöző, és – bár ismerősnek tűnnek – mindig újabb rejtélyeket vet fel. Művészi tevékenysége stílusilag és tartalmilag egyaránt a tradíció és az avantgárd között mozog.
Az anyaság és a születés, a halál és a szerelem központi témákként uralják Chagall képeit, amelyeket az évek során ismétlések és variációk révén reflektál, és új megvilágításba helyez. Az ezekben visszatérő motívumok, mint a kakas és a szamár, a tehén vagy a hal, egy változékony, fantasztikus kozmosz jelentésükben rugalmas részeiként funkcionálnak. Chagall kompozícióinak és képi világának látszólagos ellentmondásai és kontrasztjai a művész „logikátlan logika” iránti keresését tükrözik, amellyel a hagyományos képi formákhoz egy pszichikai dimenziót ad hozzá.
Az Albertina kiállítása a művész minden alkotói korszakából származó, mintegy 100 alkotást felvonultatva az élet legősibb és legegyetemesebb témáival való élénk párbeszédre összpontosít, feltárva a „lehetetlen lehetőségek” sokféleségét.
