A válságokat úgy kell megünnepelni, ahogy jönnek.
Ez a mottója a radikális optimista Clemens Maria Schreinernek. Tartson hát egy rövid szünetet a savanyú ábrázatoktól, nézze a dolgok hátrányait pozitívan és lazán. Mert a nyugalom kikapcsolódáshoz vezet. Ha a pohár így is félig üresnek tűnik, akkor egyszerűen csak hiányoznak a jégkockák.
A várakozást tortáknak kell követniük. Schreiner tehát behűti az ingyen sört, felbátorítja a sajtos sünit, és meghívja közönségét a katartikus válságünnepre. Nem dédelget már sötét gondolatokat, inkább színes girlandokat aggat fel. Pozitív töltetűen és harmonikusan hangolva több megoldást talál, mint problémát, és sehol sem találja a kákán is a csomót. A búslakodás helyett támadást indít – de ma nem a forgácsok, csak a konfetti repül.
Szóval: tessék beljebb fáradni! A cipőt nyugodtan rajta lehet hagyni, az ajándékot pedig tegyék oda a többiekéhez, kérem. Hagyjuk magunk mögött közösen a válságot – és várjuk a következőt. Korántsem jó minden – de idővel minden jobb lesz.
