A századforduló csillogó Bécsében a nagy színpad találkozik a nagy érzelmekkel: „A csárdáskirálynő”, Kálmán Imre remekműve, Sylva Varescu sanzonénekesnő történetét meséli el, aki küzd a nemesi származású Edwin iránt érzett szerelméért – egy olyan szerelemért, amelyet társadalmi konvenciók és családi intrikák fenyegetnek. Amikor Edwint arra kényszerítik, hogy eljegyezzen egy grófnőt, Sylva váratlan megjelenése zavart és szenvedélyt vált ki.
Az 1915-ben bemutatott operett nemcsak a Monarchia fénykorát tükrözi, hanem annak hanyatló pompáját is a háború és felfordulás jellemezte Európában. Magával ragadó zenéjével, felejthetetlen csárdásdallamaival és az összetéveszthetetlen magyar hangzással „A csárdáskirálynő” egy időtlen klasszikus maradt, amely az könnyedség és a mélység között egyensúlyoz.
Johannes Erath rendezésében Kálmán műve a színház szerepéről szóló elmélkedéssé válik a válság idején: vajon egy zene, humor és elegancia teli este megérintheti-e az emberek lelkét akkor is, amikor a körülöttük lévő világ éppen összeomlani látszik?
