A „Szép Heléna”-val Jacques Offenbach zökkenőmentesen tudta folytatni az „Orfeusz az alvilágban” című opera buffo sikerét. Ez ugyanúgy parodizálja a klasszikus ókort. Offenbach operettjeit mindig is komikus erkölcsi színházként tervezték. Ezek a kor társadalmi témáit minden rétegen keresztül kritikus módon, gyakran frivol módon, sok bőrfelületet mutatva, de mindenekelőtt szellemesen szolgálták ki.
A görög mitológia a jó történetek igazi kincsesbányája. Ez adja az alapot a „Szép Heléna” új színpadra állításához a tabori kastélyban. Egy nem elhanyagolható tartalmi változtatást azonban mégis megengedtek maguknak. A történet ugyanis nem az ókori Görögországban, hanem 2023-ban játszódik, ráadásul pont egy dél-burgenlandi wellness-szállodában.
Volt már jobb időszaka is a Tabor wellness-templomának. Régebben a szépségmániás high-society biztosította az ügyes Kalchas szállodaigazgatónak a szép hasznot. Ma viszont akut vendég- és személyzethiány uralkodik. Az egyetlen turistacsoport, amely még a régi idők csillogására emlékeztet, Menelaosz spártai király és kísérete, a görög királyok és hősök, akik az örök fiatalságot keresik Burgenlandban. Az öreg Menelaoszt felesége, Heléna kíséri – végül is ő a világ legszebb asszonya.
A Szép Helénát azonban kevésbé érdekli zavarodott férje, mint inkább az Ida-hegy legendája. Eszerint ugyanis Venus istennő személyesen ígérte oda egy fiatal és rendkívül vonzó pásztornak a világ legszebb asszonyának szerelmét. És ez csak maga Heléna lehet – ami akaratlanul is hatással lenne a házasságára. A végzetes kúra árnyai már előre vetülnek, és amikor Paris nevű pásztor valóban megjelenik a wellness-templomban, hogy meghódítsa Helénát, megkezdődik a pergő vígjáték. Szellemi párviadal, a férj megszabadítása, egy cselszövő szállodaigazgató, az erkölcsi szürkezónák kitapogatása és egy álom, amely nem is volt az.
