Mozart „A Varázsfuvola” című műve kollektív kulturális örökség és a legtöbbet játszott opera. Magában egyesíti a varázsmesét és a fejlődésregényt, a szabadkőműves szimbolikát és a 18. századi bécsi külvárosi színházak hagyományát. Rejtélyes és ellentmondásos, és pontosan ez a minősége. A Bécsi Népi Operában Mozart univerzális műve a repertoár fix csillaga.
De miről is szól valójában A Varázsfuvola? Már Alfred Einstein zenetudós is felismerte, hogy „minden egyes ember és minden generáció” valami mást talál a műben. Henry Mason rendezése tanúskodik erről az örök aktualitásról: a gyámság alóli felszabadulás és a régi hatalmi struktúrák, az önrendelkezésért folytatott küzdelem, sőt még a világklíma megmentése is teret kap az ő változatában, amelynek sikerül ezeket a témákat mesésen játékos módon, minden generáció számára feldolgoznia.
