A „La Strada Graz“ fesztivál 25. jubileuma alkalmából készült el az egész estés „La Melodia della Strada” című mű. A darab ősbemutatója 2022 nyarán volt a Graz-i Operaházban, egy színpadra állított színházi koncert keretében. Most ismét látható a Porgyban.
Ez a végigkomponált műsor határozottan teátrális jellegű. Nagyzenekari hangzással fürdőzik Federico Fellini barokk, gazdag és fantasztikus képi világában. Távolról – és szó szerinti idézetek nélkül – emlékezik meg szoros útitársa és fontos művészeti partnere, Nino Rota csodálatos filmzenéiről. Az Orjazztra alapelve, miszerint minden zenész zenei egyéniségként, hosszas improvizált szólóval lép ki a kollektívából, majd tér vissza oda, itt egy filmes eljárást is tükröz. Mégpedig a nyilvános térből, egy társadalomból, csoportból vagy közösségből való zoomolást az ember egészen személyes, összetéveszthetetlen és egyedi világába.
Szereposztás
Lisa Hofmaninger, Patrick Dunst, Yvonne Moriel, Ilse Riedler, Robert Unterköfler, Florian Bauer – szaxofon, klarinét, fuvola
Gerhard Ornig, Lorenz Raab, Dominik Fuss – trombita, szárnykürt
Alois Eberl, Daniel Holzleitner, Christina Lachberger – harsona
Viola Hammer – zongora
Judith Ferstl, Marc Mezgolits – nagybőgő
Judith Schwarz, Marton Juhasz – dob
Christian Muthspiel – kompozíciók, zenekarvezető
Jegyek
Christian Muthspiel az Orjazztra Viennáról
A nagyzenekari felállások a jazzben ritkasággá váltak. Többek között a gázsik elmúlt évtizedbeli csökkenése miatt vész el egy olyan kultúra, amely a 20. század egyik legnagyobb zenei találmányának történetét formálta. Duke Ellingtontól Carla Bley-ig, a Sun Ra Arkestrától a Vienna Art Orchestráig a nagy létszámú zenekarok mindig is az improvizált zene kánonjához tartoztak.
A 18 tagú Orjazztra Viennával most – az idők szavát figyelmen kívül hagyva – valóra váltom saját jazz-zenekarom álmát, amelyet a Vienna Art Orchestrából való 2004-es távozásom óta dédelgetek.
Ausztria és Bécs jelenleg hihetetlenül sűrű fiatal, nagyszerű zenészekkel teli színtérrel rendelkezik, akik sok saját zenekarban játszanak, kíváncsiak, kísérletező kedvűek, világra nyitottak és mindannyian nagyon képzettek, így technikailag is a legmagasabb szinten muzsikálnak.
Az Orjazztra túlnyomórészt a hazai szcéna fiataljaiból áll, szokatlan felállású: dupla ritmusszekcióval (két bőgő, két dob), zongorával, hattagú szaxofon/klarinét szekcióval, három trombitával, két harsonával és egy tubával, így inkább nevezhető kortárs jazz-zenekarnak, mint big bandnek.
Most, 35 évnyi zeneszerzői, karmesteri és hangszerelői munka után, mindig két szék között vagy azokat rendszeresen váltogatva – számos jazzbanda vezetésétől egy Mahler-szimfónia dirigálásáig, szimfonikus zenekari kompozícióktól az Ö1 szignáljainak gyártásáig –, az Orjazztra a következő években zenei fókuszpontommá és ezen tapasztalatok összegzésének legnagyobb közös metszetévé válik:
Zenekari megközelítés a kortárs jazzhez komplex partitúrákon keresztül, amelyek ugyanakkor megfelelő improvizációs szabadságot biztosítanak az egyéni szólistáknak, hangzásilag pedig egy akusztikus – ez esetben tudatosan elektronika-mentes –, a klasszikus zenekari játék erényein edzett együttjáték jellemzi.
