A salzburgi Saalachtal völgyében életre kel a történelem: a Fort Kniepass számos látnivalóval nyitotta meg kapuit. A látogatókat a kultúra, az akció és a gasztronómia olyan elegye várja, amely izgalmas módon egészíti ki a történelmi környezetet.
A csúszdától a szabadtéri arénáig
A Salzburger Burgen und Schlösser gondos felújítást hajtott végre az erődítményen, és a területet turisztikai látványossággá fejlesztette. Maximilian Brunner, a Salzburger Burgen und Schlösser ügyvezetője hangsúlyozta a projekt jelentőségét: „Célunk az volt, hogy láthatóvá és megtapasztalhatóvá tegyük az erődítményt.”
Az erőd számos látnivalót kínál. A völgyből a Fort Kniepass erődítményéig vezető, mintegy 55 méter szintkülönbségű KniePASS élményösvény tizenkét állomáson keresztül tematizálja a határok különféle formáit, és arra hívja a látogatókat, hogy gondolkodjanak el saját korlátaikról. Azok számára, akik nem gyalog szeretnének visszatérni a völgybe, a 150 méter hosszú csőcsúszda nyújt kalandot, amely látványosan kanyarog az erődtől a völgy felé. Kényelmes filc ülőzsákokban, akár 35 km/h-s csúcssebességgel száguldhatnak lefelé, először egy vízszintes köríven keresztül, majd a gyors csúszás a látogatóközpont fedett játszóterén ér véget. A csúszdában speciális fény- és hangeffektek, valamint időmérés gondoskodik a további izgalmakról.
Az új látogatóközpont a Fort Kulinarik étteremmel regionális specialitásokat kínál modern környezetben, és egy 80 négyzetméteres fedett játszótér egészíti ki. 2025 őszétől egy fermentációs központ bővíti a kínálatot, amely az egészséges táplálkozással kapcsolatos workshopokat kínál.
A szabadtéri aréna akár 500 látogatót befogadó kulturális események színhelye lesz. Az iskolai osztályoknak és csoportoknak szóló speciális programok a Fort Kniepasst az oktatási kirándulások számára is érdekessé teszik.
Mozgalmas történelem
A Fort Kniepass fenségesen magasodik a salzburgi Saalachtal völgye fölé. A történelmi határőrállomást először 1350-ben említették 'Chniepoz' néven. 1613-ban Markus Sittikus érsek sziklarobbantásokkal szélesíttette ki a Saalach menti völgyszorost. A harmincéves háború idején, 1621-ben Paris Lodron érsek tovább bővítette az erődöt. Mivel nem érintették harci cselekmények, eredeti állapotában maradt fenn, és később reprezentatív épületként, valamint lövészállásként szolgált.