A Salzburger Saalachtalban megelevenedik a történelem: a Fort Kniepass a közelmúltban számos látnivalóval nyitotta meg kapuit. A látogatókat a kultúra, az akció és az élvezetek olyan keveréke várja, amely izgalmas módon egészíti ki a történelmi környezetet.
A csúszdától a szabadtéri arénáig
A Salzburger Burgen und Schlösser gondos felújítást hajtott végre az erődön, és a területet turisztikai látványossággá fejlesztette. Maximilian Brunner, a Salzburger Burgen und Schlösser ügyvezető igazgatója kiemelte a projekt jelentőségét: „Célunk az volt, hogy az erődöt láthatóvá és átélhetővé tegyük.”
Az erőd számos látnivalót kínál. A völgyből a Fort Kniepass erődítményéig vezető, mintegy 55 méter szintkülönbségű KniePASS élményút tizenkét állomáson keresztül mutatja be a határok különböző formáit, és arra ösztönzi a látogatókat, hogy gondolkodjanak el saját határaikon. Azoknak a kalandvágyóknak, akik nem gyalog szeretnének visszatérni a völgybe, rendelkezésre áll a 150 méter hosszú csőcsúszda, amely látványosan kanyarog az erődtől a völgyig. Kényelmes filc ülőzsákokban, akár 35 km/h-s csúcssebességgel száguldhatnak le a látogatók a csúszdán, amely egy vízszintes körforgalom után a látogatóközpont fedett játszóterén ér véget. Különleges fény- és hangeffektek, valamint a csúszdában elhelyezett időmérő teszi még izgalmasabbá a kalandot.
Az új látogatóközpont a Fort Kulinarik étteremmel regionális specialitásokat kínál modern környezetben, és egy 80 négyzetméteres fedett játszótérrel egészül ki. 2025 őszétől egy fermentációs központ is bővíti a kínálatot, amely az egészséges táplálkozással kapcsolatos workshopokat kínál.
A szabadtéri aréna kulturális rendezvények helyszínéül szolgál, amely akár 500 látogatót is vonzhat. Az iskolai osztályoknak és csoportoknak szóló speciális programok a Fort Kniepasst az osztálykirándulások számára is érdekessé teszik.
Mozgalmas történelem
A Kniepass erőd fenségesen emelkedik ki a salzburgi Saalachtal völgyében. A történelmi határállomást először 1350-ben említették ‘Chniepoz’ néven. 1613-ban Markus Sittikus érsek sziklarobbantásokkal szélesíttette ki a Saalach menti völgyszorost. A harmincéves háború alatt, 1621-ben Paris Lodron érsek tovább bővítette az erődítményt. A harci cselekmények hiányának köszönhetően az épület nagyrészt eredeti állapotában maradt fenn, és később reprezentatív épületként, valamint lövészállásként szolgált.
