Fejedelmi pillanatok és a tiszta természet Liechtensteinben

Tudja, mekkora a világ hatodik legkisebb állama? Ez a vékonyka ország mindössze 160 négyzetkilométeren terül el, körülbelül 25 kilométer hosszú, és Vorarlberg, valamint St. Gallen kanton között fekszik. Aki a Rajna partján, Feldkirch közelében indul útnak, hamar eléri az ország déli végét, és máris Svájcban találja magát. Ám érdemes pár napot rászánni Liechtenstein felfedezésére. Egy ország, amely elsősorban pénzügyi központként ismert, de ennél sokkal többet kínál.

Aki először hallgat interjút az államfővel, II. János Ádám herceggel, vagy fiával, Alajos liechtensteini örökös herceggel, azt hiheti, hogy Bécs előkelő Hietzing kerületében jár. Ott a polgári családok nyelvezete még mindig a jellegzetes „schönbrunni” hangszínnel bír. Az akcentus nem véletlen: Őfensége II. János Ádám iskolásként a bécsi Schottengymnasiumban tanult. A hercegség kultúrája és történelme hagyományosan szorosan összefonódik Ausztriával.

A fejedelmek Habsburg-monarchiával való kapcsolatai miatt Liechtenstein 1919-ig Ausztriához húzott. Az ország születése 1719-re tehető, amikor VI. Károly császár egyesítette Vaduz grófságát és Schellenberg uradalmát, a területet pedig Liechtenstein birodalmi fejedelemséggé emelte. 2019-ben így az államalapítás 300. évfordulóját ünnepelték, az ország pedig valami maradandót szeretett volna alkotni a lakosság és a vendégek számára. Ez sikerült is a Liechtenstein-úttal, egy 75 kilométeres, túrázóknak és kerékpárosoknak szánt útvonallal, amely mind a tizenegy községen keresztülhalad.

Aki nekivág a Liechtenstein-útnak, nemcsak az egyedülálló természetet és a liechtensteini települések szépségét ismeri meg, hanem a fejedelemség mozgalmas történelméről is sokat megtudhat. Útközben a túrázók és kerékpárosok 147 élményállomás mellett haladnak el, amelyek történelmi helyszínekhez vagy eseményekhez kapcsolódnak. Az út legfőbb látnivalói közé tartozik a Vaduzi vár, ahol a hercegi család ma is él, a Schellenberg várrom, a Gutenberg-vár, a Benderni templomdomb és a Vaduzi kormányzati negyed. Öt napi szakaszban kényelmesen bejárható az ország. Összesen körülbelül 2000 méter szintkülönbséget kell leküzdeni, a nettó gyaloglási idő mindössze 21 óra.

Naponta három-öt óra gyaloglással számolnak. Így bőven marad idő városnézésre és betérőkre. Hogy a túra még kényelmesebb legyen, a vendégek a tipikus túraszállodákhoz hasonlóan csomagszállítást is igényelhetnek. A bőröndöket és utazótáskákat reggel elszállítják, és délután már a következő szálláshelyen várják a vendégeket. A reggelis panzióktól a luxusszállodákig minden pénztárcának megfelelő ajánlat megtalálható. 

Ha már a pénztárcánál tartunk: 1923 óta az ország egy vámegyezmény révén közigazgatásilag és gazdaságilag is szorosan kötődik a szomszédos Svájchoz. Ezt a százéves jubileumot tavaly ünnepelték meg nagyban. Immár 101 éve a svájci frank a liechtensteini fizetőeszköz. A valuta jó béreket biztosít a munkavállalóknak, a vendégek számára viszont magas árszintet a szupermarketekben és éttermekben. Egy főételért könnyen elkérnek 40 frankot – ami átszámítva nagyjából ugyanannyi euróban. A szállások árai a németországi és ausztriai árakhoz hasonlóak. 

Természetesen a Liechtenstein-út szakaszai egyenként is élvezhetők. Aki szívesen sétálna a síkságon egy természetvédelmi területen, gólyákat és kétéltűeket figyelne meg, vagy nősziromot fényképezne, annak érdemes tavasszal, június elejéig ellátogatnia a Ruggeller Rietbe. A 90 hektáros tőzegláp a Rajna közelségének köszönhetően virágzik. A túra- és kerékpárutak piknikkel egybekötött kirándulásra csábítanak.

Az alpesi túrák iránt érdeklődő vendégek számos más útvonal mellett két olyan ösvényt is találhatnak, amelyek elnevezése szorosan összefonódik a hercegi családdal. A Fürstensteig és a Drei-Schwestern-Steig (1898-ban nyílt meg) merész hegyi ösvényeknek számítanak, amelyeket egy kilátásban gazdag gerincút köt össze. A legmagasabb pont a Kuhgrat (2123 m). Lenyűgöző kilátást nyújt a Rätikonra, valamint a svájci és vorarlbergi hegyekre. A 12 kilométeres, mintegy 800 méter szintkülönbségű, magashegyi terepen biztos léptekre van szükség. Az út tömegközlekedéssel jól megközelíthető.

Gina hercegné II. János Ádám rendkívül népszerű és a néphez közel álló édesanyja volt. Az elnevezését viselő Fürstin-Gina-Weg a hegyi faluból, Malbunból vagy a Sareis ülőlift hegyi állomásától (1993 m) indul, felvezet az Augstenbergre (2359 m), majd a virágokkal teli gerincen halad – bár magashegyi, de jól biztosított úton – lefelé a liechtensteini alpesi egyesület Bettlerjochnál (2108 m) található Pfälzerhütte menedékházához. Itt 10,7 kilométert és 850 méter szintkülönbséget kell leküzdeni.

A motivált túrázók a Pfälzerhüttében elfogyasztott frissítő után megmászhatják a Naafkopfot (2571 m), majd a tehenek legelőin keresztül visszatérhetnek Malbunba, vagy még lejjebb ereszkedhetnek egy romantikus völgyön át Steg településére (buszmegálló). A törpeállam Liechtensteinben a főváros is kicsi, Vaduz gyalogos zónája a Städtle (Kisváros) nevet viseli. És bár ezen az utcán gyorsan végig lehet sétálni, az északi körforgalom és a déli végen található kormányzati negyed között összesen hat jelentős múzeum található.

A legszembetűnőbbek a Liechtensteini Művészeti Múzeum és a Hilti Art Foundation, egy fehér és egy fekete kocka, amelyek egymás mellett állnak. Nemcsak a tartalom, hanem a külső borítás is figyelemre méltó objektum. A művészeti múzeum építészei, Morger & Degelo, valamint Christian Kerez 2002-ben elnyerték a nemzetközi Balthasar Neumann-díjat. A fekete színű cementből és fekete bazaltkőből készült „fekete doboznak” nincsenek ablakai. Az építészetben ezt „zárt épülettömegnek” nevezik. Az épület külső felületébe ágyazott folyami kavicsok a Rajna-völgy tájával való kapcsolatot hivatottak érzékeltetni.

Kulturális ellentétként szolgál a Liechtensteini Postamúzeum, amely bepillantást enged a postaszolgálat 15. század óta tartó fejlődésébe. A filatelisták számára kötelező, de azoknak is izgalmas, akik eddig nem mélyedtek el a bélyeggyűjtés témájában. II. János herceg egy Ausztriával kötött postai egyezménynek köszönhette az engedélyt, hogy 1912. február 1-jétől bélyegeket nyomtathassanak. Ám Liechtenstein csak az első világháború után közeledett politikai okokból Svájchoz, ami egy új bevételi forrást indított el a szegény kis országban. 

A fénykorban – az 1950-es években – 70 000 előfizető kapott a világ minden tájáról minden új kiadást, ami az államkassza egyharmadát töltötte meg évente. Ma még mindig 40 000 gyűjtő van, aki minden új liechtensteini bélyeget albumba helyez. Az ország jólétét azonban már régóta olyan nemzetközi iparvállalatok biztosítják, mint a Hilti vagy az Ivoclar, valamint a pénzügyi szektor.

A Liechtensteini Kincstárban 150 értékes tárgyat állítottak ki, amelyek igencsak színes gyűjteményt alkotnak. A Fabergé-tojástól kezdve az Apollo-17 küldetés holdkőzetén és az első bélyegen át egészen annak a másolatáig, amit máshol koronának neveznének. 

Liechtensteinben a hercegi család szívesen gyakorolja a visszafogottságot. Bár vagyonosabbak, mint III. Károly király, a liechtensteini hercegek sem testőrökkel, sem luxusautókkal nem közlekednek; eljárnak bevásárolni a szupermarketbe, és sosem szerepelnek a bulvársajtóban. Így történik, hogy az uralkodó fejfedőjét nem koronának, hanem hercegi süvegnek nevezik, pedig azt 1626-ban Daniel de Briers ékszerész 26 gyönggyel, 30 nagy és 99 kis gyémánttal díszítette. A turisták lépten-nyomon találkoznak ezzel az állami jelképpel. A „hercegi süveg” nevű édesség, a kis aranykoronával díszített ceruzák és számtalan egyéb szuvenír várja a múzeumi boltokban és ajándéküzletekben, hogy a fejedelemségbeli látogatás emlékeként magukkal vigyék őket.