Vastag jég, dermesztő hideg és rengeteg hó: a „Le Commandant Charcot” hajó pont ilyen környezetben érzi igazán otthon magát. Nem is csoda, hiszen a francia sarkkutatóról, Jean-Baptiste Charcot-ról elnevezett hajó osztozik névadója sarki és antarktiszi szeretetében. Ráadásul igazi erőgép: 150 méter hosszú, 28,3 méter széles és 31 700 tonnát nyom – ez több mint 20 000 autó súlya! Január vége van, és a 2021. július 29-én vízre bocsátott első hibrid meghajtású sarki expedíciós hajó Kelet-Kanada tartományi fővárosa, Québec előtt horgonyoz.
A hajó történelmet ír
Frissítő –21 fok van, az időjárás-alkalmazás szerint pedig a hőérzet akár –27 fok is lehet. Ami eddig kanadai értelemben vett frissesség volt, az most expedíciósan hidegnek számít. Cserébe viszont ragyog a téli nap, és ragyogó kék égbolt köszönt minket. A hajó és legénysége az elmúlt napokban történelmet írt: első tengerjáró hajóként a francia Ponant hajózási társaság „Le Commandant Charcot” hajója télen közlekedett a részben befagyott Szent Lőrinc-folyón – az Atlanti-óceántól egészen Québecig. Este indul a tizenegy napos hajóút az ellenkező irányba, Új-Fundland előtt fekvő Saint-Pierre szigetéig.
Ez egy exkluzív utazás maximum 245 utas számára. De mi csak 118-an vagyunk, akikről 12 nemzet 190 fős legénysége gondoskodik. Az indulásig mindenki Québec lélegzetelállító hátterét csodálja. Majdnem 1000 kilométerre vagyunk a nyílt tengertől, mégis érezni az Atlanti-óceán erős árapályát, annyira, hogy a Szent Lőrinc-folyó jégtáblái apálytól és dagálytól függően folyásirányba vagy azzal szembe mozognak. Most a vizet vékony, havas jégréteg borítja, és mindkét parton erdős dombok köszöntenek.
Teljesen exkluzív All Inclusive
Amikor a táj eltűnik az éjszaka sötétjében, ez a legjobb alkalom a rendkívüli hajó felfedezésére. Ez az egyik legexkluzívabb all-inclusive hajóút, ahol szinte minden benne foglaltatik az árban. A különböző fedélzeteken sétálva az az érzésünk támad, hogy egy nemes butikhotelben találtunk átmeneti otthonra, kellemes színvilággal, modern dizájnnal, chill-lounge-okkal és padlótól mennyezetig érő ablakokkal.
A Ponantnál különös hangsúlyt fektetnek a fedélzeti kulináris élvezetekre – ahogy az franciásan illik. Végül is egy igazi hajóútnak élvezetesnek kell lennie. A „Le Commandant Charcot“-n nemcsak egy svédasztalos étterem várja az utasokat a legfelső fedélzeten, amely minden kívánságot kielégít, hanem a „Nuna” is, Alain Ducasse sztárszakács egyetlen à-la-carte étterme hajón. Ami egy nemes pezsgővel aperitifként kezdődik, az finomságokkal a tányérokon és remek borokkal a pohárban folytatódik.
Az ízorgia után irány a pihenés valamelyik társalgóban, ahol beszélgetéssel és koktélokkal múlatjuk az időt, amíg az álom el nem ér minket a kabinunkban. Természetesen ezen a hajón luxusban lakunk: minden kabin erkélyes, a 94 négyzetméteres, két szinten elhelyezkedő Duplex lakosztályokhoz még egy 26 négyzetméteres privát terasz is tartozik. De a legegyszerűbb kategóriában is édesek az álmok.
„Fehér vidék” a Saguenay-fjordnál
Ébredéskor a hajó már a Saguenay folyón, a Szent Lőrinc-folyó mellékfolyóján halad. 100 kilométerével a világ egyik leghosszabb fjordja. A folyó teljesen be van fagyva, mögöttünk csak egy keskeny hajózható csatorna, amelyet a hajó képez, miután az orránál töri a jeget, hátul pedig „kiköpi” a nagy jégdarabokat. Az itteni régiót „fehér vidéknek” nevezik, mert a hegyekben akár tíz méter hó is esik. Most -25 fok van, de nyáron akár +35 fokra is felmelegszik az idő.
A „Le Commandant Charcot” egyre lassul, amíg meg nem áll a folyó közepén a jégben. La Baie előtt horgonyzunk a befagyott Ha!-Ha!-Bay-ben – nem vicc! Hosszú ideig Kanada ezen része magányos, elszigetelt volt, amelyet csak a jégmentes időszakban lehetett hajóval megközelíteni. Ma hat út köti össze a francia nyelvű kelet szomszédos régióival. A lakosság csaknem kétharmada nem beszél angolul.
Amikor a hajó leengedi a rámpát, és rálépünk a jégre, azonnal érezzük a metsző hideget. Vágja a bőrt, és azonnal vérvörössé teszi. Vastag narancssárga parkákba bugyolálva, műszőrme szegélyű kapucnival – amelyet az utazás után emlékbe haza is vihetünk –, baktatunk a hómobilok felé, amelyek a környék látványosságához visznek minket. Amikor ugyanis a Saguenay-folyó jege legalább 30 centiméter vastag, megkezdődik a jéghorgászat szezonja. Néhány évvel ezelőtt még december közepén kezdődött, manapság a klímaváltozás miatt egy hónappal később. A szezon március közepéig tart, amíg egy jégtörő el nem érkezik, és ki nem rúgja a jeget a horgászok lába alól.
A jéghorgászok ideiglenes városa
A fjord hat pontján akár 1000 kunyhó is áll a jégen. „Ezek nem csak a horgászathoz kellenek, sokan csak buliznak bennük sörrel és pálinkával” – meséli egy horgász. Két hónapig élvezi itt a hobbiját. A kunyhójában kályha, kiskonyha és emeletes ágy van, mert néha az éjszakát is a jégen tölti. A folyó feneke 150 méterrel alattunk van. Főleg tőkehalra vadásznak. A kunyhó közepén lévő jéglyuk egy laposhalnak túl kicsi lenne. Vannak azonban más kunyhók is, amelyek kerekeken állnak, és amelyeket ilyen esetben egyszerűen félre lehet tolni, hogy megnagyobbítsák a lyukat, és kihúzzák a gigantikus zsákmányt a jégre.
A horgászok ideiglenes városának derékszögű utcái vannak, utcanév- és még közlekedési táblákkal is. A hómobilok mellett nagy pick-upokat látni a jégen, sőt még utánfutós traktorokat is, amelyeken a kunyhókat szállítják. A jégen színes fa horgászkunyhók állnak, amelyek néha stílusos apró házaknak tűnnek, de vannak egyszerű sátrak is. És mobilvécékkel minden esetre felkészültek. Egyébként én is kipróbáltam a szerencsémet jéghorgászként: nyugodt tevékenység, miközben dörzsölöd a kezedet a melegért, a jéglyukba nézel és vársz. Nem fogtam semmit, de nem lehet mindenhol sikeres az ember.
Szibériai huskykkal az erdőkön át
Másnap kora reggel vár ránk a következő kirándulás, amely a Ponantnál szinte mindenhez hasonlóan benne van az árban: kutyaszánozás szibériai huskykkal a hátországban. Hómobilok vesznek fel minket közvetlenül a hajóról. Tíz perc és a havas jégen át tett vad száguldás után – bölcsen teljes arcvédős sisakkal felszerelve – érjük el a szárazföldet, ahol egy busz visz be minket a havas erdőbe egy farmra. Már messziről hallani 80 kutya ugatását.
Először bemelegítésként bemegyünk egy kis faházba egy izzó vaskályhával, majd kettesével kapunk egy-egy szánt négy kutyával. A vezetők bemutatója végtelenül egyszerű: a huskyk ugyanis csak két jelet ismernek: „Okay”, ami annyit tesz, mint „Go!” vagy „Fuss!”, és „Woooooo”, amivel – remélhetőleg – lassítanak. Szerencsére van lábfék is – mint végső lehetőség a megállásra. A kutyaszánozásnál két szerepkör van: hátul a szánon a musher áll, akinek támogatnia kell a kutyákat, például ha meredekebb emelkedő jön. Előtte ül a szánon a „hercegnő”, aki csak élvezheti az utat, és akár férfi is lehet. A kutyák már az előörömtől ficánkolnak és vonítanak, mert a futás a kedvenc éltető elemük. És indulás. Fékezhetetlen erővel húzzák a négy kutya a szánt az erdőn át.
Néhány másodpercen belül fájdalmas a menetszél nekünk, embereknek, nem csoda a jelzett -26 foknál és a -31 fokos hőérzetnél. De mit nem tesz meg az ember egy olyan természeti élményért az elszigeteltségben, amelyet élete végéig nem felejt el.
Kutatók mindig vannak a fedélzeten
A „Le Commandant Charcot” nemcsak egy exkluzív üdülőhajó a legmagasabb élményminőséggel, hanem a szűzútja óta tudósok munkahelye is. Saját kutatási programjukból, a Ponant Sciences-ből éppen három ember van a fedélzeten, ehhez jönnek további tudósok a világ minden tájáról. A hajó folyamatosan adatokat gyűjt, amelyek nyílt adatként állnak a világ kutatói rendelkezésére. Így mérik a jég vastagságát és hőmérsékletét, valamint a tenger sótartalmát. Egy embermagasságú berendezést számtalan szenzorral 1200 méter mélyre engednek a vízbe – most először télen is. Ezen túlmenően vizet szívnak fel, és rögtön a fedélzeten vizsgálják. A Ponant kezdetben egymillió eurót fektetett egy vizes és egy száraz laboratórium felszerelésébe, amelyek üzemeltetése évente további félmillió euróba kerül.
Jelenleg a nehézfémekkel való vízszennyezés vizsgálatára összpontosítanak, de a toxikus anyagokat tartalmazó nanoplasztikra is, ami a legnagyobb aggodalmat okozza a kutatóknak. Egyikük azt mondja: „Nanoplasztikot találni egy halban olyan, mint egy szem cukrot egy hatalmas futballstadionban.” De laboratóriumuk lehetőségeivel rátalálnak – sajnos túl gyakran. A tudósok a fedélzeten azonban nem elefántcsonttoronyban élnek, éppen ellenkezőleg. A hajóút utasai ugyanis részt vehetnek bevetéseiken, szakértők előadásait hallgathatják meg a hajószínházban, és közös vacsorákon sok érdekes dolgot tudhatnak meg tőlük.
Az állatvilágról is: A Szent Lőrinc-folyón lévő jégtáblák például életfontosságúak a fókák számára. A kicsinyeiket ugyanis a jégen kell a világra hozniuk. A kezdetben vékony zsírréteggel a kicsik még nem „érettek” a hideg vízre. A klímamelegedéssel azonban a fókák élőhelye erősen veszélyeztetett. Erre kell gondolnom, amikor a mókás állatokat a korlátról figyelem. Még beluga bálnákat is látunk. A világ 80 000 példányából mintegy 10 000 él ebben a régióban. Magát a jeget is órákig lehet figyelni – meditatív élmény. A kutatók kijózanítóbbak, akik elmagyarázzák, hogy 23 különböző jégfajta létezik. Vastagságtól és állagtól függően nevezik például New Ice-nak, Frazil-Grease-Ice-nak, Slush Ice-nak vagy Shuga Ice-nak.
Sept-Îles és Gaspé felé
A következő állomásra, a Szent Lőrinc-folyón kelet felé haladva kb. 400 kilométer után érkezik a „Le Commandant Charcot”: a 25 000 lakosú Sept-Îles várost hét előtte fekvő szigetről nevezték el, és kikötője a hátország vasérclelőhelyei miatt nagy gazdasági jelentőséggel bír. Az ellenkező parton áll Észak-Amerika legnagyobb alumíniumgyára is. A kisvárosi faházakkal sakktáblaszerűen elrendezett utcákon sétálva a szél az előző nap lehullott havat fújja, és a fehér utakon csak igazán nagy autók közlekednek – egyszerűen klasszikusan filmszerű.
Egy kikötőben töltött éjszaka után az üdülőhajó újra tengerre száll, keresztezi az itt több mint 100 kilométer széles Szent Lőrinc-folyót, és a túlsó parton Gaspé felé veszi az irányt. A kisvárost exponált helyzete miatt egy hatalmas félszigeten „a föld végének” is nevezik. A horgonyzás a jég miatt nem könnyű feladat Patrick Marchesseau kapitány számára, akinek a hídját egyébként az utasok is meglátogathatják. De a tapasztalat győz, végül is, ahogy a fedélzeti pletykák tartják, már túlélte szomáliai kalózok túszul ejtését egy másik Ponant-hajón, amit egy gyors Google-ellenőrzés is megerősít.
De most az a cél, hogy felfedezzük a bájos, történelemmel teli helyet. Így egy gránitkereszt emlékeztet a francia felfedezőre, Jacques Cartier-re, aki itt szállt partra 1534-ben. A Berceau du Canada (= Kanada szülőhelye) emlékhely az itt élő mi’kmaq indiánok sátorának másolatából is áll, akik egy érdekes múzeumot üzemeltetnek. A csinos Gaspé-ban tett séta során üzleteivel és éttermeivel egy vicces történetet is elkapok: a lakók évek óta örülnek az elkészült új vasútállomásnak – csak éppen a sínek hiányoznak. Évről évre elhalasztják a vasútvonal csatlakozását. Jelenleg 2027-re ígérik, de „majd meglátjuk”, gondolják Gaspé-ban.
Híres a környék, amely 90%-ban frankofón és 10%-ban anglofón, mint horgászparadicsom három folyón. Itt már elnökök, mint Jimmy Carter is fogtak lazacot, de olyan sztárok is, mint Bing Crosby vagy Sylvester Stallone. Mivel a horgászszerencse amúgy sem pártol hozzám, az ilyen kirándulásokhoz használt sárga iskolabuszok egyikével a Forillon Nemzeti Parkba megyek. Különleges élmény figyelni a jégtáblák táncát a tengeren, amelyek hullámokban találkoznak a jeges parttal. A túra a Cap-des-Rosiers-nél ér véget, ahol Kanada legmagasabb, 1858-ból származó, 34 méter magas világítótornya tornyosul az ég felé. Figyelmeztető fényei ellenére sok hajóroncs hever a tengerfenéken. Nyáron számtalan kék- és púpos bálna vándorol a part mentén, a hátországban sokkal több jávorszarvast, feketemedvét, karibut és hódot találni, mint faházat. A félsziget sűrűn erdősült juharfákkal, amelyekből egy finomság származik: a juharszirup. A világtermelés háromnegyede Québec tartományból származik.
Ismét a fedélzeten, először a bemelegítés következik. A medencés gyógyfürdőben új erőre lehet kapni. De valahogy a kanadai tél a maga -35 fokával már edzetté tett. A „Le Commandant Charcot” tatján lévő íves Blue Lagoon kültéri medencét békén hagyom, a vize ugyanis 30 fokra van fűtve. Jobban szeretem a Snow Roomot jeges polárablakkal és hóval a padon és a padlón. Pucéran a nulla fok alatti hőmérséklet egyenesen melegnek tűnik, annyira megváltoztatott már ez az utazás.
Erő a jégtörő „hasában”
Ez a hidegkúra után leereszkedünk a hajó „hasába”, hogy a jégtörő erejét is szemügyre vegyük. A gépterem a „Le Commandant Charcot“-n egy futurisztikus központ. Főleg cseppfolyósított földgázzal hajtják. 4059 m3 LNG-vel – ami tíz átlagos családi ház térfogatának felel meg – a hajónak két hónapra való energiája van. Folyékony állapotban többet lehet tárolni, mint gázalakban. Ez azonban azt jelenti, hogy az LNG-t -150 fokon kell tárolni, hogy folyékony maradjon. E főhajtómű mellett dízellel is tud menni. A taton két elektromos meghajtás dolgozik 34 megawatt teljesítménnyel. A legnagyobb innováció az 50 tonnás Li-Ion akkumulátor 4,5 MWh-s energiatároló rendszerrel, ami újdonság egy hajón. Röviden: a Ponant ékköve a világ legerősebb nem nukleáris jégtörője, és minden erejével akár 15 méter vastag jeget is áttör.
Egy vihar minden tervet megváltoztat
Erre a „Le Commandant Charcot“-nak pillanatnyilag nincs szüksége. Jégkocka-tengeren át hajózunk a Magdaléna-szigetek felé az Atlanti-óceánon. Amikor Patrick Marchesseau kapitány bemondáson keresztül hirtelen sürgős helyzetértékelésre hív minden utast a színházba, mindenkinek van már sejtése. Egy profi nyugalmával a francia elmagyarázza, hogy az Atlanti-óceán felett vihar készülődik, amely teljesen megváltoztatja terveinket. A hullámzás miatt nem tudunk kikötni sem a Magdaléna-szigeteken, sem hajóutunk eredeti céljánál, Saint-Pierre-ben. Ez a sziget Miquelonnal együtt Franciaország utolsó gyarmati maradványa Észak-Amerikában. Ahelyett, hogy onnan repülnénk haza, a „Le Commandant Charcot”-val több mint 1100 kilométert térünk vissza Québecbe. Az akár 45 csomós szélben néha rendesen dörren, ropog és billeg a hajó – de a vége jó, minden jó! És valamire ez az utazás biztosan megtanított: pár mínusz foktól a mi szélességi köreinken már korántsem kezdek el remegni.
Információk
- Szent Lőrinc-folyó a tél közepén: A riport hajóútját újra 2027. február 13. és 27., valamint 2027. február 27. és március 13. között indítják. Québecből a Szent Lőrinc-folyón végig Gaspéba hajózunk, majd a francia Saint-Pierre szigetre, és végül vissza Cap-aux-Meules, Sept-Îles és a Saguenay-fjordban lévő La Baie érintésével Québecbe. A 15 napos út ára: 23 710 eurótól személyenként.
- További túrák a „Le Commandant Charcot“-val: Az expedíciós hajó 2026-ban többek között az Antarktiszra, Grönlandra és Spitzbergákra, az Északi-fokhoz és a Lofoten-szigetekre, a Balti-tengerről az Északi-tengerre, valamint a földrajzi Északi-sarkra hajózik.
- Élőben a fedélzeten: A „Le Commandant Charcot” útjait élőben is követheti a hajó orrán elhelyezett webkamerán keresztül: webcam.ponant.com/charcot
