schauvorbei.at: Üdvözlünk, Alexander Eder! Örülök, hogy van egy kis időnk beszélgetni ma. 2018 óta pörögnek az események körülötted, legyen szó a színpadról vagy a közösségi médiáról. Hogy néz ki mostanában a mindennapod?
Alexander Eder: Reggeltől estig mindig történik valami. Különféle telefonhívásokat intézek, zenés videókat vágok, koncepciókat és dalokat írok, készítem elő a turnét – és nagyon aktív vagyok a közösségi médiában is.
Még mindig Alsó-Ausztriából intézel mindent, vagy sokat vagy úton?
Alexander Eder: Otthon, Neuhofen an der Ybbs-ben van a hangstúdióm, és tulajdonképpen ott dolgozom a legtöbbet. De minden megvan a laptopomon is, így útközben is el tudok intézni dolgokat.
Az első headliner-turnéd első része véget ért. Milyen érzés volt tudni, hogy a közönség csak érted jött el? Növelte ez a nyomást?
Alexander Eder: Határozottan! Az első saját turné őrületes volt. Amikor elindult az elővétel és fél óra alatt elfogyott 1000 jegy, először fel sem fogtam, mi történik. A turné kezdetére Németországban szinte minden jegy elkelt. A nyomás mindenképpen nőtt. Hozni kell a szintet, el kell varázsolni a közönséget – de hát ezt természetesen mindig kell...
De azért valószínűleg különbség van aközött, hogy vendégfellépő vagy, vagy másfél-két órán keresztül egyedül kell elvinned a show-t, nem?
Alexander Eder: Már a turné előtt is nagyon sok fellépésünk volt, ez mindenképpen hasznos volt. Néhány más előadónál ez nincs így: sokan egyetlen slágerrel törnek be, aztán hirtelen túlterhelve találják magukat 2000 ember előtt. Nekünk szerencsénk volt, hogy azzal kezdtük, hogy 10, 30 vagy 100 ember előtt játszottunk. Ez csak idővel nőtt ki, és folyamatosan tanultunk közben. Időközben mintegy 260 koncertet adtunk, a turné előtt körülbelül 240 volt. Természetesen az ember már ismer egy-két trükköt. Én magam is nagyon szeretek koncertekre járni és ellesni néhány dolgot, mert csak így lehet tanulni.
Hogyan jött létre a színpadi show-d?
Alexander Eder: Minden a saját munkánk, a pirotechnikai koncepciótól az utolsó hangig. A zenei vezetőnk a gitárosunk, Lukas Husak. Ő felel azért, hogy minden úgy szóljon, ahogy kell. A backing trackeket a basszusgitárosunk, Jakob Plochberger készíti, aki a fényekkel is sokat foglalkozik. Közvetlenül egyeztet a turné fénytechnikusával. A dobosunk, Daniel Schatz a műhelyben hegesztett, és ő is részt vett a díszlet tervezésében. Sok kis fogaskerék illeszkedik egymásba, és folyamatosan egyeztetünk. Az eredmény 100 százalékban tőlünk származik. A turné mindannyiunkat nagyon büszkévé tett, erre egész életemben emlékezni fogok. Minden állomás olyan gyönyörű és érzelmes volt. Többször is sírtam a színpadon, mert annyira király volt.
Említetted, hogy te magad is szeretsz koncertekre járni, és ott is figyelsz dolgokat. Mit vettél át a saját show-dhoz, és mely elemek voltak számodra fontosak?
Alexander Eder: Fontos számomra, hogy építsük az energiát és keveset beszéljünk. Mert amikor én elmegyek egy koncertre, szórakozni akarok, tombolni és együtt énekelni. Mindig zavarónak találom, amikor az előadó minden dalhoz elmesél egy történetet. Ilyenkor mindig kicsit megtörik a lendület, mielőtt újra kezdődne. Szerintem jobb, ha az ember folyamatosan pörget, és közben bevonja a közönséget. Például olyan részekkel, ahol a közönség egyedül énekel.
Ezenkívül fontosnak tartom a meglepetéseket. Építettünk például egy saját telefont egy TikTok-speciálhoz. Pirotechnikát használtunk, izgalmas jelmezeket készíttettünk, és a „Kein Liebeslied” című dalt különböző stílusokban játszottuk, a slágertől a heavy metálon át a reggae-ig. Ezek olyan dolgok, amikre a közönség nem számít, és ez adja a különbséget a koncert és az otthoni zenehallgatás között. Természetesen nagy erőfeszítés volt összehozni a show-t, de sosem éreztük annak. Könnyen ment, mert annyira szórakoztató volt.
Ősszel további koncertidőpontok lesznek Ausztriában és Németországban. Terveztek újra meglepetéseket a nézőknek?
Alexander Eder: Igen, rengeteget! Új dalokat játszunk, még több pirotechnikát vetünk be, és új különlegességeink lesznek. Teljesen elborult dolgok fognak történni a színpadon, amikre senki nem számít. Végül is ez a „Nicht ganz normal” (Nem egészen normális) turné – és ehhez már vannak nagyszerű ötleteink. Például, hogy fogunk egy kőkemény slágerdalt, és teljesen áthangszereljük. A legjobb ötletek mindig a közös próbákon születnek. Két hónappal a turné előtt már kész a teljes koncepció, aztán pedig jöhet a folyamatos próbálás.
Néhány időpont ismét Németországban lesz. Mit jelent számodra a német piac? Végül is 2018-ban a „The Voice of Germany”-vel lettél ismert.
Alexander Eder: Sok osztrák előadó mindenképpen Németországba vágyik, hogy ott építsen fel valamit. Nálunk fordítva van. Németországban tízszer akkorák vagyunk, mint Ausztriában. A hazai rádióállomások észre sem vesznek minket. 2022-ben a „Sieben Stunden” volt a legsikeresebb német popdal Németországban, itthon sosem játszották. Emiatt senkire nem haragszom, de azért menő lenne, ha egy kis támogatást kapnánk a saját országunk rádióitól. De talán ez még összejöhet.
Nagyon aktív vagy a közösségi médiában. Milyen szerepet játszik a TikTok, az Instagram és a többi a mindennapjaidban?
Alexander Eder: Igen, a közösségi médiában folyamatosan jelen vagyok, és ebbe rengeteg munka fektettem. Számomra mindig fontos, hogy minden tartalomnak zenei háttere legyen. Mostanáig egyetlen reklámajánlatot sem fogadtam el. Nem vagyok influencer, ezt mindig kihangsúlyozom. A zenémet szeretném reklámozni, nem valamilyen borotvát vagy hajzselét. Alapjában véve óriási pénzek lennének ebben, de ez nem érdekel. Csak azt akarom, hogy az emberek hallgassák a zenémet.
Az Instagramon és a TikTokon úgy tűnik, könnyebb az angol nyelvű videókkal vagy dalokkal. Te miért döntöttél mégis a német mellett?
Alexander Eder: Közben már 2000-3000 videót gyártottam, természetesen vannak köztük angol nyelvűek is. Az angol nyelvű zenét is menőnek tartom, és néha írok angolul dalokat. De az anyanyelvem a német, és egyszerűen természetesebbnek érzem. Ráadásul főleg német nyelvű zenekarok befolyásoltak, a zenei példaképem az SDP zenekar.
A videóidban újra és újra látható a másik öt zenekari tag is. Régről ismeritek egymást? A klipekben úgy tűntök, mint egy tökéletesen összeszokott csapat, és úgy tűnik, jól szórakoztok együtt.
Alexander Eder: Pontosan úgy van, ahogy a videókban látszik – már-már kicsit giccses is! A billentyűsömet, Alexander Bauert még a seregben ismertem meg. Aztán csatlakozott az akkori zenekaromhoz, amely azonban néhány élő fellépés után feloszlott. Az egyik a tanulmányaira akart koncentrálni, a másiknak nem volt ideje, és így tovább. Szóval új, motivált zenészeket kerestem, akik kiegészítenek engem és a billentyűsömet. A négy új zenekari tag már ismerte egymást korábban, mert heavy metal bandákban játszottak.
Már az első közös próbán kiderült, hogy tökéletesen egymásra találtunk, és ugyanaz a humorunk. Amikor egy koncert után 14 órát utazol haza Horvátországból, a busz klímája elromlik, és még akkor is kedvelitek egymást, akkor tudod, hogy ez az igazi. (nevet) Privátban is találkozunk, és igazán jó barátok vagyunk.
A legutóbb megjelent dalod a „Lass dir Zeit mit erwachsen werden” (Ne siess a felnőtté válással) címet viseli. Ez egy mottó, ami szerint élsz?
Alexander Eder: A dal egy berlini dalszerzői sessionön született Florian Künstlerrel, és a nagyapám egyik idézetéből indult ki. Akkor nem fejeztük be a dalt, mert már nagyon késő volt. Aztán egy kicsit szem elől tévesztettük egymást, de Florian tovább dolgozott rajta, majd küldött nekem egy hangüzenetet. Az eredmény annyira szuper volt, hogy együtt befejeztük a dalt. A dalt az egész zenekar éli. Amikor együtt vagyunk úton, talán egyszer fel kellene vennünk magunkat – tényleg rengeteg hülyeséget csinálunk. (nevet)
Elég új a „Liebeslieder” is. Mi a sztori ezzel a dallal?
Alexander Eder: A dal egy bizonyos hölgynek készült – és ez már önmagában elárul mindent.
Hogy néz ki nálad a dalszerzési folyamat? Egyedül írod, vagy az egész csapat részt vesz benne?
Alexander Eder: Nemrég volt egy dalszerző táborunk Seefeldben – Jules Kalmbacherrel és Jens Schneiderrel, akik a dalainkat producerelik, Lukas Husek gitárosommal és velem. Béreltünk egy házat, együtt kirándultunk, és minden nap írtunk egy vagy két dalt. Kiváltság, hogy ez a munkám. A zenekarból is sok ötlet jön. Szóval a dalok hol így, hol úgy születnek.
Akkor az is előfordul, hogy személyes élményeket dolgozol fel a dalaidban?
Alexander Eder: Tulajdonképpen minden az életből merített. A legújabb dalnak, ami most jön ki, szintén van egy személyes háttere. Hét évvel ezelőtt a haverjaimmal voltam elmenve Amstettenben. Amikor hazamentünk, már világos volt, és az egyik barátom azt mondta: „Ha felkel a nap, a neuhofeni-ek elmerülnek.” Ezt a mondatot aztán egy fotóval együtt posztoltam rólunk a Snapchat-en.
Hét évvel később, a Snapchat automatikus emlékajánlójánál beírtam a mondatot az ötletlistámra, és megmutattam a srácoknak a seefeldi táborban. Tetszett nekik – és így született az új dal.
Melyik személy vagy melyik hely ad neked támaszt, ha valami nem úgy megy?
Alexander Eder: Neuhofen a tökéletes visszavonulási hely számomra, teljesen szerelmes vagyok belé. Olyan csendes, mindenki ismer mindenkit, és köszönünk egymásnak bevásárlás közben. Óvoda óta ugyanazok a barátaim, és a családom mindig ott van, ha problémáim vannak. Sok fiatal minél előbb el akar költözni otthonról és messzire menni. Én teljesen más vagyok. A tervem az, hogy hamarosan beköltözzek a családom melletti házba.
Ez azt jelenti, hogy a munka miatt elköltözés szóba sem jöhet nálad?
Alexander Eder: Tényleg azt hittem egyszer, hogy Amerikába megyek majd. Most örülök, hogy másképp alakult, mert nagyon honvágyas típus vagyok. Szeretek pár hétre vagy egy hónapra elutazni, de hosszabb időre nem tudnék lemondani a barátaimról és a családomról. Ők tesznek le a földre.
30 vagy 40 évvel ezelőtt ezért a munkáért valószínűleg Berlinbe kellett volna költöznöm. Akkor nagyon gyakran hazajártam volna. (nevet) De ma már minden digitálisan lehetséges – minden lemezkiadói megbeszélés vagy dalszerzői session. Ma már minden elfér egy laptopon. Nem kell a legnagyobb stúdióba utazni, otthon mindent fel lehet énekelni a mikrofonnal. A többit elintézi a számítógép. Hálás vagyok, hogy ebben az időben születtem, és otthon lehetek.
Mikorra tervezed a következő albumodat?
Alexander Eder: Először jön néhány menő kislemez és király közreműködés, májusban a Harris & Forddal. A következő albummal 2025-ig várok, mert a legjobbat szeretném kihozni belőle, és most olyan sok más dolog, mint a turné időpontjai állnak sorban.
Hol látod magad 10 év múlva? Még mindig zenélni fogsz?
Alexander Eder: Mindenképpen, az utolsó leheletemig fogok zenélni, bármilyen formában is. Nem szeretek beszélni a céljaimról, mert sokan azt mondják: „Ennek elment az esze, ezt úgysem fogja elérni!” Inkább hagyom, hogy a tetteim beszéljenek. Egy nagy célom viszont van: hogy egyszer az unokáim odajöjjenek hozzám és azt mondják: „Hé, nagypapa, ma rólad tanultunk az iskolában.”
Köszönöm a beszélgetést.
© Marco Landaus