Michael Buchingerrel sok helyen találkozhatunk. Az interneten sikeres podcasterként és a közösségi média első óriási sztárjai között ismerik. Ausztria és Németország színpadain 2018 óta kabarésztárként arat sikereket. Az ORF főműsoridőben sugárzott „Dancing Stars” című műsorának 15. évadában pedig a táncával lopta be magát a közönség szívébe. Hamarosan pedig a hazai mozivásznon is láthatjuk Michael Buchingert az „Aufputzt is – Ein Weihnachtsdebakel” című karácsonyi vígjátékban, kabarékollegája, Gery Seidl oldalán.
Az elmúlt években az internetes úttörő elsősorban íróként hívta fel magára a figyelmet. Saját életéből vett, humorosan feldolgozott anekdotáival, valamint egy olyan szakácskönyvvel, amely nemcsak megszámlálhatatlan poénjaival és a „chipsszel töltött pirítós” receptjével dacol a bevett szokásokkal, hamar a német nyelvterület bestsellerlistáira került.
Tréfából komoly lesz?
A „Bella Barks letztes Like” című művével Michael Buchinger most az első szépirodalmi alkotását tárja az olvasók elé. A krimi az influenszerek világába kalauzol, ahol semmi sem az, aminek látszik. A történet középpontjában a megbukott YouTube-sztár, Leo Escher áll, aki kolléganője, Bella Barks váratlan halála után váratlanul egy gyilkossági ügy nyomozójává válik.
A krimi mégsem jelent igazi törést Michael Buchinger eddigi, humorral átszőtt munkásságában. Bár a „Bella Barks letztes Like” az első olyan projekt, ahol a karakterek, a cselekmény és a feszültség íve teljes egészében az ő fantáziájából született, a humorista egy dologhoz hű marad: „Megpróbálom magamat sosem túl komolyan venni. Legyen szó podcastról, kabarétról vagy könyvről: a humor számomra mindig egyfajta életbiztosítás.”
A „Bella Barks letztes Like”-ban Michael Buchinger tehát egyensúlyoz a humor és a feszültség között. Az eredmény egy olyan regény, amelyet ő maga „Cozy-kriminek”, azaz egy hangulatos és szórakoztató detektívtörténetnek nevez. Példaképként a szerző a kultikus „Gyilkos sorok” sorozat mellett elsősorban Agatha Christie – a „krimi királynője” – műveit jelölte meg: „Tinédzserként faltam Agatha Christie történeteit; az első a 'Gyilkosság a paplakban' volt. Szeretem ezt a kamarajáték-jelleget, amelyben sok művénél minden egy zárt kozmoszban játszódik. Ezt vettem át.”
Ahhoz azonban, hogy az 1976-ban elhunyt Agatha Christie szellemét átültessék a 21. századi influencer-világba, további hatásokra is szükség volt, ahogy Michael Buchinger elárulja: „Modern popkulturális jelenségekből is merítettem: Mi történik, ha az emberek állandóan teljesítenek – még azokban a pillanatokban is, amikor igazán komoly a helyzet?”
Az, hogy Michael Buchinger maga is az ország egyik legkiemelkedőbb közösségimédia-személyisége, és így kiválóan ismeri az influencerek világát, hasznára vált ezeknek a jelenségeknek a leírásakor: „Ismerem a dinamikákat. Tudom, milyen érzés ebben a világban élni, ahol folyamatosan megfigyelnek, és közben azt gondolod: 'Mit is csinálok én tulajdonképpen?'”
Minden személyes tapasztalat ellenére a „Bella Barks letztes Like” mégsem önéletrajzi alkotás, hangsúlyozza az újdonsült krimiszerző: „Vannak karakterek, akiknél írás közben arra gondoltam: 'Ó, ez lehetne valaki, akit ismerek.' De a végén minden fikció, csak inspirálva az influencer-lét valódi abszurditása által.”
Ez az „influencer-lét abszurditása” már hosszabb ideje foglalkoztatja Michael Buchingert. Az influencerek csillogónak tűnő világában játszódó, nemrég megjelent krimi ötletét is már egy ideje hordozza magában: „Egy jó krimi mindig szakít egy látszatvilággal, és az Instagram talán a legvégső látszatvilág. Ezt találtam izgalmasnak, a valóság és az önreprezentáció viszonyát. 2018-ban jött az ötlet: mi lenne, ha egy influencer meghalna, és egy másik próbálná kideríteni, mi történt? Akkoriban viszont egyszerűen hiányzott az időm és a bátorságom az ötlet megvalósításához. 2024-ben végre összeálltak a dolgok. Körülbelül két-három hónapig írtam, de őszintén szólva tovább tartott, mert közben folyamatosan belecsúsztam más projektekbe.”
Michael Buchinger visszaeső bűnöző lesz?
Abban a hét évben, amíg első krimije az ötlettől a könyvesboltok polcáig érlelődött, Michael Buchinger alapvetően elgondolkodott azon is, mitől jó egy krimi – és mit szeretne kihagyni a debütálásából: „Szerintem egy jó kriminek mindenekelőtt bájos karakterekre van szüksége, akiket szívesen kísérünk el, még akkor is, ha idegesítőek vagy nem klasszikus hősök. És mindenképpen el akartam kerülni, hogy úgy tűnjön, mint egy 'Tettestárs' (Tatort) szűrővel. Szóval nem 'gyilkos influencer-öltözékben', hanem egy olyan történet, amit ebből a világból mesélnek el, mert ismerem.” Majd Michael Buchinger még egyszer hangsúlyozza, hogy egy jó krimi nem nélkülözheti a humort: „Imádom a krimiket, amelyek nem veszik magukat túl komolyan.”
A „Bella Barks letztes Like” tehát szintén nem veszi magát túl komolyan. A nagy hírű nagyító, pipa és tweed zakó kombinációját Michael Buchinger saját bevallása szerint pimaszul „mobiltelefonokra, szelfigyűrűkre és pilates-órákra” cseréli. Ennek ellenére klasszikus „whodunit” stílusban Michael Buchinger első krimijében is van „egy áldozat, sok gyanúsított, és valaki, aki megpróbálja kibogozni a dolgot.”
Hogy ez sikerül-e, azt itt nem szeretnénk elárulni. Mindenesetre biztos, hogy Michael Buchinger első krimijét annyira pozitívan fogadta az olvasóközönség, hogy már néhány héttel a megjelenés után felerősödtek a hangok a folytatásért. Úgy tűnik, mintha az olvasók el sem akarnák hagyni a Leo Escher influencer-nyomozó körüli világot. A szerző maga is nehezen vált meg a fiktív világtól és szereplőitől a regény befejezése után: „Nehezebb volt, mint gondoltam. Olyan hosszú ideig voltam velük, hogy az utolsó fejezetnél kicsit elszontyolodtam. Kicsit olyan, mint egy hosszú forgatás után, az ember azt gondolja: 'Oké, köszi srácok, jó volt veletek, de most megint valódi emberekre van szükségem.'”
A második rész iránti vágyat a következőképpen kezeli: „Definitíve vannak jegyzeteim. Még nem tudom, hogy a következő könyvet közvetlenül ebben a világban helyezem-e el, de Leo Escher mindenképpen olyan valaki, akit nagyon el tudok képzelni további esetekben. Azt hiszem, még sok mindent át kell élnie.”
Addig is Michael Buchinger megbarátkozhat azzal a gondolattal, hogy olvasói az olvasmány után saját maguk találnak ki további eseteket a főhős, Leo Escher számára: „Ezt szupernek találnám! Ha az emberek annyira szeretik a szereplőimet, hogy el tudják képzelni, hogyan tovább, akkor valamit jól csináltam. Szerintem íróként nem kívánhat az ember szebbet, mint hogy a világ, amit teremtett, tovább éljen az olvasók fejében.”
Szófelhő
Egy kriminek számomra …
… okosabbnak kell lennie nálam.
A „Bella Barks letztes Like” című krimim megjelenését …
… pezsgővel, tortával és azzal az állandó félelemmel ünnepeltem, hogy senki sem jön el. Aztán viszont elég sokan eljöttek.
A regénybeli kedvenc szereplőm …
… Alina Joy. Az örök második, aki Bella Barks segítőjeként sosem tud igazán ragyogni, pedig annyira szeretne. Ezt nagyon emberinek tartom.
Ha a főhős, Leo Escher állat lenne, ő …
… egy páva lenne. Hiú, de érzékeny. És alulértékelten jó megfigyelő.
A legjobb idő krimit olvasni …
… vasárnap délelőtt az ágyban, kávé mellett. Vagy természetesen a fürdőkádban.
