A schau Gute Reise Ausztria egyik legsikeresebb íróját, Arno Geigert kérdezi. A Bécsben élő vorarlbergi szerző legutóbb a Carl Hanser Kiadónál jelentette meg „Reise nach Laredo” című regényét.
Az első utazás, amire emlékszem?
Egy nyári tábor Schönebachban, a Bregenzerwaldban.
Egy utazás, amely nyomot hagyott az életemben?
Lengyelország, ott szerettem bele valakibe.
A legjobb útitárs?
A feleségem.
Hová vágyom, ha nem vagyok jól?
A folyóhoz, mindegy, melyikhez.
Egy utazás, amit legszívesebben elfelejtenék?
Nem szeretek felejteni, semmilyen körülmények között.
Hol jártam először a tengerparton?
A természetvédelmi ifjúsági szervezettel búvárkodni az isztriai parton és Cres szigetén.
Hová nem utaznék soha?
Már nem repülök, tehát: minél messzebb van, annál valószínűtlenebb.
Melyik utazási élmény derített fel a legjobban?
Egy idegenvezetés egy vietnámi halszószgyárban. Idézet: „We only use
old fish.” Ez a feleségemmel köztünk szállóigévé vált.
Melyik utazási élmény késztetett elgondolkodásra?
A tengervízben teljesen elfehéredett, Tenerifére sodródott menekültek holttestei.
Három dolog, ami sosem hiányozhat a csomagomból?
Könyvek, egy jegyzetfüzet, sebtapasz.
Mit tanítottak nekem az utazásaim?
Az utazástól nem lesz az ember okosabb, mint az otthon maradástól. A lényeg, hogy nyitva legyen a szemünk.
Hol van a kedvenc helyem Ausztriában?
Vorarlbergben.
Melyik úti célt ajánlom mindenkinek?
Németország – durván alulértékelt. Csodálatos túrázáshoz.
Melyik helyi szokással volt a legnagyobb problémám?
Vannak vidékek, ahol az emberek rázzák a fejüket, amikor igent mondanak, ez összezavar.
