schau: Milyen szerepet játszik a fenntarthatóság, a klímavédelem és az újrahasznosítás az építőiparban?Richard Woschitz: Nagyon nagyot, hiszen a világ energiafogyasztásának 40 százaléka az épületekre esik. Az Európai Bizottság ezért átfogó karbantartási és felújítási programot írt elő a tagállamok számára. És pontosan itt van a kutya elásva, vagy inkább a tégla az építkezésen. Az építőanyagok gyártása és az építési folyamatok, legyen szó masszív vagy faépítésről, jelentős CO2-kibocsátással és magas energiafogyasztással járnak. De éppen az energetikailag optimalizált épületek képesek ezt a megnövekedett energiaigényt az üvegházhatású gázok csökkentett kibocsátásával az idő múlásával bőven kompenzálni.
Mely építőanyagok a legjobb választás ebben az összefüggésben?
A masszív és faépítési mód közötti, gyakran emlegetett ellentét, amely a gyakorlatban nem is létezik, rámutat, hogy különféle szemléletmódok lehetségesek. A cement, a tégla és más ásványi építőanyagok gyártása magas energiafelhasználást igényel, de hosszú élettartamukkal és a jó karbantarthatósággal pontoznak. A faépítésnél viszont a fenntarthatóságra és a CO2-megkötésre helyezik a hangsúlyt.
Mit jelent a ReUse?
A ReUse fogalma mögött nem más rejlik, mint az, hogy bontási vagy felújítási munkák során az építőanyagokat úgy választják szét, hogy azokat eredeti formájukban, illetve a lehető legkevesebb feldolgozással újra lehessen hasznosítani. Ez a módszertan természetesen jelentősen csökkenti az energiafogyasztást az új építkezéseknél és felújításoknál. Korábban, válságos időkben, pénzügyi okokból sokszor építkeztek bontott anyagokból. A 20. század 60-as éveiig a többszintes lakóépületeket például a háborúban megsérült objektumok bontott tégláiból építették. Már akkor kiderült, hogy a viszonylag könnyen bontható, szabványosított építőanyagokkal jól lehet tovább dolgozni. Napjainkban ezt körforgásos gazdaságnak nevezzük.
Van aktuális példája az építőipari újrahasznosításra?
A mélyépítésben már dolgoznak nagy mennyiségű feldolgozott betonhulladékkal vagy aszfaltrétegekkel. De a ReUse fogalma mögött sokkal több rejlik. Az épületelemeknek teljes egészükben, lehetőség szerint további energiafelhasználás nélkül kellene újra felhasználhatónak lenniük. Jó példa erre az ablak vagy az ajtó. A kiszerelt, jó minőségű ablakok gyakran normál karbantartással és kisebb javításokkal újra beépíthetők és tovább használhatók. Ezek a lehetőségek már előzetesen jó és gondos tervezést igényelnek. Ez következményként új építési módokhoz és technikákhoz vezet. Bár az épületek ma szokásos használati ideje átlagosan meghaladja a 60 évet, éppen erre a tartósságra kellene odafigyelni és támogatni azt.
Ön is részt vesz a „ReUse-Challenge”-ben.
Pontosan. Újabban szinte egzotikus építőelemek is bekerülnek az építőipari újrahasznosításba. Irodánk egyik aktuális projektje a szélerőművekből kivont rotorlapátok újrahasznosítását mutatja be. A régi szárnyak kompozit anyaguk miatt nem reciklálhatók, de elsődleges tartóelemként szolgálhatnak újfajta ökológiai kerékpáros hidakhoz – nagyszerű példa a gépészet és az építőmérnöki tervezés összekapcsolására. Kíváncsian várom, hogyan fejlődik tovább az ágazat a következő években. Ezek a sokoldalú erőfeszítések az ökológiai védelem, az energiafelhasználás és a hőtechnikai felújítások terén végső soron egy megfizethető, de egészséges és magas színvonalú lakhatáshoz és élethez kívánnak hozzájárulni.
Köszönöm a beszélgetést.
