Konstantin Filippou egyik signature fogása, a brandade kaviárral, kihagyhatatlan az étlapról; egy kis adag, az embernek az a benyomása, hogy az étel évről évre elegánsabb és finomabb lesz. Ez az állítás szinte a teljes menüre igaz. A belvárosban olyan címet találni, amely többet ígér az előkelő mainstreamnél, nem éppen egyszerű. Kicsit távol a kitaposott ösvényektől a Konstantin Filippou étterem üdvözlendő ellenpontot képez a bécsi lokális színekkel szemben. Itt már ebédidőben is messzire utazott vendégek találkoznak (az ebédmenü jó áron kapható), az úgynevezett „walk-in” vendégeknek esetleg pechjük lehet. Kétségtelen: Filippou étterme azok közé a helyek közé tartozik, amelyek Bécset felhelyezték a sokat utazó ínyencek térképére. Feleségével, Manuelával a séf és tulajdonos szigorú kézzel vezeti a helyet, de az ambíció és a fáradozás a háttérben marad, semmi sem érezhető a vendég számára. Az étterem atmoszféráját és építészetét úgy tervezték, hogy az evésre (és az ahhoz tartozó italokra) lehessen koncentrálni. Minden szemlélődő hatású, a színek visszafogottak, a fények tökéletesen elhelyezettek, a vendég minden szempontból tökéletesen gondozottnak érezheti magát. Konstantin Filippou egy „érzelemkonyháról” álmodik, olyan ételekről, amelyek megérintik a vendégeket. Az eredmény sok esetben egy átgondolt szerzői konyha, ahol semmit sem bíznak a véletlenre. Még ha némely tányér látványa kidolgozottnak, talán kicsit hatásvadásznak tűnik is, ez nem fedheti el azt a tényt, hogy itt minden fogás, minden falat jelentős ízbeli mélységgel bír. A tányérokon nem találunk sok összetevőt, többnyire egy tökéletesen kiválasztott és elkészített termék köré épülnek az ötletek, amelyek apró részletekben és mindenekelőtt egy rétegzett, komponált mártásban köszönnek vissza. Ilyen például a már méreteiben is lenyűgöző norvég homár, hozzá egy grapefruit és tengeri alga alapú mártás – őrülten jó. Húst Filippou már régóta száműzte a menüjéből, legfeljebb itt-ott fordul elő egy alaplé formájában, amelyet a mártás elkészítéséhez használnak, például a Loch Duart-i lazachoz szervírozott Txogitxu, fermentált borssal és tárkonnyal. Egyetlen falattal világot teremteni a vendég fejében, felidézni egy emléket – ez a nagy szakácsművészet, amit Filippou mesterien ural. Például egy falatnyi hal és majonéz elkészítésekor – itt szardínia és Bouchot-kagyló egy zselésített hal alaplében, finom remoulade-on. Talán ezen a ponton érdemes megemlíteni a borlapot és a hozzá tartozó rendkívül kompetens kiszolgálást is. Ami tíz évvel ezelőtt a natúrborok mellett tett hitvallásként indult, az mára nemcsak Ausztria, hanem például Burgundia és minden jelentős borvidék legjobb borászainak kompendiumává vált. Így Ausztria egyik legjobb konyhája mellett most a világ legjobb borászainak borait élvezhetjük. Így kell ennek lennie.
