Sokan álmodoznak egy frissítő oázisról közvetlenül a teraszajtó előtt. Ha a döntés megszületett, felmerül a kérdés, hogy mi legyen az: egy természetes kerti tó vagy inkább a klasszikus úszómedence? A választék nagy, és a különböző változatoknál van néhány dolog, amire figyelni kell.
A kerttől és az ízléstől függően az úszómedence vagy a kerti tó illeszkedik jobban az összképbe. Aki az egyenes vonalakat és a kristálytiszta vizet részesíti előnyben, annak az úszómedence mellett érdemes döntenie. Ha a fenntarthatóságot és a kedvező ökológiai lábnyomot tartjuk szem előtt, akkor egyértelmű, hogy a mérleg nyelve a fürdőtó irányába hajlik. Emellett a tó jobb vízminőséggel is büszkélkedhet, így egészségesebb az ember és a környezet számára is.
A változó növény- és állatvilágnak köszönhetően a természetes tónál az az előny is megvan, hogy az évszaktól függően különféle vízinövények virágoznak a kertben. Ide tartoznak például a tündérrózsák, a vízi keserűfű és a vízi boglárka. Továbbá a tó gondozása egyszerűbb az úszómedencéhez képest, mivel az állatok jelenléte kívánatos. A békák, pillangók és szitakötők szívesen látott vendégek. Egy kis figyelmeztetés: természetesen ide tartoznak a szúnyogok is.
Csak az algák válhatnak veszélyessé a tóra nézve. Ezek nemcsak csúnyák, de az oxigénhiány miatt a víz „megborulását” is okozhatják. Egy lapos, növényekkel benőtt regenerációs zóna ezt megakadályozhatja. Ideális esetben ez ugyanakkora, mint az úszófelület, és olyan úgynevezett tisztítónövényekkel van beültetve, amelyek megtisztítják a vizet. Ilyenek például a nád, a mocsári nőszirom és a gyékény. Ezenkívül az úszótónak legalább 1,5 méteres vízmélységgel kell rendelkeznie. De vigyázat: mielőtt kiásnánk a gödröt, érdemes alaposan tájékozódni az építési előírásokról. Nagyobb projekteknél néha még építési engedélyt is be kell szerezni.
Összefoglalva tehát elmondható, hogy a tavaknak nagyobb a helyigényük, mint az úszómedencéknek. Cserébe viszont, ha egyszer elkészültek, kevésbé munkaigényesek. Végül is a vizet télen nem kell külön leengedni, és tavasszal a medencét újra feltölteni. És mi a helyzet az árakkal? A természetes vízfelületbe történő beruházás költségei általában magasabbak. A végső ár szempontjából természetesen az is döntő, milyen anyagokkal dolgozunk. Az úszómedencéknél a falazott fóliás vagy kész medencetestek a szokásosak. A tónál nem a tófólia a legdrágább, elsősorban a biológiai egyensúlyhoz elengedhetetlen növényekbe fektetünk be. A medencénél viszont magasak a vegyszerköltségek, és a szűrőberendezések miatt magasabb az áramfogyasztás.
Tipp: Akinek nincs helye kerti tóra, az tündérrózsákkal telepített minitavat is kialakíthat. Vannak olyan tündérrózsafajták, amelyek jól érzik magukat sekély vízben is. 30-40 centiméter már elegendő.
Még mindig tanácstalan? Nem probléma, mert ma már létezik számos hibrid forma. A hibrid szót főleg a motorok világából ismerjük. Azonban a hibrid modellek a fürdőzési élvezet terén is egyre népszerűbbek. Erre példa a természetes medence (naturpool). Ez az úszótó és az úszómedence keveréke, amely mindkét világ előnyeit ötvözi. A tóval ellentétben itt nemcsak a növények és a planktonok végzik a tisztítást, biológiai és mechanikai szűrőrendszerek segítik a higiénikus és természetes egyensúlyt. Így vegyi anyagok nélkül is elérhető a kristálytiszta víz.
A szűrőberendezések miatt ezeknek a medencéknek sokkal kevesebb helyre van szükségük, mint a klasszikus tónak. Plusz: a regenerációs zónában lévő kavics biológiai tisztítóként működik és gondoskodik a tiszta vízről. Egy további pont a „pro” listán: a szivattyús keringtetésnek köszönhetően a víz gyorsan felmelegszik – beépített fűtés nélkül is. A természetes medencéket gyakran ökológiai fából készült szegély veszi körül.
Egyébként a természetes medencét és az úszótavat is lehet kombinálni: ilyenkor az úszóterület jól elkülönül a tó többi részétől, és általában bele van építve a természetes tóba. Így adott a kavicsszűrő, a tiszta víz, a fűtés lehetősége és alig van állat az úszózónában.
Akinek a sok pancsolás mellett még mindig hiányzik a tengeri hangulat, az fontolja meg, hogy vajon nem egy sós vizes medence lenne-e a megfelelő választás. Ennek a klasszikus medencéhez képest számos előnye van: a vizet télen nem kell leengedni, és a következő évben újra felhasználható. A só olcsóbb, mint a klór, és a szűrőknek is kevesebbet kell dolgozniuk a sós vizes medencékben, ami alacsonyabb áramköltséget jelent.
Ráadásul legnagyobb szervünk – a bőrünk – örül a sós víznek. Ismerős érzés, amikor valaki hibátlan bőrrel tér haza a tengerparti nyaralásból. Ennek oka részben a víz sótartalma. Az immunrendszer is profitál belőle, mivel serkenti a vérkeringést. És végül, de nem utolsósorban a szemünk is hálás, ha megkíméljük a klórtól.
