Hamarosan kezdődik a „Dreifach zauberhaft” premierje Ausztriában. Hogyan haladnak az előkészületek?
Thommy Ten: A műsorok előtti időszak nagyon intenzív. Jelenleg a végső próbáknál tartunk, március 1-jén pedig rögtön öt előadással kezdünk, egyenként 3000 nézővel. Természetesen mindent bele akarunk adni és a legjobbat nyújtani. Ez azt jelenti: a napjaink most nagyon sűrűek a jelmezpróbákkal stb., hogy az előadások tökéletesen sikerüljenek.
Milyen csúcspontokra számíthat a közönség?
Amélie van Tass: Nem ketten vagyunk a színpadon, hanem hárman a csapatban: a kutyánk, Mr. Koni Hundini. Néhány trükköt ő is bemutat majd. Ez mindenképpen nagyszerű lesz, mert az emberek imádják őt. Ráadásul a „Dreifach zauberhaft” számára kihívás elé állítottuk magunkat, hogy légtornász bemutatóval álljunk elő. Ehhez a Las Vegas-i Circus Centerben edzettünk, ahol a Cirque du Soleil fellépői is felkészülnek a show-jaikra.
Thommy Ten: Ez lesz a világ legnagyobb mentalista show-ja. Legújabb illúzióinkkal, közvetlenül Las Vegasból, légtornászattal és egy gondolatolvasó kutyával – minden benne van!
Las Vegas a show-k metropolisza, ahol a szakma összes nagyja fellépett már. Milyen érzés volt eddig belekóstolni ebbe a világba?
Thommy Ten: Lélegzetelállító! Főleg az elején, amikor elkezdtük a show-kat, teljesen le voltunk nyűgözve. Egyszer csak a Las Vegas Strip részesei lettünk, ahol a legnagyobb művészek lépnek fel a világ minden tájáról érkező közönség előtt. Olyan emberekkel dolgoztunk a jelmezeken, az átmeneteken és az illúziók létrehozásán, akik olyan sztárokkal működtek együtt, mint Lady Gaga, Katy Perry vagy Taylor Swift. Ez nemcsak nagy megtiszteltetés volt számunkra, hanem nagy kihívás is. Mert Las Vegasban minden este több tucat műsor közül lehet választani, és a közönség különleges élményre vágyik. Hogy az emberek mellettünk döntöttek, óriási megtiszteltetés volt, és rengeteg munkával járt, de nagyon élveztük.
Hogyan fogadtak benneteket az amerikaiak?
Amélie van Tass: Az amerikaiak alapvetően nagyon nyitottak és rajonganak a show-ért. Szeretik az új dolgokat látni. Azt hiszem, ez volt az oka annak is, hogy az „America’s Got Talent” 2016-ban olyan jól sikerült számunkra. Az elmúlt években beutaztuk egész Amerikát, a szárazföldi államoktól a partvidékekig, és a műsorunkat továbbra is jól fogadják. Ezt nagyon boldogan tapasztaljuk. A legkritikusabb közönség bizonyára a New York-i Broadway-en van, de ott is felléptünk már.
Thommy Ten: Pontosan. A Broadway-en például az első előadásokon csak kritikusok ülnek a nézőtéren. A véleményük és a kritikáik nagyon fontosak, mert sokan ez alapján döntik el, hogy megnéznek-e egy műsort. Nagyon örültünk, hogy ott is sokan eljöttek hozzánk a show-ra.
A korábbi amerikai programotok megegyezik azzal a műsorral, amely hamarosan Ausztriában indul, vagy módosítottatok rajta valamit?
Thommy Ten: A nagy részét Amerikában is csináljuk, de Ausztria számára még hozzá is tettünk dolgokat. Egy nagy különbség ugyanis az, hogy Amerikában a show-kat egyben, szünet nélkül adják elő. Különösen a kaszinókban van ez így, ahol 75-90 percen keresztül folyamatosan a színpadon vagyunk. Ausztriában egy kicsit több időnk van. Van 60 percünk, egy szünetünk, majd még 40 percünk. Ezért néhány illúzióval több kerül a műsorba.
Már nagyon sok színpadi tapasztalatot szereztetek. Ennyi fellépés alatt volt már valamilyen baklövés?
Thommy Ten: Olyan még soha nem fordult elő, mindig minden tökéletes, nem! (Nevet)
Milyen szerepet játszik a szórakoztató faktor a váratlan pillanatokban?
Amélie van Tass: Alapvetően nem tudjuk pontosan, mi fog történni az előadásunkon. Ez egy élő show, ahol erősen bevonjuk a közönséget. De a munkánk szépsége pont az, hogy nagyon sokat kell és szabad improvizálnunk, spontán reagálnunk. Ezért sosem válik unalmassá. Ha valami félresikerül, azt a nézők a legjobb esetben észre sem veszik, csak Thommy és én, esetleg valaki a stábunkból. Akkor tudjuk: Oké, bezárult egy ajtó, kinyitunk egy másikat, és egy másik úton megyünk tovább. Időközben – már több mint tíz éve dolgozunk együtt, és házaspár is vagyunk – ez a nem verbális kommunikáció közöttünk nagyon jól működik.
Épp most említetted: a magánéletben is kapcsolódtok egymáshoz. Hogy egyeztetitek össze a szakmait és a magánéletet?
Thommy Ten: Ezt valójában nagyon lazán kezeljük, és nagyon örülünk annak, hogy együtt tudunk dolgozni és élni. Annyit utazunk – ha az egyikünk ezt egyedül csinálná, a másik pedig Ausztriában lakna, nehéz lenne. Ráadásul a show sem működne így, ha nem lennénk pár. Mert a színpadon lévő összjátékunk természetesen sokat jelent. Az is szuper, hogy támogatni tudjuk egymást, ha valakinek épp rosszabb napja van, és hogy közösen gyűjtünk nagyszerű élményeket és tapasztalatokat.
Amélie van Tass: Mi úgymond családi vállalkozás vagyunk, és ez nagyon jól működik.
Thommy Ten: Igen, még a kutyának is dolgoznia kell.
Amélie van Tass: Neki is meg kell dolgoznia a jutalomfalatokért!
Ti magatok képzitek ki a kutyát, vagy van szakmai segítségetek?
Thommy Ten: Gyorsan rájöttünk, hogy Mr. Koni Hundini igazi szereplő alkat. Mindig a középpontban akart lenni, és ha az emberek figyelmet szenteltek neki, akkor volt a legboldogabb. Ezért kezdtünk el vele edzeni. Végül Amerikában is támogatott minket egy tréner, aki az első színpadi mutatványokat gyakorolta vele. Jelenleg természetesen mi magunk képzzük, de Lukas is a „School of Dog”-tól Mr. Koni Hundinivel. Ott a kutyák agilityzhetnek és dog dance-elhetnek – és Koni is mindig ott van, és mindent kipróbál. Még mindig imád új dolgokat tanulni.
Most már annyit beszéltünk róla. Hol van ő? Épp sétál?
Thommy Ten: Hát, még csak délelőtt van. Koni olyan, hogy délig semmi sem működik!
Amélie van Tass: Hétalvó! (Nevet)
Tehát nincs sztárallűr, csak a szépségápolási alvására van szüksége?
Thommy Ten: Igen, sztárallűrjei már vannak a kis úrnak, de azok rendben is vannak. Végül is ő a show sztárja. Régebben virágokat, leveleket vagy csokoládét kaptunk, ha a show után bejöttünk a backstage-be. Most már kutyacsontok, májas hurka…
Amélie van Tass: Leveleket kap!
Thommy Ten: … plüssállatok és így tovább. Koni sztárrá válik, de ez legyen neki megbocsátva.
Ti a bűvészvilág egy teljesen új generációját képviselitek. Ennek ellenére talán egy kis visszatekintés a korábbi nagyságokra: olyan bűvészek, mint David Copperfield példaképek, volt-e esetleg már kontaktus vagy visszajelzés számotokra?
Thommy Ten: Ismerjük David Copperfieldet, már többször találkoztunk, és nagyon tetszett neki, amit az „America’s Got Talent”-ben bemutattunk. Siegfried és Roy akkoriban szintén jó barátok és kollégák voltak, akikkel újra és újra találkoztunk Vegasban. Jó volt eszmecserét folytatni ezekkel az emberekkel, mert ők rakták le a bűvészet alapjait. Siegfried és Roy teljesen megváltoztatták Las Vegast. Ők voltak az elsők, akik a gyerekekkel érkező családokat is beengedték a show-kba. Régebben Vegasban ez nem így volt, ott inkább a felnőtteknek szóló topless revue-k voltak. Ezekért a változásokért igazán hálásak lehetünk, és örülünk annak, hogy a műfaj egyik-másik nagyságát személyesen is ismerhetjük.
Manapság már szinte mindent meg lehet nézni az interneten, ebbe beletartoznak a bűvészet titkai is. Ez rontott az élő show-k varázsán, vagy ma még fontosabb lett, hogy személyesen ott lehessünk?
Amélie van Tass: A világjárvány idején minden az online találkozókról és show-król szólt, és ezt mi is kipróbáltuk. Akkoriban szkeptikusak voltunk, mert a közönséget csak nagyon kicsiben látod egy képernyőn. De belevágtunk, és rájöttünk, hogy ezek a show-k egy teljesen sajátos közelséget teremtettek. Az emberek nem szépen felöltözve mennek színházba, hanem babával és kutyával ülnek a kanapén a nappaliban. Ez már nagyon szép élmény volt számunkra, és egy teljesen új szintet nyitott meg. De ettől függetlenül egy élő show az élő show marad. Be tudsz menni a közönség közé, közvetlenül interakcióba léphetsz az emberekkel, ez 100 az egyhez. Egyszerűen imádunk a színpadon állni.
Thommy Ten: És mivel említetted: néhányan természetesen megpróbálják kitalálni, hogyan működnek az illúziók, és online kommentelnek. Volt olyan YouTube-videónk több millió kattintással, ahol a felhasználók az „America’s Got Talent” után azt állították, hogy én valahogy a lábaimmal kommunikálok. Ezt akkor bevettük a programba, úgymond célzásként: bemegyek a közönség közé, Amélie bekötött szemmel ül a színpadon, kitalál dolgokat – és látom, hogy az emberek folyamatosan a lábamra néznek. Aztán valamikor elkezdem levenni a cipőmet. Így építjük be az online visszajelzést a show-ba.
A mentalizmusnál fontos az emberi viselkedést és a testbeszédet helyesen értelmezni. Nem hihetetlen előny ez a mindennapokban?
Amélie van Tass: Az embereket időközben viszonylag jól tudjuk olvasni, és ez természetesen mindig lappangóan jelen van. De ez nem igazán tudatos bennünk, hanem egészen automatikusan történik.
Miből tevődik össze a közönségetek?
Thommy Ten: Kevés olyan műsor van, amelyben a gyerekeket ugyanúgy ámulatba ejtik, mint a szülőket és a nagyszülőket. Nálunk ez így van – és ezt a sokszínűséget a közönségben egyszerűen szépnek tartjuk. Azt hiszem, ez teszi a show-t nagyon színessé, hangossá és fantasztikussá. Ha sikerül minden embert igazán elérni és szép időt szerezni nekik, akkor elérte a célját.
A bázisotok St. Pöltenben van, de sok időt töltötök az USA-ban is. Más menedzsmentetek van az USA-ban, mint itt Európában? És hogyan működik ez az együttműködés?
Amélie van Tass: Számunkra az a tökéletes, ha az év 50 százalékát Amerikában, 50 százalékát pedig Ausztriában töltjük. Próbáljuk ezt az egyensúlyt fenntartani, és közben egy szuper csapat vesz körül minket. Van egy közös naptárunk, amelyhez mind az amerikai, mind az ausztriai menedzsment hozzáfér. És így vagyunk egyszer itt turnén, egyszer pedig ott. És ez őrülten nagy örömet okoz nekünk.
Thommy Ten: Amit sokan szintén nem tudnak: sok minden nálunk ma is St. Pöltenből jön, ahol az NXP Entertainmenttel a VAZ-ban van a raktárunk is, ahol próbálunk. Itt történik minden – és ha a show kész van, akkor indul a világba.
Mi a helyzet a további show-célpontokkal, például az ázsiai térségben?
Amélie van Tass: Már a világ sok részén turnéztunk, Ausztráliában, Mexikóban…
Thommy Ten: Hongkongban, Srí Lankán…
Amélie van Tass: … Szingapúrban, Bangkokban… Már sokat utaztunk, és szép időszak volt. Ennek ellenére mindig egy kicsit leragadtunk Amerikában.
Thommy Ten: Igen, Amerika és Európa között, ott valahogy a legjobb nekünk.
Már házatok is van Amerikában.
Thommy Ten: Pontosan, a második otthonunk Las Vegasban van. Tulajdonképpen az elmúlt tíz évet szinte folyamatosan turnéztunk Amerikában. Ebben az időben hotelekben vagy Airbnb-kben laktunk, folyamatosan tizenkét bőrönddel utaztunk. Végül úgy döntöttünk, hogy ennek semmi értelme. Szerettünk volna egy fix helyet az USA-ban, ahol a dolgaink vannak, és ahol a kellékeinket is tudjuk tárolni.
Amélie van Tass: Ahol egyszerűen otthon érezheti magát az ember. Ez egy nagyon-nagyon jó döntés volt, hogy ott van egy ilyen bázisunk.
Sztárnak tekintitek magatokat? Nekem az a benyomásom, hogy természetesek és két lábbal a földön járók maradtatok.
Thommy Ten: Minden lépésről lépésre történt, mindig továbbfejlődtünk. Nagyon hálásak vagyunk azért, ahol ma tartunk. De azt is tudjuk, hogy folytatnunk kell és továbbra is fenn kell maradnunk. Az ember valamit kínálni szeretne a közönségnek, nem elrugaszkodottnak lenni. Örülünk annak, ha valaki megszólít minket, vagy szelfit akar.
Amélie van Tass: Azt hiszem, az is fontos, hogy ne felejtsük el, honnan jöttünk. Nagyon hálásak vagyunk a családunknak, amely nagy támogatást nyújt nekünk, és a kezdetektől fogva mellettünk állt. Az iskolai vagy óvodai barátok, akik megmaradtak, szintén olyannak látnak minket, amilyenek vagyunk. Azt hiszem, ez mindig eléggé leföldel minket.
Nagyon viharos időket élünk. A munkátokat olyasvalaminek tekintitek, amivel az emberek kiszakadhatnak a hétköznapokból és elfelejthetik a válságokat?
Thommy Ten: A legjobb esetben az emberek eljönnek a show-ra, és otthon hagyhatják a „csomagjukat”. Leülnek, kikapcsolódnak, nevetnek, és hagyják, hogy elvarázsoljuk őket. Azt akarjuk, hogy újra egy kicsit úgy lássák a világot, mint a gyerekek – csupa varázslattal. Ha a nézők még jóval a show után is a műsorunkról és a trükkökről töprengenek, elértük a célunkat.
Amélie van Tass: Ezt a visszajelzést valójában már meg is kaptuk közvetlenül. New Yorkban a Broadway-en egyszer odajött hozzánk egy nő a show után, és elmesélte, hogy eddig nagyon nehéz éve volt. Hónapok óta először sikerült az előadásainknak elterelniük a figyelmét erről. Számomra ez volt egyszerűen a legszebb dolog.
A ti varázslatotok illúziók körül forog. Hol vannak a határaitok? Kaptatok például már olyan kérést, hogy lépjetek kapcsolatba egy szellemmel?
Thommy Ten: Természetesen mindig érkeznek ilyen kérések. De tisztázzuk, hogy a show-nk egy szórakoztató műsor. Ha természetfeletti dolgokról van szó, akkor talán vannak más emberek is, akik ilyesmit csinálnak. Abból mi kimaradunk.
Ti magatok hisztek a természetfelettiben vagy a csodákban?
Amélie van Tass: Azt hiszem, van ilyen. Vannak dolgok, amiket nem lehet teljesen megmagyarázni. De nem hagyatkoznék rájuk.
Thommy Ten: Már önmagában az univerzumbeli folyamatok is elképzelhetetlenek számunkra, úgyhogy biztosan léteznie kell valamilyen csodáknak vagy egy varázslatos világnak.
Van esetleg még egy üzenetetek az osztrák rajongóitoknak?
Thommy Ten: Sokáig voltunk Vegasban, és most egyszerűen örülünk, hogy újra Ausztriában lehetünk, és itt ünnepelhetjük a „Dreifach zauberhaft” premierjét. Már közzétettünk kiegészítő időpontokat is 2025-re, amikor újra turnézni fogunk egész Ausztriában. Alig várjuk. Vegyétek magatokhoz a barátaitokat, ismerőseiteket és rokonaitokat, és akkor találkozunk!
Amélie van Tass: Ő mindent elmondott.
Mi jön a show-trilógia után?
Thommy Ten: Azt hiszem, egy trilógia valami szép dolog. Ezt először így lehet hagyni. Mindig megpróbálunk lépésről lépésre haladni, és még nem akarunk túl sokat kitalálni a jövőre nézve. Különben nem tudunk arra összpontosítani, ami a következő. 2025-ben is turnézni fogunk a „Dreifach zauberhaft”-tal. Utána elkezdjük kovácsolni a következő tervünket. Így az elmúlt években tulajdonképpen egész jól haladtunk előre.
Amélie van Tass: Vannak már tervek, nem?
Thommy Ten: Mindig vannak tervek.
Amélie van Tass: Például ezen a nyáron még egyszer megünnepeljük az esküvőnket Ausztriában a családdal és a barátokkal.
Vegasban házasodtatok?
Amélie van Tass: Pontosan, ott csak ketten voltunk a kutyával. És most azt mondtuk, az egészet újra megcsináljuk, mert a házasság egyszerűen olyan szép dolog. Meghívjuk a családunkat, és egy szép hétvégét töltünk el együtt.
Minden jót nektek, és köszönöm a kedves beszélgetést!
