1945. április 3-án a második világháború végéhez közeledve a Vörös Hadsereg felszabadította az alsó-ausztriai Gloggnitzot. Itt élt az egykori állami kancellár, Karl Renner, egy 75 éves szociáldemokrata, aki tapasztalt politikusként jelentkezett a szovjet főparancsnokságon, és felajánlotta segítségét az ausztriai demokrácia helyreállításához. Április 15-én személyes levélben fordult közvetlenül a Kreml vezetőjéhez, Joszif Sztálinhoz, utalva az Első Köztársaság 1918/19-es megalapításakor szerzett tapasztalataira. Négy nappal később Renner Bécsbe utazott, hogy Sztálin támogatásával kézbe vegye az ügyek intézését. Itt már április 14-én megalakult a városházán az SPÖ ideiglenes elnöke, Adolf Schärf vezetésével. Április 17-én pedig a skót kolostorban (Schottenstift) megalakult az ÖVP Leopold Kunschak vezetésével. Április 20-tól a hietzingi Villa Blaimscheinben megkezdődtek a tárgyalások az Ideiglenes Kormány megalakításáról.
A függetlenségi nyilatkozat
1945. április 27-én tették közzé a Karl Renner által kidolgozott függetlenségi nyilatkozatot. Ebben a proklamációban, amelyet Karl Renner, valamint Adolf Schärf (SPÖ), Leopold Kunschak és Josef Kollmann (ÖVP), illetve Ernst Fischer és Johann Koplenig (KPÖ) írt alá, deklarálták az osztrák demokratikus köztársaság helyreállítását. Az „osztrák népre 1938-ban ráerőszakolt Anschluss”-t a náci Németországhoz „semmisnek és érvénytelennek” nyilvánították. Még ugyanazon a napon megalakult a 29 tagú Ideiglenes Kormány Karl Renner állami kancellár vezetésével. Tíz képviselő érkezett az SPÖ-től, kilenc az ÖVP-től, hét a KPÖ-től, három pedig független volt. Három tárca nélküli államtitkár (Schärf, Figl és Koplenig) segítette Rennert. Karl Renner szavai szerint ez a kabinet „az összes antifasiszta pártot” magában foglalta. Április 28-án az állami kancellár benyújtotta kormányprogramját. Május 1-jén hatályba lépett az 1920-as szövetségi alkotmány.
Németország kapitulációja
Formálisan a második világháború csak 1945. május 8-án ért véget a náci Németország kapitulációjával. A Renner-féle Ideiglenes Kormányt kezdetben csak a Szovjetunió ismerte el, és hatásköre csupán a szovjet megszállás alatt álló Alsó-Ausztria és Burgenland tartományokra, valamint Stájerország szovjet megszállású részére terjedt ki. Ezért Karl Renner levelet írt az USA kormányának, amelyben hangsúlyozta kabinetjének függetlenségét, leszögezve, hogy az nem a szovjetek kiszolgálója, még ha ők is állították fel. Az amerikaiak ugyanis kezdetben bizalmatlanok voltak a Renner-kormánnyal szemben. Az állami kancellár ezt tudta, és következetesen elkerülte, hogy a szovjetek függésébe kerüljön. Az első minisztertanácsi üléseken a kommunista kormánytagokkal szemben hangsúlyozottan magabiztosan és határozottan lépett fel. Az akkori kommunista bécsi kulturális tanácsos, Viktor Matejka később elmesélte, hogy Renner még Sztálinnál is okosabb volt: „Sztálin bizonyára bűnözésig okos volt. De Renner okosabb volt, és túljárt Sztálin eszén”.
Április 29-én a Radio Wien már megkezdte adását Karl Renner kormányprogramjának kihirdetésével. A lebombázott Bécsben a második világháború nagy veszteségei után lassan újra normalizálódni kezdett a társadalmi élet. 1,2 millió osztrák katona harcolt a német Wehrmachtban. 247 000-en estek el, csaknem 490 000-en kerültek hadifogságba. Ezenkívül csaknem 124 000 polgári áldozatot kellett gyászolni. A mintegy 200 000 osztrák zsidó közül körülbelül 120 000-nek sikerült elmenekülnie a nácik elől, 70 000 zsidót, valamint mintegy 10 000 romát és szintit koncentrációs táborokba hurcoltak és ott gyilkoltak meg. Csak kevesen élték túl a náci terrort.
Az első nemzeti tanácsi választás
1945. november 25-én került sor az első szabad nemzeti tanácsi választásra 1930 óta. Az ÖVP 85, az SPÖ 76, a KPÖ pedig 4 mandátumot szerzett. A Második Köztársaság első szövetségi kancellárja Leopold Figl (ÖVP) lett. Karl Rennert (SPÖ) pedig 1945. december 20-án a szövetségi gyűlés a Második Köztársaság első szövetségi elnökévé választotta. Ezt a tisztséget 1950. december 31-én bekövetkezett haláláig töltötte be. A „Lagerstraße” (tábori út) kifejezés az akkori politikusgenerációt jelölte, amivel a nácik koncentrációs táboraiban kialakult bajtársiasságra utaltak, amely az Első Köztársaságban még ellenséges konzervatívok, szociáldemokraták és kommunisták között jött létre. Most az egykori ellenfelek közösen építették fel a Második Köztársaságot, amely sikertörténetté vált.
Karl Renner előrelátó szavai
Karl Renner államférfi, aki 80 évet élt, és állami kancellárként az Első és a Második Köztársaság kezdetén is meghatározó politikai szerepet játszott, 1946. október 22-én a „950 éves Ausztria” ünnepségen bölcs szavakat mondott, amelyeket ma jobban meg kellene fontolni, mint valaha: „Az első, és különösen a második világháború eredménye napnál világosabban megmutatta, hogy nemcsak Európa, hanem az egész föld népeinek együtt kell gazdálkodniuk, és hogy a nemzetállami szuverenitásnak meg kell hajolnia a népek közösségének akarata előtt, ha az emberiségnek üdvösségben kell részesülnie.” Majd így folytatta: „A háborúk útján megvalósuló szuverén nemzetek kialakításának korszaka lezárult. Ez egy másik évszázadhoz tartozik. Ma a világállam-építés, az államcsalád szuverenitásának törvénye alatt állunk, és azok a népek, amelyek szembeszegülnek ezzel a törvénnyel, a fejlődés kerekei alá kerülnek.”
Renner a „katolikus univerzalizmusról”, valamint a munkásság körében az „internacionalizmus eszméjéről” beszélt, és az osztrák nép állameszméjét így határozta meg: „Ez nem faji babona, hanem tudatos türelem és minden sajátosság elismerése, legyen az bármely országból vagy bármilyen eredetű. Nem öntúlbecsülésen alapul, nem egy bizonyára dicsőséges, mégis végzetszerű múlt istenítésén, hanem a történelmileg kialakult dolgok józan megállapításán.” Karl Renner diplomáciai érzékének, tapasztalatának és előrelátásának Ausztria sokat köszönhet. Ebben a történészek egyetértenek.
