Nagy szomszéd, kis szomszéd. Egy osztrák akcentus sok mindenben ott cseng Németországban. Így van ez az új német konyhával is, amely osztrák közreműködés nélkül talán sosem jött volna létre.
Szöveg: Helga Baumgärtel Fotó: ©2015 C.A.Hellhake/www.bilderlesung.de
Egyszer volt, hol nem volt … once upon a time … Így kezdődik minden mese. A kulinárisak is.
Egyszer volt, hol nem volt Münchenben. Pontosabban 1971-ben. Amikor egy prominens építési vállalkozó, Fritz Eichbauer – az akkori idők összes ínyencéhez hasonlóan frankofil – éttermet nyitott München-Schwabingban: a Tantrist. „Kompromisszumok nélküli modern építészetben épült, nem hasonlítható a hagyományos barokk gasztronómiához”, ahogy akkoriban a gasztronómia pápája, Wolfram Siebeck írta.
Eichbauer konyhafőnöknek elhozta Washingtonból a mindössze harminc éves osztrákot, Eckart Witzigmannt, aki Paul Haeberlinnél és Paul Bocuse-nál tanulta a szakmát, őt küldte vásárolni Rungisba, „Párizs gyomrába”, és ezzel segítette hozzá a „Nouvelle Cuisine” és a „német konyhai csoda” avantgárdjává válni.
Nos, kedves olvasók, látni fogják: a német konyhai csodát egyértelműen az önök honfitársai formálták. Tu felix Austria – főzz és inspirálj!
1972-ben készítettem az egyik első riportot a Gasteinban született Witzigmannról, akinek nemzetközi karrierje a mai napig tart. Nemcsak gasztro-rovatvezetőként, hanem a salzburgi reptéren található Hangar-7-beli Ikarus kezdeményezőjeként is, ahol a világ legkreatívabb konyhafőnökei váltják egymást. És júliusi 75. születésnapjára egyébként az Ayala pezsgőház saját Cuvée-t készített neki. Chapeau!
Amikor megkértem, hogy mutasson be az A la Carte-nak egyet a kedvenc receptjeiből, „Ecki” azonnal igent mondott. Íme: Borjúmirigy Rumohr módra.
„Talán a Borjúmirigy Rumohr móddal alkottam meg a mesterművemet” – mondja ma. „Carl Friedrich von Rumohr művészettörténésznek és gasztronómusnak ajánlva, aki a mai napig inspirál minket szállóigéjével: 'Az ember az, amit megeszik.'”
A mi „évszázad szakácsunk” és „Professor Dr. h. c.” (Svédországban) Witzigmannunk – aki mellesleg az 1991-es Trophée Gourmet győztese – ráadásul amikor megnyitotta saját éttermét, az Aubergine-t, először szerezte meg Németországnak a harmadik Michelin-csillagot. Utódja a Tantrisban Heinz Winkler volt. Nos, dél-tiroliként hivatalosan ugyan nem osztrák, de számomra egyértelműen a „Tu felix Austria” csoportba tartozik. És Winkler is 1981-ben a Tantrisban koronázta meg karrierjét, amikor mindössze 31 évesen a világ legfiatalabb háromcsillagos szakácsává választották.
Idén ünnepli 25 éves jubileumát gyönyörű Residenz Heinz Winkler szállodájában, Aschauban, közvetlenül az osztrák határ előtt.
Étterméről a Guide Michelin így ítélkezik: „… ez a legjobb minőség a legmagasabb fokú folyamatossággal és elkötelezettséggel párosítva par excellence.” Bók, kedves Heinz!
A harmadikat a sorban Johann Lafernek hívják, az 1957-es grazi születésű szakács. Németországban azonban a médiajelenléte miatt inkább „a nemzet tévés szakácsaként” ismerik.
Johann Laferrel 1981-ben találkoztam Witzigmann Aubergine-jében. Akkor már a „Németország legjobb cukrásza” címet viselte, és egy másik sikeres osztráknál dolgozott: Joseph Viehausernél annak hamburgi éttermében, a Le Canardban. Lafer számtalan címe és kitüntetése – mint az 1997-es Gault&Millau „Az év szakácsa”, a 2001-es Trophée Gourmet A la Carte vagy a 2010-es „Ausztria gasztronómiai nagykövete” – elolvasható kiterjedt weboldalán.
Élete, munkája, karrierje ma is az egyszerű, mégis rendkívül igényes mottó jegyében áll: „Egy élet a jó ízekért”.
Életét több mint 25 éve osztja meg a vendéglős és volt borlovag Silvia Buchholzzal, akivel ma a Stromburg szállodájából irányítja gasztro-birodalmát.
És természetesen bemutat egy klasszikust és annak továbbfejlesztett változatát számunkra, „hogy a fiatalok is lelkesedjenek a főzésnek és az élvezeteknek ezért a módjáért”: a halhatatlan linzi tortát.
Nos, most térjünk vissza a német konyhai csoda őssejtjéhez, a Tantrisba. Ezt ma egy 1957-es születésű tiroli vezeti – Hans Haas. Ő is számos kitüntetéssel rendelkezik, mint például az 1987-es „Bocuse d’Or”, az 1995-ös Gault&Millau „Az év szakácsa”, 1999-ben az „Európai Kulturális Díj” és a Trophée Gourmet A la Carte győztese. És idén még egy harmadik „díj” is társul hozzá: 25 év a Tantris élén. Szívügye azonban az utánpótlás nevelése a mára híressé vált főzőiskolájával. Sok örömteli konyhai növendéket hagyott maga után, honlapjára – azt hiszem – milliószor kattintottak.
A receptet, amelyet a csendes és szerény maitre-től el akartam csenni, átengedte egyik legjobb tanítványának, Martin Fausternek.
És itt zárul be a kör. Mert a mi döntősünk, Martin Fauster, aki 1972-ben született a stájerországi St. Michaelben, öt évig volt mentora, Hans Haas mellett a Tantrisban. „Egyszerű, jó, tiszta konyha, viccesen és eredetien elkészítve, semmi sallang” – ez a mottója. A konyhai gőzt sok állomáson érezte az orrában: a bécsi Intercontinentalban, a Bad Ragaz-i Quellenhofban, a Tantrisban, a bretagne-i Maison de Bricourtban.
Biztos kikötőjére – ha talán mégsem az utolsóra? – 2004-ben talált rá a Geisel fivéreknél a neves müncheni Königshofban. A Gault&Millau erről ezt írja: „Fausterre jellemzőek az ultrakönnyű, frissítő halételek kezdetnek. Kedvencei közé tartozik a ritka galóca […].” És pontosan ezt mutatja be nekünk Martin Fauster receptjével: Nyersen pácolt galóca sóskafűvel.
Egyébként: Martin Fauster idén tizedik alkalommal hívott meg tizenhét nemzetközi mesterszakácsot látványos „Fauster & Friends” jótékonysági partijára.
És természetesen itt is főzött egy jótékonysági cél érdekében Eckart Witzigmann, és újra Hans Haas is a TU FELIX AUSTRIA nagyszabású fináléjára …
Eckart Witzigmann receptje: Borjúmirigy Rumohr módra
Hozzávalók 4 személyre
A mirigyhez
500 g borjúmirigy (1 dió)
citromlé
só
frissen őrölt fehér bors
400 g póréhagyma, csak a világoszöld része, vékony csíkokra vágva
100 g crème double
1 tojássárgája
4 friss fekete szarvasgomba (egyenként kb. 30 g)
100 ml Madeira
4 szelet nyers libamáj (egyenként kb. 50 g)
50 g tisztított vaj
1 tk konyak
8 réteslap
folyékony vaj a kenéshez és zsírozáshoz
8 szelet pármai sonka, hajszálvékonyra vágva
1 tojássárgája a kenéshez
A pezsgőmártáshoz
80 g póréhagyma, csíkokra vágva
só
100 ml erősen redukált szárnyas alaplé
100 ml Noilly Prat
100 ml pezsgő (Brut)
12 zöld borsszem, összezúzva
1 salotta, finomra vágva
200 g crème double
1 tk vaj a pirításhoz
frissen őrölt fehér bors
80 g hideg vaj, kis darabokban
szarvasgombelé
Elkészítés
A borjúmirigyet folytonosan cserélt vízben 1-2 órán át áztassuk, amíg fehér nem lesz. Kevés citromlével tegyük hideg, sós vízbe, forraljuk fel, majd a tűzhely mellett hagyjuk 10 percig állni. Hideg víz alatt hűtsük le, tisztítsuk meg minden porcos és hártyás résztől.
Másnap a mirigyet vágjuk 50 grammos darabokra, sózzuk, borsozzuk, és ízesítsük citromlével.
A póréhagymát lobogó sós vízben rövid ideig főzzük, jeges vízben hűtsük le, majd konyharuhában töröljük jól szárazra. A crème double-t főzzük sűrűre, a póréhagymacsíkokat egyszer forraljuk fel benne erőteljesen. A tűzhely mellett a felvert tojássárgájával kössük meg, ízesítsük, és hagyjuk kihűlni.
A szarvasgombát folyó víz alatt keféljük le, szárítsuk meg, és vágjuk 1 cm vastag szeletekre. Sauté-serpenyőben öntsük rá a Madeirát, pároljuk 3 percig, szűrjük le, és a levet tegyük félre a mártáshoz.
A libamájszeleteket tisztított vajban mindkét oldalán süssük gyorsan pirosra, vegyük ki a serpenyőből, locsoljuk meg konyakkal, és enyhén fűszerezzük.
A réteslapokat kettesével kenjük meg vajjal, tegyük egymásra egy ruhán, vágjuk 20 cm-es négyzetekre, és a szélek közelében helyezzünk rájuk 2-2 szelet pármai sonkát. Rétegezzük rá a mirigyet, a szarvasgomba-szeleteket és a libamájat, majd osszuk el körülötte a póréhagymát. Hajtsuk rá a sonkát, és a ruha segítségével tekerjük fel kétszer a tésztát a töltelék köré. A mirigyes csomagokat zsírozott tepsiben, 220°C-os sütőben süssük 35 percig.
A mártáshoz blansírozzuk a póréhagymát. A szárnyas alaplevet forraljuk össze a Noilly Prat-tal, a pezsgő felével, a borsszemekkel és a salottával, amíg a keverék sűrű nem lesz. Adjuk hozzá a crème double-t, és főzzük krémes állagúra.
A póréhagymát rövid ideig pirítsuk meg vajon, sózzuk és borsozzuk.
A mártást szűrjük át sűrű szitán, forraljuk fel újra, adjuk hozzá a maradék pezsgőt, és a vajdarabkákkal sűrítsük a mártást. Szarvasgombalével, sóval és borssal ízesítsük pikánsra.
A póréhagymát és a mártást tegyük előmelegített tányérokra, a mirigyes csomagokat vágjuk félbe, és helyezzük rájuk.

Johann Lafer receptje: Linzi torta
1 tortaformához (24 cm Ø)
150 g hideg vaj
100 g darált mandula
150 g liszt
150 g porcukor
1 csipet fahéjpor
1 csipet szegfűszegpor
1 tojássárgája (M-es méret)
1 bio citrom
250 g piros ribizlilekvár
1 tojássárgája (M-es méret) a kenéshez
Ezenkívül
vaj a formához, liszt a munkához, 1 cakkos tésztavágó, frissentartó fólia
Elkészítés
Mérjünk ki minden hozzávalót, és készítsük elő. A vajat vágjuk kis kockákra.
A mandulát pirítsuk aranybarnára egy serpenyőben, folyamatosan kevergetve. Majd vegyük ki a serpenyőből, és hagyjuk kihűlni.
A lisztet, a pirított mandulát és a vajat tegyük egy nagy tálba (vagy a konyhai robotgép táljába). Adjuk hozzá a porcukrot, a fahéjport, a szegfűszegport és a tojássárgáját is.
A citromot mossuk meg forró vízben, töröljük szárazra, és reszeljük le a héját. A fél citrom levét facsarjuk ki, és azt is adjuk a tálhoz. A mixer (vagy konyhai robotgép) dagasztókarjával gyúrjunk belőle sima, rugalmas tésztát.
A tésztát csomagoljuk frissentartó fóliába, és tegyük körülbelül 1 órára a hűtőszekrénybe.
A sütőt melegítsük elő 180°C-ra. Egy tortaformát kenjünk ki vajjal ecset segítségével.
A tészta kétharmadát lisztezett felületen nyújtsuk ki kb. 1 cm vastagra, valamivel nagyobbra, mint a forma.
A tésztát fektessük a tortaformába, húzzuk fel a peremét, és nyomkodjuk oda. A tészta alját szurkáljuk meg többször villával. A ribizlilekvárt keverjük át egy tálban, és evőkanállal kenjük el egyenletesen a tésztán.
A maradék tésztát nyújtsuk ki lisztezett felületen kb. 3 mm vastagra. A tojássárgáját verjük fel, és kenjük meg vele a tésztát.
A tésztát cakkos tésztavágóval vágjuk kb. 1 cm széles csíkokra.
TIPP: A tészta nagyon omlós, könnyen törik, ezért a legjobb sütőpapíron kinyújtani, csíkokra vágni, és kb. 30 percre hűtőbe tenni.
A tésztacsíkokat rácsos formában fektessük a lekvárra.
A tortát forró sütőben, középső rácson (160°C légkeveréses sütőben) süssük kb. 40 percig. Vegyük ki a tortát, és hagyjuk teljesen kihűlni.

Martin Fauster receptje: Nyersen pácolt galóca sóskafűvel
HOZZÁVALÓK 6 személyre
Galóca
400 g galócafilé
Lime-os vinaigrette
200 ml paradicsomesszencia
30 ml lime-lé
4 ek bodzaolaj
80 ml olívaolaj
só, cayenne-i bors
1 tk barna cukor
Sóska-krém
1 csokor sóska
200 g tejföl
sóskacsíkok (julienne)
aprított pisztácia
fehér quinoa
fekete quinoa
tengeri só
Füstölt crème fraîche
4 ek crème fraîche
1 füstölt tojásfehérje
4 ek füstölőfűrészpor
2 borókabogyó
1 ág kakukkfű
kevés citromlé
ELKÉSZÍTÉS
A fehér és fekete quinoát külön-külön főzzük puhára sós vízben, szűrjük le, terítsük szét egy tepsiben, és szárítsuk meleg helyen 24 órán át. Ezután 180°C-os forró olajban süssük ki, és csöpögtessük le papírtörlőn.
A lime-os vinaigrette-hez oldjuk fel a barna cukrot a forró paradicsomesszenciában, adjuk hozzá a többi hozzávalót, és ízesítsük.
A tejfölt a felvágott sóskával pürésítsük finomra, és ízesítsük sóval és cayenne-i borssal.
A füstölt tojásfehérjéhez főzzünk keményre egy tojást 8 perc alatt. A tojást hámozzuk meg, és válasszuk el a sárgáját a fehérjétől. Egy lábasban forrósítsunk fel füstölőfűrészport, borókabogyókat és kakukkfűágat, helyezzük a fehérjét egy rácsra a tetején, és takarjuk le alufóliával. Húzzuk félre a lábast, és hagyjuk kihűlni.
Ezután reszeljük le finomra a tojásfehérjét, és keverjük össze a crème fraîche-el. Ízesítsük sóval, kevés cayenne-i borssal és citromlével.
A galócát vágjuk vékony szeletekre. Fűszerezzük, és pácoljuk a lime-os vinaigrette-ben kb. 2 percig.
TÁLALÁS
A crème fraîche-ből tegyünk vékony pontokat a tányérra, helyezzük rá a feltekert galócaszeleteket.
A galócaszeletekre tegyünk fekete és fehér quinoát, pisztáciát és sóskacsíkokat.
Szórjunk rá egy kis tengeri sót, és fejezzük be a sóska-krémmel.
