Amikor egy forradalmár találkozik egy borásszal, az eredmény olyan bor, amely szembe megy az árral. Egy neusiedli szabadgondolkodó megmutatja a világnak, milyen is a burgenlandi rizling.
Szöveg: Christina Fieber · Fotók: Christof Wagner
Ha belépünk Hans Peter Harrer borospincéjébe, azonnal megértjük, hogy itt a dolgok egy kicsit másképp működnek. A falon egy hatalmas kép lóg a legendás forradalmárról, Che Guevaráról, akit csak „El Comandante”-ként emlegetnek. Egy vidám kubai buli relikviája egyszerűen jól illett a józan csarnokba – magyarázza a borász. Che Guevara a 68-as mozgalom ikonja, az ellenállás és a lázadás szinonimája. Még ha a borász nem is azonosul teljesen a forradalmár politikai üzeneteivel, ez legalább egyfajta flörtölés az ötleteivel.
Harrer kritikus gondolkodású ember. Szúróan tiszta szemei és kihívó tekintete aláhúzzák ezt a benyomást. A birtok a nagyapjáé volt, és sokáig borozóként működött, később az apja eladta a szőlőt. Hans Peter Harrer 30 évesen vette át – addig hűtéstechnikus volt, és semmi köze nem volt a borhoz. Eközben sok borászatba eljutott, és jelentős borászati tudásra tehetett szert.
„Fokozatosan belekóstoltam” – emlékszik vissza. „Csak egyszerűen kíváncsi voltam, kísérleteztem egy kicsit.” Idővel egyre több szőlőt különített el a legjobb területekről a saját céljaira. Ma már a felét saját maga dolgozza fel. A másik felét olyan elismert borászatoknak szállítja, mint Gernot Heinrich vagy Judith Beck. A területek tehát igazán jók lehetnek.
A szőlőeladásból származó biztos bevétel megadja neki a szabadságot, hogy olyan borokat készítsen, amilyenek neki ízlenek. Kompromisszumok nélkül. Harrer amúgy sem az a típus, aki könnyű szívvel tenne engedményeket.
Milyen a borász, olyanok a borok: egyenesek – néha provokatívak is. Nem sokat teketóriáznak. Már a Pinot noir rozéja is kiállást mutat: nem málnás víz, hanem igazi bor. A Welschriesling is sokkal több, mint egy jelentéktelen uzsonnakísérő.
Amikor a bor ízéről beszél, Harrer üzemi hőfokon ég: ellenszenvvel viseltetik az egyenborok iránt, amelyeket megfosztottak minden életkedvtől és a felismerhetetlenségig kasztráltak: „Nem limonádét akarok készíteni, hanem borokat az érett ízlésű fogyasztóknak, akik érzékszervi kihívást keresnek!” Meggyőződése, hogy egyre többen vannak ilyenek.
Borai nem alkalmasak megyei bajnoknak, ahhoz túlságosan idomítatlanok. De senkit sem akar téríteni. Nem is hitegeti magát azzal, hogy meg tudja változtatni a rendszert. Ez különbözteti meg Che Guevarától. „A politikához semmi közöm, csak a saját dolgomat akarom csinálni!” – csitít le.
Vörösborairól mindenesetre nem mondható el, hogy konformisták lennének: maradékcukor és egyéb kényeztetés nélkül közvetítenek arról, mit is jelenthet valójában a regionalitás. Mindenekelőtt a „Blaufränkisch vom Kalk” mutatja meg a származást népieskedés nélkül. Érett csersav, sav, egy csipetnyi gyümölcs és rengeteg Fertő-tó.
A szőlőültetvényeinek legtetejéről látni lehet a tavat. Az esti nap lágy fényében az az érzése az embernek, mintha a szőlősorokat elnyelné a víz.
Hans Peter Harrer kezdettől fogva biológiai módon dolgozott, 2012 óta pedig biodinamikus minősítéssel rendelkezik. Számára ez nem csupán egy pecsét, hanem egy szemléletmód. Szőlőültetvényei nem „Schönbrunn-szőlőskertek”, ahogy ő nevezi szívesen a precízen gondozott ültetvényeket. Hemzsegnek a gyógynövényektől – ismeri mindegyiket, és tisztában van a hatásukkal. Ez egy természetes körforgás, amely önszabályozó. A biodiverzitás nemcsak életteret biztosít a hasznos szervezeteknek, hanem más előnyei is vannak: a gyökérzet vizet tárol, a talaj nagy hőségben sem melegszik fel. Így megspórolható a mesterséges öntözés. A földigiliszták, bogarak és ászkarákok fellazítják a talajt, még az egérjáratok is víztározóként szolgálnak. Ha belenyúlunk ebbe a körforgásba, hogy „gyomláljunk” a tőkék körül, elpusztítjuk a talajéletet. A gyomirtók, mint a glifozát, nemcsak a talajban lévő mikroorganizmusokat irtják ki, hanem az összes rovart és földigilisztát is.
Harrer néha csodálkozik, milyen látszólagos gondatlansággal használják ezeket a szereket. Szerinte ez egy lavinát indít el. Ha a szőlők már az ültetvényben is mesterségesen vannak életben tartva, a pincében is gyakran kell beavatkozni a bor stabilizálásához.
A borász szívesen játszik a különböző stílusokkal: néhány fehérborát héjon erjeszti. Így a Traminer Ried Froschau-t is, amely 90 éves tőkékről származik: tiszta esszencia. A csersavak nem hagyják érvényesülni a giccses gyümölcsösséget. Ebben a borban semmi sem durva vagy tolakodó, amitől a Traminernél félnek. A rizlinget is héjon erjesztik. Csupa olyan fűszer illata van, ami az ültetvényeken nő. Nem opportunista, inkább rendszerellenes – és talán éppen ezért olyan finom. A burgenlandi rizling már önmagában is kihívás, a héjon erjesztett burgenlandi rizling pedig egy gerillaháború. Kevés olyan borász van, aki ezt be meri vállalni.
Jövőre egy olyan Welschrieslinget akar palackozni, amely már nem teljesíti az elvárásokat. „Gegen den Wind” (Széllel szemben) lesz a neve, és valószínűleg olyan íze is lesz. Még hordóban erjed.
Weinbau H. P. Harrer
Obere Hauptstraße 59
7100 Neusiedl am See
Beszerzési forrás:
www.vinonudo.at