A-La-Carte

Minden a legnagyobb rendben (2013/3)

Négy hozzávaló, egy kis kézművesség és egy kis emelt hőmérséklet. Azt hihetné az ember, hogy nem olyan nehéz olyan croissant-t sütni, ami pont úgy ízlik, mint Párizsban. De természetesen, mint mindig, semmi sem ilyen egyszerű.


Szöveg: Florian Holzer · Fotó: Luzia Ellert

A Larousse azt állítja, a croissant Bécsből származik. Nos, a Larousse 1938 óta szinte vitathatatlan tekintéllyel bír, ami a francia konyhát és a francia hozzávalókat illeti. Ha azonban a végső francia gasztronómiai lexikon azt állítja, hogy a croissant nem francia konyha és nem is francia hozzávaló, hanem osztrák cukrászművészet, amelyet a bécsi pékek találtak fel a török ostrom alóli felszabadulás alkalmából egy lengyel-német-osztrák felmentő seregnek köszönhetően, akkor bonyolódik a helyzet. Mert ezzel a Larousse elhagyná vitathatatlan kompetencia-területét, amivel az általa idézett morzsálódó leveles-élesztős kifli keletkezéstörténetét joggal lehetne kétségbe vonni. Amit ezennel meg is teszünk. Vitatjuk, hogy a croissant Bécsben született, de elismerjük, hogy a Larousse talán a kiflire gondolhatott. Bár a kifli és a croissant épp annyira különböző dolgok, mint a rántott csirkesaláta és a Bresse-i csirke szupremje: az egyik élvezetes mindennapi étel, méltó alap a jó vajnak és a kiváló lekvárnak; a másik morzsálódó, robbanékony ínyencség, vajas, tocsogó érzékiség, az egyetlen lehetőség arra, hogy stílusosan, gasztronómiailag indítsunk egy kiváló napot.

Pierre Reboul mindenesetre szintén úgy véli, hogy a francia nemzeti kiflik valahonnan Kelet-Európából, Lengyelországból, Csehországból vagy Ausztriából származhatnak. Észak-Franciaországban, a belga határ mentén, hosszú ideje nagy szenvedéllyel esznek „couque” vagy „couke” nevű süteményeket – mondja –, mindenféle élesztős és leveles tésztából készült, magas vajas tartalmú pékárukat, amelyek ugyan Hollandiából származtak, de kelet-európai pékek vitték őket oda.

Pierre Reboul az az ember, aki Ausztriában senki másnál jobban érti a croissant témáját. Pierre Reboul bizonyos értelemben a „Mister Croissant” (amivel egy kicsit igazságtalanok vagyunk vele szemben, mert mestercukrász, és természetesen sokkal többre képes, mint csak croissant-t sütni, de hát így van ez a tiszteletbeli címekkel). Hat éve érkezett a dél-francia származású szakember Ausztriába, miután előtte tizenkét évig New Yorkban, Jean-Georges Vongerichten, Kurt Gutenbrunner és Dan Barber mellett gondoskodott a modern cukrászatról. Először a salzburgi Demelhez, majd a bécsi Café Centralba, amely akkoriban épp kulináris újrapozicionálásra törekedett. Karl Wlaschek junior Orlando di Castellójában, a meglehetősen tradícióorientált kávéház egyfajta hipszter fióküzletében, olyan tortákat, tartleteket és krémeket mutatott be, amilyeneket Ausztriában csak képekről ismertek, nemhogy kóstoltak volna; olyan szépeket, olyan jókat, olyan frisseket, olyan újakat. És olyan croissant-okat, amilyenek Párizsban voltak. Vonzókat, illatosakat, vajasokat és hihetetlenül szexiseket. Ezek voltak a legjobb croissant-ok, amiket Ausztriában valaha ettek, és pontosan a megfelelő időben jelentek meg.

Mert Grazból és Bécsből kiindulva Ausztria városi központjaiban nagy sebességgel fejlődött ki egy elképesztő reggelizőkultúra. Ellentétben az ambiciózus yuppie-kkal, a hajszolt „breakfast-cancelling” hozzáállásukkal és hektikus „coffee-to-go” kultúrájukkal, a bobók és hipszterek már kora reggel elkezdték társasági életüket, fairtrade kávéval, dizájner müzlivel, Eggs Benedicttel, bio-smoothie-val és természetesen croissant-nal. A croissant bizonyos értelemben a singlespeed generáció vajas zsemléje lett; a croissant-ok prominens helyet foglaltak el a pékségek, péksüteményesek és a néhány éve virágzó butik-pékségek vitrinjeiben, kiszorítva az olyan „old-school” pékárukat, mint a fahéjas csiga vagy a diós kifli. A hipszter-városi kávézókban a pulton álló friss croissant-okkal teli kosár azt jelezte az álmos bobónak: „Itt cool módon reggelizhetsz, itt jó helyen jársz.”

A croissant tehát szimbólum volt. Az élvezetekre való nyitottságé, a kiegyensúlyozott munka-magánélet egyensúlyé, a kozmopolitizmusé, az urbanitásé. Pontosan a megfelelő idő tehát Pierre Reboul croissant-jainak. Bár hozzá kell tenni, hogy New Yorkban és Londonban az emberek hosszú sorokban álltak volna, de ilyen croissant-vallomásra a bécsiek még nem voltak elég érettek; az csak egy kicsit később jött, Josef Weghaupt Joseph-üzletével a Naglergasséban.

Még ha Pierre Reboul jelenleg nem is süt croissant-t, mivel 2012 őszétől a Ströck termékfejlesztési részlegén dolgozik, munkássága és hatása egyértelmű nyomokat hagyott, ahogy a croissant-tesztünk is bizonyította: a fiatal Hill cukrászatban a francia korábbi munkatársai dolgoznak, az ő kicsi, csábítóan ropogós-vajas croissant-jaik győzték meg leginkább a zsűrit; a második helyet a Café Central cukrászatának croissant-ja szerezte meg, az a hely, ahol Pierre Reboul egy évvel ezelőttig megmutatta, hol mérik a croissant-t; a hatodik helyet pedig a Ströck-croissant vitte el 6,9 ponttal, messze megelőzve más nagy pékségek példányait.

Ha megkérdezzük a franciát, mi a titka egy jó croissant-nak, nehezen válaszol. Technikailag közelíti meg. Két különböző problémával kell megküzdeni: a leveles tészta problémájával és az élesztős tészta problémájával, a kettő nagyon különböző. Mert minél több időt adunk az élesztős tészta résznek a nyers croissant-ban, annál puhább lesz, viszont minél tovább várunk a leveles tésztával, annál keményebbé válik. Rossz előfeltételek egy „séma F”-hez, jó előfeltételek azoknak a pékeknek, akiknek érzékük van a megfelelő időzítéshez. A francia és az osztrák croissant közötti különbség mindenesetre nem a lisztben rejlik, magyarázza Pierre Reboul, mert az Ausztriában első osztályú, és a vajban sem igazán. Bár Franciaországban az ember egy igazi vaj- és vajpótló-univerzummal küzd, magyarázza a cukrász. A 80-as években minden francia pékségben három különböző croissant volt, meséli, mégpedig „croissants”, amik olcsók voltak és margarinnal készültek, „croissants au beurre”, amik valamivel drágábbak voltak, és a vajtartalom részben margarinból, részben vajból állt, és végül „croissants pure beurre”, amik csak vajból készültek, és ennek megfelelően a legdrágábbak voltak. Ma a margarin már nem szokásos, cserébe a „tourier”- vagy hajtogatott vaj nagy téma: fizikai úton kristályosított vaj, amelynek olvadáspontját pár fokkal megemelik, és az eljárás révén teljesen más konzisztenciát kap, szinte rugalmas, géppel könnyen feldolgozható, de autentikus vajízzel. Technikai értelemben így már van néhány lehetőség, mondja Reboul, ő azonban Ausztriában sosem dolgozott ezzel, és most is a nagy pékség Ströcknél csak teavajat használ.

Egyébként a vaj típusa magyarázza a croissant formáját is, mondja Reboul: az olcsó margarinos kiflik annak idején görbék voltak, a vajkeverékes croissant-ok egyenesek. Azok a croissant-ok, amelyekben a tiszta vaj játszotta a főszerepet, szintén egyenesek voltak, de lényegesen magasabb árban különböztek. Ma a formának – görbe vagy egyenes – már tulajdonképpen nincs mélyebb jelentősége, sokkal inkább költségtényező: a kiflik hajlítása végül is egy plusz mozdulat.

És ha megkérdezzük a franciát, mennyi is van – az ideális esetben valódi és tiszta – vajból egy ilyen croissant-ban, akkor egy igencsak meglepő százalékot mond: „30-tól 38 százalékig. Vannak 40%-osak is, de az már egy kicsit zsíros”. Ezt nyugodtan mondhatjuk.

Oké, de akkor mi az oka annak, hogy Franciaországban minden sarkon olyan croissant-t kapni, amiért Ausztriában sokat kell gyalogolni, ha egyáltalán megtalálja az ember? „Ausztria egy nagyon korrekt ország”, mondja a francia, „ahol mindent jól akarnak csinálni, ahol az ember nem hajlandó hibákat elkövetni.” Ez a croissant-nál azt jelenti: jól keverni, jól gyúrni, jól nyújtani, jól keleszteni, majd jól sütni. Az eredmény egy többé-kevésbé íztelen croissant. Franciaországban a croissant-t forróbbra sütik, mint ahogy az jó lenne, és rövidebben, mint ameddig tulajdonképpen szükséges lenne – árulja el a cukrász. Az eredmény egy karamellizált, sötét kéreg és egy olyan belső rész, ami még egy egészen kicsit nedves, tésztás. Ezt hangsúlyozza egy kihívó sós íz, több só, mint amennyit Ausztriában valaha használnának egy leveles tésztás süteményhez, de ez drámai módon kiemeli a vaj aromáját. Ez szexi, kiáltunk fel, Pierre Reboul nevet, és azt mondja, hogy a szexhez bizony egy kis árnyalatnyi vulgaritás is kell. Neki, amikor Ausztriába jött, mindenképpen hatalmas harcokat kellett megvívnia, a croissant-jai túl sötétek, túl zsírosak és túl sósak – mondták neki. Természetesen nézőpont kérdése. Hány croissant-t eszik egy francia átlagosan évente? „Fogalmam sincs, de sokat.” A jövőben mi is valószínűleg többet fogunk enni. A sós, zsíros, sötét, szexi-vulgárisakból.

Most jön a morzsolódás

Mindenki tudni akarja, hol kapni a legjobb croissant-t. A legjobb croissant körüli kérdés az elmúlt évek általános reggeli-hype-ja során ugyanis többé-kevésbé egzisztenciális üggyé vált. És még ha égett is a körmünk, sokáig húzódtunk egy teszttől, mert a frissesség szavatolása – és ezzel a hasonló kóstolási feltételek – nem tűnt megvalósíthatónak. Ettől eltekintve meg voltunk győződve arról, hogy Ausztriában egyébként sincsenek olyan croissant-ok, amelyek a párizsi szabványtermékkel akár csak megközelítőleg is versenyre kelnének. A második pont azonban mostanában drámaian megváltozott, és egy járható módszer is eszünkbe jutott: az összes croissant-t egy délelőtt vásároltuk meg (ezért csak a Bécsben kapható példányok vettek részt), és közvetlenül a kóstolásuk előtt három percig 170 fokon sütöttük vissza őket. Ez nem ugyanaz, mint a sütőből frissen kivett, de legalább közel áll hozzá.

A megkóstolt leveles tésztás alkotások lényegében három kategóriába sorolhatók: nagy pékségek croissant-jai, pékségek és cukrászdák kis szériás croissant-jai, valamint importált, itthon kisütött tészta-félkésztermékek – ezek többsége Franciaországból származik, de volt egy svájci példányunk is a versenyben.

A zsűri a szokásos módon Karin Schnegdarból, a Kronenzeitung társasági- és gasztronómiai tudósítójából, Nina Kaltenbrunner A la Carte-munkatárs és újságíróból, Christian Grünwald A la Carte-főszerkesztőből, valamint Florian Holzer szerzőből állt össze. A kóstolás a Zum Schwarzen Kameel étteremben zajlott, elnézést kérünk a kétmillió morzsáért, amit magunk után hagytunk.

A kóstoló

Hill Patisserie
9
A croissant- és foodie-szcénában még jórészt ismeretlen, de határozottan egy abszolút első osztályú kifli, amelynek elkészítésében a Bécsben időközben legendássá vált Pierre Reboul korábbi munkatársai vesznek részt. Messze a legkisebb példány a versenyben, praktikus, formás és kompakt. Oliver Ivanschits havonta kb. egyszer készítteti el a leveles tésztát a Hill cukrászdában, croissant-okat formáztat, elősüttet, lefagyasztat és szükség esetén kisüttet. Nem hangzik romantikusan, de fantasztikus eredményt szül: „Egyes-A croissant, pörkölt, vajas, lágyan sós, ropogós, tökéletesen kiegyensúlyozott íz, csábító konzisztencia”, „kicsi forma, nagyon intenzív, ropogós és omlós, lágyan vajas”, „nagyon szép, fényes kéreg, tökéletesen karamellizált, vajas és édes, tökéletes konzisztencia, élvezet”.
€ 1,–,
a Hill Patisserie-nél, Gentzgasse 127
1180 Bécs,
Tel.: 01/320 11 11-15
www.hill-restaurant.at

Café Central, Beaulieu
8,3
Pierre Reboul korábbi munkahelye, ahol szemmel láthatóan még mindig egészen jól értik a dolgot. A Café Central cukrászatának croissant-jai a Beaulieu bisztróban és az Orlando di Castellóban is kaphatók. Formailag tipikusan francia, tehát egyenes, nem görbe, „nagyon francia, ropogós, karamellás, a bélzete csodálatosan krémes, extrém vajas”, „Oh la la!”, „szép kéreg, a tészta légbuborékos, ízben azonban nem hátrány, vajas és édes”, „nagyon szép, ropogós, karamellás pörkölt jegyek, szép konzisztencia, ideáltipikus, nagyon kézműves”.
€ 1,90,
a Beaulieu-nél, Herrengasse 14/18 1010 Bécs,
Tel.: 01/532 11 03
www.beaulieu-wien.at
www.palaisevents.at

Schrott
7,5
Örömöt okozó meglepetés: A bécsi pékek céhmestere az egzotikus dolgokhoz is kiválóan ért. „Vajas, zsíros, és mégis puha, kifogástalan forma, kellemes vajaroma, anélkül, hogy tolakodó és émelyítő lenne”, „kompakt és jól kisütött, csodálatos kéreg, tartalmas, kellemes és intenzív”, „jó kéreg, szép kézművesség, a bélzete kissé túl kemény”.
€ 1,15,
a Bäckerei Schrottnál
Mariahilfer Straße 159, 1150 Bécs,
Tel.: 01/893 42 49
www.baeckerei-schrott.at

Le Bol
7,2
Az egyik olyan hely, ahol a café au lait és a croissant élvezetét már tíz éve ünneplik, ennek megfelelően jó árut forgalmaznak ebben a francia ihletésű kávéházban. Hogy honnan származnak a Le Bol-croissant-ok, azt sajnos nem sikerült kideríteni, „francia külső, ízben visszafogott, semleges, kissé sós, zsíros, jó, eredeti – très Paris”, „nagyon ropogós, nagyon szép, légies tészta ízzel; műfajának megfelelő”, „édes briósos illat, kissé tésztás, extrém zsíros és vajas”.
€ 2,20,
a Le Bolnál, Neuer Markt 14 1010 Bécs,
Tel.: 0699/10 30 18 99
www.lebol.at

Gregors Konditorei
7,1
Örvendetesen jó hely Gregor Lemmerer számára, aki egy rendkívül ambiciózus, fiatal cukrász Margaretenben, és a kávén kívül nagyjából mindent maga készít, amit az üzletében elad. A croissant-oknál ez meglehetősen egyértelmű, kinézetre eléggé mások, kicsit olyanok, mint a fánk. „Puha és légies, nem annyira vajas, szép tészta, valahogy 'friss' hatású”, „nagyon osztrák benyomást kelt, de jó”, „úgy néz ki, mint egy fánk, a levelesség inkább laza, jól átsütött, tisztán egy kicsit íztelen”, „szépen feljött, laza, belül azonban inkább száraz; az íze rendben, kísérőnek jó”.
€ 1,80,
a Gregors Konditorei-nél
Schönbrunner Straße 42, 1050 Bécs,
Tel.: 01/544 11 27
www.gregors-konditorei.at

Ströck
6,9
Hogy a bécsi nagy pékség jól teljesít a croissant-versenyben, nem különösebben meglepő, hiszen a „Mister Croissant” Pierre Reboul tanácsadóként dolgozik náluk. „Egy folyékony croissant, ropogós, puha, de tulajdonképpen tiszta vaj kifli formában – király”, „extrém vajas, majdnem tocsog, de ropogós, és a vaj tökéletesen van beépítve; vizuálisan meggyőző”, „nagyon vajas”.
€ 1,05,
a Ströcknél,
77 x Bécsben és környékén
www.stroeck.at

Hiestand
6,2
Egy svájci ipari pékség, amely az otthon megsüthető mélyhűtött árura specializálódott. A Hiestand-croissant-okat számtalan helyen megtalálhatjuk; hogy éppen a Meinl am Graben polcain vannak, azt egy kicsit illúziórombolónak találtuk. „Ropogós, piskótás, friss, senkinek sem árt, ártalmatlan”, „harmonikus, ropogós, ízben normális, nem izgalmas”, „csinos osztrák-croissant piskóta-beütéssel, nem látványos, tisztességes”.
€ 1,10,
a Meinl am Graben-nél, Graben 19, 1010 Bécs
www.meinlamgraben.at

Merkur
5,5
A szupermarketben a croissant-ok mind csomagolva a polcon, mind a pultnál eladva megtalálhatók. Ez az ismeretlen eredetű, kisütött pultáru: „kissé rágós, édeskés, tésztás, kissé mesterséges, a szájban 'nő'”, „viszonylag sötétre sütve, alig vajas”, „homogén, tésztás massza, nem teljesen kisütve”.
€ 0,79,
a Merkur-nál
www.merkur.at

Aida
5,1
Az Aida vajaskiflije nem állítja magáról, hogy croissant lenne – és nem is igazán néz ki annak. „Nagyon sötét színű kívül, majdnem mint a tönköly, vajas-vaníliás, nagyon délies, inkább Róma, mint Párizs”, „sózatlan, üres az íze”, „jégcukros, mesterséges aroma, semleges, túl zsíros”, „nagyon sötét, nagyon édes, nagyon zsíros”.
€ 1,80,
az Aida-nál
32 x Bécsben és környékén
www.aida.at

Wein & Co
5,1
Még egy francia a versenyben. A Wein & Co egy champagne-i cégtől szállíttat mélyhűtött tészta-félkésztermékeket, amelyeket helyben és igény szerint sütnek ki. A zsűri véleménye megoszlott: „Jó, étvágygerjesztően sós, puha, a bélzete kissé vattás, de egy végig 'klasszikus' croissant”, „nagyon zsíros, égett szaga van, kellemetlen”, „tisztátalan vajjegy, majdnem mesterséges, nem túl szép”.
€ 1,90,
a Wein & Co Bárban,
Mariahilfer Straße 36, 1070 Bécs,
Tel.: 05 07 06-3021,
www.weinco.at

Ölz
4,6
Polci áru a szupermarketből, és messze a legolcsóbb termék a tesztben. „Francia külső, de ragacsos, tapadós, tartalmatlanul puha harapás, ami egy kicsit a marcipánra emlékeztet”, „ragasztóízű, kiegyensúlyozatlan, érdektelen”, „egy párizsi kifli optikája, gumiszerű konzisztencia, kétszersült aroma”.
2 db € 1,09,
a Merkur-nál
www.merkur.at

www.oelz.com

tart’a tata
4,1
Ez egy kicsit csalódást okozott nekünk, többet vártunk volna. Ugyanis a tart’a tata-croissant-ok legalább francia lisztből és francia vajból készülnek. Kezdetben még francia pékek sütötték őket, és a mindennapi fogyasztás során igazából
nagyon ízlenek nekünk. De a vaktesztek kegyetlenek, „francia külső, egyenes, úgy ízlik, mint a nagyié, kissé túl forrón sütve, de kellemes és egyszerű”, „café au lait-szükségletet ébreszt”, „szép konzisztencia, de színtelen tészta és kissé megégett. Kár érte!”, „inkább sós tartású párizsi kifli, formás, ugyanakkor ízsemleges és kissé megégett”.
€ 1,80,
a tart’a tata-nál, Lindengasse 35, 1070 Bécs,
Tel.: 01/526 56 26
www.tartatata.at

Felzl
3,9
Horst Felzl folyamatosan arra törekszik, hogy kenyereinek autentikus jelleget adjon, legyen szó Pane Puglieséről vagy baguette-ről. A croissant-oknál még van némi behozni való: „Laza, puha, kemény és zsíros, vizuálisan szép, ízében azonban üres, tésztás”, „vizuálisan 1a, ízben semleges, 'ülve maradt'”, „csinos, jó kéreg, belül tésztás-szalonnás”.
€ 1,05,
a Felzl-nél, Kaiserstraße/Westbahnstraße, 1070 Bécs
Tel. 01/522 71 47,
www.felzl.at

Joseph
3,7
Még egy eredmény, ami meglepett minket, nem utolsósorban azért, mert a szaftos-sárga Joseph-croissant-okért minden nap sorban állnak az emberek. Mi magunk is. „Eredetinek és nagyon szupernek néz ki, ízben azonban lassú, valahogy sajtos, sületlen”, „többrétegű, ízben azonban indifferens, kívül szép ropogós, belül tésztás – blöffölő”, „vizuálisan nagyon vonzó, ízben nem izgalmas”.
€ 1,99,
a Joseph Brotnál,
Naglergasse 9, 1010 Bécs,
www.joseph.co.at

Der Mann
3,7
Croissant a nagy péktől: „Indifferens, valahogy a panettone-ra emlékeztet, üres, ipari”, „nagyon ropogós és formás, de száraz, egydimenziós, homokos masszára emlékeztet”, „nagyon száraz, nyers élesztős tészta íze van”.
€ 1,07,
a Der Mann-nál
80 x Bécsben és környékén
www.dermann.at

Gragger & Cie
3,4
Imádjuk Helmut Graggert, nagyra becsülünk mindent, amit süt. A ropogós vajaskiflijeit is. A croissant-értékelésben természetesen nem volt könnyű dolguk, „tésztás vajaskifli, témaeltérés”, „nagyon kézműves, sima, bumfordi, nem croissant”, „több kifli, mint croissant, túl száraz”.
€ 1,40,
a Gragger & Cie-nél, Spiegelgasse 23, 1010 Bécs,
Tel.: 01/513 05 55
www.gragger-cie.at

Anker
2,1
A kenyérgyári croissant-ok, „tésztás, lucskos, kellemetlen”, „mint a fehér kenyér, élesztős, nincs benne rafinéria”, „nem sült ki rendesen, szalonnás, savanykás”.
€ 1,10,
az Anker-nél, 127 x Bécsben, Alsó-Ausztriában és Salzburgban
www.ankerbrot.at

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!