A-La-Carte

Amour du Vin (2009/1)

Ha valaha egy borász azt a benyomást keltette, hogy szerelmes a bortermelésbe, akkor az a dél-stájerországi Daniel Jaunegg.


Amour du Vin

Szöveg: Michael Prónay Fotók: Manfred Klimek
A borászt az idei havas télben kissé kapkodva érjük el telefonon: „Ha az ember, mint mi, eléggé magasan van a hegyen, és hevesen kezd havazni, miközben a szállítmányozó cég bort készül elhozni, akkor bizony izgalmassá válik a helyzet” – kommentálja a 29 éves borász az időjárási szeszélyeket. (Mellesleg: a szállítmányozónak végül sikerült feljutnia az 550 méter magasan fekvő birtokra.)
Daniel Jaunegg képzése sok más stájer borászéhoz hasonló: a Silberberg szőlészeti iskola után elvégezte a Mezőgazdasági Kamara szőlész- és borászmesteri vizsgáját. A bor iránti szerelme viszonylag korán fellobbant: „16 évesen gyakorlaton voltam Erich és Walter Polznál, ez nagy hatással volt rám. Teljesen beilleszkedtem, mindenhol ott voltam, ott született meg bennem a vágy, hogy borász legyek.” A Polz-dinasztia a stájer borászatban hasonló szerepet tölthet be támogatóként, motivátorként és mentorként, mint Alois Kracher Burgenlandban, méghozzá már régóta: „Az apám már az idősebb Polznál tanult, a nálam jó tíz évvel idősebb bátyám szintén ott volt anno. Rám bízták, hogy mit szeretnék csinálni szakmailag, de onnantól kezdve egyértelmű volt: ez nekem való, én is így akarom majd.”
1999-ben, a képzés és a sorkatonai szolgálat befejezése után csatlakozott az apai 8 hektáros gazdasághoz: „Eredetileg szerettem volna egy kicsit világot látni, de már nem bírtam várni, hogy végre én magam is csinálhassak valamit.” Könnyű volt a kezdet? „Nálunk igen, de a további 6 hektárnyi szerződéses beszállítóval nem volt mindig egyszerű. Ha kifejező borokat akar készíteni az ember, akkor vissza kell venni a hozamból, ritkítani kell, és ez főleg az idősebb generációnál nem olyan magától értetődő.” De időközben beindult a gépezet: „Egész évben kísérjük a termelőinket, a növényvédelmet és a lombmunkát egyeztetjük, hogy mindenhol ugyanaz történjen, két-három hetente mindenkit meglátogatunk – a gyakorlatban ez már majdnem olyan, mint a saját területen. Régebben augusztusban érkezett a telefonhívás, hogy kell-e még a szőlő, aztán ennyi volt. Ma már egész éves együttműködésünk van.”
A szortimentben a Sauvignon és a Muskateller vezet, őket követi a Welschriesling, a fehér- és szürkebarát, valamint a Morillon, 5% pedig Zweigelt. A kínálat alapját a „Klassik” borok és a „Daniel.s” cuvée képezik, ezek felett állnak a „Knili” dűlőszelektált borok, a csúcsot pedig a „Muri” Sauvignon és Chardonnay képviseli, amely a Koglmuri birtoknévről kapta a nevét. Ez utóbbiaknál fát is használnak, „de nagyon adagoltan, mint ahogy egyébként a fahasználat Stájerországban sokkal óvatosabb és célzottabb, mint néhány évvel ezelőtt.” A birtokon 1975 óta palackoznak: „Még mindig van egy kis Sauvignonunk abból az évből, az ma is csúcsformában van, és ismét bizonyítja, hogy a fajta tárolási potenciálját teljesen alábecsülik.” A palackokat 100%-ban csavarzárral zárják: „Én is szívesen iszom vachauei borokat, de ha három palackból csak az egyik igazán 100%-os, akkor az számomra nem opció.”
2004-ben a gazdaságot egy komplett új pinceépülettel bővítették, előtte a fahordós pince három kilométerre volt, és mára öt vendégszoba is várja az utazókat. Elégedett? „Természetesen – az egyetlen hátránya: a hólapátolnivaló terület megháromszorozódott” – mondja mosolyogva a borimádó borász.

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!