„Apám az étterem bútorait saját tervei alapján egy asztalossal készíttette el” – meséli Frank Bläuel. Ez az 50-es években történt, amikor a Hotels Tulbingerkogel főépületét éppen kiszabadították a romos állapotából, és a vendégek Bécsből tömegesen érkeztek a szép tisztásra, hogy elmeneküljenek a háború utáni Bécs sivársága elől. „Akkoriban 300 férőhelyünk volt” – mondja Bläuel. „És a süteményes hölgyeknek bőven volt dolguk.” A hölgyek még a múlt század hetvenes éveiben is süteményekkel és tortákkal látták el a Tulbingerkogel teraszán ülő vendégeket. Bläuel apjának nemcsak az építészethez, hanem a bordeaux-i borokhoz is volt érzéke. Izgalmas palackok a korai időkből, amikor Bécsben alig lehetett francia borokat kapni, még ma is megtalálhatók a borlapon. „A borpincémben káosz uralkodik” – ismeri el Bläuel, és úgy tűnik, ezzel semmi baja nincs.
A borkedvelők nem csak az ivás kedvéért érkeznek. Georg Bläuel konyhafőnök másfél évig dolgozott a Tantris-ban, később pedig Lisl Wagner-Bachernél. De nem a csillagos konyha érdekli. Hummer és tengeri nyelv van az étlapján, mert az itt szokás, de megpróbálja motiválni a környékbeli gazdákat is, hogy zöldséggel és hússal lássák el. Tavasszal a tullni síkságról származó, klasszikus módon, sonkával és hollandi mártással elkészített Malafa-spárga nagy sláger. A sült bodzavirágot eperöntettel nem szabad kihagyni, ha éppen szezonja van. Amikor friss fűszernövények vannak, a szakácsoknak maguknak kell kimenniük a természetbe, átfésülni a réteket és erdőket medvehagymáért, lóheréért, százszorszépért, martilapuért, pitypangért, zsályáért, útifűért, zsázsáért és citromkakukkfűért. A kucsmagomba igen hangsúlyos az étlapon, bár előfordulása az évszakoktól függ. Apa, Frank Bläuel azt mondja: „Sok tényezőnek kell összejátszania ahhoz, hogy a kucsmagomba-év jó legyen.” Némely dolog a Bécsi-erdőben nő, amivel viszont semmit sem lehet kezdeni. Frank Bläuel mesél egy vendégről, aki egy séta után büszkén tért vissza egy teniszlabda méretű szarvasgombával: „Egy német szarvasgomba volt. Kulinárisan hasznosíthatatlan!” Szép napokon békés együttélés uralkodik itt a különböző világokból érkező vendégek között: „Megeshet, hogy pár kerékpáros beugrik egy sonkás-sajtos melegszendvicsre és egy radlerre” – lelkendezik Georg Bläuel. „Aztán látják, hogy a szomszéd asztalnál osztrigát és pezsgőt fogyasztanak, és hirtelen ők is azt akarnak.”

A Bécsi-erdő vendéglátásának története mindig is összefonódott a közeli szövetségi főváros történetével, gazdasági prosperitása éppúgy meghatározta ezt, mint a nyomor és a válság. De a bécsieket mindig is vonzotta a zöld. Egy séta után a kirándulónak, akár sportkocsival, akár villamossal érkezett, szüksége van némi erősítésre. Jobb, ha túrabakancsot veszünk fel, ha bemerészkedünk a Bécsi-erdőbe. Mert az útkereszteződések környékén kialakult településeken kívül sok a járatlan ösvény, sok kilométernyi túraútvonal, és majdnem ugyanannyi kunyhó és rusztikus vendéglő, ahol erdészek, vadászok és gazdák találkoznak.
Néha egy kirándulóvendéglőből a település határain túl is elismert és híres cím lesz. Például a Bécsi-erdőbeli kis Sulz településen, ahol Georg Stocker szülei egy tisztességes vendéglőt vezettek, amely elsősorban az erdő szomszédságában lévő szép fekvéséről és a ház kertje előtt elterülő pompás rétről volt kedvelt. A helyszín még mindig kiváló. Hétvégén Porsche-k és családi kisbuszok parkolnak a zsúfolásig megtelt parkolóban. Ha némi izgalomra van szüksége az életben, mondjuk egy bungee-jumpingra a vasárnapi ebéd előtt, próbáljon meg foglalás nélkül helyet kapni a Stockerwirt-ben.
Hogy a Bécsi-erdő vadban gazdag terület, az étlapról azonnal kiderül. A vaddisznó, őz és szarvas Heiligenkreuzból érkezik, ahová a környező vadászterületek bérlői szállítják a vadat. A vadat a vendéglőben nyúzzák meg és készítik el. A borjúmáj a kötelezők közé tartozik Sulzban. A Kobe-marha gulyás szintén. Gulyás Kobe-marhából? „Gerhard Zadrobileknél gyakran veszünk egy fél marhát is. A belsőségeket és a szívet az első héten eladjuk, később a főtt húst, végül a hirtelensülteket.”

Néhány kilométerrel arrébb a Wagyu-marhatenyésztő Gerhard Zadrobilek lapozgatja a jegyzetfüzetét. „A marhák olyan darabjait készítem el a grillen, amelyeket nálunk nem ismernek rózsaszínre sütött húsként, és jegyzeteket készítek arról, milyen volt az íze.” Zadrobilek célja egyértelmű: Wagyu „from nose to tail” (orrtól farig). „Természetesen a legtöbb vásárlót a bélszín és a hátszín érdekli, és nem mindig csak a gazdagok akarják ezt megengedni maguknak évente egyszer.” De egy marha nemcsak steakből áll. És ami érdekes: a Kobe-marha márványozottsága valóban lehetővé teszi olyan darabok sütését is, amelyeket az osztrák marhák esetében csak főtt húsként ismerünk. Zadrobilek a kis osztrák marhahúsos körökben nem ismeretlen, Kobe-marhája keresett. „A hús márványozottsága Ausztriában évekkel ezelőtt nem volt téma” – meséli Zadrobilek, akinek kitartása, ami a csúcssportban sikerhez segítette, a Wagyu-tenyésztése kezdetén is szükséges volt. Az istállót és a házat saját kezűleg építette, tehetséges mesterember. De a tenyésztés beindításához komoly befektetésekre volt szükség. „Amikor arra gondoltam, hogy feladom, arra is gondoltam: Mit csinálnál most kerékpárosként? Természetesen nem adnám fel.” Zadrobilek most olyan konyhafőnököket lát el, mint Juan Amador vagy Andreas Senn. Emellett büszke a húspogácsáira is. Tökéletes harapásuk van, illatosak és egészen különleges az ízük, nem igényelnek sem sót, sem borsot, a mustárról vagy ketchupról nem is beszélve. Ha egyszer Zadrobilek Kobe-marháiból származó hátszín vagy ribeye kerül terítékre, érdemes áhítattal hallgatni és élvezni, mert az ilyesmi nem mindennapi. Ne vágjunk túl vastag szeleteket, és figyeljünk a hőre, hogy a zsír ne olvadjon ki, a hús megtartsa a rózsaszín magját és puha maradjon.

A túrázók számára a felfrissülés és az együttlét üdvözlendő helye a Meierei. Ezek régi épületekben kialakított uzsonnázóhelyek, többnyire családi vállalkozások, amelyek gyakran csak hétvégén tartanak nyitva. A Meiereiben házi készítésű tésztaféléket és süteményeket találunk, de egyszerű kis ételeket is, a rántottától a virsliig. Az italkínálat többnyire szerény, a vendégnek az igényeit odakint kell hagynia, mielőtt belép a Meiereibe. A jó kávé kötelező. Az egyik legszebb példány rétek és fák közepén áll Gaaden falu szélén. A dédszülőktől örökölt épületeket Franz Brandl ízléssel és a részletek iránti szeretettel restaurálta, a kertben a naplemente látványa látványosnak mondható. Itt találkoznak az idősebb bobók Mödlingből és Badenből a nagymamákkal és nagypapákkal, itt tolják a szülők a babakocsiparkjukat. A proseccós reggelitől kezdve az édesburgonyapürés lazacig, a rizzsel tálalt vegetáriánus sárga thai curryig, a kacsás japán donburiig vagy a szarvasgombás spätzlével kínált pulykapaprikásig minden megtalálható. Közben elmajszolhatunk egy Sacher-virslit vagy egy hagymás tepertős kenyeret.

Ezen erősítés után megvan a lehetőség arra, hogy újra autóba üljünk, vagy felsétáljunk az Anningerre. Nemcsak a kilátás a jutalom a fáradozásért, hanem az is, ami az ereszkedés után vár, mégpedig a gyönyörű szőlőskertekbe ágyazott festői Gumpoldskirchen. A Gebeshuber család heurigere (borozója) mellett, akiknek a borai a legjobb hírnévnek örvendenek, áll a 3er Haus, egy a részletek iránti szeretettel berendezett vendéglő, amelynek gazdái szenvedéllyel működtetik az üzletet. Sabine és Christian Nehr egy kis ékszerdobozt hoztak létre, tele vidéki bájjal és otthonos elvonulási sarkokkal az intim ünnepségekhez. A tulajdonos büszke a Pogusch-szalonnájára, amely itt ugyanolyan jól ízlik, mint a Reitbauernél. Mindig jó választás szezonban a sült vargánya, a rizottó zöldséggel vagy a rókagomba, és egész évben ízletes a párolt sertéspofa vagy – ha szabad kérni – a Salzburgi nockerl. A borlap meghaladja a regionális formátumot.
Ha a 3er Haus vasárnap zárva van, de természetesen más napokon is, sétáljon még egy kicsit, hogy a csodálatos Klostergasthaus Thallern-ben kössön ki. Ez egy gasztronómiai-kulináris együtteshez tartozik a Weingut Thallernnel, amely csak néhány lépéssel arrébb található, egy látogatásra érdemes hely. Az itteni borok a Thermenregion legjobbjai közé tartoznak. Kóstoló után jöhet a betérés a hangulatos vendéglőbe, és aki itt nem rántott csirkét rendel, az nyilvánvalóan baromfifóbiában szenved. Valaha a kolostori vendéglő rántottcsirke-állomás volt, kalóriadús reménysugár a válságtól sújtott városlakóknak. Válságról jelenleg nem sokat lehet észlelni, de a csirkék csodálatosak. Előtte talán jöhet egy baromfimájparfé vagy egy kis belsőség (beuschel). A ház krémesese (Cremeschnitte) adagja egy egész nagycsaládnak elég, az örökösnő nagynénivel és nagybácsival együtt.
Baden Alsó-Ausztria „napos városa” (Suncity), a tehetős idősebb urak és hölgyek helye, akik szeretik a melegebbet és nyugodtabban veszik az életet. Hogy már a múlt századfordulón mennyire vonzotta ide a bécsi felsőosztályt, azt nemcsak Arthur Schnitzler műveiből tudhatjuk meg, hanem a város kevésbé forgalmas negyedeinek szép régi villáiból is. A fürdőváros sosem volt a modern gasztronómia fellegvára, nem is lehetett az. De itt-ott akadt és akad ma is rés a minőség számára. Például a kis, Thonet-bútorokkal berendezett Konditorei Ullmann-ban, ahol a fürdővendégek sétáltatják fürdőpartnereiket, és az áru kiváló. A szerethető Primavera egykori helyiségeiben, amely valaha Bécsen kívül az egyik legjobb halétterem volt, berendezkedett a Rendez-vous. A név kötelez. Az étlapon szereplő ételek franciául vannak megadva, ami 2021-ben bevallottan némileg meghatóan hat. Attila Balázs tulajdonos egykor imádta Paul Bocuset, szívesen mesél a mesterszakács első szakácskönyvéről, amely sok évvel ezelőtt megnyitotta előtte az utat Franciaország és annak konyhája iránt. Ő és konyhafőnöke hosszú ideig dolgoztak és főztek Svájcban. A modern bisztróként berendezett étterem programja a perigordi szarvasgombás és kaviáros Wagyu-tatár, valamint a briósos és ananászcsatnis libamáj között mozog – a környékbeli vendégek imádják. Beszállítóik kiválasztásánál a Rendez-vous csapata csak a legjobbakkal éri be. Luca Miliffi szarvasgombái, az Eishken halai a Großgrünmarktról. A kis borlap is tartogat meglepetéseket.
Mödling gasztronómiai pusztaságában, Ausztria egyik leggazdagabb kerületében, amelynek semmi más nem jutott osztályrészül, mint heurigerek és néhány pizzéria, a Kolm család a gyári sütödék jelentette verseny ellenére is megtartotta válogatós klienseit. Jörg Kolm tudja, miért: „Receptjeink kőrégiak, például a kifli receptje 1898-ból származik. Csak a marhazsírt cseréltük le napraforgó- és repce étolajra.”
Valójában a pékmester gépészetet tanult Mödlingben, aztán sok minden más iránt érdeklődött, és csak 35 évesen döntött a pékség mellett. A Kolm-kézműves zsemlét 2011-ben a legjobb bécsi kézműves zsemlének választották. Kisebb, mint a kereskedelmi forgalomban kapható zsemlék, de ugyanakkora a súlya, és finomabb pórusú, tömörebb. „Ezek a zsemlék nem válnak rágóssá és kőkeménnyé, nyugodtan ott lehet hagyni őket pár napig” – mondja Jörg Kolm, és hozzáteszi: „Sok osztrák már nem érti a klasszikus zsemlét.” A népszerű szalonnás kiflikhez Kolm egy szomszédos hentessel hozatja a húsos alapanyagokat. Itt egy meggyőződéses kézműves beszél: „A túrós táskáinkban tényleg túró van, nem vaníliakrém, a pinsáinkban pedig érezni a szerecsendiót, akinek ez nem tetszik, az vegye máshol.”
Egy második pékség is felhívja magára a figyelmet a déli elővárosi övezetben (Speckgürtel). Amikor az elővárosok még a szépségálmukat alusszák, amire itt-ott valóban szükségük is van, a kis saroküzletben már ég a fény. „Tegnap már egy órakor ott voltam” – meséli Gauthier Noppe pék, „akkor van nyugalmam, és lassan hozzálátok a napi munkához.” Néhány órával később a pékség kis helyiségeiben úgy zsong minden, mint egy méhkasban. A francia UNESCO-örökség várományos bagettek már készen vannak, most a pékek osztrák divíziója (a csapat fele franciákból, fele osztrákokból áll) éppen a bio-mákos kalácsokat fonja. A francia cukrász ananászkockákat ken a tésztára. Gauthier-val együtt dolgozott a Parémi-nél, Bécs kultikus pékségében a Bäckerstraßén.
Gauthier Noppe csak néhány hónapja vette át a kis üzletet, és sokat kellett beruháznia javításokba, valamint a kemencék és a kovász erjesztéséhez szükséges eszközök infrastruktúrájába. „A mesterségünk sok munkával jár” – mondja a francia Noppe, aki hazájában, Belgiumban tanulta a szakmát. „Munka nélkül nem lesz semmi.” Hogy lett valami, azt abból lehet észrevenni, hogy reggel hét órától a környezet a brunni főutcán lévő feltűnésmentes sarok körül tele van parkolva SUV-okkal és kerékpárokkal, az emberek pedig akár 50 perc várakozási időt is hajlandóak vállalni. Noppe meséli: „Az alapanyagaimat kis gazdáktól szerzem be, a tejet egy Krems melletti üzemből, a tojást és a rozslisztet kis Grimmenstein környéki gazdaságokból.” Nagykereskedelem? „Csak ha szükséges.”

Mi jár a bagetthez és croissant-hoz? A virágmézek, szirupok és fűszerek, amelyek a kis eladótérben szintén megvásárolhatók, egy Hinterbrühl-beli mini manufaktúrából származnak. „A nagypapa ránk hagyta a méheket, amelyek a kertünkben vannak” – mondja Doris Holzschuster, aki gyógyszerészként dolgozik, ezért foglalkozik gyógynövényekkel, és a környező erdőben gyűjti össze az alapanyagokat a szirupjaihoz. A Sparbachi Vadasparkban van egy kis bolt, ahol szintén meg lehet vásárolni a termékeket. Egyébként a kis start-up még az építkezési fázisban van, ami az értékesítési csatornákat illeti. De az is meglesz még.
Ha gyümölcslé helyett egy igazán jó sörre vágynánk, akkor a bortermelő Perchtoldsdorf községben jó helyen járunk. Markus Geiger üzemelteti a Privatbrauerei P3-at, amely néhány éve létezik, és Bécsben is számos rajongója van. A sörök az őket jelképező hatalmas őrtoronyról és az öreg várról kapták a nevüket, amelyek meghatározzák a településképet. Úgy hívják őket, hogy Turmsteiger vagy Burgwächter, és azt mondják – tipikus boros hely – a legjobban egy nagy borospohárból ízlenek. Az üvegből inni is rendben van. A sörök hidegkomlósak, ami széles aromarepertoárt biztosít számukra, és aki azt mondja, hogy a pilzeni sörben mangó jegyeket fedez fel, ugyanúgy téved, mint az, aki a lágerben őszi erdő talaját szimatolja. Markus Geiger álma: egy sörfőzde, benne egy sörözővel a faluban.
Evés után az ember vágyik valamire, ami beindítja az emésztést. Pálinka vagy tea helyett érdemes elgondolkodni az eceten, de annak a legfinomabbnak kell lennie. A Bécsi-erdő északi lábánál a Pecoraro család egy manufaktúrát hozott létre az Aceto Balsamico Tradizionale számára, amelyet hazai Veltelini szőlő levéből állítanak elő. A Klosterneuburg melletti Ölbergen épült Acetaia (ecetüzem) Herwig Pecoraro operaénekes álma volt. Fia, Mario úgy döntött, hogy finomítja a ház marketingtevékenységét. Több ecet azonban nem lesz, mert a gyártás drága és bonyolult. „Egy liter 15 éves balzsamecethez 100 liter szőlőlé szükséges” – mondja Pecoraro. A főtt szőlőlé minden évben elveszíti térfogatának egyötödét, miközben a felül nyitott és kendővel letakart hordókban finom balzsamecetté érik. Nyáron az Acetaia különösen illatintenzív – a hőség miatt. A „föld alatti padláson” 1000 különböző térfogatú hordó található, édesség, gyümölcs és a legfinomabb ecet aromájának illata terjeng. A Pecoraróék által külön tervezett kis palackból mézként folyó 15 éves balzsamecet olyan finomság, amely előtt a közeli Bécsi-erdő fái meghajolnak és alig hallhatóan tapsolnak ágaikkal.

Klosterneuburg
Acetaia Pecoraro
Eisenhütte 32, 3400 Klosterneuburg
Tel.: 02243/873 23
www.balsamico.at
Mauerbach
Tulbingerkogel
3001 Mauerbach bei Wien
Tel.: 02272/73 91
www.tulbingerkogel.at
Laab im Walde
Kobe Beef Austria
Ruhlandweg 1, 2381 Laab im Walde
Tel.: 0650/666 56 66
www.kobe-beef-austria.at
Gumpoldskirchen
Gasthaus Thallern
Thallern 2, 2352 Gumpoldskirchen
Tel.: 02236/533 26
www.klostergasthaus-thallern.at
3er Haus
Schrannenplatz 3, 2352 Gumpoldskirchen
Tel.: 0676/783 70 90
www.3erhaus.at
Fürdetés
Le Rendez-vous
Weilburgstraße 3, 2500 Baden
Tel.: 02252/855 51
www.le-rendezvous.at
Café Central
Szép régi kávéház a sétálóutcában
Hauptplatz 19, 2500 Baden
Tel.: 0680/200 45 08
www.cafe-central.at
Sulz im Wienerwald
Stockerwirt
Rohrberg 36, 2392 Sulz im Wienerwald
Tel.: 02238/82 59
www.stockerwirt.com
Ödlitz
Waldgasthof Schimanszky
Legendás cím, roppant hangulatos, kiadós konyha és remek borlap
Rosenstraße 18, 2560 Oedlitz
Tel.: 02672/823 20
www.schimanszky.com
Brunn am Gebirge
Boulangerie Noppe
Leopold Gattringer-Straße 66 2345 Brunn am Gebirge
www.noppeboulangerie.com
Perchtoldsdorf
Privatbrauerei P3
Tilgnergasse 1, 2380 Perchtoldsdorf
Tel.: 0720/11 54 40
www.perchtoldsdorf.beer
Klaus Kainrath
Butikként vezetett kis hentesüzlet egy pompás húsérlelővel (dry-ager). Itt a Schneealpe-ról származó Angus-marhákat dolgozzák fel, és van friss vad a Bécsi-erdőből.
Hochstraße 27, 2380 Perchtoldsdorf
Tel.: 0660/236 19 64
Burgbar Perchtoldsdorf
A figyelemre méltó bárkultúra kirendeltsége, nyáron esetleg a szemközti Zellparkban is. Remek koktélok.
Hochstraße 5, 2380 Perchtoldsdorf
Tel.: 0699/19 47 67 34
www.burgbar.at
Gaaden
Meierei Gaaden
Anningerstraße 5, 2531 Gaaden bei Mödling
Tel.: 02237/81 43
www.meierei-gaaden.at
Mödling
Bäckerei Kolm
Hauptstraße 62, 2340 Mödling
Tel.: 02236/224 16
www.kolm-diebaeckerei.at
Laaben im Wienerwald
Kogelhof
Bölények zamatos legelőkön, egészséges környezetben. Kiváló húsminőség.
Heide és Gerhard Egger
Klamm 1, 3053 Laaben
Tel.: 0664/513 52 80
www.kogelhof.com