A-La-Carte

Különleges fából faragva (2020/4)

A Bregenzerwald lakói lemondtak a turizmus maximalizálásáról. Schoppenau és Krumbach között az építészet éppoly következetesen magával ragadó és szép, mint amilyen változatos a sajtkultúra. A konyha a nők konyhája. És a találékonyság a sarkon túl vár.


Kedved támadt pizzához? Nem, nem rossz helyen jársz. Aki Ausztria legjobb pizzáját akarja enni, az utazzon el a Bregenzerwald-beli Schwarzenbergbe. „Három hónapig kísérleteztünk a tésztával és a hőmérsékletekkel” – meséli Peter Fetz, a Hirschen szálloda tulajdonosa. A tészta négy napig erjed, a kemence 500 fokos. A pizzához való paradicsom a lustenaui Vetterhof gazdaságból származik. A pizza széle fekete égésnyomokkal tarkított, ahogy azt Rómából és Nápolyból ismerjük és szeretjük. A pizza az olasz esten kapható a Gasthaus zum Fernweh vendéglőben, ami egy olyan ötlet, amely a tulajdonos Peter Fetz fejéből pattant ki, amikor az innovatív szállodás a lezárások alatt új koncepciókon gondolkodott az étterme számára. „Ha az emberek nyáron nem tudnak elutazni, akkor elhozzuk a távolságot Schwarzenbergbe” – ez volt a gondolata. Hétfőnként a Hirschen étteremben Bregenzerwald-i szaiblinget (tavi pisztrángot) kínálnak, főszerepben egy kézzel tekert tekerccsel (hand-roll) rizzsel, avokádóval és szezám-maggal, a híres Mochi-majonézzel kiegészítve. Hétfő a Mochi-nap. Az alapanyagok a régióból származnak. A Hirschen konyhafőnöke ezért többnapos eligazítást kapott Tobi Müllertől Bécsben, folyamatosan kapcsolatban állnak. Aki a bécsi Mochi étteremben nem kap asztalt – ami előfordulhat –, az tehát utazzon Schwarzenbergbe. Bár hétfőnként ott is tele van.

A Gasthof Hirschen egy bejárható festmény egy olyan település főterén, amely már több száz éve fogad híres vendégeket. A schwarzenbergiek ügyelnek arra, hogy a házak hagyományos, faanyag és tiszta vonalvezetés által meghatározott formája a településen megmaradjon. Ausztria többi része, amelyet nagyrészt a barkácsáruház-építészet jellemez, példát vehetett volna a Bregenzerwaldról. Sajnos erre már késő. De az idők itt is változnak. „Régen 15 vendéglő volt a templom körül, most már csak kettő” – meséli Franz Fetz, a Hirschen házigazdájaként élő legenda, aki DJ-ként is híres volt, és a hatvanas években Franciaországban zenélt. Sem ő, aki visszavonult, sem a fia nem szűkölködik ötletekben. A híres schwarzenbergi lakosok közé, akik világgá mentek, tartozik Angelika Kaufmann is; a róla elnevezett teremben nyáron Franz Schubert zenéjét lehet hallgatni. Egy esemény, amely a világ minden tájáról vonzza a vendégeket.

Schubert a pisztrángnak írt dalt, nem a harcsának vagy a menyhalnak. Amikor Dietmar Nussbaumer a hittisaui Krone fogadóban kék pisztrángot szolgál fel, tudjuk, hogy Schubertnek igaza volt. Egy egyszerű pisztráng, a tenyésztéstől és elkészítéstől függően, a legelőkelőbb halak egyike lehet. A pisztráng a vízben lévő lendületét a réz párolóedényben mutatja meg, a bőre (ami valóban kék) a párolás során felrepedt, a teste meggörbült. Nussbaumer villámgyorsan és egy erdei asztalos precizitásával bontja fel a pisztrángot. A forró barna vajat egy kis lángon tartják hőfokon. Sós krumpli és saláta jár hozzá. A húsnak kellemes tartása van, a pisztrángbőr élvezet, ugyanúgy, mint az ínycsiklandó arcocskák. Nussbaumer tulajdonos egy Karthäuserhof-i rizlinget tölt ki. Borlapja óriási tudásról és a bor iránti szeretetről tanúskodik. Nussbaumer meséli: „Gyakran jönnek törzsvendégek, és az egész asztal pisztrángot rendel. Soha nem vehetnénk le az étlapról.” A nemcsak kék, hanem sütve és mandulás vajjal is kínált signature-halat Nussbaumer egy Sibratsgfäll-i hobbitenyésztő barátjától szerzi be. Egyik másik halforrása a Fussach-i Martin Gugele bodeni-tavi halász, akivel az A la Carte 2018-as őszi száma számára tavi pisztrángot és sügért fogtunk.

Másnap látogatás Sibratsgfäll-ben. „Nem etetik őket sokat, van elég lárva és rovar” – mondja Bereuter, a pisztrángrajongó. Problémája van, mondja: „Túl nagy a forgalmam, és a kereslet egyre nő. De én kicsi akarok maradni.” Az akvakultúra és a növekedés ritkán alkot sikeres kapcsolatot. A Krone mellett Bereuter még két üzemet lát el, előzetes bejelentkezés alapján magánszemélyek is kaphatnak néhány pisztrángot. Bereuter büszke a Coanda-vízfogó műre, amely megakadályozza, hogy a vad patak nagy esőzéskor fát és köveket szállítson a halakhoz. Sibratsgfällben a róka és a nyúl is jó éjszakát kíván egymásnak, mindenki ismer mindenkit. A kis pisztrángmedencék bejárata nyitva áll. Előfordult még, hogy lopás történt volna, mondja Bereuter.

Georg Sutterlüty Bregenzerwald-i történész írta: „Ha feltennék nekem a kérdést, mi a Bregenzerwald legmeghatározóbb természeti jellemzője, valószínűleg azt válaszolnám: eső vagy víz.” A víznek köszönhetik a „wald-iak” az alpesi legelők dús füvét is. Nyáron ott legelnek a tehenek, és a fűből, valamint gyógynövényekből származó jó takarmányt rendkívül jó minőségű tejjel hálálják meg. Tapasztalt és ügyes pásztorok és sajtkészítők készítenek a természetes termékből olyasmit, amiről a Bregenzerwald többek között híres: sajtot. A kisléptékű alpesi gazdálkodásban a pásztor és a sajtkészítő általában ugyanaz a személy. Számtalan sajtüzem van, és csak Hittisauban 120 alpesi legelő található.

Egy példaértékű sajtüzem a Bezau melletti Alpe Wildmoos, amelyet Simon Petrus és élettársa, Simone Muxel üzemeltet. A kunyhó ragyogóan tiszta, ízléses, nyugalmasan szép építészettel kiegészítve. Simon képzett asztalos, ez a Bregenzerwald-ban nem ritka szakma. Itt valósította meg az álmát. A tehenek, amelyeket Simon nyáron őriz, baráti gazdáktól származnak. Terményben fizet. A tehenek helyei az istállóban a nevüket viselik. Amikor a tehenek pihennek az istállóban, a farkukat kis zsinórokkal tartják lebegő állapotban. Ez biztosítja a tisztaságot. Az Alpe Wildmoos napi rutinja mindig ugyanaz: A reggeli fejés előtt már irány a legelő. Minden tehén naponta körülbelül nyolc liter tejet ad. Simon Petrus hagyományos módszerekkel dolgozik. Az esti tej faedényekben érik, és nem hűtik külön. Reggel a tejszínt lefölözik, a tejet a reggeli tejjel keverik és felmelegítik. Hozzáadják az oltót, elkészítik a sajtot, kendőbe csavarják, préselik.

Simon naponta főz pásztorlevest, egy különlegességet, amely csak az alpesi legelőn létezik. A kunyhó csaknem klinikailag tiszta helyiségében a látogatók szemüvege bepárásodik az egyre jobban felmelegített savó édes-tejes gőzében, amelyhez most hozzák az úgynevezett nemes-savanyút, az alpesiek ecetét. Kb. 80 fokon elválik a kevés maradék zsír, fehérje és savó. Ez az alpesi különlegességként kínált forró levesnek szinte nincs kalóriatartalma, a fehérjedarabok olyan érzést keltenek, mintha felhőbe harapnál. Attól függően, hogy a fű, amelyet a tehenek esznek, a napos oldalon vagy árnyékban fekszik-e, a pásztorleves hol édesebb, hol savanykásabb, hol több, hol kevesebb ízvilággal rendelkezik. A mondás úgy tartja: A legelő adja a tejet, a pásztor, illetve a sajtkészítő művészete pedig a pásztorlevest. A Wildmoos-Alpe sajtjaiért megéri a könnyű túra a napközben napsütötte lejtőn át. Ősszel az alpesi legelő, mint a többi is, már zárva lesz. Jöjjön el a következő nyáron, kóstolja meg a kecske- és tehéntejből készült pácolt friss sajtot, és igyon hozzá írót. Simone képzett pék, a süteményeit nem szabad kihagyni. És talán Otto is ott lesz még, Otto, a juh, aki a családhoz tartozik. Ahogy a tyúkok és az alpesi sertések is, amelyek hozzájárulnak az alpesi gazdálkodáshoz. A sertések megeszik a savót, a tyúkok adják a tojást a süteményekhez és a pásztorok reggelijéhez.

A sajttal kapcsolatos ismeretek elmélyítésére találkozó következik Alfred Baechtával, aki Hittisauban él. Baechta sajtkészítőként dolgozott, és nyugdíjasként pásztor. 86 éves, és 75-nek néz ki. Mi teszi a jó pásztort, ki készíti a legjobb sajtot? Baechta azt mondja: „Fa a rozsdamentes acél helyett, legnagyobb pontosság a tehenekkel való munka során, jó érzék az időjáráshoz és a hőmérséklethez, semmi ipari oltó, az esti tej tárolása faedényekben.” Az Alpe Wildmoos legelőn is használt Gebsen faedények, amelyekben az esti tejet reggelig hűtés nélkül tárolják. A saját készítésű oltó kölcsönöz a sajtnak személyiséget, mondja Baechta, a pásztor és sajtkészítő kézjegyét. Az oltó a borjú gyomrából származik. Ebből lesz az oltókolbász, amely a tej sajttá történő átalakulásakor asszisztál.

Egy jó pásztornak minden fázisban kézügyességre van szüksége, a fejéstől az érlelőpincében végzett munkáig. Kiváló kóstolónak kell lennie, és tisztában kell lennie azzal, hogy az alpesi legelőn nincs két egyforma nap. „Az árnyékos legelők a sajtkészítésnél más módszert igényelnek, mint a napos fekvésűek” – mondja Baechta. A tapasztalt sajtkészítőnek sok tanítványa van, sokaknak segített – Svájcból származó titkos eljárásokkal, ahol az ilyesmit csak vonakodva adják tovább –, és némelyik tanítványára különösen büszke. Mint például Klausra, aki Bizau mellett, Schőnenbachban az Alpe Unterspitz-et vezeti. Klaus a Salzburgi Mezőgazdasági Iskolába járt. A záróvizsga után az alpesi legelőre ment. Klaus 21 tehenet tart. A legelők több mint 50%-a árnyékban fekszik. „Ehhez alkalmazkodnom kell” – mondja. A pásztorleves az Alpe Unterspitz-en valamivel savasabb ízű, a savó olyan tiszta, mint a kunyhó mellett folyó forrásvíz. „Az alpesi és a völgyi tej közötti különbséget minden laikus felismeri” – mondja Alfred Baechta. Az alpesi legelőhöz tartozik a sajtérlelő pince. Két nap sós fürdő (10%-os telítettség) után a sajt a pincébe kerül, ahol kétnaponta sós lével mossák le. A só kivonja a vizet a sajttömbből. Néha ezekben a pincékben kissé szúrós a szag, itt viszont egészen csodálatos, enyhe és étvágygerjesztő az illat. Minden pásztornak megvan a saját üzleti titka.

Reggel korán kelni, teheneket fejni és sajtot készíteni. A pásztorleves az alpesi legelő különlegességei közé tartozik.

Hol kapni a legjobb sajtos nokedlit (Käsknöpfle)? Az olyan kérdésekre, mint ez, egyetlen idegenvezető sem válaszol. „Valószínűleg a schőnenbachi Egender-nél” – válaszolja Alfred Baechta. „Egyébként inkább a kis, észrevétlen vendéglőkben.” Mi a toj-i Gasthof Tonele vendéglőben kötünk ki. „Soha ne spórolj a vajjal, a tányérnak csillognia kell, amikor a nokedli elfogyott” – mondja Alfred Baechta. És a sajtos nokedli első harapásakor megállapítja: „Ez nagyon jó, de egy hajszállal túl sok benne az ementáli.” A sajt keveréke a nokedlihez való liszt és az elkészítés során szükséges kézügyesség mellett meghatározó ennek az állítólag egyszerű ételnek a minőségében. „Érett sajt kell az ízhez, és fiatalabb sajt a szálakért.” A sajt tárolása is szerepet játszik. Nem egy Bregenzerwald-i sajtkészítő vagy sajtkereskedő specializálódott a sajtos nokedlihez való sajtra, és kínál kész keverékeket. Még valami? „A sajtos nokedlin lévő hagymának igazán ropogósnak kell lennie, és nem szabad túl finomra vágni.” Némelyek almaszószt esznek hozzá, ami jól illik a hagymához, általában salátát adnak.

Az, hogy egy tehén tejet ad, a borjún múlik. Minél jobban érzi magát a borjú, annál jobban ízlik majd később a húsa, tartja a közhely. De csak kevés borjú érzi jól magát. Még a kisléptékű Bregenzerwald-ban is téma az árnyomás és az állatszállítás. Az anyatej helyett a borjak tejport kapnak, mert az ár, amelyet az élelmiszerkereskedelem egy borjúért fizet, olyan alacsony. A tejet etetni nem érné meg. Perverz és életellenes kalkuláció. De lehet másképp is. A borjúmirigy, amely a hittisaui Krone-ban salátával, gyógynövénykrémmel és őszibarackkal kerül a tányérra, felveti a kérdést: Hogyan jöhet létre ilyen ördögien jó borjúmirigy? A Krone-főnök Dietmar Nussbaumer a közvetlenül a sarkon található Naturpark-hentesüzletre utal.

A nemrégiben megnyitott Metzgerei Nagelfluhkette hentesüzlet ügyvezetője Pia Nenning. Ezt meséli: „Mi magunk akarjuk meghatározni a borjúhús árait, és nem hagyjuk, hogy a kereskedelem vagy a német vágóhidak diktálják. Az etetés, az istálló és a szalma pénzbe kerül – amit a gazdának a munkáért kapnia kell, azt meg kell kapnia.” Egyértelmű álláspont. És egy recept a sikerre. A kis szövetkezet 44 tagot foglal magában, ebből 22 mezőgazdasági termelő. „Nem akarunk nagyobbak lenni” – mondja Nenning, aki hangsúlyozza, hogy mind a tejpor, mind a műtrágya tabu a tagok számára. A borjaknak a natúrparkban kell születniük, felnőniük és – kíméletesen – levágásra kerülniük. A hentesüzletben egyébként egy pompás Dry Ager áll, a maga nemében egy Rolls-Royce. Ott érlelődik a borjúhús mellett marhahús is. A borjú egy, a marha három hétig. Az etetés mellett az érlelési idő játssza a legnagyobb szerepet a húsnál, mondja Pia Nenning. Ő egy barátságosnak tűnő fiatal nő, aki a gazdái és beszállítói ellenőrzésekor olykor kemény szavakat is talál, ha valami nem ideálisan passzol.

Jürgen Hirschbühl vezeti a családi vállalkozást, a Gasthof Adler éttermet Krumbachban. Zöldséget termeszt, és a marhái luxuséletet élnek nála.

A Genossenschaft Nagelfluhkette szövetkezet alapítói közé tartozik a szakács és vendéglős Jürgen Hirschbühl a krumbachi Gasthof Adler étteremből. Sulzbergben Hirschbühléknek van egy házuk, előtte egy pompás zöldségeskerttel. Itt a közeli Bodeni-tó klímája a meghatározó, és a nap sosem akar lemenni. Egy rövid eső után fűszernövények és virágok illata terjeng. Borsó, zöld spárga, mángold, rebarbara, ősi sárgarépafajták, jól fejlett saláták, amerre a szem ellát, amerre a kéz nyúl. Néhány méterrel arrébb egy enyhén lejtős, gyümölcsfákkal tarkított legelőn legelnek a Texter-marhák, amelyeknek Hirschbühl meghagyja a szarvát. Tejük kizárólag a borjakhoz kerül, a kiegészítő takarmány nemkívánatos, a legelőn a műtrágya úgyszintén. A tehenek teje olyan zsíros, hogy Hirschbühl a jövőben burrata gyártását fontolgatja, mondja. Frau Hirschbühl egy kis kenyeret hozott a boldog teheneknek. Öröm és ováció egy eufórikus „Múúú” formájában. A Krumbachba való visszaúton az intenzív gazdálkodás trágyázott, halott legelőit nézzük, mellette a fenntartható mezőgazdaságból származó, színesen virágzó réteket. A vendéglőben elegáns, meleg légkör. A burrata (még nem saját készítésű), cékla, dió és őszibarack kombinációja nyáriasan friss és harmonikusan összeállított. Omlós-lédús élvezet a natúrparkból származó, baráti vadászok által lőtt, rózsaszínre sült zergeregerinc. Zárásként egy pálinka, helyi mocsárvidéki gyógynövényekből főzve, keserű, tiszta, finom.

Evéskor a Bregenzerwald-iaknak van egy mottójuk: „S muss g’hörig si.” (Jónak kell lennie.) A g’hörig nemcsak jót jelent, hanem elegendőt is. A tányéron lévő pávakerekek itt nemkívánatosak. A kulináris modernnek időbe telt, mire ide merészkedett. Például az 1994-ben megnyitott krumbachi Schulhus formájában. A konyhafőnök, Gabi Strahammer nem főz „stréber” konyhát, a bizonyítványok nem érdeklik. „Ha valami tetszik, végigviszem” – mondja a szerényen fellépő szakácsnő –, „és néha az embert a saját boldogságára kell kényszeríteni.” Az évek során egyre redukáltabban főz, teszi hozzá. Néhány gasztrokritikus itt azt mondaná: „De ez a konyha nem fejlődött tovább!” Néhány vendég pedig azt mondja: „Istennek hála!” A fehér paradicsomhab és paradicsomszeletek, olajjal, ecettel és bazsalikommal fűszerezve, csak gratulálni lehet. Miért nem főznek így más szakácsok is? Olyan hiúságoktól mentesen és jól. Délelőtt Gabi hegyi metélőhagyma-virágokat gyűjtött. Ezzel és vajjal sütik rá a borjústeaket. A bodeni-tavi tavi pisztráng enyhén köménnyel fűszerezett sárgarépa-pürével zsenge és finom. Egy légies desszert cassis-ból és csokoládéból nem más, mint tökéletes nyári konyha. Herbert Strahammernek, aki a Weinviertelbő származik, ehhez finom nedűk vannak a pincében.

Kézenfekvő a magyarázat, miért ízlik olyan jól a Bregenzerwald-ban: ez egy női konyha. Olyan nevek, mint Gabi Strahammer, Erna Metzler (Schiff Hittisauban), Wilma Natter (Krone Hittisauban) és Antonia Moosbrugger (Schwanen, Bizau) az autochton konyha gyengéd, de következetes finomítását jelentették és jelentik. Sokan közülük híres külföldi szakácsoknál dolgoztak, például Elzászban a Haeberlinéknél, és behozták, amit ott tanultak. Közös bennük, hogy munkájuk kevésbé a hírnévről és az önmegvalósításról szólt, inkább a szakma és a vendég iránti szeretetről. És nem utolsósorban a gazdasági siker szükségességéről.

A Bregenzerwald-ban a nőknek mindig meg kellett állniuk a helyüket, ahogy mondják. A harmincéves háborúban svéd katonák álltak Alberschwendénél. A Bregenzerwald-i férfiak maguk is háborúban voltak. Így a nők fehér Juppéban (a helyi népviselet) hajnalban, cséphadaróval és fejszével felfegyverkezve, egy dombon át a megszállók ellen rohamoztak. A svédek megijedtek és elvonultak. Erna Metzler, a hittisaui Schiff szenior konyhafőnöke azt mondja: „A Bregenzerwald-i nők öntudatosak, erősek és kreatívak. Ezért van olyan sok erős nő az éttermekben.” Meséli, hogy több mint 30 évvel ezelőtt majdnem az egzisztenciája romjain állt vendéglősként, amikor a férje 43 évesen meghalt, és az üzem erősen eladósodott. „Csak két lehetőség volt: elhagyni a Schiffet vagy harcolni. Én a harc mellett döntöttem, a gyerekekért is.” Most 75 éves és naponta a konyhában van, mottója: „Amíg tudunk, tudunk. És ha egyszer vége lesz, azt mondjuk, megérte.”

A hittisaui Schiffben három étterem található. A Wälzerstube nemcsak építészetileg, hanem kulinárisan is kicsit kiesett az időből. Miért kell Kingfish-sashiminak és scampi-tatárnak lennie? A zsenge szarvast a karamellizált hagymával és cseresznyével kísért mini adag sajtos nokedli kíséri – jó ötlet. A Schiff gourmet osztályával szemben ellenpólus az ugyanabban a házban, egy fából és üvegből készült látványos kockában elhelyezett Ernele, amelynek neve tisztelgés Erna Metzler előtt. Ebben a regionális csemegebolt és étterem keverékben főz Felix Groß konyhafőnök, aki így mesél: „Nálunk a vendégek azt mondják, azt akarják, hogy egyszerűen csak kezdjek el főzni, teljesen étlap nélkül.”

Ez a carte-blanche koncepció lehetővé teszi a konyhafőnöknek, hogy azokkal a kis mennyiségekkel dolgozzon, amelyeket a helyi tenyésztők, halászok és termelők szállítanak neki. Ott tetszik és meglep a szaibling-tatár, uborkafagylalttal és uborkával kísérve, azzal a csodálatos tartással, amelyet a tenyésztett szaibling sajnos gyakran nélkülöz. Honnan jön ez a csodálatos hal? Felix találkozót beszél meg egy ismerősével, aki exkluzívan látja el őt a tavaiból származó halakkal. Klaus Elmenreich horgásztanfolyamokat szervez a Bregenzer Ach mentén. Bár a „catch & release” tilos. „Csak ha ikrával teli pisztránganyát fogunk, az megy vissza a vízbe.” Azokból a pisztrángokból és szaiblingokból, amelyeket Elmenreich a három kis tavában tenyészt, és amelyek három évig (!) nőnek a hideg vízben, nem kell és nem is akar megélni. Miért éppen az Ernele-t látja el? „Néztem Felixet, ahogy tisztelettel simogatta a halakat, láttam az örömét a termékben, és barátok lettünk.”

A „Hinterwäldler” (vidéki bunkó) fogalom Bregenzerwald-ban született? Éppen a Warth és Arlberg felé vezető forgalmas utak melletti csendesebb helyek, érintetlenül a kevés ipari parktól, jelentős bájt fejtenek ki, még ha egyesek „félreeső helynek” is titulálják őket. A gyönyörű bizaui Schwanen szállodában a menü a „Wilde Weiber” (Vadonatasszonyok) ígéretes nevet viseli, és mégis megszelídítetten vegetáriánus. A karfiolból, dióból és zöld zellerből készült saláta ízletes és nagyszerűen fűszerezett. Joghurtalapú krémre, mákkal, ropogós-friss retek kerül sült levelekkel. A töltött cukkini virág álomszerű, a zellerlevéllel, kerti uborkával, mandulával, málnával, mezei fűszernövényekkel és virágokkal készült saláta éppúgy dekoratívan díszített, mint amennyire sokrétegű és egyenesen szórakoztatóan jó. Örvendetesen ropogós ezután a szaibling korai burgonyával és spenóttal, nagy osztályt képvisel az Au-ból származó zsenge fiatal bárány is, morzsából készült pelyhes-légies kéreggel, édesköménnyel kísérve, báránydarálékkal töltve. Egy kis Provence az alpesi tájon. A fiatal főnök, Emanuel Moosbrugger, aki többek között a san francisco-i Benu-ban dolgozott, az étteremnek a szívesen látott kozmopolita beütést adja, és a borlapja első osztályú. Nem a terjedelem, hanem a koncepció és a tartalom tekintetében.

A Schwanen közelében felfedezésre vár valami. Az egyszerű, legjobb és legszebb fával berendezett szobákban, a Taube vendéglőben a két nővér, Monika és Margit olcsó vendégszeretetet kínál. A vasárnapi sült az utószezonban is telt házat biztosít. A borjúpörkölt a legfinomabb nokedlivel kötelező, a spenótgombóc paradicsommártással nem kevésbé jó. Margitnak van egy szakácskönyv-gyűjteménye Johanna Maiertől, ahogy meséli, de a kidolgozott csillagos vagy szakácssapkás konyha nem szerepel a napirendjén. Van néhány szép, olcsó biobor. Itt, csakúgy, mint a többi említett vendéglőben és étteremben, helyiek a vendégek. A messzebbről érkező látogatókat szívesen látják. De a „wald-iak” az élvezetet nemcsak a vendégeikre bízzák. Maguk is szívesen ülnek a legjobb és legszebb faasztalokhoz.

Hová menjünk a Bregenzerwald-ban

ANDELSBUCH

Jöslar
www.joeslar.at
ötletes keveréke a borbárnak, bárnak és mozinak. Itt találkozik a 18 a 88-assal.

BEZAU

Hotel Gams
www.hotel-gams.at
Első osztályúan felszerelt szálloda, amelynek ajánlata csak pároknak szól. Az új, nagyon igényesen kialakított pizzéria a környékbelieket is vonzza. Innovatív dobás, kétségtelenül. Gnocchi sajtos nokedli helyett.

Alpe Wildmoos
Simon Petrus
Tel.: 0664/581 84 00

BIZAU

Schwanen
www.biohotel-schwanen.com

Taube
www.taubebizau.at
Csinos és egyszerű panzió, amelyet két nővér vezet a családi hagyományoknak megfelelően. Reggelire házi lekvárok vannak. Közvetlenül a ház mellett természet, legelők és erdő.

Egender in Schőnenbach
www.jagdgasthaus-egender.at
Legenda a Bregenzerwald-i sajtos nokedlis vendéglők között, kedvelt kirándulóhely túrázáshoz egy szebbet el sem képzelhető vidéken.

Schnapsbrenner
www.brenn.at

EGG

Gämse aka Tonele
Tel.: 05512/23 27
Rain 96, 6863 Egg

GROSSDORF

Adler Grossdorf
Irma Renner
Tel.: 0650/456 34 37
Grossdorf 14, 6863 Egg
Irma Renner csak vasárnaponként nyitva tartó erdei vendéglője hetente egyszer, erdei háziasszonyokkal közösen, olyan menüt kínál, amely átlépi a helyi ízlés határait. Gyakran vendég itt: top-szakácsok Ausztriából és azon túlról.

HITTISAU

Krone
www.krone-hittisau.at
Kiváló minőségű faanyagok, egyenes vonalak és gyönyörű helyiségek egy hosszú történetű házban. A Nussbaumer család érzékenységgel, valamint a művészet és kultúra iránti affinitással vezeti a Krone-t. Nagy könyvtár plusz újságok és folyóiratok. A kis kertben a nyugalom oázisa.

Schiff
www.schiff-hittisau.com
A régió egyik legjobban vezetett és leghíresebb szállodája. A Metzler család egy tökéletesen működő mikrokozmoszt hozott létre az ínyencek és a kikapcsolódásra vágyók számára. Már a reggeli önmagában, amelyet az Ernele étteremben szolgálnak fel, kis szenzációnak nevezhető. Kötelező a helyi sajtkultúra felfedezői számára.

Naturpark Metzgerei
www.naturparkmetzgerei.at

KRUMBACH

Adler
www.adler-krumbach.at

Schulhus
www.schulhus.at

MELLAU

Hotel Bären, Café Deli
www.baerenmellau.at
A Deli-ben hétvégén találkozik a „fiatal” Bregenzerwald. A kávékultúra, a reggeli és a légkör éppúgy urbánus, mint egyedülálló. A Hotel Bären, amelyhez a Deli tartozik, megfizethető szobákat kínál regionálisan inspirált, kortárs berendezéssel.

SCHWARZENBERG

Hirschen
www.hotel-hirschen-bregenzerwald.at
Egy festménybe lép be az ember, egy múzeumban lakik. Természetesen a Hirschen minden modern kényelmet biztosít ehhez. A ház történetét alkalomadtán érdemes elmeséltetni. Kétség sem fér hozzá, hogy a Fetz család a Bregenzerwald legfontosabb és legötletesebb vendéglátósai közé tartozik.

Adler
www.adler-schwarzenberg.at
Fiatalosan laza vendéglő gyönyörű környezetben. Közvetlenül a híres Hirschen mellett egyszerű, ötletes és jó ételeket szolgálnak fel. A borlap néhány meglepetést is tartogat. Kellemesen közvetlen és családbarát.

Käseladen
A régió egyik legjobban felszerelt sajtboltja, kötelező látnivaló a Bregenzerwald látogatói számára, akik megismerkednének a helyi tejfeldolgozási kultúrával. Nagyszerű érlelt hegyi sajtok.
www.kaesladen.com

Fischgenuss
Nagyobb méretű akvakultúra, mégis minőségi? Úgy tűnik, itt ez is lehetséges. A halak egy kis üzletben frissen vagy pácolva is megvásárolhatók hazavitelre.
www.fischgenuss-bregenzerwald.at

Sibratsgfäll
Engelbert Bereuter halász
Tel.: 0664/377 94 60

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!